Elemzés

Tegnap bepótoltam valamit gyerekkoromból; megnéztem a Vitéz Jánost, igazi vásári bábszínházban, és esküszöm a gyerekekkel együtt élveztem, kacagtam és kiabáltam, hogy ott van, előjött, stb... csak az elején fotóztam, aztán elragadott a mese és táncba vitt. :-)

Egy nagyon fontos eseményt mutat nekünk Nóra, a bábszínházat, azt a dolgot, ami a gyermekkorban az egyik legfontosabb, a szerepjátékot, a mesét. A kép ereje abban rejlik, hogy mindezt az alkotó úgy ábrázolja, hogy közben maga a varázslat is látszik, de le is bukik, hiszen a nap úgy süt át a vásznon, hogy a két bábos is árnyjátékosként feltűnik a képen. Az is fontos, hogy ironikusan láthatjuk a környezetet is, azt a falusi környezetet, amiben ezeknek a meséknek talán a mai napig ereje és értelme lehet, hiszen épp ez az a világ, amit a tévé által már nem lehet megismerni, amivel már csak ritkán, Kemény Henrik által vagy az ő nyomába lépő megszállottak által találkozhatnak a gyerekek. Talán annyit lehetett volna kipróbálni, hogy ansnittben egy-egy néző gyerekfej akár vágva, csak mint térábrázolás és mint kapcsolódási pont megjelenhetne a kép alsó részén. (szőke-hegyi)
értékelés:

Sokáig kellett gondolkodni, mi is a strucc a képen, mire az árnyékot felfogtuk, hogy ez egy utólagos manipuláció vagy más eredménye ez a forma, nem tudjuk megmondani. Egy képi geget látunk, ami akár lehetne egy történet kezdete vagy vége akár, most ebben a formában egy geg, egy megfigyelés. Kompozícióját tekintve ez a kép is dől jobbra, a két szélen futó perspektívát érzékeltető hídkorlátok rántják össze ezt a képet. Talán ha a két szereplő közelebb jön a kamerához és így az árnyékok is képhatárig tudnak kerülni az alsó szekcióban, akkor még erősebb lehet a formai játék, ráadásul a valós és az árnyék közötti humorhelyzet is erősödhetne. (szőke-hegyi)
értékelés:

Készülünk a télre.

Anita ezt a képet is a Mogyorók kertjében találta - nem véletlenül írjuk, hogy találta, mert ha a téma az ősz, a favágás, akkor a kép megkívánná, hogy belenyúljon a kompozícióba. Most látunk egy szeneskannát, egy talicskát, amit Zsolt megrakott fával. A szeneskanna üresen tátong, a fákat csak érintőlegesen látjuk, tehát akár a Zsolt által otthagyott fákból néhánnyal ezt a helyzetet meg lehetett volna oldani, talán picit emelni a kamerán, mert most a legfontosabb ez az üres vas szerkezet. (szőke-hegyi)

Igen Feri, itt van az a megoldás, ami sűríti, összefoglalja azt, ami az előző két képen megjelent, fényben, dinamikában, erőben és akár még azt is mondhatom, hogy indulatban. A gyakorlás fog segíteni abban, hogy a fényforrásod mozgási tempóját megtaláld, hisz az adja a vonalak erejét, fényét és vastagságát, ezen van még mit finomítani, de ebből a kompozícióból úgy érezzük, hogy ez a legtöbb, ami kihozható. Három malacos.
   A későbbiekre - reméljük más is olvassa az értékelést - azt tudjuk javasolni, hogy érdemes előre lepróbálni a "szereplőket" és a "jelmezeket", vagyis ha ezt a képet figyeljük, itt szereplő a kockás terítő, a kerámia tál, a kaktusz, a cserép, és a fények. Itt is be kell állítani egy értéksorrendet. Ezek egyrészt formák, szögletesen, kerekek, amorfok, másrészt színek, tónusok. Ha minden nyugtalanságot sugall, akkor egymás hatását kiolthatják. A terítő kockás vonalai kemény, határozott formák. A tál görbületei lágyak, de a minta spirálja dinamikus, erős. A virág levelei erőt mutatnak, robbanásszerűek. A fénypászmák is határozottak, dinamikusak. Ha ez az értéksorrend, akkor ezt a fényekkel és tónusokkal kell sorba állítani, hogy lehetőleg a fotós céljait erősítve jelenhessenek meg a képelemek. Fel kell tenni a kérdést, mi a legfontosabb, mi kevésbé fontos, mi nem fontos. Mindez után ezt el kell helyezni térben, fényben és élességben is. ha kimondjuk, hogy a terítő csak alap, akkor ennek megfelelően kell világítani, megválasztani az élességet. Ha tudjuk, hogy a cserép ehhez képest egy fokkal fontosabb, de a cserépnél fontosabb a virág, akkor a cserepet picit lehet árnyékolni. Ha a virág fontos, de a dísze és dinamikája a fényfestés, akkor a fényfestésnek kell jól kiegészíteni ezt, koronázni a képet. Érdemes ezzel bíbelődni, mert a csendélet sok egyéb fotós útnak az alapja. (szőke-hegyi)
értékelés:

A Klastromnak egész nagy dokumentációja kezd lenni a táboros és estiskolás képek által, érdemes végignézni, hogy az alkotók milyen megközelítéseket alkalmaztak már. Anitának annyit tudnánk mondani, amit már az Eiffel torony esetében is mondtunk, hogy ezekben az esetekben, amikor ismert, híres épületet fotózunk, meg kell találni azt a személyes pluszt, amitől az a kép egyedivé válik és felül tud emelkedni az útikép kategórián. Jó a párhuzamba állítása a kiszáradt fának és a romnak, de ennél tovább kell menni, hiszen a klastrom mint háttér, mint színpad, vagy akár mint forma alap motívum, ami most nem jut ennél tovább. Abban nem szeretnénk ötletet adni, hogy mi tehetné személyesebbé, mert az Hegyi vagy Szőke személyessége lenne. Hogy ez akt, csendélet, portré vagy milyen irány, ki-ki döntse el maga, de a rom, az épület kisugárzása csak alap motívum, nem elég ahhoz, hogy személyessé varázsoljon egy helyzetet. Itt sem tudunk mást mondani, mint hogy ha Anita közel érzi magához ezt a témát, akkor az idő lesz a kulcs, az idő a megfejtés, amit kívülállóként passzívan kell eltölteni "vele" ahhoz, hogy kialakuljon a személyes "barátság". (szőke-hegyi)

Egy jól megoldott trükkfelvétel tanulmányt látunk, hogy ez a zoom használatával vagy elektronikus úton készült, a végeredmény szempontjából mindegy. Annyi hozzáfűzésünk van, hogy az ősz lecke feladata, a cím és a kép most nem találkozik, hiszen a cím a repülésről szól, a kép a zuhanást mutatja vagy valami robbanásszerű állapotot, miközben a színek akarnának az őszre utalni, de az ősz nem ennyire dinamikus, hiszen épp az álomra, a télre, az elmúlásra készülődő helyzet, amit ez a kép épp fordítva szeretne dinamizálni. Ezen felül azt is érezzükEzt a munkát tehát mint technikai játékot áttennénk a szorgalmiba és Ferit kérjük, hogy ismételje az ősz leckét. (szőke-hegyi)
értékelés: