Elemzés

Kukucs

Egy nagyon érdekes és jó megoldást kaptunk Barától a gyermekkorra, a kép egyik érdeme, hogy jól használja a mélységélességet, a kompozíció vezeti a szemet, talán a jobb oldalból egy centit lehetne vágni, de mindenképpen összefogott, egyértelmű üzenet, hiszen a gyerekkor egyik jelentős élménye a bújócska, a látszom, nem látszom, látnak, nem látnak felfedezése. (hegyi)
értékelés:

Varga Klára

Szerencsémnek tartom, hogy ismerhetem. Sokat tanultam tőle.

Végre, végre, végre! Végre riportot látunk, végre elindult valami jó irányba, jó értelmezéssel. Az első kép, bevezető, valami garázssor előtt halad egy házaspár, a férfi kezében látható valami, ami nem beazonosítható - azért talán ez nem ártana, ha értelmezhető lenne. A második kép egy fejközeli ugyanerről a párról, amiből arra következtethetünk - jóllehet tévesen - hogy a házaspár egy garázsban lakik. (Ha nem, akkor ezt javítani kellene, mert így most a garázsok mint környezet bemutatás már megtörtént az első képen, ismételni nem kell, viszont a szituáció helyszínét nem ártana ismertetni.) A harmadik kép egy enteriőr, egy új szereplő, sejthetően a fiú is megjelenik, egy kiskutyát is látunk, és a hetvenes éveket idéző lakótelepi bútorokat, tárgyakat. (Talán az ajtófélfa már nem kéne...) A negyedik kép az anyára, a főszereplőre koncentrál, aki valószínű szeret hímezni, egy ilyen terítőt mutat a kamerának - ebben az esetben ha egy picit várunk, talán a terítő is jobban megmutatható, nem direkt, beállított pózban, de érzékeltetve annak méretét és mintáit. Ugyanis az ötödik kép a szoba másik felét mutatja, ahol a főszereplő karjában a kiskutyával egy kanapén ül, amin ez a terítő újra megjelenik, de csak félredobva. Mindettől függetlenül mind a két belső kép jól ábrázol egy világot, egy élethelyzetet. A hatodik képen az anya büszkén mutat egy keretezett képet, amin egy fiatalember látható - talán az, aki az előzőekben is már bekerült a történetbe, talán a testvére - tehát az is kiderül, hogy ennek az asszonynak ez a fiú nagyon fontos, az, hogy szép ruhában mikrofon előtt, fellépés közben láthatjuk. A hetedik kép picit kakukktojás, újabb képek kerülnek elő újabb szereplőkkel, de itt mivel közben a kék ruhát bőrkabátra cseréltük, ezért nem érthető, hogy időben és történetben hol és mihez kapcsolódik ez a kép, kik vannak rajta, és ők miért fontosak. A nyolcacik kép külső környezetben készült, kiderül, hogy nem lakótelep, hanem egy kis ház, vagy házrész az, ahol a történet játszódik, a képen a főszereplő anya, a fia és talán az unoka látható, itt az anya drámai tekintete, a fiú gondterhelt cigarettája valami tragikus végkimenetelt sejtet, aminek a kisfiú a főszereplője. Az utolsó képen egy kettős portrét látunk, anya és fia, szeretetben, az anya mintegy támaszt talál a fiában, aki kicsit felé fordulva ezt a szerepet vállalja is.
Összefoglalva a történet jó irányban halad, azt gondolom, hogy amint azt fentebb írtam is, vannak pontok, ahol a történet fonala mintha kirojtosodna, és amire nem kapunk választ, az az, hogy mi az, amit Gábor tanult tőle, mi a csattanó - ez lehet az is, hogy a fiú sokra vitte, de ez az üzenet most a képsor közepébe került, és így nem egyértelmű az irány. Ettől függetlenül 3 malacot adok rá, mivel a téma felvetése, az irány jó, és érződik az a kötelék, ami fontos ahhoz, hogy egy riport érvényes legyen. Ha van mód, jó lenne tisztázni a tisztázandókat, finomítani, akár egy-két képet cserélni, bővíteni. (hegyi)
értékelés:

Moncsicsi, bohóc, gyürki

Ennél a képnél a gyermekkor lecke közvetlenebb, direktebb megoldását látjuk, a három tárgy valószínűsíthetően az alkotóhoz köthető, az idő beazonosításában segítségünkre van a moncsicsi, ami nem mai találmány, vagy a szakadt zsebkendő, tehát a személyesség, az érintettség jelen van a képen. Ugyanakkor nem eldöntött, hogy mi a viszonya az alkotónak ezekkel a tárgyakkal, mert ez a kék, elidegenítő szín, amit háttérnek választott, vagy az az elrendezés, ami mint egy hajótörött csapatot mutatja ezt a három tárgyat, nem egy vállalt közösségi érzést, hanem a tárgyszerűséget akarja mutatni. Tehát ha van közünk a tárgyakhoz, akkor ennek formában, színben és kompozícióban is jelentkeznie kell. Azt szeretném, ha Mariann megismételné a gyermekkor leckét, nem ezekkel a tárgyakkal, picit talán jobban elvonatkoztatva, de erre azért egy malac megvan. (hegyi)
értékelés:

Árpád egyik korábbi filmje jut eszembe, az Igazi lázadó film, nem tartalmában, hanem a kivitelezésben, végre egy olyan irányba mozdultunk el, aminél nem tornáztatjuk feleslegesen a nézőt, hanem az alkotó hagyja, hogy a néző elmerüljön az asszociációban, a versben, hagyja, hogy hatni tudjon az az egyszerűség, az a keresetlenség, ami jellemzője és ereje ennek a filmnek. Persze erős a Kex is, maga az előadás is, szóval jó a választás. Az nagy kár, hogy elmozdult a kamera, ha már pixilláció, és a sorvadás, a töpörödés a történet, de ilyen előfordul mással is, azért nem egy nap, amíg az uborka így megadja magát az enyészetnek. Azt javasolnám Árpinak, hogy figyeljen meg más növényeket, gyümölcsöket is, mert a savanyú uborkánál lehet, hogy van erősebb szimbólum is, ami vizuálisan jobban mutat, bár azt is el tudnám képzelni, hogy az uborka maszkulin formája mellé egy nőies, gömbölyded formát is használ, és akkor a párhuzam is elindulhat, szóval több irány is lehet, amit talán érdemes lenne kipróbálni, de ez most így nekem 4 malacos, szóval hajrá Árpi, ez a film a keresetlenségével lett erős, ez jó irány. (hegyi) értékelés:

Az Idő
Az Idő, mely időtlenül időz felettünk s időnként ad némi időt - Időtlenné lenni...

Béla egy jól megoldott úgynevezett kettős expozíciót, vagy szendvics felvételt mutat nekünk ebben a leckéjében, amivel alapvetően egyet is tudok érteni, a napóra jó utalás az időre, átvitt és konkrét értelemben is. Ugyanakkor a lecke a vasárnap hajnal, és ez a meleg sárgás tónus akkor lehet elfogadható, ha ez egy belső történet, belső felvétel, lámpafény, korán kelés, de itt a kép kompozíciós utalásai inkább a külső történetre utalnak, szóval ebben némi bizonytalanságom van, hogy ez most akkor hogy van. Tömeg elrendezésében pedig a barnás és az aranysárga felületek egymáshoz viszonyított méreténél egy picit kevesebb is elég lenne a barnából. Egy arc formát is felfedezhetünk aki hanyatt fekszik a napóra alatt, ha ez valós irány akar lenni, erre rá lehet trükközni, hiszen ezen kívül csak a napóra az, ami konrétum, a többi háttér. Szóval nem rossz az irány, de ez most így két malac, plusz ismétlése a leckének. (hegyi)
értékelés:

Csepp

Egy nagyon szép megfigyelést láthatunk itt Mariann munkáján, hogy ez egy vaskorlát, vagy egy faág, azt nem tudom pontosan, én a vaskorlátra szavazok, de szép a fény a vízcseppen. Azt szeretném továbblépési irányként hozzátenni, hogy azért talán valami tükröződés belecsalható lett volna ebbe a vízcseppbe, mert ha a lecke a köldök, akkor egy ilyen asszociációs vonalnál kell az, hogy tovább tudjuk segíteni a nézőt, hiszen így joggal teheti fel a kérdést, hogy oké, szép, de miért köldök? Mivel az őszi idő sok párát hoz, ezért talán nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy erre az ötletre megvan egy malac, de ismétlést is kérek. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom, hogy mit jelent a cím, minek a rövidítése, de ez mindegy is akár. Egy fotómontázst, vagy dupla expozíciós képet látunk, ami jól láthatóan két részre osztódik, az alkotó és a munka tárgya, vagyis a kép bal oldalát és közepét egy perspektivikusan ábrázolt tárgy foglalja el, amin határozott keresztirányú fénycsík halad át, kiemelve egy kakas vagy galamb formát, az árnyékosan hagyott felső harmadban még a munka szerszámát is felfedezhetjük - és ez az átlós fény az, ami irányában mintegy rámutat az árnyékból felsejlő szellemalakra, a fekete-fehérben megjelenő alkotóra. Ha ez az oldalról bekúszó fény nem lenne ennyire vidám, akkor ez akár egy mementó is lehetne, az arc, a mimika, a kompozíció arra mutat, mintha egy félbemaradt alkotást látnánk, amire a hálás utókor így emlékezik meg, felidézve az alkotó szellemét. Tehát jó a megoldás és az elgondolás, de a kivitelezésnél nekem picit túl zajos az arc, a faragáshoz képest túl nagy a kontraszt minőségben, és méretben is talán lehetne az arc nagyobb. (hegyi)
értékelés:

Mindenszentek
Minden tökéletes igaznak

Nagyon szeretem ezt a képet, elsősorban azért, mert a Feri a fekete-fehéret választotta a gyertya szakralitásához, és a szentségéhez az emberi testtel. A gyertyával sokszor fogtok még találkozni fotósok és filmesek is, egy egészen különleges kapcsolat jellemzi a filmes emberrel. Nagyon sok olyan operatőrrel, rendezővel találkoztam, akinek a munkásságában a gyertya megjelenik. Ugyanis ha a gyertya működési elvét megnézzük, ő önmagában nem reflexelve, hanem az egész testéből adja a fényt, ami nem egy elektromos fény, a kanóca, a teste egészen különlegesen világítják meg a sötét teret, különösen ha egy kis gyertya van egy szobában. Mivel parányi a fénye, egy idő után az ember a sötét térben elkezd felé nézni, keresi a fényt. Abban a pillanatban a gyertya egy furcsa erőt használ, nem engedi el a szemet, folyamatosan ott tartja a fénye körül. Ennek az egyik titka a gyertya játékossága, egy egészen pici légmozgás, a gyertya azonnal beszélni kezd, reagál rá, olyan, mintha egy kis élőlény lenne, és ennek az élőlénynek a játékai egyfolytában egy ilyen nyugodt belső térben vonzzák az embert. Az egyik titka az, hogy a modern kor embere is ugyanúgy többségében a gyertyával valamilyen kapcsolatba kerül, és noha ezerféle elektromos eszköz létezik ma már, a gyertya ugyanúgy ott van az életünkben, egy mágikus eszköz. A kép azért is érdekes, mert balra lentre van komponálva ez az egész helyzet, és valamit elindít jobbra felfelé talán megkockáztatom, hogy nem is egy fotót, hanem egy film egy kockáját láthatjuk, és akár a riport kategóriában, akár mozgófilmben érdemes lenne ezzel foglalkozni, mert itt, az állóképnél is az az ember érzete, hogy a gyertya és a kéz az valahová jobbra fel vagy oldalra kellene, hogy elinduljon, hogy történjen valami a képen. (szőke)
értékelés:

Happy

Nem is ezt a képet látnánk, ha nem a Berecz Pista küldte volna be, mindig ott van valamiféle elmélyülés, melankólia, de azért a Pista ügyel arra, hogy ezt azért sose lehessen 100 %-osan befogadni. Nekem ezt a képet látva, noha azt hiszem, hogy értem az üzenetét, mégis maga a Berecz Pista mosolyog ránk a kis fényeivel, azokkal a kis ördögi szemeivel. Talán azzal, hogy a jobboldali függőleges felületnél valami függöny vagy szőnyegforma zárja le ugyanabban a monokróm stílusban és alul is a szoba padozata, talán ez a két folt nem biztos, hogy kellően erős motívum az ördögi figura négy sárgán világító foltjához képest, és nem véletlenül nem tököt mondtam, mert az egész képnek ezek a pirosas-barnák az irányadói, amelyben négy sárga, absztrakt folt uralja a kép bal sarkát. Valami picit ritmikailag szerintem hiányzik a képből. (szőke)
értékelés:

Krizantém

A fekvő kép egészen letisztított jegyekkel, leegyszerűsített képletekkel dolgozik, két irányban is, az egyik a tér, mivel egészen dekomponáltan, szuperközeliben a bal alsó sarokban van egy valósnak tűnő tárgy, maga a krizantémvirág feje, nyilván a gyertyafényektől egy olyan alsó megvilágításban, amitől eleve már a hozzánk nagyon közelálló tér is álomszerűvé, szürreálissá válik; és van a háttér, amely az előtér élessége miatt csak egy jelzés, amiben sejthetjük, hogy egy temetőben, éjszakai területen pici fényeket láthatunk. Ezek lehetnek egy messzi város kis fényei, lehetnek a hegyoldalban a temető gyertyái, akár egy épület neonvilágítása, de az biztos, hogy a kép szinte egy háromsoros versként csak arra koncentrál, hogy a legfontosabb vizuális jegyek maradjanak meg abban az üzenetben, amit szeretne az alkotó közvetíteni. A bal alsó sarokra dekomponált, egészen közeli virágforma nagyon jól ritmizál a jobb felső részbe a háttérben lévő, életlenben tartott ragyogó fényekkel. Talán valami abba a térbe ami az előtér és az egészen messzi háttér közötti utat jelenti, esetleg valami bekerülhetett volna a képbe, hogy a kettő közötti távolságot jelezze. De nagyon jó úton halad az alkotó, egyre tisztább nyelven beszél, kezdi lerakni azokat a szőlőkacsokat, oldalmotívumokat, amelyek a korábbi munkáira jellemzőek. (szőke)
értékelés:

Acélszimfónia
Modern kori gótika.

Nem tudom, mi ez, de szép, ebben a fényben kifejezetten heroikus, bizalomteli, érzem, hogy mindjárt jönnek az ácsok és fedik a tetőt és be fog özönleni sok ember és indul a vigasság, szóval hangulatában nagyon jó kép és az az izgalmas, hogy ezt a teret más megvilágításnál teljesen más hangulatra lehetne fotózni, akár egy horrorfilm díszlete is lehetne, szóval jó a terep. Egyetlen megjegyzés, hogy a kompozíció a kép előterében jobb oldal felé kívánna valamit, ami benyomul a képbe, ami mozgatja, vagy a történet elmeséléséhez segít. Lehet kérni, hogy dolgozz még ezzel a térrel? (hegyi)
értékelés:

a folytatás... ... alter módban (márcsakazértis) szorí a pixelekért, ez 1 kodekhiba vagy mi... cuppanjatok rá! kristálymadonnablöff

Egy nagyon jó megfejtést látunk Adriántól a második leckére, jól érzi a feszültségkeltést, jól alkalmazza a több részre osztott képernyőt és a vágást, jók a ritmusok, és a gesztusok is. A filmnek jól indul a belső ritmusa is, bár az a kék gömb, ami akár a Föld, vagy egy tabletta is lehet, szóval az számomra nem teljesen világos, hogy mi akar lenni és mi a szerepe, asszociálgathatok, de nem kapok a filmből erre magyarázatot vagy segítséget, de ez csak kis kötözködés vagy ha Adrián elfogadja, akkor a továbblépés útja is lehet, szóval jó a film belső ritmusa is, egészen a végéig. Ott is jó a kivárás, a nyitott, pásztázó szem, várjuk a drámát, a horrort, és mindehhez képest egyrészt technikailag idegen az, hogy teljes képernyőn jelenik meg az arc, mert megbontja a belső szerkezetet, azt, ami a három osztatban történt addig, kilép a ritmusból, ettől a feszültség is kienged, másrészt a film mintha nem lenne befejezve, ott mintha kifutott volna a fimtekercs a moziban és épp a legizgalmasabb résznél oltaná fel a lámpát a mozigépész. Tudom, hogy nagy munka ennyi vágást összehúzni a zenével, ritmusokat tartani és úgy egyáltalán, a filmes megoldás mindig sokkal időigényesebb és macerásabb, nem is akarnék telhetetlen lenni, de azért én megnéznék ebből a történetből egy egy-másfél perces verziót is, ami csattanóval van befejezve. És várom a további leckékre a megoldásokat. (hegyi) értékelés:

gatyáskakas: "Na mi az, vazee?!"
(Mentegetőzés ;-): a kép egy tök idegen baromfiudvar lakóival való "ismerkedés" során készült, így a lényeg a tökéletes beállítások helyett a pillanat elkapása volt.)

Értem én a mentegetődzést, megértem, csak halkan mondom, hogy a beállítás kontrolljára mindig törekedni kell, még akkor is, ha kerget a kakas. Lesz még ennél abszurdabb szituáció is, és azt mondom, hogy ott is helyt kell állni, nem ér levágni a kakas lábát például. Jónak tartom a háttér megválasztását, ha egy picit feljebb kerül a kamera, akkor ebben a helyzetben is marad annyi ágacska, hogy ne égjen ki az ég és a kép felső része gond nélkül vágható legyen az ágak felett. De annyit mindenképp figyeljünk meg a leckéknél, ezt nem győzöm mondani, és nem adom fel, hogy eljussunk odáig, hogy a személyesség, az, hogy mi a fotós köze az adott témához, verbális rásegítés nélkül is meg tudjon jelenni. Nem adok ötleteket, mert nem én fotóztam, ez András témája, és neki az a dolga, hogy velem, nézővel elfogadtassa azt, hogy biza Andrásnak ez a kakas a háziállata, akár házőrzője, vagy kis bugyurgatni való kedvence. Szóval a feladat adott, a leckét kérem ismételni, ez most így egy malac. Azt a koncentráltságot várom, ami a szkenneres filmben létre tud jönni. (hegyi)
értékelés:

Rohanás
Mintha egy szellem suhant volna el mellettem... :-)

Érkezett már néhány izgalmas megoldás a hosszú expozíciós éjszakai felvétel kategóriában, melyeknek jellegzetességei ezek az elhúzott, ritmikus színes fénycsíkok megjelenése - mozgalmas és jelen képnél erősen perspektivikus hatást keltve. Nem könnyű előre tervezni ezeknél a képeknél, hiszen csak saccolható, hogy adott fényviszonyok mellett adott expozíciós idővel milyen utat járnak be ezek a fénycsíkok, milyen intenzitásúak és hosszúak. Ennél a képnél ezt a hatást még az is bonyolítja, hogy a kamera láthatóan kézből készítette a felvételt, vagyis nem csak az elhaladó autók fényei festik és csíkozzák a felületet, de a kéz mozgása, rezdülései is érdekes jelenségeket hoz létre. Egy előző értékelésnél beszéltünk már róla, hogy fontos, mennyi reális információ marad meg a néző számára ahhoz, hogy az absztrakt, szürreális világ mellett be tudja azonosítani a szituációt, és itt a bal oldalon látható szürkés forma sejthetően egy elhaladó autó formája, tehát ez az, ami a valósághoz tud minket kötni. Természetesen elfogadható kép ez a mozgás leckére is, bár épp azon gondolkodtam, hogy nekem néha a vasárnap hajnalok ilyenek, amikor Dörögdről hazafelé mentem, mondjuk a filmforgatás után, és örültem, hogy már az autópályára értem, mert ott nem jönnek a macikák... szóval én ezt jó képnek gondolom, és arra kérem Nórát, hogy ha van kedve, játsszon még ezzel a technikával, mert itt azt fontos elsajátítani, hogy a csíkok, mozgások között felsejlő valós információ milyen hangulatokat hoz, mennyiben marad felismerhető, tehát a szubjektív nézőpont (kézmozgások, a kiválasztás szubjektivitása) miképp alakulhat a nézőben objektívvé. (hegyi)
értékelés:

Őszi csendélet almákkal (II)

Nagyon örülök, hogy Jóska nekifogott a csendélet tanulmányoknak. Ha megfigyeljük a képet, három fő csoport az, amiből a kompozíció áll, tulajdonképpen egy háromszögben van elrendezve a váza, a tök és a három alma. Azért jó ez a beállítás, mert nagyon jól mutatja a méretek, a fények és a színek közötti összefüggést. Ha tömegében tekintem, akkor jó az elrendezés, mert a tök mérete nagyobb, mint a három alma, ezért a váza az almák tömegéhez van hozzáemelve, és ez így rendben is volna, de a tömeget, a méretet megváltoztatják a színek. A sárga kisebb súlyú, mint a vörösek, bordók, a világosabb felület kívánná, hogy az egyik alma a tök púpja elé kerüljön, ezzel kerülne a súly, a méret és a szín együttese egyensúlyba, mert most a kép bal oldalra billen. Természetesen el lehet a vázát is mozdítani, a két megoldás között a különbség, hogy a váza mozgatásával klasszikus megoldás felé törekszünk, az alma elmozdítása dinamikusabb, szokatlanabb lenne. Az is lehet, hogy ha a tökre egy pici ellenfényt adunk, akkor a most árnyékban lévő része jobban kiemelődik, ezáltal nő a súlya és így kerül helyre a súlyarány. Mindenképp azt mondanám Jóskának, hogy foglalkozzon ezzel még, mert nagyon jó tanulmány, jó illusztráció. Viaskodom picit magammal, mert a disznózás szempontjából ha figyelembe veszem, hogy ez a tanulmány nem csak Jóskának segít, hanem a többieknek is, akkor jár a három malac, de a kép maga csak kettő, tehát most azt csinálom, hogy két malac a kép, és egy malac az illusztrációs munkáért jár. (hegyi)
értékelés: +