Elemzés

Édesanyád büszke lehet rád. Egyrészt egy egészséges, kedves, szerethető embert látunk, aki szép, de nem túlcsinált, hanem egy érett és nyitott személyiség. Nagyon érdekes az, ahogy ábrázolni tudod magadat - egy kicsit most nehéz helyzetben vagyok, de talán a te korodban még mondhatom ezt – idősebbként. Olyan ez, mint egy ilyen 30-40 közti csaj, aki vadítóan itt van velünk. És ez azért érdekes, és azért is merem mondani, mert ez egy olyan húzás, ami a korábbi reggelizős, meg különböző szituációs gyakorlatokat megoldó képeidnél is jelen volt, mert olyan, mintha beleképzelnéd magad egy filmszerepbe, mintha eljátszanál valakit, aki majd leszel, vagy aki lehetsz. Olyan, mintha kipróbálgatnál utakat, hogy milyen lesz akkor, ha majd két gyerekkel leszek anyuka, milyen lesz akkor, ha egyedülálló csaj leszek, mintha ezeket a szituációkat fejben lepróbálnád. Valamiért, nekem mindig ezek az élmények jönnek fel a képeidről, és ez jó, nekem ez tetszik. Az baj, hogy ennyire szűkre vágtad alul, amivel nagyon már nem lehet mit csinálni, mert ami nincs a képen, azt nehéz hozzágondolni, de én ezt egy abszolút 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom mindezzel együtt, úgyhogy lábjegyzetnek odatesszük, hogy a kompozíciót mindannyian tudjuk, hogy egy kicsit elcsesztük. (hegyi)
értékelés:    

Ez akkor működne jól, ha történne valami az előtérben. Nem csak formailag, hanem színdinamikájában is. Otthagyott bicikli, vagy valami, ami ezt az egészet méretben még megbolondítja, mert így nem érzékelhető jól sem a méret, sem a távolság. Ebből a kameraszögből ezzel az objektívvel ez nem működik. Ez akkor működne, ha elfelejtjük ezt a fene nagy eget, és az előtérrel elkezdünk valamit, és ahhoz képest, tehát, valamilyen viszonyrendszerben ez a háttérben lévő hegy megjelenik, mert így csak bemondásra hiszem el azt, hogy ez egy hegy. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Nagyon izgalmas a kép, azért, mert egy olyan pillanatot rögzít, amit általában mi saját magunkról nem látunk. Nem merül fel bennem az, hogy ezt a képet ne Viki készítette volna, ugyanakkor pontosan azt a hatást éri el, mintha valaki minket megfigyelne. Egy családi kiránduláson, ahol elfogyott a türelmünk, a lelkesedésünk, és akármennyire jól szervezett volt is az egész, és nagy örömmel fogtunk neki, de valamiért megkeseredett ez az egész, és olyan szomorúan, olyan csüggedten kivonulunk ebből. Szóval, maga az érzés is jól adaptált, és úgy gondolom, hogy a formai megoldás is rendben van. Érdekes az, hogy kicsúszik a modell ebből az egészből, de szerintem ez jó, sőt még kicsit ezt határozottabbra is lehetett volna venni, mert a helyzetből csúszunk ki, a ritmusból, abból az örömből, amit egy fél perccel előtte még meg volt, és csak egy rossz mondat kell ahhoz, hogy ez az egész felboruljon. Jó az üzenet, tetszik, és én bíztatnám Vikit, hogy kezdjen el ezzel az első három leckével újból valamit, mert szerintem van mondanivalója. (hegyi)
értékelés:

Van ebben valami félelmetes. És egyedül az ég ellenpontozza ezt. Még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy ha az ég mindenütt olyan kék tudna lenni, mint amilyen a jobb felső sarokban, akkor ez egy kifogástalan üzenet lenne. Ahol ez most fehérbe kifut, ott az nekem nem annyira érdekes, és nem annyira izgalmas. Nem olyan nagy meló ám ezt helyrehozni, azt gondolom, hogy utómunkában ez megoldható. Van az egésznek egy lélegzése, egy ritmusa. És lám, lám, milyen érdekes, hogy itt nem kezdtünk el a mélységélességgel játszani, és egyből valami nagyon furcsa perspektíva játék jön létre. Nagyon örülök annak, hogy ezt Viki észrevette. Megérné az utómunkát, jó lenne ezzel még dolgozni egy kicsit. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot, és elfogadom leckemegoldásnak is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet Viki, hogy nekem ennél a képnél bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy tengerpart. A fagyos még valamennyire lejön, de a helyszín nem. Megint a mélységélesség. Valamit kellene ezzel kezdenünk, mert tudom, hogy nagyon szépnek tűnik ez a dolog, hogy egy nagyon vékony filmrétegen éles csak a kép, de lássuk be, ennek azért ritkán van olyan szerepe, ami hozzáad a kép értékéhez. Én most ezt nem látom. Érdekesek azok a kis ujjacskák, de folthatásában próbáljuk meg szemlélni, és akkor rájövünk, hogy itt az előtérbe tolulnak olyan formák, amik elég vaskosak, eléggé kitakarnak dolgokat, olyan, mint a moziban, amikor nem látunk az előttünk ülő nőnek a kontyától. A háttér is olyan, mintha otthon felejtettük volna a szemüvegünket. A kettő között valahol van az élesség. Abban sem vagyok biztos, hogy pont ott kell, hogy legyen, szóval ezen van még mit melózni. Az irány jó, finomak a színek, a gondolatis abszolút tetszik, csak a kivitelezés problémás. (hegyi)

Ez a kép nekem kedvesebb, mint a vizes képed, sokkal határozottabb döntésnek érzem. Hogy ez absztrakt-e? Fogadjuk el, hogy az. Ami ebben zavar, arra lehet, hogy azt fogod mondani, hogy de Zsolt, ez az egésznek a modernitása, vagy személyessége, de nekem az előtérben van három életlen pont, amiknek vagy határozottabbnak kellene lenniük, vagy nem kellene ott lenniük. Még akkor is, ha azt mondom, hogy ezt utólag ki lehet úgymond retussal javítani. Értem én, hogy miért van ott, csak azt kell mondjam, hogy ebben az életlenségi tartományban, amiben most van, ezek nem azt a hatást adják, inkább a koszosság hatását adják, mintsem azt a személyes feelinget, hogy ezek a parton lévő kavicsok. Miközben abszolút jó ennek az egésznek a ritmusa. Borsay Mártinak volt egy nagyon erős képe, és azért hoznám ide, mert ő nagyon érdekesen játszott a mélységélességgel. Ez egy képhármas volt. Mindeközben azt gondolom, hogy itt most talán túlságosan erősre sikeredett ez a mélységélesség dolog, és abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a dolog mélységélességgel elért életlenség, vagy valami utólagos technikai megoldás. Nagyon szépek a színei, ez a pasztelles világ ezzel a zölddel valami fantasztikusan jó, úgyhogy a kép egyébként tökéletesen rendben lenne. Valami baromira hiányzik az előtérből, tehát én azt mondom, hogy itt az élességi tartományt nagyjából a kép aljától egy ujjnyira kezdeném el, és tartana odáig, ahol most tart a háttérben, és valaminek történnie kellene az előtérben, és akkor egy tíz pontos kép, de most így, ebben a formában egy kihasználatlan előterünk van. (hegyi)
értékelés:

Az első, ami eszembe jutott, az az, hogy Gábornak én felajánlottam, és most újból felajánlom, hogy szívesen bekalibrálom a monitorát. Megérné! Mert úgy látom, itt a majdnem feketébe bukó sötét, mélyebb tónusoknál van probléma a monitornál valószínű, azért hagyod ennyire, szinte az értékelhetetlenségig sötétben ezt az egészet, mert így elveszti a testét az a vörös. Márpedig az ott nagyon kéne, hogy valamilyen talapzatot kapjon, és ez ott van a képben, csak az utómunkánál, vagy a konverziónál elveszett, és ez annak köszönhető, hogy nincsen jól bekalibrálva a monitor. Technikailag ezt tudom hozzátenni, egyébként a képet abszolút jónak gondolom azzal együtt, hogy talán a jobb oldalból egy nagyon keveset én lehet, hogy vágnék, akkor is meg lenne a ritmusa ennek, és akkor sikerülne középre, de egy kevés vágás lehet, hogy jót tenne, mert ott most elég üres lett az a flekk. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás Gábor, de ahogy a rádióműsoraidnál is hosszú-hosszú időbe telt, amíg meg tudtunk győzni arról, hogy tedd meg azt, hogy a technikára nagyobb figyelmet fordítasz, itt most ugyanezt mondom, hogy tedd meg, hogy a lehetőségeket maximálisan kiaknázod. Mindenben meg lehet keresni azt a pontot, ami még finomítható, de ehhez az kell, hogy ne legyenek olyan gátak, hogy egy rosszul kalibrált monitor átver téged. (hegyi)
értékelés: