Elemzés

Pentagram

Egy jó megfigyelés egy csillárról, köszönöm, szép. Valamiért az az érzetem van, hogy ez el van fordulva... a tengelye nem teljesen szimmetrikus... egy ilyen szimmetrikus tárgyat ha találunk azt vagy megbolondítjuk, és a szimmetriáját asszimetriába fordítjuk, vagy meghagyjuk ezt. Öreg mesterem szokta volt ilyenkor mondani, mosollyal az arcán, hogy jó ez fiam, jó, jó, de minek. :) Én azt mondom, hogy gyakorlatnak fontos, hogy meglátunk ilyen struktúrákat, a későbbiekben ezeket az élményeket lehet majd használni, tehát fontos, még ha képként önmagában nem is áll meg. De ha nem készül el, akkor nincs meg a tapasztalás. (hegyi)

Hejj

Akár a házi kedvencbe is kerülhetett volna ez a kép, szépen van még világítva is, ez a kis egérke, egy picit talán személytelen. Letettük oda, néz felénk szegényke, de nincs meg az a személyes kapcsolat, ami az alkotó és közte létrejöhetne. Et hiányolom ebből. (hegyi)

Absztrakta
(direkt ilyenre készült kép)

Szépek a színek, szép az irány, a mozgások, csak nem tudom, hogy hol vagyok, és mi történik, nem elég jellegzetesek ezek a formák, ritmusok, hogy a nézőben egy olyan érzetet keltsen, hogy ’aha, hát ez a vidámpark, tudom....’, nincs meg a valós helyzetekhez kötés, és önmagában, mint kompozíciós helyzet, teljesen függetlenítve a valós helyzettől nem tud megélni, nem elég izgalmas. Tehát vagy egy olyan kompozíciós helyzetet kell találni, ami egészen új, érdekes, vagy valami mankót, kötődést kell hagyni a valósággal. (hegyi)

Narancslé

Mindketten nagyon szeretjük ezt a képet. Szeretjük a lámpát, szeretjük a dunyhát, szeretjük a narancslét is... és várom azt, hogy valahol a baloldalon az a pici kék, ami az ablakon beszűrődik, ott egy picit kompozícióban nyessünk, de továbbra is azt mondom, hogy az emberi jelenlét nagyon is szűkszavúan nagyon is áttételesen van csak jelen, és én nagyon is konkrétan mondanám, hogy jelenjen meg ebben az emberi történet, mert így nagyon szégyellősek ezek az üzenetek, és kérlek, hogy ezzel próbálj meg így foglalkozni, minden egy határvonalig mozog csak, ami nagyon jó, de csak szűrten jelenik meg abból a világból. (szőke)
értékelés:

Belépni tilos!
Ott van a szoba...

Nagyon érdekes az, ahogyan a természetben az András jár-kel, lát és megfigyel, nagyon érdekesek itt ezek a szimbolikák is; de hogy ezen a Gimesi András nem jelentkezik, legalább annyira, hogy azt elérje, hogy az előtérben látható bokrok, vagy mik, ami háttérbe nyomja az épített környezetet, kapna egy ilyen előtér-háttér ritmizálást. Itt ezen a képen van egy ajtó, fal, grafittik és növényzet. Ha megnézzük ennek a falnak az izgalma ezekben a grafittikben van. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell dönteni, hogy én ezt az egész épületet akarom ábrázolni, és ha ezt akarom, akkor olyan perspektívában kell ábrázolni, hogy a folytatása legalábbis sejthető legyen. Ez most nem eldönthető, hogy csak egy fal, egy garázs vagy micsoda. A másik helyzet pedig, ha engem ezek a formák érdekelnek, a kör, a fülecske, a repülő, a Belépni tilos, és az egésznek egy ilyen vegyítése-montázsa, és ekkor el kell döntenem, hogy nem állóban, hanem fekvőben fotózom, olyan szinten közel menve, hogy kiszakítsam a környezetből és csak a felület izgat. Most a kettő között vagyunk, és mivel az épület szempontjából ennyire szűkre van vágva a kép, a perspektíva sem érzékelhető, sem megvilágításban, sem mélységélességben. Úgyhogy ha ez nincs nagyon messze, és vissza tud menni, akkor én azt javaslom az Andrásnak, hogy tegye meg a maga kedvéért meg gyakorlásért – nekem azt mondta a mesterem, hogy ilyenkor az ember mintegy bünteti magát, és juszt is visszamegy, megcsinálni rendesen – tehát én ezt nem büntinek mondom, de gyakorlás szempontjából jó lenne, ha visszamenne, és értelmezné számunkra, hogy miről is akar ezzel beszélni. (szőke-hegyi)

Az apokalipszis négy teknőce

Hogy ez négy teknős-e vagy egy tükröztetett kép, azt én nem tudom eldönteni, a falon a világító lámpák az ezoterikus stúdióban? Négy teknős valószínűleg, mivel vannak a képen aszimmetrikus jelek is. Nagyon tetszik ez a világ, a rögzítéstechnika, hogy belelátunk valakinek a valamijébe, de hogy ezen a Gimesi András nem jelentkezik, legalább a kis kecskeszakállának az oldalsó szőrszála, az biztos, pedig annak nagyon örülnék. Ugye András, mindent átszűrünk magunkon? (szőke)
értékelés:

Montázs

Nagyon szeretem ezt a képet, pontosan azért, mert a régi tükörforma, a függöny, a sarok, ez egy kuckójelleget ad az egésznek, de a tükör fátyolossága és minden hoz egy fura szecessziót, ami ettől a picit nagylátószögű optikától is él. Ugyanakkor én a kép alsó sarkában pont a tükör íveit, ami felteszem ismétlődik mint ahogyan a jól látható baloldali részen, ez a bal alsó ív nagyon jót tenne a képnek, ha látható lenne. Elsőre nekem olyan volt ez a kép, mint egy régi Duna tévé, ami egy hasonlóan fura, sejtelmes adást közvetített annó, ami nekünk a világot jelentette. Szóval én ezt kellően szeretettelinek, kellően érzelmesnek érzem, bár jó lett volna, ha ott a dunyha körül akár egy meztelen férfitest vagy kikandikáló női láb, mintegy szignózta volna az üzenetet. Én még egy dolgot kérdeznék a Verától, mert az elmúlt képeinél mindnél ugyanazt a problematikát vélem felfedezni, és ez az élesség. Semelyik képen sehol, semmi nem éles. Hogy a fényképezőgéppel van valami probléma, vagy esetleg a mással, mert én is nemrég szembesültem azzal, hogy szemüveget kell hordanom olvasáshoz, van ilyen... (szőke-hegyi)
értékelés:

A csónakázótó maradéka
Lám, ennyi maradt a csónakázótóból...

Nagyon örülök, hogy egy ilyen emlékkép, egy anzix valahogy felülnézetben, egy látlelet, hogy az átadás-átvételnél 42 darab szék, egy kék műanyag kád, kiugró-beugróval, hátul egy vendéglátóipari egység műanyag alátéttel, stbstb... azt hiszem András, érted, hogy mire akarok utalni, hogy a cím üzenete, ami valami régi emlékképre fájdalommal utal, az nem írhatja felül azt, hogy a képzőművészeti munkánál az élményt meg kell adni, attól tudsz egy drámát létrehozni, hogy a mostani látvány is kompozícióban rendben kell, hogy legyen. Egy picit emiatt a fölső felületből a fáknál, vágni kellene, másrészt pedig ettől még, hogy egy ún. sajtófotó készül egy újságírói munkához, ennek ugyanúgy képviselnie kell a szerkesztés szabályait. Ezért én ezt visszaadnám ismétlésre, de egy disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Ki vagyok
Ez lenne az első képem, avagy az arc nélküli önportré.

Először is köszöntünk az estiskolán, és nagyon köszönjük ezt a bemutatkozást itt, mert hát volt már itt elég sok bemutatkozás nálunk, és hát nagyon örülünk, hogy sikerült valami újat mutatnod nekünk, ami eddig nem volt. Talán annyit javaslatként elmondanék, hogy vannak ezen a képen most formák, amik vágva vannak, befejezetlenek, pl. itt a könyöknél az nekem olyan, mintha beütötted volna a könyöködet a képkeretbe, és ez nekem, hát, nem annyira... szóval ezen lehetne javítani, és ugyanígy a pulóver aljánál, a kép alsó középső részénél én azokat a szép íveket befejeztem volna. Ott is most egy picit kevesebb van mutatva, mint amennyit én látni szeretnék. De megvan a három disznó és várjuk a további munkákat. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nyárutó

Igazából nyárutó, de még nem ősz. Valahogy nekem ezen a képen ott zsong egy augusztusi nyári délután összes hősége, hangulata...

Ugye a Feszty-körkép ami dolgozik ezzel a különleges panorámatechnikával, ami egy nagy és áttekintő, hosszú történetmesélésre használható elsősorban, és a XIX. század fotográfiája nagyon szerette, ahol az egész felvidéket nem tudom hány beállításban körbefotózzák, vélelmezem, hogy itt nem erről van szó, hanem utólag kapta ezt a szerkesztési módot a kép, de mégiscsak ezek a marhák, amik ott vannak a szabadban, a mesei elbeszélése történik, tehát ez a pannó-szerű kompozíciós forma jót tesz, jól aránylik a háttérben lévő fák zöldje az előtérben lévő sárgás, kiégett fűszálak, és a szinte horizontszerűen jelentkező szürkemarhák, egy picit talán én az arányt annyiban módosítottam volna, hogy a tetejéből, a zöldekből vettem el volna, és hagytam volna rá az elejére, hogy itt az ökörfarkkórók meg a szamárkórók meg nem tudom mik, az előteret beindítsák, de jó, és így is megvan rá a három disznó. (szőke)
értékelés:

Még mindig nem csillapodott
Ez a fotó a Csillapíthatatlan vágy című képem amolyan javítása. Az előbb említett képre megkaptam ugyan a három disznót, de azzal a feltétellel, ha ennek a képnek a beállításával, a csokival vagy akár mással, de megcsinálom úgy, hogy jobban figyelek a fénybeállításokra. Hát én maradtam a csokinál – ahogy azt látjátok – és ezt lett belőle, nem égettem ki a szemem.

Ez a kép teljesen más lett az előzőhöz képest; drámaibb lett, filmszerűbb lett az üzenet, mintha egy filmkockát láthatnánk, nagyon érdekes az a kettősség, ami megjelenik a csoki és a szereplő között, mintha technikában is teljesen más lenne ez a történet, sokkal kiegyensúlyozottabbak ezek a fények, azt zárójelben jegyezném meg, hogy Mariann nem azt a leckét ismételte meg, még ha a szereplők ugyanazok is, mert egy teljesen új kontextust hozott létre a világítással. Teljesen más történet, a világ, a hangulata, hidegebb, riadtabb a történet, tehát sokkal több drámaiságot is hordoz. És ez a színvilág miatt is van, ha megnézed, nem a meleg színek felé mozdul el, hanem egy sárgás-zöldesebb, akár fémszínű hangulatot is kapott, akár az ötödik elem egyik szereplője is lehetne ugye a Luc Besson filmjéből. Még az előző képnél nekem az feltűnt, hogy az a csoki, ha fogyasztásra alkalmas is volt, de nem volt túl étvágygerjesztő, a bűn jele volt abban a csokiban, és ez itt most pont ez a jó. Ez a színvilág igen, ez ezt erősíti, nem az érzékiség felé megy el, bár a tekintetekben ott van valahol, hanem ez a bűn van ott a hidegsége miatt is, mert ezek a csokik hát nem teljesen vágykeltőek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kukoricaszedés

Álló formátumú kép, amiben megvan az előtér-középtér, háttér, háttér alatt értve a naplementét, formailag izgalmas ez a sziluettes hangulat, mégis azt mondom, hogy ennek a szólótáncosa, a primadonnája, a magányos kukoricaszár megérdemelte volna, hogy kapjon egy kis színpadi főfényt, ahol elénekelheti azt a bizonyos dalt, és ezáltal minden sziluettessé válik, pedig lennek itt részletek; és én ezt el is fogadnám, ha ez egy fény-árnyék ellentétpárra épülő történet lenne, de ehhez ez a háttér, az ég, a lemenő nap fényei túlzottan is realisztikussá teszik ezt a világot, és vágyunk arra, hogy a mi kis primadonnánkat, azt a kis magányos hőst láthassuk, hogy közelebb kerüljön hozzánk, és ne olvadjon bele abba az utolsó őszi jelzésbe, hanem megkapja a maga kis primadonnaszerepét, tehát itt azt mondom, hogy meg kell figyelni a jelenségeket, meg kell figyelni a fényeket, tisztázni a gondolatokat, tisztázni az üzeneteket, jó az irány, pontosabban, precízebben megfogalmazni, hogy: ki a kukoricaszár, mit mesél, hogy táncol, mennyire jó lenne ha mi lennénk a kukoricaszár, ha figyelnénk ránk. Ő egy sztár. Ezen a képen nem. (szőke)
értékelés:

Mese

Egy ízig-vérig popkultúrát, pop-artot idéző szimbolikát látunk, ami tulajdonképpen Mariann és a farkas, Mariann és a Csipkerózsika, Mariann és a szörnyeteg, és egyéb verziókat verbálisan, az amerikai popkultúrát átemelve egy magyar verzióba, tehetjük is ezt már, hiszen a nyugat-európai ideológia színvilágában is jelen van, és én azt mondom, hogy ez egy jó keresés, egy jó keresgélés, amelyben továbbra is várnám, hogy a Mariann személyisége, a Mariann egyénisége az nem egy védőfüggönyön keresztül, áttételesen jelenjen meg, hanem ezt a félelmet gyűrd le, gyere közénk, próbáld ezt megélni, nagyon remélem, hogy az elkövetkező tábor, ha azon jelen tudnál lenni, az segíteni fog ebben a fajta képzőművészeti szégyellősségben. Ugyanakkor az irányt jónak tartom, és egy disznó. (szőke)
értékelés:

On The Road

A sebesség közben exponált külső tér, és a fényképezőgéphez nagyon sokszor akciófilmekben láthatunk ilyen beállításokat, fix kamera, az elhaladó autón, a 70-80-as években szerettek ilyen beállításokat használni üldözéses jelenetek környékén. Ott azért azt láthatjuk, hogy az élesség 99 %-ban a kamera és a hozzá tartozóan fix autó dekomponált felülete és az elhaladó táj viszonylatában van jelen. Ha jól látom, itt talán az élesség az elhaladó út távolabbi részén, a fák környékén van, viszont ez nem tagozódik kellően, a hármas síksorban, a háttérben lévő fák, a középtérben az elmosódott, elhagyandóban lévő fák, és a mozgásban lévő autó dekomponált jobboldali részénél. Nincs tisztázva pontosan ez a három térsík. Jó az irány, és nyilvánvalóan ez abból is adódhat, hogy nagyon nehéz egy mozgásban lévő autóból kihajolva, kézből visszafelé fotózni, ez rengeteg spontaneitást is hoz, pl. a kép baloldali függőleges részénél legalább kétujjnyit el lehetne hagyni a képből. Az irány jó, érdemes ezzel a gondolatmenettel foglalkozni, éppen ezért, mivel jó az út, de kellene még ezt mélyíteni, egy disznó, és várjuk még a további alkotásokat. (szőke)
értékelés:

Fapó
Babos Anitának

Az Anitának küldi a Csaba ezt a képet, és én nagyon örülök annak, amikor így üzentek egymásnak, megpróbáltok egymás ízlésére, üzeneteire reagálni, reflektálni, ráhangolódni, és jó maga a kép, a megfigyelés is. (hegyi)
értékelés: