Elemzés

Ködös reggel
út a délután felé

Nagyon szeretem ezt a képet, a lecke besorolással nem értek egyet, ha reggel, akkor miért a hétfő délután az, amit ezzel el akarunk mesélni? Jó a kompozíció, jó ez a várakozással teli merengő helyzet, finomak a fények, a pára, az, ami összemossa a színeket, kicsit ugyan dől a horizont, amit jó lett volna korrigálni, mert az ilyen kevés elemmel dolgozó képnél fontos, hogy minden a helyén legyen, nincs indoka a síkok dőlésének. Szóval picit meg vagyok keverve ezzel a lecke besorolással, ebben kérem Mariann segítségét, hogy erről mesél még, és folytatását kérem ezeknek a leckéknek is. (hegyi)
értékelés:

Épitett környezet

Ezt a képet úgymond önhatalmúlag áttettem a gyermekkor leckére, igen, értem, mi az oka, hogy épített környezetbe lett beküldve, azt is értem, hogy mi ebben a humor, de ez primer megoldás, miközben ezzel a címmel gyermekkorra áttételesebb, meseszerűbb lesz a megoldás. Tehát ha ezt el tudjuk fogadni, és remélem, hogy igen, akkor ezen a vonalon indulva egyből értelmezhető a szemsík, az, ahonnan szemléljük a történetet, és akkor egyből jönnek a megoldások is, hogy ha a gyerekkor fontos, az a nézőpont, ahonnan egy gyerek nézi a világot, akkor ez a belső világ a fontos, és a többi az már csak illusztráció, tehát szeparálni kell a felnőtt világot, ami csak jelzés, és bele kell helyezkednie a fotósnak a gyermek szerepébe, és játszani, fogni a fakockát, mesélni vele, keresni olyan helyzetet, amiből ezek a kockából épített történetek tudnak elindulni. Most ezt az arányrendszert kell helyrebillenteni, tehát az előző kép értékelését folytatva ezt a leckét is kellene ismételni, függetlenül attól, hogy kap malacot, mert jó az irány, de akkor nem kell a rózsaszín láda, akkor nem kell az a fura támszék, be lehet bújni az asztal alá, keresni olyan hátteret, ami nem zavaró és nem veri szét a kompozíciót, és ott felépíteni egy világot. (hegyi)
értékelés:

Játék

Nagyon érdekes az a megoldás, amit Bara alkalmaz, néhány képpel ez előtt egy konkrét megfogalmazásnál visszaadtam ismétlésre egy képet, amin egy kisgyerek látható azzal, hogy a gyermekkor élményét magunkon kell átszűrni. Mondhatnánk, hogy oké, de ez mennyiben más, miért fogadja ezt el Hegyi, ha a másikat nem. Egyszerű a magyarázat. Ennél a képnél a bemozdulás, az expozíciós idő megválasztása az, ami miatt elrajzolódik, idézőjelbe kerül a modell, nem a valóságot keressük, nem azt, hogy Bécike milyen aranyosan idegesítően klimpírozott, hanem azt hívjuk elő, ami maga a cselekvés, tehát egyetemlegessé válik az üzenet, nincs konkrét személy, nincs konkrét kapcsolódás, csak élmény van, csak mese, és ettől lesz kerek a történet. Az is előny, hogy kicsi a mélységélesség, ami által mivel az élesség a billentyűn van és nem a kézen, ezzel szintén azt erősíti az alkotó, hogy a hangulat a fontos és nem a konkrét hely a nagyszobában nagypapa zongoráján, nem leltár, nem lista, hanem hangulat. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Épp ilyen most a kerben a tavam, persze kacsa nélkül, de a leveleket nálam is belesodorta a szél, aminek nem nagyon örülök, ilyenkor már nem olyan nagy élmény bemászni a tóba és kihalászni a belehullott cuccokat... Ami az őszt illeti, jó meglátás ez, hogy a telehordott vízfelületen egy szegény kinn felejtett kacsa úszik, azt is mondhatom, hogy jó ellenpontja a verőfénynek ez a modell, hiszen a madár kemény árnyéka hozza a szomorúságot, az egyedüllétet is. Talán ha lejjebb guggol Mariann, akkor nincs ez a távolságtartás, mert így most mintha nem lett volna eldöntve, hogy vállalom ezt az érzést, ezt az üzenetet és ezt akarom mondani, vagy véletlenül arra úszott ez a kacsa, és ha már ott van, lefényképezem. (hegyi)
értékelés:

Kétkezes
sportág: szabadfogású ecsetelés

Kedves és szuggesztív képet kaptunk Sacitól, eltekintve attól, hogy a horizont dől, jó a megfigyelés és jó pillanatot kapott el, és azt is mondhatjuk, hogy megoldott egy feladatot, hiszen gyermek látszik a képen, tehát gyermekkor, ráadásul nem mellékes az sem, hogy a gyermek mindig hálás fotótéma - de a lecke nem erről szól. A lecke a mi gyermekkorunkról szól, a mi gyermekkori emlékeinről, a bennünk lakó és előhívható gyermekről, tehát szeretem ezt a képet, kedves, jó modell, de ismétlésre ezt visszaadnám azzal, hogy Saci élményére, az ő gyerekkori kapcsolódására, Sacira vagyunk kíváncsiak. (hegyi)

Barátság

Korábban mondtuk, hogy Bara nagyon jó modellt talált magának és a kettejük kapcsolatának sokszínűségét mutatja meg nekünk a többféle értelmezéssel, egyszerű kompozíciós eszközökkel tud különféle érzelmi állapotokat megmutatni, és ez fontos. Ennél a képnél nagyon jók a gesztusok, felszabadult a két szereplő, érzelmileg ez szintén erős és fontos üzenet, hiszen a barátságban a felszabadultság érzete egy alap dolog. A másik ilyen az érintés, hiszen nagyon fontos, hogy meg tudjuk érinteni egymást, hogy be tudjunk engedni valakit a személyes terünkbe, elfogadjuk az érintését, viszonozni tudjuk azt. Talán épp ez az, ami továbbvihető lett volna, hogy ne csak egy irányba mutasson ez a kapocs, ez nem jelenti azt, hogy teljes kopírozással kell ismételni a mozdulatot, de a kezeknek fontos szerepe van, ha már megjelenik a képen, ezt jó végigvinni. Annyi észrevételem volna még, hogy ha a simléderes sapka picit feljebb tolódik, akkor egyrészt közelebb kerülhet a két fej, és akkor nincs köztük ekkora holt tér, másrészt akkor a gyermek fején sem bukik be a fény. Azt szeretném azonban mondani Barának, hogy a saját utunkon fontos lehet a sokszínűség, tehát a lecke nem csak ebben a síkban oldható meg, vagyis azért az jó lenne, ha más helyzetekkel is próbálkozna, más modellel, vagy modell nélkül. (hegyi)
értékelés:

Beindult a gépezet! Reszkess estiskola :)

Nagyon örülök, hogy Tamás újra szakít időt arra, hogy elkezdje a leckéket, remélem ez az alkotói kedv nem enyhül és rendszeresen fogunk Kovács filmekkel találkozni, nem feledkezve meg a fotókról sem. A film nincs befejezve, a végéig egészen jól építkezik, talán picit lehetne ritmikailag megbolondítani, a gondolati ritmust jobban követni, most nagyon egyféle az a tempó, amit Tamás diktál, de az ötlet jó, csak végig kellett volna vinni ezt a poént és valami csattanót a végére kitalálni, hogy mi legyen az, nem szeretném én megmondani, az Hegyi filmje lenne, szóval Tamás hajrá! (hegyi) értékelés:

Fáradtan

Azt érzem, hogy ha adtok magatoknak időt arra, hogy egy-egy lecke megérintsen, átszűrődhessen rajtatok, megtaláljátok azokat a momentumokat, amikről esetleg korábban azt gondoltátok, hogy nincs is meg bennetek, nincs közötök hozzá, nincs történetetek. Erre a legjobb példa ez a leckecsoport, ami olyan élményeket hivatott előhozni, amik nem a napi azonnali történések rögzítéséről szólnak, hanem az emlékekről, az érzelmekről, a környezetünkkel való emocionális kapcsolatról. Ez a keresés hozhat olyan képi megoldásokat, mint például ezen a fotón, ahol több korábbi előtanulmány egyesítsét látjuk - bemozdult, hosszú expozíció, fényfestés, szubjektív kamerahasználat. Ha egy lépéssel még előre halad Nóra, akkor a bal oldal kirakata még jobban a szélre kerülhet és akkor nincs ekkora holt tér a bal oldalon, ennyi, amit kompozícióban hozzá tudok ehhez tenni, de az élmény, az érzés megvan. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Lírai az a megközelítés, amit Anita ősz leckéjén látunk, amibe talán picit a véletlen is belejátszott azzal, hogy a szél felkapta a levelet, persze az ilyen megfigyelések azok, amik fontosak egy alkotásnál, hogy észrevegyük, hogy a minket körülvevő környezet bizony él, mozog, nem egy statikus, álló, állandó viszonyrendszer, és ezt jó, ha sikerül a fotográfia eszközeivel rögzíteni. A továbblépés is ebben a megfigyelésben van, ha tudom, hogy szél van, és a szél fel tudja kapni a levelet, erre lehet készülni, a véletlent meg lehet zabolázni, a gépet fixen rögzíteni, beállítani a kompozíciót és várni arra, hogy a szél mikor erősödik fel. Időigényes, tudom, de épp ez a szép, épp ez a ráfordított idő az, ami súlyt tud adni egy-egy munkának. Most a kompozícióban a két levél nagyon egymásra kerül, ha picit jobb felé lett volna mozdítva a kamera, akkor ez kiküszöbölhető lett volna, de így is szép és finom megoldás az, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

Erdőben

Nóra egy nagyon jó látószöget keresett, ahol a víztükör és a valóság ugyanabban a tónusban tud megjelenni, ugyanazt a víziót hordozza. A mozdulat is jó, az a fuldoklás, amivel ez a száraz ágacska úszna a vízen. Keressük, hogy hol lehet a horizontja a víztükörnek, de nem könnyű felfedezni. Ami egyetlen javítandó lehet, az az ég, hogy ne ennyire hófehérre égjen ki. (hegyi)
értékelés:

A nő

Nagy örömömre szolgál, ha valaki elkezdi újra megoldani a leckéket - a táborban beszéltünk róla, hogy az lenne az igazi, ha egy kört végigcsinálna mindenki úgy, ahogy kedve van, abban a sorrendben, aztán a következő kört már valóban sorban haladva oldaná meg, szóval ez lehet, hogy hatékony lenne - és ez a megoldás nagyon finom, nagyon erős. Kompozícióban annyit tudnék javasolni, hogy a kép tetejéből lehetne vágni és a szalmabálából kiugró oldalra kiálló rész a mell ellenpontjaként nem biztos, hogy szerencsés, míg a haj hátsó részénél kifejezetten zseniális az, ahogy a kiálló szálak hajként funkcionálnak. Szigorú leszek, egy malac az ólban marad a kompozíciós dolgok miatt. (hegyi)
értékelés:

Szkennert nyalok fagyi helyett
Ez egy nagyon régi, 1999-ből származó kép, ez volt az első képem szkennerrel, még egy akkorival, ami CCD-s, ezért mélységélesség is van, nem csak azt látni, ami közvetlenül az üveggel érintkezik, mint a mostanin. Más-más dolgokra alkalmasak, és ezért is más-más hangulatokat, víziókat lehet velük készíteni. Ez a régi szkenner is megvan még ugyan a régiségmúzeumomban, de sajna már nem tudom használni, mert utoljára Win2k-hoz volt vezérlőszoftvere... :-( Tudom, hogy nem szép, de nem is akart az lenni, inkább egy ön-karika-túra. ;-)

Néhányunknak volt már szerencséje megismerni Andrást személyesen is, tudjuk, hogy benne van a boogie, kapható mindenféle elmebajra, szóval ez a lecke ezt tökéletesen visszaadja, azt is el tudom képzelni, hogy András az összes leckét megcsinálja szkennerrel, persze ez nem lenne kis feladat, mert mindenben mindig nem áll meg a viccelődés. Kompozícióban annyit javasolnék, hogy ha a kép jobb oldalából és fentről vágnánk, akkor feszesebb lenne a kép, és azt a fehér micsodát is ki lehet maszkolni nyugodtan, nem kell az oda. (hegyi)
értékelés:

Zuhanás

Egy újabb húzott, zoomolt képet kaptunk mozgás leckére, aminek az a címe, hogy zuhanás, és ez bennem kérdéseket vet fel, hogy végülis az égből zuhanunk lefelé, vagy felzuhanunk, szóval hogy is van ez? Persze nem kis feladat fára mászni, de talán ez a kérdés megoldódott volna ezzel. A kép struktúraként működik, mint háttér egy történethez, szép és jól strukturált, jól tagolt a felület. Ami a mozgás leckét illeti, hiányzik a viszonyítási alap, hogy mihez képest, honnan, hová és ki zuhan, így most nincs főszereplője ennek a mesének. (hegyi)
értékelés:

Moncsicsi

Egy portrét látunk ezen a képen, egy - hát, számomra főképp a moncsi-moncsi-moncsicsi dal jut eszembe, ami borzalmas volt - kis játékfigurát, és ennek a leckének, megoldásnak az erénye, hogy csak jelzésértékű az a jellegzetesség, amivel ezt a majmocskát be lehet azonosítani, viszont az orra arról árulkodik, hogy valóban erős érzelmi és fizikális kapcsolatban lehetett gazdájával. Jók a fények is, bár a pofijánál nyak felé sok a fény, ott takarni kellett volna az ellenfényt, hogy plasztikusabb, térbelibb lehessen a forma. (hegyi)
értékelés:

Hullámkör

Izgalmas kompozíciós megfigyelés, az irány is nagyon jó, hogy tulajdonképpen a faágak három síkon is szerepelnek, mint vízen úszó, mint azon tükröződő és mint a valós térből belógó képelem. A tömegelhelyezésben a nagy kör képvisel egy tömegértéket, és ehhez kell arányítani az ellenpontként szereplő belógó faágat, vagyis abból több kellene, főleg a felső sík bal oldala felé koncentrálva. Érdekes asszociáció a péntek délelőttre, hiszen nincs konkrét kapaszkodónk, csak a színek és a fények, az, ahogy a felhős ég ellenére is beszűrődik a fény, és ahogy élővé, élettelivé varázsolja a víz színét. Szeretem ezt a képet, egyszerű, könnyed fogalmazás. A felső ág tömeg miatt csak kettő malac, amúgy három lenne. (hegyi)
értékelés: