Elemzés

Leánykökörcsinek a domboldalban.

A kép a Dél-Dunántúl virágkultúráját ábrázolja a téli időszak utáni világból, amiben a kettős szimbolika, a női és férfi szerep jelentkezik, átlósan metszi a képet a hegyoldal, de nem ez a bajunk. Hanem az, hogy Nórától már nagyon összetett és összefogott képeket láttunk és úgy érezzük, hogy azon kívül, hogy megvan az élmény a makróval a virágok különböző texturájával, és ebben az üzenetben a legizgalmasabb az, hogy a természet milyen hihetetlenül érzékenyen és érzékien hozza létre ezeket a csodálatos formákat, de azt kell mondjuk, hogy beszorultunk egy határmezsgébe, mert egyszerre egy tájkép és egy mikroközeg megfogalmazását látjuk. Értjük, hogy ez a virág ott van a mezőben és kibújt a füvek közül és ezt is szeretnénk üzenetbe foglalni, azt is értjük, hogy olyan kompozíciót keresünk, ahol jó a ritmikája a képnek, alapvetően ha ez egy dolgozat lenne, azt mondanánk, hogy teljesen jól megoldódott minden elhelyezés, nem borul a kép, jó az egész. De a problémánk az, hogy ha az Estiskola irányaihoz visszatérünk, akkor azt mondtuk, hogy mindenkinek a munkáját igyekszünk önmagához mérten tárgyalni és itt az a bajunk, hogy azt érezzük, hogy van egy izgalmas észrevétel a virágokkal kapcsolatban, ugyanakkor nem tud revelatív lenni a történet azért, egy, mert benne van zárójelben, hogy láttunk már ilyet, kettő, mert ez a kép rendben van, de nem lép túl azon, hogy bármilyen naptárfotóként működhetne, merthogy Nóra alkotásaiból tudjuk azt, hogy ennél mélyebb értelmezésű munkákat is küldött már. A harmadik probléma az, hogy a 12-es lecke, a tavasz, tehát a 9-es utáni leckék nem véletlenül hagzottak el hívószavakkal együtt, merthogy azt szerettük volna elérni, hogy összetettebb, átgondoltabb filozófiát, mélyebb tartalmat is próbáljunk képet megfogalmazni, amiben az alkotó 100%-osan benne van. Itt pedig azt érezzük, hogy elkészült egy feladat, de nem azon a szinten van, amit a tavasz lecke hordoz. Egyszerű dolog a tavaszt egy nyíló virággal ábrázolni, de ezt az egyszerűsítést kellene elkerülni, ez így egy konvencionális megoldás. Egy disznó jár a meglátásért. (szőke)
értékelés:

Az idő kereke

Egy késő barokk épület, egy malom külső boltíves malomkereket védő termeit látjuk, amiben a malomkerék körül járódeszkákat láthatunk. Nagyon jó hangulata van a képnek, de azért azt mondanám, hogy ha a barokk felől közelítjük, márpedig elég egyértelműen látszanak a süvegboltívek, akkor a barokkban pont azt szeretjük, hogy ezekkel a terekkel játékosan dolgoznak, a probléma pedig az a képpel, hogy ha látom az ívek ritmusát, akkor miért nem hagyom meg, miért nem keresek egy olyan helyet magamnak, ahol a harmadik ív is jól ritmizál? Ettől elveszik az elsődleges üzenet a három ív játéka, és marad nekünk a keresés, hogy az íveken belüli információkat próbáljuk értelmezni, a lapátokat, fenyőfa deszkákat és más rekvizítumokat. De ezek zavarosak ahhoz, hogy a képen egységet képviseljenek ritmikában. Nincs eldöntve, hogy most mint egy bevásárlólista tekintünk a képre, hogy minden meglegyen, a malomkerék, a virágzó fa, az ablakmélyedés és a járópallók, szögek, vagy pedig ez a boltív játék a fontos. (szőke)
értékelés:

Éljen a Nemzetközi Nőnap! Éljenek a Nemzetközi Nők!
Semmilyen utólagos módosítás nincs a képen, csak minimális vágás és átméretezés.

Ezzel a képpel az a bajunk, hogy tulajdonképpen nem a fotó, hanem a festészet felől egy színbontás játék, valami a beérkező fényt spektrumszínekre bontja, de ettől függetlenül lehet érzékelni a formavilágot, és a kép nem annyira absztrakt, hogy ne keresse a valós formákat rajta az ember, viszont ha a valós formákat nézzük, akkor nem elég dekomponált, hogy dekomponált legyen, ahhoz egyáltalán nem komponált, hogy komponált legyen, tehát a festői játéktól függetlenül nem egységes az egész vizuális üzenete. Nem a nőnappal és nem a jó szándékkal van a baj, hanem a kompozícióval, ami annyira rendezetlen, hogy nem nagyon tudunk rá mit mondani, nem tudjuk elemezni, talán a hibaisták tudnának. Ez nem csendélet, úgyhogy átsoroljuk szorgalminak, így kap egy disznót a gesztus. (szőke)
értékelés:

Motion power
Ez az ember most beleesett egy gravitációs vödörbe és attól forog.

A kép alapvetően nagy, erős ecsetmozgásokkal az ívekre épít. Nincsenek rajta konkrét jól határolható felületek, hanem átmozgások, átűnések vannak, de a kép felső szakaszában ez az örvénylő folt, ez az elhúzott ecsetmozgás uralja a képet, de ez az örvény a szűk metszéssel elveszíti ezt az egymásba visszatérő ívet, ami groteszkké teszi a táncost, de természetesen ebből a sorozatból megint egy mozgásszínházi produkcióból látunk egy képet, és mint más ilyen esetben is, a mozgás megfigyelése, az arra való rákészülés segíthet. (szőke)
értékelés:

Szállj
Elröppent. Erről nem tudok írni.

Köszönjük, mozog, három disznó. (hegyi)
értékelés:

A lakat

Ezt most megint elmondjuk, mint már tettük pár képnél, hogy káosszal nem ábrázolunk káoszt, véletlen kimetszésből, talált helyzetből nem lesz csendélet. Kompozíció nem alakul csak úgy ki magától attól, hogy a fotós választ egy képkivágást, ettől még a képkivágáson belüli történet kusza marad és attól, hogy ezek a pécsi lakatok össze vannak egymással lakatolva, ettől még ez kuszaság marad. Ez tehát nem csendélet. (szőke)

Jel
Igen, az amire gondolsz!

A képhez van egy megjegyzés, valószínű ez a szöveg a jel szimbolikára utal, arra a gesztusra, amit a modell a kezével, az ujjaival kimetsz a testből, aminek középpontjában egy testékszert látunk. Úgy sejtjük, hogy a cím tehát fontos része az üzenetnek, onnan kellene keresnünk a megoldást. Másrészt a képen sok minden fölfedezhető, a megvilágítás miatt a test különböző civil származékai, a kivörösödött ujj, a bal oldali kézen előzőleg lehúzott gyűrű nyoma, a textília, aminek a széleit, színét látjuk, de a kép alsó szakaszán kiahalad a képből és ebből a megvilágításból, ahonnana fényt kapja a modell, nagyon erőteljesen súlypontozódnak azok a testfoltok, pirosak, rózsaszínek, a körömágy környéke, amik naturalisztikussá teszik a képet, ahogy a vörös körmök ki vannak festve és a körmök ágya hátra van nyomva és ettől picit gyulladtabb a körömágy, ezek mind nagyon naturalisztikusan vannak jelen, miközben a kép fölső felületén az árnyékoktól a bőrfelületnek lenne egy szép hangulata. Ugyanakkor mindezek a szocioszerű jelzések sokkal jobban uralják a képet, minthogy az érzékiség, az érzelmek felé el tudna mozdulni a kép. A 10-es lecke hívószavai egy másik útra próbáltak utalni, sokkal erőteljesebben érezzük mind a ketten, hogy az internet világában egy egészen más szegmensből érkezett képet látunk itt, amely elsősorban a privát fotó kategóriájában azért nem tudja a 10-es lecke feladatait betölteni, mert szerintünk nincs tisztázva a kép valódi üzenete. Azért zavarosak a képi jelek, mert nincs pontosítva, mit szeretne közvetíteni az alkotó a képen. Nagyon szíépen hímzett textília is igazából csak mintegy ilyen maradvány a maga színvilágával jelentéktelenül ott van a kép alján, nem kap hangsúlyt, a kéz ujjainak végén lévő vörös festék dramatikusságát is csökkenti ez a rózsaszín civil textildarab. Ahhoz a fotós nem súlypontoz eléggé, hogy a textil formája a combok hajlásánál működő formavilág a kép részét képezze. A kép határmezsgén mozog, mintha valami korabeli csábító kép szeretne lenni, de... Tamásnak és a többieknek is mondjuk, hogy bár az akt eddig nem volt lecke, de ha már ilyennel foglalkoztok, akkor ha megnézünk egy ilyen képet, és a nézőnek az az asszociációja támad, hogy hú, de letépném én onnan azt a textilt, akkor a fotós tévedett. A másik, hogy ha már kimondva, kimondatlanul az akt fogalma szóba kerül a testek kapcsán, akkor annak, aki beszél erről és behívja ezt a fogalomkört, kell annyira bátornak lennie, hogy ugyanolyan tisztelettel kezelje ezt is, mint a csendéletet, mint a portrét vagy a tájat, mert igazából ez a kép nem éri el az akt minősítő fogalmát, hanem olyan az egész, mintha általános iskolában a serdülők beszélnének olyan kérdésekről, amiket szégyellenek kimondani. Nem adunk disznót, de nem azért, mert akt fotó akarna ez lenni, hanem mert nem üti meg azt a szintet, ami az aktoknál minimálisan elvárható. (szőke-hegyi)

Lepke

Bara, a Lajostól kérdd már vissza a fényképezőgéped, mert lefotózta a lepkédet. (szőke)

Daru
Olvastam egyszer régen egy történetet, miszerint ha valaki hajtogat ezer darut, akkor teljesül egy kívánsága. Hajtogattam hát én is, de sok az ezer daru, nem volt hozzá elég kitartásom. Elkallódott azóta a legtöbb, elvesztek, elszakadtak, de ez az egy megmaradt. Egy fekete darumadár.

Több nehézsége is van a képnek, egyrészt mert csendélet kategóriájába érkezett, és közben ugye van egy hosszú leiratsor is a képhez, egy értelmezés, egy meseszerű értelmezés is, és ott bizonytalanodik el a néző, hogy szeretné ezt összepasszítani azzal a látvánnyal, ami ezen a fekete-fehér képen látható, a címről nem is beszélve, ami egy meghatározó üzenet. Ez a párologtató mécses agyagforma, amiben ez a gyertyamécses elhelyezkedik elég erősen kitakarja ezt az absztrakt madár formát, tehát még ez a kitakaró forma is nehezíti a daru befogadását formailag. Ha hunyorítva nézzük a képet, a ritmusai érdekesek, de mintha túl szűkre lenne vágva az egész, azt kell, hogy mondjam, hogy mindez nem segíti elő az üzenet vagy cím megértését. Mindenre lehet következtetni a képből, csak arra nem, hogy a madár a fénytóból iszik, mert nem érthető a madár formája, mert a mécsestartó kitakarja, széttöri a madár testét. Még egy nehézségem van, hogy ha minden működne, akkor is felmerülne, hogy mi köze a csendélet házi feladathoz. Ez nem csendélet. Attól, hogy makrót vagy közelit használunk és ezek egy asztallapon helyezkednek el, nem feltételezi, hogy csendéletről beszélünk. (szőke)

akarom
Akarom - elérem - jó lesz nekem?

Megpróbálom egy picit máshonnan megközelíteni a képet és nem elsősorban a figurális jeleket használni kapaszkodónak, hanem azt az óriási fehér felületet, amely a kép fölső részén egyöntetően az egész képet átfogja. Mivel az álló formátum alsó szakaszában felfedezhető egy ember fejének alulnézeti kompozíciója és ehhez tartoznak számunkra megszokások, azt kell feltételeznünk, hogy ott fenn az az ég. Lehetnének a felhők is, de még azokat a részeket sem látjuk, hanem egy nagy csupasz fehér mindent kiégető részt és a kép is úgy van komponálva, hogy az arc, amit nem látunk, hanem a mélyből figyeljük, akár repülhetne ebben a tejfehér égben, talán mondhatnánk azt, mint egy szemüveges angyal. Ha ezt el lehet fogadni, akkor azt mondom, hogy a Zsolttal való beszélgetésből is az szűrhető le, hogy kellene a tónusokkal játszani, mert ha ebben az éteri, tündérszerű égben repül ez az angyal, akkor talán még jobban kiégettebb lehetne az áll és az áll alatti szürkék világa, hogy még ragyogóbb és égetőbb legyen az a fehér, ami a kiégettségével határozottan jelen van, mert ha megnézzük a szemüveget, akkor az csak egy vonal rajzként érzékelhető és magát a lencsét nem is látjuk, annyira kevés részlet marad meg, szinte csak a haj kis szálai, amiket látunk. Tehát az egyik út az lehetne, hogy még radikálisabban még expresszívebbre, kiégettebbre kellene venni a bőrfelületet, vagy esetleg pont ennek az ellentétét megpróbálni, hogy még drámaibbra, még statikusabbra venni a kép alját, ahol mint egy ilyen földből kiamgasló hegy, egy nagy sötét monumentumként legyen a kép alján. Nagyon jó a kompozíció és izgalmas a felvetése a képnek. (szőke)
értékelés:

Vágy

Nagyon érdekes, ahogy egy ilyen megállítólámpán a piros kis emberke figura ebben az óriási nagy amerikai típusú filmben megjelenik, egy nagyon furcsa kép, nagyon szimpatikus. A kompozíció talán engedné, hogy bal oldalból vágjunk, de a gesztus ereje által ez végülis mindeggyé válik, a hangulat olyan erővel jön át a képen, ami felülírja a technikai problémákat is. Bár ennél általánosságban nem tudunk közeleb jutni, de személyes történeteinket megszólítja a kép, visszhangot tud verni bennünk, és ez fontos szempont. (szőke)
értékelés:

Kötelék
Umbilical - ez jutott róla eszembe, csak nem akartam angol címet adni a képnek.

Fogalmam nincs, mi az amit látok, nagyon remélem, hogy nem a köldökzsinórt mikroszkopikus felvételben, de maga a ritmikája, az intim, furcsa, titkolt, ősi félelmekkel is teli, de bensőséges és misztikus hangulata megvan a képnek és ezen keresztül megvan a nőiséggel, a születéssek való kapcsolata és szimbolikája is, három disznó. (szőke)
értékelés:

Barátom a kasszás
Egyszer mindenki fizetni fog. Ez egy fotogram előlegbe.

Értjük a látszólag humoros megközelítést, nem tudjuk pontosan, hogy a röntgen kinek a felvétele lehet, érzem a szarkazmusát, a ritmikai játékot, de úgy érezzük, hogy a negyedik lecke szintjét, minőségét meg kéne picit tiszteljük, ha szabad azt mondani, négyes leckére ezt nem fogadjuk el. (szőke)

Az üveghegyen is túl
A köldök csak szünetjeleket ad, a tavasz visszabújt a medve barlangjába, én meg talpaltam eleget a hétvégén, így ez most egy szorgalmi.