15. Fotóetűd

Tavaszi takarítás

Tavaszi takarítás
Tavaszi takarítás
Tavaszi takarítás
Tavaszi takarítás
Tavaszi takarítás
Tavaszi takarítás
Tavaszi takarítás

Tavaszi takarítás címmel Zsoltéknál jártunk és kitakarítottuk az orrunkat kollektíve, Jóska Díler Mester atyai tanácsait megfogadva. :) Viccet félre... Egy nagyon kellemes szombatot töltöttünk Demeternél, Jóskánál és Zsoltnál. Miközben mi kitakarítottuk amit kellett, Jóska főzött nekünk egy finom ebédet. Közben pár bambival és pult alatti serrel egyetemben jókat beszélgettünk. Kellemesen elfáradtunk, egészségünkre!

Az a helyzet, hogy azt hiszem, itt jelen voltam, ez egy eléggé szürreális helyzet volt. Az időjárás miatt is, mert az is egy kicsit ilyen határeset volt, meg nem mondom, hogy száz százalékig fel voltam készülve, meg valószínű én is túl stresszeltem ezt az egészet, de egy jó helyzet alakult ki, és maga a megfigyelés rendben lévő volt, hogy a beszipogott virágpor, és egyéb szennyeződés mindenkinél megtette a hatását. Ez egy kedves, humoros sorozat. Szerintem nem bántó, én úgy érzem, hogy ezt mindenki jól tudja értelmezni. Ez ennyi, és emlék. Megvan, köszönöm. Az a bajom, hogy benne voltam, és ezért érzelmileg kötődöm a dologhoz, ugyanakkor az kérdés, hogy egy kívülállónak mennyire meséli el a történetet. Mert van egy felvezetésünk néhány szereplővel, akik láthatóan részben beszélgetnek, valamilyen interakcióban vannak egymással, majd egyszer csak mindenki elkezdi fújni az orrát, tehát, én nem tudom, valahogy nekem ez az egész kicsit ebben a tekintetben billeg. Abban, hogy tovább tud-e ez lépni annál, mint sem, hogy egy emlékfotó annak a társaságnak, aki jelen volt. Kicsit bánatosan azt mondom most, hogy ez még nem, ennél még egy kicsit kell tudni jobban elvonatkoztatni, és képileg jobban magyarázni, és itt nem a szájbarágást mondom, hanem, hogy ne döccenjenek ezek az ívek. Tehát, hogy van egy felvezetésünk, utána természetesen adódjon az, hogy mi is történt. Ezt tudom hozzátenni, nekem ez most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

FoszlányokHegyi Zsolt-2013.11.12. 23:13Hegyi Zsolt-2013.11.12. 23:13

Foszlányok
Foszlányok
Foszlányok

Nyözönek.

Három képből álló sorozatot kapunk, én ezt fotóetűdnek egy kicsit kevésnek tartom. Megint azt mondom, hogy úgy érzem, hogy Ágnes nem fordít elég időt a fényképezésre. Úgy tűnik, mintha állandóan ezt szajkóznám, mert Istvánnak is nagyjából erről beszéltem, az időről, de ha másképp nem megy, tudom, hogy nyálas, de tessék elolvasni A kis hercegben a rózsáról szóló részt, meg a szelídítést is akár, hogy mennyi időt, és mire kell szánni. A világ nagyjából elég egyszerű abban az értelemben, hogy minden ugyanarról beszél. Mindegy, hogy A kis hercegről beszélünk, vagy a fotózásról, vagy a rókáról, vagy Micimackóról, az idő egy nagyon fontos tényező. Nem fogja neked ingyen adni magát! A világ olyan, hogy csereüzleten alapul, ami erről szól, hogy tessék megtalálni azokat a pillanatokat, amikor azt mondod, hogy nem érdekel más, megcsinálom. Én azt gondolom – nem ismerve azt, hogy mivel töltöd az idődet -, hogy van időd, az egy másik kérdés, hogy a heti gürcölés után mennyi kell a pihenésre, de úgy gondolom, hogy ahhoz fiatal vagy még, hogy ez elég legyen. Tessék rákapcsolni, mert ez a dolog megint arról szól, hogy lát valamit az Ágnes, amik nagyon jó kis részletek, ugyanakkor ezt az egészet nem csinálja végig. Az első kép nekem nem fontos, mert valami formai játék, de nem történik semmilyen csoda. Tulajdonképpen mondható lenne, hogy a függöny felmegy, a bevezetés, ennél nem fontosabb. Ugyanakkor a második kép sem. A harmadik képnél indult el valami, rajta a híd, és azon a fickó, ez tökéletes, formailag is esztétikus, és az egész rendben van. Az első két képet ki lehet dobni. A harmadiknál indult be, de te ott abba is hagytad. Azt mondtad, hogy jól van, megvan, kész, becsomagoltam, a Hegyinek majd felrakom, hátha ámul rajta. Hát, ennyi. A harmadik kép jó, és akkor most mit csináljunk ezzel az etűddel? Hova megy? Megtaláltál valamit, aztán egyből el is engedted, mert mentél fagyizni. Ez így nem fog menni. Ismétlés. (hegyi)

norvégiai mobilfotókHegyi Zsolt-2013.09.22. 13:04Hegyi Zsolt-2013.09.22. 13:04Hegyi Zsolt-2013.09.22. 13:04Hegyi Zsolt-2013.09.22. 13:04

norvégiai mobilfotók
norvégiai mobilfotók
norvégiai mobilfotók
norvégiai mobilfotók
norvégiai mobilfotók

5 hetet voltam idén nyáron is Norvégiában, a Lofoten szigeteken, és mivel sokat dolgoztam, fotózni nem igazán maradt időm, de a mobilom mindig nálam volt, és egy kis kihívásra invitáltam magamat: 1 nap / 1 mobilfotó 31 napon keresztül. Az elkészült képek itt láthatók: http://csendes.tumblr.com/ Most ezek közül válogattam ki 5-öt.

Érdekes ez a dolog, olyan, mintha mappákat kapnék, amiben aztán lesznek majd még almappák, és aztán azokon elindulva megkapnám a sztorit. Ez olyan, mintha egy portfólióból megkaptam volna a fedőlapokat, hogy Norvégia felülről, meg Norvégia nagyanyám korában, meg Norvégia a technikai fejlődés után, meg Norvégia a 80-as években, és mondjuk a Norvég művészet. Szóval, mindenből kapunk egy csipetet, de valahogy ezeknek a kohéziója nekem nem áll most össze. A legfelső képből ebben a stílusban el tudnék képzelni mondjuk ötöt, a másodikból is szintén ugyanígy van, a harmadik kép nem annyira erős, a galambos képből tudnék elképzelni sztorikat, hogy norvég lomtalanításon jártam. Számomra a legizgalmasabb kép az utolsó, bár tudom, hogy ez valamilyen installációnak a lefényképezése, ettől függetlenül ez működik nekem, bár egy kicsit azért hasonlatos ahhoz, mint amikor megtervez valaki egy színpadképet, és aztán azt mi csak rögzítjük, de én most azt gondolom, hogy ez megáll a lábán. Arra kérném majd Vikit, hogy próbáljunk beszélni erről, mert a fejedben megvan ez a kohézió, és ez az összeköttetés, de hát, ez a nézőnek is egyértelműnek kell, hogy legyen, és ezt most nem érzem, olyan, mintha belecsíptünk volna mindenbe. Mintha az étlapra nagyon laza mozdulatokkal tettünk volna fel egy ételsort. Mindezzel együtt az ötlet díjazandó, és azt meg abszolút érzem, hogy kompozícióban nagy fejlődés van Vikinél, és ezt nem szeretném figyelmen kívül hagyni, úgyhogy emiatt 2 csillagot mindenféleképpen megérdemel. (hegyi)
értékelés:

Tolna, halszemmelHegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37Hegyi Zsolt-2013.09.19. 20:37

Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel
Tolna, halszemmel

Mosolygok a címen, humoros lett, egy darabig kerestem is a hal szemét. Biztosan drága egy ilyen objektív, úgyhogy értem azt, hogy ezzel meg kell próbálni mindent végigvinni, de van, ahol ez megáll, és van, ahol nem. Az első kép tökéletes, ott minden rendben van, tényleg olyan lett, hogy nem tudok belekötni. Még a második képet is el tudom fogadni, bár itt már egy kicsit öncélú nekem a dolog, de vegyük úgy, hogy oké, le akartuk fotózni ezt a macikát itt, vagy nem tudom, hogy milyen állatot akar ez itt szimbolizálni. A harmadik képpel nem tudok mit kezdeni, valószínű, hogy ez valami malomház, magtároló, vagy fene tudja, hogy mi akar ez itt lenni, de mi a francot kezdjünk ezzel a nagy előtérrel? Nem értem, hogy most ezt hogy gondoltuk berendezni? Szép lenne ez, de biztos, hogy innen optimális ezt lefotózni? Ha ott ez a halszem, akkor azt tessék úgy kihozni, hogy ne legyen benne fű, fa, bogár, mert engem a villanypózna nem érdekel. Aztán a következő kép, a negyedik - ami nem tudom, hogy helikopter leszálló hely akar-e lenni, vagy iskolaudvar, fene tudja, hogy mi ez a betonplacc itt -, érdekes kritikai kép, és azt mondom, hogy ez még a viszonylag belefér kategória lenne, mert jól használja azt az adottságot, amit az objektív tud. A záró képre megint azt mondom, hogy szép konstrukció lenne, de nem tudom, hogy minek van ez az objektív bekapcsolva. Jó, hogy rajta maradt a gépen, és otthon felejtettem a normál objektívemet, de én most nem érzem indokoltnak ezt az eszközhasználatot, legalábbis nem minden képnél. Így a felesleget kidobálnám, lehet, hogy megtartanám az első, a második, és a negyedik képet, de az úgy önmagában meg billeg, az meg nem visz sehova. Gondolkodjunk ezen még egy kicsit, mert én most nagyon különállónak érzem az első képet. Ha az első kép kerül be ide a rendszerbe, akkor arra azt mondtam volna, hogy egy 3 csillagos kép, de a többire nem tudom ezt jó szívvel mondani, sőt, hát, van olyan kép, amit abszolút kihagynék. (hegyi)

ÚjrakezdésHegyi Zsolt-2013.08.08. 14:04Hegyi Zsolt-2013.08.08. 14:04Hegyi Zsolt-2013.08.08. 14:04Hegyi Zsolt-2013.08.08. 14:04

Újrakezdés
Újrakezdés
Újrakezdés
Újrakezdés
Újrakezdés

Demeter 10 év kihagyás után újra kamerát vett a kezébe és portrét készített Mandur Lászlóról.

erdőHegyi Zsolt-2013.06.27. 21:30Hegyi Zsolt-2013.06.27. 21:30

erdő
erdő
erdő

Viki, bajban vagyok, mert nem értem ezt a három képet. Nem azért nem értem, mert nem látom, hogy mi van rajta, hanem azért nem értem, mert nem tudom, hogy miért őt választottad ki. Nem értem, nem érzem a választás miértjét. Elég kusza ez az egész, kuszaságában, mint kompozíció billegnek a dolgok, szanaszét szóródik a figyelem, és hiába változtatod a mélységélességet, ettől még ez nem válik történetté. Akkor állna meg a lábán, ha mesélne valamit. Önmagában az, hogy megváltoztatjuk a mélységélességet, az nekem kevés. Hasonló képeket lehet látni fényképezőgép teszteknél, hogy kiválasztanak valami tetszőleges tárgyat, és akkor ott bemutatják azt, hogy milyen a képzaj, meg milyen a feloldóképessége az objektívnek, meg hogyan lehet a mélységélességet mozdítani, ott ennek van helye, ott az ember ennél többet nem vár. Egy képi munkánál viszont igen. Lehet az egy tendencia, vagy cél, hogy a rendezetlenségből a rend felé haladjunk, de akkor olyan tárgyakat kell kiválasztani, amik az elmosásnál rendet mutatnak. Ahogy megyünk a kép eleje felé, ahogy haladunk a mélységélességgel, az első képnél ezek a kilógó ágdarabok eléggé zavarosak, meg a belógó jobb felső saroknál lévő faág is, valami nagy flekk az elején utunkat állja, mondhatnánk, hogy ez a rendezetlenség. Igen ám, de ahogy megyünk előrefelé, nem nagyon történik változás. Tehát mind a három nézőpont, amit kiválasztottál önmagában is rendezetlen maradt. Nem nagyon látom, hogy mire is ment itt ki a fuvar. Kérlek, hogy segíts, hogy értelmezhessük, és ne annyi maradjon, hogy én ezt most leelemeztem, és nincs rá válasz, mert várom a gondolataidat! (hegyi)

Pózolj árvízzel!Hegyi Zsolt-2013.06.14. 10:16Hegyi Zsolt-2013.06.14. 10:16Hegyi Zsolt-2013.06.14. 10:16Hegyi Zsolt-2013.06.14. 10:16

Pózolj árvízzel!
Pózolj árvízzel!
Pózolj árvízzel!
Pózolj árvízzel!
Pózolj árvízzel!

Kedves Ágnes, ugyanaz a baj a képsorral, mint amit már több sorozatodnál mondtam neked, nincs eleje, és nincs vége. Nincs végiggondolva, hogy mit miért csinálsz, hogy miért is akarod ezt lefényképezni. Ha ezt magadban nem tisztázod, ha nem egyértelműek a gondolatok, akkor nem fog átjönni a sorozaton sem, hanem csak képek halmazát kapjuk. Itt ez történik. Nincs kohézió a képek között, és én ezt azért kérem rajtad számon, mert sokadszor fotózol fotóetüdot, képsort. Márpedig nem lehet így befejezni egy képsort, ahogy most ezt itt befejezted, hogy valamit valakik fényképeztek, és közben jön a víz, de az előző kép is nagyjából ugyanerről szól, kicsit talán ritmusváltás a még előtte lévő, a biciklis kép, a félig belógó gyerekkel nekem nincs megoldva, és az első is olyan, mint kezdő kép nekem nem vezeti fel ezt a történetet. Történetben gondolkodunk, mese van, bevezetés, tárgyalás, befejezés. (hegyi)

Utolsó sorHegyi Zsolt-2013.04.16. 10:13Hegyi Zsolt-2013.04.16. 10:13Hegyi Zsolt-2013.04.16. 10:14Hegyi Zsolt-2013.04.16. 10:14

Utolsó sor
Utolsó sor
Utolsó sor
Utolsó sor
Utolsó sor

Olvastam a kommenteket, valamint azokat az ötleteket is, amelyek azt mondják, hogy ebből ki lehetne emelni egy-egy képet, és azzal magával jellemezni. Nyilvánvaló, hogy ez minden képsorra igaz lehet, ami jó képsor, mert akár az első képre is mondhatom azt, hogy jellemezhet egy helyzetet a magányos tolókocsival, akit mintha oda kitoltak és ottfelejtettek volna. A második kép is hasonlóan alkalmazható lenne önálló képként, azzal, hogy az árnyék, és ez a szobor, amit ebbe a tófelületbe emeltek, egy jó ritmust ad. A következő kép is megállna a lábán. Nem megyek végig most mindegyiken, de azt gondolom, hogy ez egy jó sorozat, és jó pontokat talált Ágnes ahhoz, hogy ezt felvázolja, mint riport. De egy kép hiányzik még ebből nekem, mégpedig az, hogy mire is megy itt ki a fuvar. Állunk sorban az elején, ez látszódik, a Nemzeti Színház felismerhető, a második kép ennek egy meditatívabb állapota, de mutatja a sort. A következő kép is a sorról beszél, a tükröződésben ott vagyunk az ajtónál, majd bekukucskálunk a belső térbe, látjuk ezt a sort újból, utána bent vagyunk a sorban már, és elmélázunk a belső téren, és nagyon jó, hogy a tablóról hiányzó képekkel is ábrázol Ágnes egy helyzetet. De nincs befejezve a történet. Megvan az a jegy, vagy nincs? Miért álltunk oda sorba? Mit adtak ott? Mi történt? Esetleg egy előadásra mentünk, egy délelőtti matinéra? Nem egyértelmű. Tehát befejezés nélkül bizonytalanságban hagyod a nézőt, és azt mondom, hogy most nagyjából ez még tudható, mert közel vagyunk az eseményhez, hogy mi volt ez, és befejezés nélkül is az ember a fejében le tudja zárni, de akkor, amikor eltelt már egy-két év, és újból megnézzük ezt a képsort, már nem biztos, hogy mindenki tudni fogja, hogy mi is történt itt a valóságban. Még egy dolog: a ritmus jó, a kiválasztások jók, ugyanakkor az egyes képek pontatlanságával van némi bajom. Az első kép horizontját illetően billen egy kicsit, érdemes lett volna 1 ujjnyit levágni, vagy inkább elmozdítani a kamerát a sor felé, és akkor jobban szélre került volna a tolókocsis ember. A második képnél is a horizonttal van problémám, furcsán vágódik a kép felső határánál az egész, és ettől dől a hatása, így nem kapunk egy új horizontot, ami visszabillentené ezt az egészet. A kép az ajtóval is el van fordulva egy kicsit. Érdekes módon, ahol a belső teret mutatjuk a sorban állókkal, ott is ugyanezt érzem, hogy ugyanebbe az irányba vagyunk elfordulva. Talán az utolsó kép az, ami nagyjából megáll a lábán, bár azt gondolom, hogy lehet, hogy érdekesebb lenne ezt az egészet úgy megoldani, hogy a képnek a bal oldalán az erkély folytatása már ne látszódjon, de ez már részletkérdés. Ha összefoglalom, akkor azt tudom mondani, hogy a képek java elmozdul az óra mutatójának járásával azonos irányba 1-2 fokot, de miért? Vissza kellene forgatni ahhoz, hogy stabil maradjon az egész. Itt érzek javítandó dolgot. Ha ezt összevetem azzal, hogy a záró kép is hiányzik, akkor ez egy 2 csillagos sorozat. De nagyon örülök annak, hogy Ágnes elindult ebbe az irányba is, mert gyakorlással elérhető az, hogy ha megvannak azok a pontok, amiket most itt jól látunk, azok amik fontosak ebben az eseményben, és hogy mivel lehet leírni egy ilyen történetet, akkor már csak annyi hiányzik, hogy feltegyük a kérdést magunknak miközben dolgozunk, hogy ha most befejezem, és nem készítek több képet, akkor is értelmes lesz-e? Van azon a memóriakártyán hely, lehet még fényképezni. (hegyi)
értékelés:

A szobrász kertjeHegyi Zsolt-2013.02.02. 21:05Hegyi Zsolt-2013.02.02. 21:05Hegyi Zsolt-2013.02.02. 21:05Hegyi Zsolt-2013.02.02. 21:05Hegyi Zsolt-2013.02.02. 21:05

A szobrász kertje

A szobrász kertje
A szobrász kertje
A szobrász kertje
A szobrász kertje
A szobrász kertje

A képek Bakó László várdombi kertjében készültek.

Egy 6 képből álló sorozatot kapunk és nem pontosan értem, hogy miért ez a sorrend. Mert hogy kintről be, vagy bentről ki, nem ártott volna ennek valami ritmust adni. Nekem most olyan, hogy a 3. kép inkább lenne az első. Tulajdonképpen ez megcserélhető, tehát ilyen szempontból nem ez a legfontosabb kérdés. Végigmegyek a képeken. Az 1. kép önmagában nekem nem nagyon kapcsolható ehhez az egészhez. Tehát nem tudom, hogy ez most egy szobortalapzat akar lenni, vagy pedig egy járólap. Nem nagyon értem a koszosságát, rendezetlenségét ennek az egésznek, tehát nem értem, hogy ez miért lett lefényképezve. Miközben valószínűsítem, hogy ez egy márványlap akar lenni, legalábbis az erezetéből ítélve valami értékesebb lapról beszélünk – ez ebben a formában nekem nem nagyon értelmezhető. A 2. képnek van egy érdekes közlése a rendetlenséggel. Valószínű, hogy ez itt az elfogyasztott alkoholmennyiségre akar utalni – tehát az ihletadó mámorra, vagy ennek a nagyon is tárgyias visszhangjára. Egyetlenegy problémám van. Szóval nem tudom, ezt nem lehetett volna valamivel jobban rendezni? Látok itt köveket, valami technikai kütyüt, üvegeket, drótot, valami növényzetnek az indáit, szóval ebből én azért valamit megpróbáltam volna kiválasztani és főszereplőnek megtenni, mert akkor az már valami viszonyrendszert kialakít. A 3. kép érthető és tulajdonképpen egy jó ritmusú kép. Az érdekes az, hogy itt a tónusrend és a színbeállítás tekintetében ez a kép eléggé kiugrik a többi közül, tehát valószínűleg nem egy időben, vagy nem egyfajta fényviszony között lett lefényképezve. Ezen lehet, hogy érdemes lenne valamit módosítani, ez most nagyon sárga, szóval itt most valami utómunkára szükség volna, hogy annak a tárgynak a valós színeit kapjuk meg. Máshogy fogalmazok. Elmegyek egy szobrászhoz. Azért a szobrásznál nem az a lényeg, hogy milyen kuplerájban él, lehet kritizálni, de azért születnek alkotások. Itt az alkotások az elsődlegesek. Minden más ezt díszíti. Nem hozhatom ki a végeredményt egy olyan kritikai megfogalmazásra, ami figyelmen kívül hagyja az eredményt. Nyilvánvaló, lehet az is egy irány, hogyha felfedezem azt, hogy ez az alkotó úgymond éli a maga világát, de nem alkot. De akkor ezt kellene kidomborítani. Nem tudom, mi az igazság. Nyilvánvaló ezt te jobban tudod, hogy ez az életszituáció szociografikusan hogy lehet megfogható. Most én azt gondolom, hogy született egy ítélet és ez az ítélet nem túl kegyes és a kezedben a gép, amivel ezt a döntést meghozod. A következő, 4. kép ezekkel a golyókkal megint azt mondom, nagyon jó – megint alkatrészeket kapunk - aztán kapunk egy faragványt, de tulajdonképpen ez a faragvány is fuldoklik a környezetben - olyan, mintha egy víztengerben tulajdonképpen már lebukna - gondolom ez nem csak ekkora és nem csak ennyi és van ennek egy talapzata is, megint nincsen meg a korrekt ábrázolása az alkotásnak. Hozzám egyébként legközelebb az utolsó kép áll, és nekem a környezetből és annak ábrázolásából ez a kép sokkal többet mond, mint akár az 1. és 2. kép. Ezekkel a székritmusokkal létrejön valami, a tömegelhelyezésben is, aztán ott ez a macska ami élhetővé és érthetővé teszi ezt a sztorit. Szóval Tamás, én most azt gondolom, hogy ez egy hiányos sorozat és pontosan a lényegében hiányos, hogy Bakó László milyen munkákat csinál, mi az ő iránya, milyen alkotások születnek? Még egy dolog: hiányzik az alkotó. Nem akart a kamerád elé állni? Mi történt? Miért nincs ő itt? Utánanéztem a weben, és amit én találtam, abból nekem azért az kitűnik, hogy ő egy elég határozott világgal rendelkezik, ráadásul egy nagyon karakteres arc, egy nagyon karakteres személyiség, most arról nem beszélek, hogy bátai és itt van egy kapcsolódás a Látszótérhez (Jóska is bátai, sokszor járunk ott). Szóval lényeg a lényeg, én ezt visszaadom ismétlésre. Tessék elmenni hozzá, kiegészíteni a sorozatot. Képeket szeretnék arról, hogy ő mit csinál és képeket szeretnék az alkotóról. Tudom, hogy ez egy nagyon didaktikus megközelítés lenne, de azért ő már valamit létrehozott, én ezt gondolom. De Tamás kérlek, hogy oszd meg velem azt, hogy ez most miért történt így, hogy miért ez volt a fő csapásvonal. (hegyi)

MRT

MRT

MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT
MRT

Volt alkalmam kipróbálni magamat egy koncertfotózáson. Nem gondolnám, hogy sikeresen oldottam meg a leckét, de az elsődleges célom nem is ez volt. Ez a sorozat talán segítség lehet azoknak, akik még nem fotóztak koncertet. Mint ahogy én sem ez előtt. Kiválasztottam 13 általam jobbnak gondolt képet, zajt szűrtem elég rendesen, és átraktam ff-be. Ezeket sikerült összehoznom egy 18-55-ös kitobival. A hely egy kis lyuk, fekete falakkal, egy darab piros lámpával és egy darab fehérrel. Ez utóbbi nem ment folyamatosan. Meg volt egy kis lézeres marhaság is. Jah még valami. Raw-ba kell fényképezni és legalább 16os mem. kártyával elindulni.

Egy biztos, 13 kép nagyon sok. Nem tudok olyan kiadványt, ami elbírna 13 képet és abban sem vagyok biztos, hogy ez a sztori megér ennyit. Bőbeszédűnek érzem a dolgot. Az 1. képpel nincs problémám, a 2. kép is egy jó geg, de ez geg kategória, simán elfelejteném, a 3. kép jó, lehet, hogy ezzel kezdtem vagy fejeztem volna be a sorozatot, de nem belső kép az biztos, a 4. kép rendben van és jó kompozícióban, nem vagyok biztos benne, hogy ez a jó megoldás; nem tudom, hogy mit akarunk kezdeni a kép jobb oldalán ezzel a két ujjnyi flekkel, nem tudom mi célból van ott, 5. képnél kapunk egy képet a pengetésről a basszusgitárral, nekem ez esztétikailag problémás, ezt kihagynám, 6. képnél ugyanez a helyzet, nem a legjobb pillanatot kaptad el – ez a gesztus nem előnyös és a világítás is nekem zavaros, kiüti a többi a sorozatból, 7. kép abszolút jól működik, a 8. kép lecsúszott egy kicsit, nem értem, hogy miért ott fotóztad ahol, valamit kapunk a kép felső részében két ujjnyi részben, amiben nincs információ, miközben a kép aljából pont az a két ujjnyi hiányzik, a 9. kép nagyon jó megfigyelés, abszolút helye van a sorozatban, kompozícióban nem vagyok megint meggyőzve, hogy ez végiggondolt, hogy hol vágunk és mi hova került, 10. kép tulajdonképpen egy jó kép, megint azt mondom, hogy a fej fölött vannak terek, a test mögött vannak terek amik nem biztos, hogy oda valók – én az ellenkező oldalra tenném, a 11. zongorás kép jó ritmusú, bár abszolút nem a legjobb helyen van épp a keze, várni kellett volna hogy fénybe helyeződjön a kéz, 12. táncos kép abszolút tetszik és jó ehhez az egészhez, jó belső sztori, és hát nagyon jó ez az utolsó kép – abszolút felidézi a ’60-as, ’70-es évek rajongói attitűdjét, úgyhogy nagyon hatásos. Nagyjából ezt tudom elmondani, nem tudom, ebből mit tudsz kihámozni magadnak. Mindenesetre érdemes ezt újból elgondolni, hogy ez így jó-e és mennyi kép, körülbelül ezt tudtam én hozzátenni. (hegyi)
értékelés:

Fénytelen, életlen, hangtalanHegyi Zsolt-2013.01.11. 00:10Hegyi Zsolt-2013.01.11. 00:10Hegyi Zsolt-2013.01.11. 00:10Hegyi Zsolt-2013.01.11. 00:10Hegyi Zsolt-2013.01.11. 00:10Hegyi Zsolt-2013.01.11. 00:10

Fénytelen, életlen, hangtalan
Fénytelen, életlen, hangtalan
Fénytelen, életlen, hangtalan
Fénytelen, életlen, hangtalan
Fénytelen, életlen, hangtalan
Fénytelen, életlen, hangtalan
Fénytelen, életlen, hangtalan

7 db képből álló sorozat, és nagyon örülök annak, hogy határozottan egyféle színvilágban és fényben van tartva. Nagyon jó az egésznek a gesztusa. Egy kép van, amiért kifejezetten haragszom. Ott mi indokolja számodra azt, hogy a dobosnál szakítottál ezzel a formával, ami a többinél megvan? Kell oda oldalirányban ez az egész? Most nagyon komolyan mondom neked, ha csak annyit teszel, hogy ahogy most ez adja magát, levágod a két oldalát, mehetünk tovább. Semmi akadálya. Miért van a dobosnál megváltoztatva ez az egész? Mi indokolja? Semmi. Néhol van problémám azzal, hogy a fej felett több teret hagytál, mint amennyit kellene (az utolsó és az első képnél is igaz, ez ott problematikus számomra), de a többi abszolút rendben lévő ritmus. A második kép egészen elképesztően jól sikerült gesztus, a negyedik kép sem rossz, az ötödik ezzel a leejtett karral szintén nagyon határozott, a gitáros is jó, szóval mindegyiknek megvan a maga hangulata. Technikailag nem mind egyforma szinten van. Az utolsó képnél érzem a legnagyobb problémát: érdemes lenne a kontraszton emelni, ugyanis hiányzik róla az a fajta határozottság, ami a többinél megvan. Nem indokolja semmi, hogy ott ilyen félénken hátrébb vonuljunk. Azért mert nő van a képen? És akkor mi van?! Lehet keményebbre venni őt is. Ebben a formában megvan a három csillag, de érdemes lenne azon elgondolkodni, ha kitalálunk egy formát, akkor azt tartsuk, tehát itt vannak billegések. Nem csak a dobosnál. Ha végignézed, van ott egy-két kép, ami szűkebb vagy tágabb, de semmi nem indokolja ezt a dolgot. Ha kitaláltunk valamit, akkor azt vinni kell végig, formában is, mert hogy ez a ritmus formákról szól, a zenében se kalimpálunk hanem hozzuk az ütemet! (hegyi)
értékelés:

ágakHegyi Zsolt-2012.12.18. 18:35Hegyi Zsolt-2012.12.18. 18:35Hegyi Zsolt-2012.12.18. 18:35

ágak
ágak
ágak
ágak

Négy képből álló sorozatot kapunk, tulajdonképpen vehetnénk akár a négy évszaknak is. Ebből a négyből az én megítélésem szerint kettő az, aminek markánsan különböző iránya van, mégpedig az első és a második. Aztán a harmadik, negyedik már nagyjából egy féleképpen értelmezhető, egy irány, nyilván ez a fa típusainak is betudható. Lehet, hogy én ezt egy három képes sorozattá redukálnám, az utolsó kép valamiért nekem kakukktojás. Nem csak amiatt, hogy egy éjszakai felvételt kapunk, hanem amiatt is, hogy az, amit ott látunk, a harmadik képen számomra sokkal erősebben van jelen. Három fatípus, három ágtípus, három érzelmi megközelítés. Az első fölfogható akár a tüdő érhálózatának, vagy bármilyen más szervünknél, ha megfigyeljük ezeket a struktúrákat, hasonló hálózatot tudunk felfedezni. Ebben a képben számomra ez az izgalmas, hogy abszolút ezt az asszociációs rendet indítja el. A második kép ezekkel a határozott függőlegesekkel egy nagyon jól rendezett kompozíció, és a fenyőkre jellemző ez a fajta megjelenési forma: határozott, jól megkülönböztethető, nagyon jó irány az, amit a második képen látunk. A harmadik képen, ha jól látom, ezek nyírfák, itt az az izgalmas, hogy olyan a bemozdulásoktól és az árnyékoktól, mintha valami felület előtt lenne ez az egész lefényképezve, mintha lenne egy háttere, ahova vetítődnek képek, miközben jól látható, hogy ez egy külső térben megfigyelt és exponált kép. Számomra ez a harmadik kép a legizgalmasabb. Ami miatt én a negyedik képpel vacillálok, az, hogy ez egy új értelmezési sík. Ezt is el lehetne indítani, hogy ugyanazt a fajta fákat fotózza az ember különböző szituációkban, és ezek hoznak egy érdekes összehasonlítási rendet, de most vagy azt csinálom, hogy különböző fákat fotózok le, és a különböző fák struktúráját figyelem meg, vagy ugyanazt a fát különböző szituban. Ha ez összekeveredik, főleg egy ilyen alacsonyabb számú képsornál, akkor ez fölveti azt a kérdést, hogy most merre tovább, olyan, mintha a munka nem lenne befejezve. Ezt ezért hagynám ebből ki, vagy pedig ehhez az utolsó képhez kell még fotózni másfajta megközelítést is. Amit most mondok, nem azt jelenti, hogy a negyedik kép rossz kép lenne, hanem nem érzem ebben a sorrendben a helyét. Az első három kép miatt megvan a három csillag, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Üdeség Érzékenység BujaságHegyi Zsolt-2012.12.09. 13:47Hegyi Zsolt-2012.12.09. 13:47

Üdeség Érzékenység Bujaság
Üdeség Érzékenység Bujaság
Üdeség Érzékenység Bujaság

high-key, middle-key, low-key

Bevallom, Tamás, hogy amikor felraktam a képeket, már akkor bajban voltam, mert azt gondoltam, hogy ez három kép, de utána rájöttem a leiratból meg abból, hogy a képeket föltöltötted, hogy nem, ezt te egy képhármasnak képzelted el. Nem volt számomra egyértelmű, de nem csak azért nem, mert a beküldésnél nem tetted egyértelművé számomra, hanem a képek állaga miatt sem. Három nagyon-nagyon más minőséget kapunk, és én itt, ebben most problémát érzek. Nem csak az a kérdés, hogy a három kép technikailag milyen minőséget képvisel, hanem az is, hogy végiggondoltságában milyen minőséget képvisel. Ebben a helyzetben az első kép mindent visz, a másik kettő felejthető számomra. Olyan érzésem van, mintha az első képnél még meglett volna a lendület, hogy mit akarok csinálni, és a másik kettőt már didaktikusan követtem volna el. Mondok csak egy ötletet, ami bennem fölmerült: mi lett volna, ha az első képbe beteszek egy zöld almát, vagy más valami zöld gyümölcsöt, egy lime-ot, és ezt a tököt nem rakod oda. Ez azért kérdés számomra, mert olyan gyönyörűek a zöldjeid, és olyan szép fényeket találtál, annyira plasztikus az egész, hogy ehhez képest nekem olyan drabális a tök. Értem én, hogy az unalom ellen próbáltál hatni, de gyönyörű lett volna ez zöldben tartva. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni, hogy mit szólsz ehhez. A második kép nekem egy technikai játék, nem érzem benne azt, hogy ez olyan különösképpen a Bojtár Tamás alkotói útján fontos állomás lenne, hogy ezt a képet elkészítette. Egy fekete-fehér kép, szép tónusban, ezt elismerem, plasztikus ez is, és az anyagszerűsége nagyon jól megjön, de most segítségül hívva mesterem, Demeternek a régi mondatát, amivel én nagyon sokszor szembesültem, amikor bármi képi összeállítást csináltam, hogy „jó, jó, de minek?”. Ő ezt így szokta mondani, kevés szóval, de hatásosan. Ez a kép is ilyen: Jó, jó, de minek? Ha ez a kérdés fölmerül, akkor ott valami hibádzik, unalmas. Azt hiszem, vagyunk olyan nexusban, hogy ezt mondhassam neked. A harmadik kép esztétikai problémákkal küszködik: egyrészt nagyon kopogós és kemény, nagyon kétdimenziósra vasalt, másrészt ez az ananász ebben a formában nem szép. Tudom, én is nézegetem a boltban, hogy milyen borzalmas állapotokban kerülnek ezek eladásra, fotóalapanyagként szinte használhatatlanok a bevásárlóközpontok ezen árui, tehát nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ananásszal lehessen mit kezdeni, mert hagyják elszáradni. Nyilván ez a kényszerérés miatt van, mert a szállítást ki kell bírja, és közben érik meg a belseje és lesz valamilyen állagú, és a levelei meg elszáradnak, ami nem szépek, töredezettek, esetlegesek, és nem képviselnek esztétikai értéket. Ha letakarod a képnek a fölső részét, az egész őrületet, ami létrejött ezzel az elszáradt levéllel, a gyümölcsnek a teste, a kókuszdió és a gránátalma együtt már izgalmas lenne. Ezt kellene végiggondolnod, hogy biztos akarod-e ezt így szerepeltetni. Az igaz minden csendéletre, hogy van egy formai kötöttsége a csendéletnek, amit érdemes átszűrni magunkon és alkalmazni, de pont az az izgalmas benne, hogy hagy teret a játékosságra, olyan, mint egy komolyzenei darab, hogy abban van pajkosság, még akkor is, ha nagyon sok szabályt kell teljesítsen. Ebbe is belefér a pajkosság, el lehet dönteni ezt a tárgyat, le lehet róla ezt vágni, megfordítva tenni oda, eldöntve, oldalirányban, sok megoldás lehet. Egyébként a mélységélességen is érdemes egy kicsit elgondolkozni, hogy hogyan dolgozunk, másrészt a fényekkel is. Ami ezen a képen gyönyörű és irigylésre méltóan szép az a gránátalma. Minden más kemény és kopog. Ami fényben a gránátalmának jó, az már sok az ananászon, és a kókuszdión kifejezetten furcsán hat. Fátylakkal, selymekkel, zsírpapírral, sok mindennel lehet a fényen lágyítani, a visszavert fénnyel lehet dolgozni, szóval ezzel még kellene molyolnod. Visszaadom ismétlésre azért, mert mind a három kép olyan (pontosabban a középső nem annyira fontos alkotás), hogy érdemes lenne velük még dolgoznod. Én nem raknám őket egy sorozatba, erősebbek ezek annál, mintsem megtűrjék egymás mellett magukat. Ismétlés. (hegyi)

Csinálj képet rólam a mólón!Hegyi Zsolt-2012.12.04. 17:32Hegyi Zsolt-2012.12.04. 17:32Hegyi Zsolt-2012.12.04. 17:33Hegyi Zsolt-2012.12.04. 17:33

Csinálj képet rólam a mólón!
Csinálj képet rólam a mólón!
Csinálj képet rólam a mólón!
Csinálj képet rólam a mólón!
Csinálj képet rólam a mólón!

Nos, hát elsőre nem sikerült, de Gabri nem adja fel, ha nem hagyják neki. Köszi.

Hát igen, az előzőből lemaradt és csak az utolsó képet kaptuk meg. Itt azért nagyon érdekesen látszódik egy szituáció. Aki fotózik, belülről ismeri a képeket, de itt most egy megfigyelői státuszból látunk egy lenyomatot, hogy tulajdonképpen milyen furcsán is nézünk ki mi, amikor belelkesülünk, és „Mindent a képért!” felkiáltással, akár életünk kockáztatásával is elmegyünk egy ilyen helyre, és rögzítjük a képet. Van ebben egy nagy adag humor. Komikus az egész, ahogy a modell hölgy, ebben a nagyon érdekes ruhában és kalapban, fürdőzik a napban, miközben mi ennek az egésznek a szürrealitását is látjuk, hogy ezek között a vasoszlopok között mindez hogy szerepel. Nyilván ezek azokon a képeken, amik ők készítenek, nem lesznek rajta, a teleobjektív valószínű, hogy a portréra fog koncentrálni csak. Mégis a megfigyelő státusz az, ami ennek az egésznek a ritmusát meghozza. Hogy milyen lehetett az a kép, amit ő készítettek, nem tudom, ebből a képsorból nem lehet megítélni. Egyébként azt mondom, hogy az egy következő lépcső lehetne, hogy akár záró képként Gabriella is elmegy erre a mólóra, és már modell nélkül nagyjából megmutatja, hogy ők mit is láthattak ebben az egészben. Ott meg a modell hiánya lenne az, ami érdekes lenne, és ezt az egészet ritmusában összerántaná. Most én ezt egy kicsit hiányolom a képsorból, hogy nincs ez az egész levezetve. De a megfigyelés nagyon rendben van, nagyon jók ezek a gesztusok, és nagyon jó, amit látunk, hogy instruálja a modellt. Szóval én azt gondolom, hogy ez mindenféleképp jó és humoros képsor. Megadom a három csillagot azzal a javaslattal, hogy legközelebb azon is el kell gondolkodni, hogy hogyan zárok le egy ilyen történetet, ne maradjanak ezek az ajtók nyitva. (hegyi)
értékelés:

sirályok (megint)

sirályok (megint)
sirályok (megint)
sirályok (megint)
sirályok (megint)
sirályok (megint)
sirályok (megint)
sirályok (megint)
sirályok (megint)

Találtál valamit Viki, ami fontos és jól is közelíted a témát, meg is tudod csinálni, ha kicsit jobban figyelsz. Megyek sorban a képeken. Az első egy kiváló ritmikai megfigyelés, de nagy kár, hogy az oszlopra nem figyeltél és belevágtál. Abba ott fenn nem szabad. Nem tudom, hogy a vágási bajokat mellesleg nem az okozza-e hogy erőszakolod a négyzetes formát. A második kép nem fontos. Kihagyható. Galambok is ilyenek. A harmadik kiváló, de oldalt szűk. Nagyon jó pillanatot fogtál meg. A következő megint össze-vissza van vágdosva, nem nagyon érzem az indokát. Aztán jön egy kiváló portré, balról ez is szűk. A következő is nagyon jó, de fenn benne hagytad a nyak darabját, és ez zavaró, kéne vágni, hogy bal felül már ne legyen fekete benne. A magányos madár a kötéllel hibátlan. A záró kép is jó személyes és kifejező. Szóval nagyon jókat fogsz meg, de nem elég koncentrált a munka, olyan, mintha valami külső elvárást magadra húznál és ez befolyásolna. Ha a vágdosás utólagos, akkor fontold meg, megéri-e a formai kötés, hogy így maradjon. (hegyi)
értékelés: