Elemzés

Valós szinű világ
a jókedvre Derítő-tónál, Tata mellett

Hát, nem vagyok 100 %-ig biztos ennél a képnél sem, hogy az a horizont az párhuzamos, illetve vízszintes, valamiért nekem ez is billen egy picit balra, lehet, hogy ez már érzéki csalódás, de nekem úgy tűnik, mintha egy picit billenne, nem sokat, talán pár fokot. Egy nagyon szép képet látunk, egy nagyon szép megoldást látunk, amiben nekem egy kérdésem van, ugye a víz tükre osztja a képet a horizontnál, és ez az osztás biztosan jó-e, hogy 50-50 %-ban van-e. Merthogy számomra izgalmasabb lenne, ha meghozódna egy döntés, hogy engem mi érdekel jobban, a valóság, és ennek csak egy szimbolikus ismétlése a víztükörben, vagy a tükröződés, és akkor a valóság nem kell. Ha én lennék a Tóth Béla, akkor engem valószínűleg jobban érdekelne az, amit a víztükörben, mint egy pointilista festmény ismétlődik, és a felső részből én nem is adnék, csak a háztetőkig, vagy még egy nagyon minimálisat és a többit vágnám, és amit fent vágok, azt adnám még lent. Tehát én itt érzek egy pici kérdést. De szeretem ezt a képet, mert nagyon szép, és két disznó. (hegyi)
értékelés:

Kukoricaszedés (ismétlés)
...és énekelt a kései őszi napsütésben...

Volt már egy ilyen képe az Anitának, ha jól emlékszem egy alsóbb gépállásból készítve, és itt ennek az ismétlését látjuk. Maga az ismétlés jó, tehát javul a helyzet, de én mégis azt mondom, hogy ennél a képnél van egy olyan kis problémám, hogy az Anita itt belekomponálta magát a kukoricaszárakba, ami nem baj, csak abban nem vagyok 100 %-ig biztos, hogy ez jó-e, hogy oda van-e jól belekomponálva. Merthogy ettől a kép baloldala meg üres, lyukas. Ha pl. az árnyék átkerülne a baloldalra, a jobboldalon meg megmaradna a kukoricaszár, akkor lehet, hogy kevésbé lenne lyukas ez a kép. Itt tömegelhelyezésekkel dolgozunk, és a tömegek elhelyezése adja a kompozíció rendjét. Ezért mondom mindig, hogy csendélet, csendélet, csendélet. Nagyon kevés csendéletet fotóztok, és a csendéletnél nem az a kérdés, hogy mire húzzátok rá, hogy az csendélet. Nem. A klasszikus csendéletről beszélünk, amikor leteszünk egy asztalra egy poharat, üveget, káposztafejet, vagy egy tököt, tökmindegy, és ebből megpróbálunk egy kompozíciót létrehozni. És azért fontos ez, mert a tömegelhelyezést, a színeket, formákat és fényeket lehet vele gyakorolni. Úgyhogy én itt most azt mondom, hogy köszönöm, látom a javítást, de visszaadom ismétlésre az ismétlést, egyrészt a kompozíción kellene javítani, másrészt én arra kérném az Anitát is, hogy próbáljon meg elmélyedni a csendélet leckében is. (hegyi)

a Városligetben is terjed az ősz...

Megint Antonioni jut eszembe, a Nagyítás, erről a képről, persze ezek a parkok és ezek a helyzetek egyértelműen könnyen hozzák ezt a fajta párhuzamot. Engem egy picit zavar a ferde horizont, ezt úgy mondanám. Azért ezeknél a képeknél erre illene erre ügyelni, nem indokolja semmi, hogy ferde legyen, minden egy kicsit dől balra. Ez az egyik. A másik, hogy a kép jól láthatóan két részre oszlik, jobb és a baloldal között majdnem a tengelyben kettényílik az ég, kettényílnak ezek a formák, ahogy besüt a nap, de láthatóan nem csak a napsütéstől, hanem a fák eleve így vannak ültetve, hogy ott a lombjuk nem ér össze. Abban nem vagyok biztos, hogy szerencsés, hogy pont erről a pontról lett ez a kép készítve. Azt írja az András, hogy a Városligetben is terjed az ősz, hát értem én, csak ez a terjedés ez ennél a képnél nem nagyon jön ki; én ezt a képet visszaadom ismétlésre, lesz, ami lesz, csak nem haragszik meg az András, mert... szép, szép, szép háttér, régen a lakótelepi lakásunkban volt ilyen tapétaposzter, amit az ember felragasztgatott, de sosem értek össze a darabjai, és elétoltuk a kanapét meg az éjjelilámpát. Az is a kérdés, hogy jó, mondhatjuk, hogy ne szerepeljen ember a képen, és ilyen elidegenítő módon próbálunk egy érzésről hangulatjelentést adni, de ennek meg ellentmond az a fajta fény és vitalitás, ami erről a képről sugárzik – és ami azért az ősznek is ellentmond. Tehát szerintem itt a kérdések nincsenek jól tisztázva és kimondva, hogy miről is akarok beszélni. (hegyi)

Fényjáték 1
játszottam a formákkal és a fénnyel

Azon gondolkodom, hogy nagyon szeretem ezt a fajta komponálási módot, ezt a nyelvezetet, ez nagyon finom, ugyanakkor van vele két hajszálnyi problémám. És ezeknél a dolgoknál a hajszálnyi problémák azok, amik szerintem legalábbis a csendéletnél az ismétlésre vagy a falraakasztásra hozzák meg a döntést. Ha megfigyeljük ezt a poharat, én nem tudom, hogy ezt a poharat mosogatógépben mosták-e el, vagy mi, de a jobb oldalán ilyen vízszintes karcok jelentkeznek. Ezek a karcok ott tönkreteszik azt a fajta játékot, ami a tükröződéssel létrejön. Én tudom, hogy ez itt most szőrszálhasogatásnak tűnik, de figyeljétek meg mennyire szépek azok a belső teret torzítottan visszaadó fények, ha nagyon akarjuk, ott el tudunk időzni hosszú ideig, és elemezni, és visszafejteni, hogy milyen térben is fényképezte ezt az alkotó, mert abban ott minden benne van, még akkor is, ha a pohár üres, de ez a fényjáték megtölti a poharat fénnyel és formákkal, és ez nagyon szép, nagyon finom a háttér, finomak a talapzat fényei is, de engem ez a karc ott zavar. És még egy problémám van, hogy ez az üvegváza vagy gömb, és itt a világítással van probléma, mert pont ezt a térbeliséget amit ez meg tudna jeleníteni, ami egy gömbformának a sajátsága, már ha ez tényleg egy gömbforma, akkor ott van valami horpadás rajta fényben és ez engem zavar. Itt megint elindul egy forma fénnyel, árnyékkal, egy formai megfejtés, amit nagyon szépen kihozunk, és utána ott van egy hüpli. Most én nem tudom, hogy ez micsoda, majd a Jóska megmagyarázza, mert lehet, hogy ez a forma ilyen horpadt, és akkor azt mondom, hogy igen, ez oké, ha ilyen, akkor erre rá kell erősíteni akár, hogy kijöjjön a horpadás, de ha ilyen horpadt, akkor nem biztos, hogy alkalmas erre a csendéletre. Mert ennél a képnél pont az lenne az izgalmas, hogy van egy nyugodt, biztonságot sugalló gömbformánk, és ehhez képest egy játékos, égbenyúló kehelyforma, amin ráadásul ezek a fényjátékok is megjelennek. De az egyiknél a nyugalom nem tud megjelenni, a másiknál meg a fényjátékokba ezek a karcok belezavarnak. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Volt már valami hasonló, valakinek volt már egy hasonló képe az estiskolán, amikor valami két fű vagy mi között az élességgel volt különbség téve, és ugyanígy fordított olt a helyzet, hogy ami érzetben közelebb volt, az volt az életlen és ami messzebb, az az éles... Nagyon érdekes ez a játék, ad neki egyfajta ilyen ezoterikus vagy földöntúli érzetet ez a szivárványos fénysugár, a Harmadik típusú találkozások film jut eszembe, ott voltak talán valami hasonló fénysugarak, szóval nekem ez nagyon… szeretem ezt a képet, még akkor is, ha igen, nagyon jó meglátás a Feritől, nagyon finom, de kompozícióban olyan szinten szűkre van ez is komponálva, hogy nem hagyunk teret élni ezeknek a tárgyaknak, mert amikor ennyire apró gesztusokkal és ennyire szordínóban, lefojtva fogalmazunk, annak kell, hogy legyen tere, különben szétfeszíti a képhatárokat, és pontosan az a nyugalom ami egyébként ebből a képből sugárzik, az a melankólia, annak nagyon is ellentmond ez a szűk kompozíció. Ha ezt más küldi be, aki még csak most ismerkedik a fotográfiával, akkor az három disznó vagy kettő, de Feri, ez most egy. És tessék ezt megismételni bővebben. (hegyi)
értékelés:

felfedező

avagy az élet apró örömei

Hát a Dani itt ezzel a megoldásával egy picit nehéz helyzetbe hoz, mert... merthogy ez a riport ez még nincs kész. Öööö... Ráadásul az is a bajom, most ne haragudj meg Dani, de itt folyamatosan ugyanolyan zárt kompozícióban van ez a két kis ember, nem túl segítőkész ez a helyzet... szóval jó, látom, értem én persze, hogy a kisfiú és a kislány, aki épp világgá ment, és megállt a gyufaárus kislány bódéjánál, venni egy kis medvecukrot, de már nem volt náluk pénz, és ott szomorkodtak, vitték a kis babát is, és a kislány észrevette, hogy ott röpül a kismadár... szóval értek én mindent, és utána mi történt? Jó, örülünk, a nagy bánatból, ami elindult meg a fáradtságból egyszercsak a két kisgyerek felfedezi a kivezető utat. úgyhogy én kérném befejezni ezt a riportot, és átgondolni, hogy ha elindítunk egy történetet, akkor az itt ennyi? Tehát ez egy egysoros vers vagy hogy mondjam? Hát... ismétlés, elég nehezen mondom ezt, mert tudom, hogy ez nagy meló, de akkor is, Dani, lécci, lécci. (hegyi)

Választások között
Szabadságra megy.

Hát, én ezt a gyermekkor leckébe át fogom tenni, mert ez nem csendélet, de ha továbbmegyünk, akkor a gyermekkorra bizony jellemző, hogy csinált ökörségeket az ember, akár azt is, hogy a troli vagy nemtudom milyen drótra feldobta a cipőjét vagy az osztálytársáét, úgyhogy ez a gyermekkor leckére ez egy nagyon jó megoldás, és a csendélet leckére a meghatározást legyen szíves a Katalin elolvasni, mert várok ám tőle egy csendéletet, mert ha hozzányúlt ehhez a témához, akkor szeretném, ha elkezdene foglalkozni ezzel a csendélet dologgal. Ez sokat fog segíteni neki később fényekben, kompozícióban. Ez a kép egy nagyon jó helyzet, nagyon szeretem, még akkor is, ha az a két cipő formailag összeolvad egy kicsit; egyetlen pici kérdésem van, az se 100 %-osan, hogy a kép bal alsó sarkában van egy drót, meg kiégett kicsit ott a történet, és én azt ott lehet, hogy kijavítottam volna, de azt mondom, hogy ennyi hiba még belefér, ennyi hiba a személyesség is, és el tudom fogadni, és átéve a gyermekkor leckére én megadom erre a három disznót. (hegyi)
értékelés:

Őszi csendélet
Dóczy Ferenc Repülés c. képének a témájára az én verzióm.

Ugye itt a Dóczy Ferinek a repülés című képére érkezett egy újabb verzió. Ugye engem könnyen be lehet csapni, és lehet, hogy ez itt egy elektronikus megoldás, arra tippelek, hogy ez mechanikus megoldás, és a zoommal keletkezett, szóval ennek a képnek számomra ott van a többlete a beidézett másikhoz képest, hogy megjelenik rajta az ember, hogy volt valaki, aki összeszedegette azokat a leveleket, összerendezgette a kezében, megszorította ott, létrehozott ebből egy formát, és aztán ezt lefényképezte. És ráadásul még ezt a trükköt is rátette. Mert nekem ezekkel a trükkökkel az a bajom, hogy ezeknek a trükköknek az élettartama nagyon rövid. Tehát elkészítünk egy ilyen trükköt, ezt megcsinálni jó, az első öt percben jó, a második öt percben elfogadom, és a harmadikban meg már visítva menekülök ki a szobából. Legalábbis én. Én azért vagyok ezekkel hadilábon, mert felülírnak valamilyen ötletet, és technikává soványítják azt a helyzetet, ami egyébként létrehozható azzal is, hogy én bemozdítom a kezem, és nemcsak azzal, hogy a fotoshoppal hozzányúlok, vagy a zoomon rántok egyet – tehát ez nekem már manipulatív. Ezek kilágyítják a történeteket, ez olyan, mint a filmezésnél a zoom a vágás helyett, az is így kilágyítja a történetet. Ezt nem kell elfogadni tőlem, mert ez nagyon szubjektív, úgyhogy én erre a képre a három disznót megadom – illetve nem. Kettőt, mert a Nórától is elvárom azt, hogy ha egy ilyen nagyon szép csokrot tud összegyűjteni, amit a kezében fog, ennek a csokornak a színeivel-formáival bizony konkurál az alkar. És ez igenis megoldható lenne, akár úgy, hogy nem ebben a pózban tartom, akár úgy, hogy lehúzom a pulóveremet, hogy ne világítson ennyire a karom, mert az a világos flekk az zavar ott, és ezért egy disznót levonok. (hegyi)
értékelés:

Szentes
Nem is tudom, nekem ez a tábla mégis csak jobban tetszik. :-)

Ez egy válaszüzenet András videóüzenetére, hogy a szlovákiai Szentesen jártunk, hát, egyébként ha már ez a tábla elkészült, én a másik oldalra álltam volna, az út az autókkal talán izgalmasabb hátteret adna neki, de nagyon szeretjük Feri huncut mosolyát a képen, jó ez. :)(hegyi)
értékelés:

És még egy naplemente
Ez egy statikus naplemente. :-)

Lehet, hogy ez volt az alap a Feri előző képénél, a halszemes torzítással, trükkös pasi a Feri, és hát nagyon szépek a színek, értem ezt a piramisformát, ami létrejön ezekkel a kötelekkel – hát én ennél nagyon sokkal többet ebben nem látok, nyugalmas, szép kép. (hegyi)
értékelés:

A világ peremén

Megint ugye kapunk az épített környezetbe valamit, ami hogy mondjam, ami át-, vagy továbbgondolásra serkent minket, ugyanis ennél a képnél maga az épített környezet a kép alsó negyedében foglal helyet, és a többi az ugyan az ember által megművelt, de mégiscsak természeti környezet, ami ráadásul mint egy nyelv, benyúlik ebbe a kis falucskába, belesimul ez a völgy vagy horpadás-rész. Tehát nekem nagyon tetszetős ez a kép, még úgy is, hogy lehet, hogy én vagy kevesebb eget adok, és ezzel ilyen panorámakép-szerűvé teszem a képet, vagy pedig még több eget, még úgy is, hogy nincs rajta egy darab felhő sem. Mert ha még több az ég fönt, az még jobban nyomná, még jobban kiemelné ezt az alsó történetet. Tehát bátran lehetne ehhez hozzáadni, akár mégegyszer ennyi eget, de legalább egy féllel többet. És a horizont, Feri, a horizont, az egyenes? (hegyi)
értékelés:

Parkoló
'üres' olvastam most valahol

Én nagyon szeretem ezt a képet, hát, az idősebb korosztály az, aki tudhatja, hogy a Kálvin téren, amikor még nem épült fel az a szálloda azzal a sóhajok hídjával, akkor volt ott egy parkoló, azzal szemben egy City Grill, ahol amikor mentünk a Ráday klubba koncertre, előtte lehetett jó melegszendvicseket kapni, de ez mindegy is, azon a falon volt egy ilyen mosóporreklám, ami egy fát ábrázolt, és a fa ágain, mint egy karácsonyi függők, mosóporok voltak – ez volt a szocialista szürrealizmus egyik megnyilvánulása – én nem tudom, ezt ki követte el, de valami nagyon átbulizott éjszaka után jöhetett neki ez a vízió. Mindenesetre ez egy nagyon jellegzetes pontja volt Budapestnek, és ezt mind azért mondom el, mert bennem ezt az emléket hozza vissza, ezzel a fával és a tűzfallal, és ennyi a kapcsolódás. Tehát egy nagyon szép kompozíciót látunk, a két függőleges vonallal, az organikus formával, két autóval, amiből az egyik csak egy részlet, minden nagyon szép, csak én ebből a kompozícióból tudnék egy picit vágni, a baloldalból még egy félujjnyit, és akkor dinamikusabb lenne, mert nekem az ott már kiürül a fa mögött ez a rész. Nem teljesen a fa ágáig, de majdnem, és akkor nekem ez a kompozíció feszesebb lenne. De el tudom fogadni ezt a megoldást is, nagyon szépen mutatja ezekkel a rövid árnyékokkal, ezekkel a helyzetekkel a nyár érzetét az alkotó, úgyhogy ez három disznós. (hegyi)
értékelés:

Bújócska

Nézem ezt a képet, és abban nem vagyok biztos, hogy itt ténylegesen egy bújócska történik-e. Ugyanis, ha az én emlékezetem nem csal, akkor a bújócskánál mi valami mögé elbújtunk, és ebben az elbújásban sokkal több volt a gyakorlatiasság, azaz nem egy ilyen optikai játékot próbáltunk ki, hogy ha én két méterrel arrébb elbújok egy tűzcsap vagy kerti csapnak vagy mi ez, akkor ha onnan néz engem valaki, akkor nem lát majd. Mi odamentünk valami konkrét dolog mögé és elbújtunk. Itt van valami pad, és azon van valami történet, és szerintem a Bara az, aki itt elbújócskázott a gyerekek – ha jól látom kétszereplős a történet - elől, és ő takarta ki őket ezzel az oszloppal. Nincs is ezzel semmi baj, ha így van, mert nagyon jó hangulatú, szép képet látunk, azért egy pici utólagos labormunkát ez kívánna, ez a történet, mert most ez fényhatásaiban baloldalra nyílik, merthogy ott világosabb a fal, és arrafelé kifut a képből. Ha megfigyeljük a jobb oldal ott nagyon szépen záródik tónusaiban a kép a képhatároknál, a baloldalon ez a zárás nem jelenik meg, és emiatt kevésbé tudnunk koncentrálni erre a történetre, ami ott középen történik. (hegyi)
értékelés:

Tündérálom
Tündérpor javítása

Nagyon szeretem azt, amit a Bara meg tud mutatni nekünk, de azért ne beszéljünk javításról, mert ez a kép ugyanakkor készült, azaz nem az történt, hogy a Bara visszament és megismételte a képet, hanem akkor, ott készült másik is, és a Bara bepróbálkozik a másikkal, és én örülök ennek, mert ez egy lényegesen jobb kép, és jobb megoldás, ugyanis a gyerekkorról beszél ő, a képen ábrázolt kislány arcjátéka, mimikája, megjelenése sokkal inkább álomszerű, mint az előző képnél az a kicsit riadt, szembesítő, beállítás, és a kompozícióban is jobban sikerült az, hogy a másik képnél engem egy picit zavart a háttérben megjelenő ajtó vagy ablak, tehát ez a kép mindenféleképpen jobban rendben van, és a két disznót, amit az előző képnél nem adtunk meg, azt most odaadom, tehát ez a kép kap két disznót. De Bara, figyellek, mert a kislányon ugyanaz a ruha van, ugyanaz a gumi a hajában, ugyanúgy ugyanakkor készült ez a kép. :) (hegyi)
értékelés:

Semmi mást sem szoktam csinálni vasárnap hajnalonként, mint aludni. Néha álmodni. De a dreamcatchert már ellőttem. Marad a humor, amennyire képes vagyok erre.
referencia: Moonwalk - holdséta, Michael Jackson (amikor még normálisabb volt), alvajárás, mittudomén.

Hát a kép egy megoldás a vasárnap hajnal leckére, amire a Nóra azt mondja, hogy ’semmi mást sem szoktam csinálni vasárnap hajnalonként, mint aludni. Néha álmodni. Marad a humor..’ igen. Én most itt azt mondom, hogy ennél a képnél fogom elmondani, hogy ez a lecke, a vasárnap hajnal nem kötelezően arról szól, hogy mit látunk mi vasárnap hajnalban, mert alszom, ettől még a vasárnap hajnalság, az érzetébe bele tudunk gondolni, én sem vagyok egy hajnalban kelő, néhányszor fordult elő, hogy megértem a hajnalt, és akár fel tudtam kelni és megéltem az élményt, akár egy átbulizott éjszaka után rámvirradt. Ezek az élmények azok, amikre ezeknél a leckékre mi gondolunk. Tehát én el tudom fogadni ezt a távolságtartást, nagyon örülök annak, hogy a Nórából elő tudtunk csalogatni egy kis humort, viccet, hogy ezt a kis figurát ide a nagy sörényével felrajzolta, aki itt megy a ház tetején, úgyhogy én erre megadom a két disznót, mert ez engem boldoggá tett, és mikor megláttam, akkor nagyon sokáig kellett itt röhögnöm – de én azt mondom, hogy ami itt az elemzésbe kerül, annak az átgondolásával a Nóra megismételné ezt a leckét, azokról az élményekről beszélve, amik neki a vasárnap hajnalhoz köthetőek, mivel nem nagyon tudom elképzelni, hogy még soha nem virradt rá a hajnal valahol, vagy soha nem kelt még fel valahol, és hogy ez csak egy kávét-kávét! Mert nem tudok felébredni helyzet lett volna. (hegyi)
értékelés: