Elemzés

Füstölő
Vaníliaillatú volt. :-)

Ebben a kategóriában mindamellett, amit a pedellus mond, (hogy az elhelyezésnél a tárgyak súlypontozásán lehetne finomítani) az is izgalmas, hogy bátran egy keleti, japán szemléletű megközelítésbe fog. Például azzal, hogy a tálba, amibe elhelyezi a tárgyakat, nem látjuk a teret, amiben ez elhelyezkedik és ezt úgy értelmezzük, hogy ez nem meggondolatlanság, hanem ez kiemeli, körbevágja, a levegőbe helyezi ezt a történetet és ez felerősíti a ritmikai játékát a képnek. Egyértelmű, hogy a sötét háttér segít a gyökerekkel indákkal elhelyezett ritmusnak, felnagyítja az ornamentikális kis törések jelenlétét, ez egy nem hibátlan de jó irány, azt is javasonlánk, hogy Nóra nyugodtan próbálkozzon ebben a kategóriában anyagokkal. (szőke)
értékelés:

Ez is egy kagyló
Haza szeretnék menni.

Ez egy enteriőr, egy szállodabelső, viszont nincs még ilyen házi feladatunk, úgyhogy mégiscsak azt mondom, hogy beszéljünk erről, mert egyre többször fölmerül, hogy nem vagyunk tisztában a csendélet fogalmával. Ez egy fürdőszoba belső, funkcionális, és az, hogy ezt leírhatjuk, ez jelzi, hogy nem csendélet, mert nyakon tudjuk ragadni a valóságot benne, de nincs benne az, amitől csendélet lehetne. Mitől lehetne ebből csendélet? Kiválasztva egy részt, hozzátéve a csapba mondjuk egy csokor rózsát, és a rózsa és a kiválasztott rész már ha kompozícióban helyére kerül, alkothat együtt egy olyan tárgyegyüttest, ami csendéletté formálódik. Itt ez a formáló erő nincs jelen, csak egy szobabelső, egy tényközlés. Ezt tehát nem tudjuk elfogadni csendéletnek, szorgalminak el lehet fogadni, mert egy hangulatot jól tükröz. A címválasztás félreviszi a nézőt, inkább a leírásba lehet kapaszkodni, ha innen közelítünk, és a kép a leírás hangulatát jól tükrözi. A képcímet nincs az, aki értelmezze, és ha egy képet elkészítünk, azért adunk neki címet, hogy vezessük a nézőt és ha ez csak beavatottaknak működik, akkor értelmetlen. (szőke)
értékelés:

Késésben

A cím részben értjük, hogy egy metrómegállónál a várakozó személyre vonatkozik, látjuk a megszokott nagyvárosi fílinget, az urbanizációs színkáoszt, amelybe még ez a bohócszerű pulóver is rásegít a folyamatos pulzálásra. A kép egészére egy barnás tónus jellemző, kivéve a szatyorral ott álló szereplőt, mégis ha egészben tekintem a képet, az a sejtésem, hogy sem kompozícióban, sem színvilágában nem akar valahogy összeállni a történet, leszámítva azt, hogy a neonfoltok balra húzzák a képet és az emberi figura jobbra figyel, jobbra nyit. Zavarosnak érezzük a képet, az az érzésünk, hogy ez a gép elkattintódott, nincs sűrítve a vizuális tartalma, erre szorgalmiként nem tudunk disznót adni. (szőke)

A barátom basszusgitáros. Jó tíz évvel ezelőtt együtt kezdtünk zenélni, aztán én másfelé fordultam. A felvétel a Zámbó Tamás Group - Thursday Song száma a Boglári Jazz Klubban készült 2008. februárjában.

Itt egy dokumentumfilm -részletet látunk attól függetlenül, hogy a hölgy kis horgolt vállkötőjével jelen van és azt hiszem, hogy nem kell sokat szabadkoznom, hogy én is nagyon szeretem a zenét, a Tilos rádióban többször hallottunk ilyen zenéket, és ez megérint, nekem ugyanakkor mégiscsak az a feladatom, hogy ha egy leckére érkezik egy alkotás, akkor a mozgófilm szabályai szerint kell elemeznem a látottakat. Az én véleményem az, hogy ha már elkészítünk egy leckére egy anyagot, akkor annak kell lennie elejének, végének és olyan követhető ívet kell felépíteni azzal az üzenettel, amit elküldünk, amivel az a célunk, hogy a néző minél közelebb kerüljön az alkotásunkhoz. Ha ez három perces film, akkor is érvényes ez rá. Ez a film nem indokolja formájában azt, hogy egy dadaista neoavantgárd üzenetet képzeljek el. Ez az üzenet egy lenyomat, egy dokumentumfelvétel, de nincs eleje, nincs vége. Várom a következő munkáit Gyulának, szorgalmiként tudunk egy disznót adni, függetlenül attól, hogy az énekesnő szépen énekel. De a két rész, a koncert és az utána következő riport nem szervül jól egymáshoz, ritmusában kettészakad, tehát nem áll össze a film. Rendezetlen az egész, szerkeszd újra. Nagyon örülök neki, nem arról van szó, hogy nem, nekem Szőke Andrásnak egy tök jó fíling, de nem áll össze az egész egy filmmé az osztályfőnök szerint, tessék megszerkeszteni, lezárni. Szőke Andrásnak nagyon tetszik, de Szőke András egy rendezetlen figura. Nem a Szőke mondja ezt, hanem a többiek érdekében mondjuk, hogy újra kell vágni, mert így most szét van esve. (szőke) értékelés:

A Piros szék

Maga a kép önmagában a piros szín választása miatt egy hetvenes évekbeli rakott terméskő fal előtt elhelyezett székkel hozza a maga pop-artos hangulatát. Az egész képet a síkra redukáltság hatja át, ebből kilóg a szék négy lába, ami utal valamennyire a térre, perspektívára, de ha megnézzük a szék kamerával szembeállított pozícióját, a vörösben sincsenek részletek, egy sík foltként jelenik meg, ez ugyanígy érvényes a falra és a szeméttel teli talajra is. Innentől fogva ezt igazából inkább ritmikai játéknak tekinthetjük, Czóbel szerette ezeket a színeket, tehát egy festészeti játékot is látunk. Érdekes módon vonzódtok ehhez a vörös-szürke jelenléthez, ez se egy nyugodt kép, jelen van ez a vörös és a szürke is, a csendélet filozófiája azonban nem azonos a képen megjelenő rendszerrel. Ha gondoljátok, a csendéletről elkezdhetünk a fórum rovatban egy beszélgetést és körbejárhatjuk, mert valamifajta filozófiai vagy szemléletbeli félreértés lehet, mert nagyon küzdötök ezzel a látszólag egyszerűnek tűnő házi feladattal. Az én véleményem szerint ez a kép nem felel meg a csendélet kategóriának, szorgalmiként egy disznót tudunk adni. (szőke)
értékelés:

A film, amelyben szinte tradicionálisan Dénest mint alapfilmest kell említenünk, nagyon feltette magának a lécet elég magasra, szóval a film egy fikciós történetre épülő, mozgásokkal, szimbólumokkal dolgozó üzenet. Az alaptörténet a férfi és női párkapcsolat, mindez egy szürreális, abszurd, fetisisztikus világba, makro világba helyezve. A fétis fogalmáról, feladatköréről, rendszeréről az Estiklopédiában tudtok olvasni, a filmre visszatérve minimálisan is két ilyen nagyon erős kódot látunk. Az egyik a ruhátlan Barbie, amely egy fél világot lefed, egy gyermekjáték figura jelenlétét, egy női princípium jellemzéseként, a férfi oldalt pedig egy debil figurára hasonlító elektromos robot figura mutatja. Az egész kapcsolódása egy emberi helyzet, amit nem kell részletesen elmesélnem, mert talán a némafilmben mindenki tudja értelmezni, ezek jók ezek a vágások, jól lehet értelmezni, mi történik a férfi és a nő között, gyermekszületés is, a film tehát használja az abszurd szürreális világot. Tehát ilyen értelemben az egész film szerkezetét tekintve jó, érthető, van benne humor és szarkazmus, de mégiscsak megjegyezném, hogy tehát a figurák és a figurák közötti helyzetek emelődnek el egy valóság feletti manipulált térbe, de ebbe a térbe sem a cím, ami Leonardora utal, másrészt a félreérthetetlen utalás sem (hiszen a filmben többször megjelenik Leonadro alkotása, egy képzőművészeti album előlapjaként), adekvát, nem értelmezhető, sokkal jobban kódolt annál, sem mint hogy egy átlag néző ezt érthesse, másrészt mivel síkra redukált képről beszélünk, hisz egy könyvlapon jelenik meg Leonardo egyik festményének részlete, ez feltételezi, hogy ismerjem ezt az alkotást, ezt kéne kapcsolnom verbálisan az üzenethez, de mégis azt kell mondjam, hogy egy más stílust érzek a könyv kapcsán, mint amit ezek az animált tárgyak mutatnak, sokkolnak. Ott érzem az alapvető törést, hogy nem indokolt a címválasztás és nem indokolt Leonardo alkotásainak behívása ebbe a rendszerbe, még egyszerűbben mondva, le lehet onnan a könyvespolcról Boticellit is venni és akkor barátom Boticelli és a kagylóban álló nő ugyanúgy rácsodálkozik erre a történetre, ami itt zajlik? Nem értem igazából, hogy nézőként ennek az egésznek mi az összefűzése és stílusban is törést érzek itt. Még egyszerűbben fogalmazva: ha a szürrealizmussal foglalkozol és ebben konkrét, lehívható formákat is használsz, nagyon, szinte kémiai pontossággal mérlegre kell helyezni azokat a behívott szimbolikákat, amikkel dolgozni fogsz. (szőke) értékelés:

Talány
Mi lehet az ablakon túl?

Mint képek kell elemeznünk és nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy mire vágyik az alkotó, tehát az én megjegyzésem az, hogy a kategóriákat el kellene olvasni, hogy biztos arra küldte-e az anyagot, mert akkor ha igen, megfogalmazódik a kérdés, hogy mire vágyunk, arra, hogy az elmúlt időszakot, egy múltidéző állapotot újra meg tudjunk élni, bár elég érdekes a látvány, az egyértelmű, hogy a lakatlan épületbelső egy felújított hely, tehát olyan vegyített az egész üzenetrendszere a képnek. Egy piros ablakkereten keresztül néz be a fotós a térbe, nagyon érdekes, hogy a képnél az alkotó véleményem szerint a térben lévő képzőművészeti formát valójában is egy képkeretként használja. Ha minden információt félrerakunk, ezt a talán dolgozóasztalt és a konyhaasztal szélét és a nyitott ablakot, és csak hunyorítve próbáljuk folthatásaiban szemlélni a képet, akkor amiről már többször is szó esett az Estiskolán, a vörös és a szürke festő kapcsolatrendszere az elsődlegesen domináns a történetben. Azt pedig már megállapítottuk, hogy főképp a plakátfestészetben, gondoljunk akár Uitz Béla híres mozgósító plakátjaira a század elején, a képzőművészet nagyon sokszor használja ezt valamifajta vibrációra, felhívásra a szürke és vörös kapcsolatát. Ez azt jelenti erre a képre visszavetítve, hogy a kép nem azért sugároz feszültséget, merthogy törött ablakokat és elhagyott szobabelsőt látunk, hanem az alapvető képzőművészeti szabályok miatt dinamizálódik a kép egy színkód rendszer miatt. Itt a szürkéhez soroljuk a poros és törött üvegfelületeket is. A kompozíció talán azért is szándékolt, mert az előtérben lévő üvegfelület törésközpontja hasonló helyen van, mint a háttérben lévő félig nyitott ablak. De tárgyi rekvizítumai miatt inkább dokumentumfotónak tekinteném ezt a képet, mert a képen szereplő tárgyak belógnak, esetlegesek az elhelyezésben. Sűrítettebben, ezekre a konkrét tárgyakra is igaz, hogy a káoszt nem tudom használni a káosz ábrázolására. (szőke)
értékelés:

Alkonyat

Tisztelt kedvesek, Dénest így fogadjuk el, ahogy van. Egy disznó a szorgalmi. (szőke)
értékelés:

Ghost Dance
Szellemtánc

Kétfelé választanánk a képet. Az egyik része az árnyékvetés, vagy a fény, a másik része a figurális megjelenés. Ha ezt vesszük önmagában, akkor a figurális megjelenés nagyon szép, az elmosott paszteles megoldás, valami bábu lehet, de nem is akarjuk tudni, hogy mi, szép. Ha azt nézzük, ami a háttérrel történik, a világos átlós tónussal, azt mondjuk, hogy ez is szép. Ugyanakkor a kettő együtt minthogyha esetlegesen vágná a formát, ott van probléma. A kép kapcsán fölvetődik, hogy a mozgás házi feladatra sokan küldenek elmosódott, húzott, bemozdult képeket. Azon gondolkodunk hangosan, hogy vajon a mozgás megközelítése csak ez a verzió lehet, mint ahogy a tavasz megközelítése csak a virág lehet, hogy virágokat látunk? (szőke)
értékelés:

Tavasz
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld reményt,
Szerelmes szívem sóhaját
S csitítgatom szegényt,
Nekem nyílik minden berek
- A vérem játékos gyerek -
S a Nap elém hajol
És rám kacag, milyen ravasz
- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

Köszöntünk az Estiskolában, nagyon szeretjük ezt a képet, és ha ezt a tavasz leckére küldte volna, azt kellene mondani, hogy teljesítené azt a feladatot is. Nagyon nagy gondban lesz, mert most kilőtte a 12-es leckét és ezt már oda nem küldheti el majd. Első leckének is jó a kép, amit kérnénk, hogy a vers, amit olvasunk, nem derül ki, hogy ő írta, vagy idézet valakitől, ezt ki kellene egészíteni. (szőke)
értékelés:

Elsuhan a kombínó a körúton. A kép előterében a rozsdás oszlop megmutatja az állandóságot. Nem suhan.

Szeretjük ezt a képet, teljesíti a mozgást is, de a leírás és a cím kicsit bajos. A cím félrevisz, mert keresni kezdjük a rozsdás oszlopot, és úgy érezzük, hogy büntetve vagyunk, hogy ne találjuk meg. Igen, az a függőleges vonal lehet akár az oszlop is, de formailag csak a szöveg miatt lehet erre gondolni. (szőke)
értékelés:

Lebegés
Csak csendben, kérdőjellel merem a csendélet leckére küldeni ezt a képet. Ha nem az, hát nem az, akkor vágy. Vagy szorgalmi. Vagy a barátom. Vagy valami. :-)

Itt egy vízicsikó szárított formáját látjuk és nagyon szép a kiégetett fényben az oldalról érkező fény miatti árnyék, és nyilván amiatt, hogy a tüskék elemelik ettől a rusztikus felülettől ezt a kis szárított állatot, az egész fura, misztikus hatást mutat, és jók az ívek, mint egy régi barokk hangszer nyaka, ez jól erősödik. Ez nem igazán csendélet, mivel Nóra szabad kezet adott szinte, hogy melyik leckébe soroljuk, a csendéletet nem teljesíti, de a vágyat igen. Nagyon szép a kép, megkapja a 3 disznót, de a csendéletet ne hagyd békén, Nóra. (szőke)
értékelés:

Semmi bajom szem nélkül
Szemüveg nélkül nincs szemem - de nincs semmi baj homályosan sincsen semmi baj.

Véleményünk szerint egy jó anyagot látunk, jó, hogy a bordázott szőnyeg tengelyeit használja, mint egy perspektivikus utat, ami az alkotóra mutat, tehát ez jó első lecke, talán érdemes lenne ezt a kis asztalt az életlenben lávő alkotóval együtt úgy mozgatni, hogy a mögötte lévő alumínium radiátor, és a háttér folthatásai ne zavarják az előtérben lévő élesség játékot, hanem ezt erősítsék, tehát egy sematikusab háttér jót tett volna a képnek. Örülünk neki, egy jópofa dolog. (szőke)
értékelés:

Kép a képben
Nóra a tévében.
Tévé az erdőben.
Erdő a tévében.
Nóra az erdőben.

Először is a szorgalmira megvan az egy disznó, másodszor lehet, hogy többször szóbakerül a Dokumenta és annak anyagai, performanszai, ez a hetvenes-nyolcvanas évek nyugati neoavantgarde művészetéhez kapcsolódik. Ha magyarországi kapcsolódásokat keresünk, akkor Peternák Miklósék által képviselt kísérleti munkák, Erdélyi Miklós, Bódy Gábor munkáit is ide vehetnénk, ahol a videolejátszók és monitorok, az azokon gerjesztett képek megjelennek, érdemes lenne ezeket megnézni. Tulajdonképpen ezt egy jó szándékú munkának tekintjük, a városi kultúra, az urbanizáció valahogy az őszi természetben jelen van és ebben a tükröződésben az alkotó is megjelenik. Van egy plusz vetülete is ennek a rendszernek, ez a bizonyos levél forma, ami valószínű a képcső sérülése, megvakulása, de ez mindegy is, az információ maga szimmetrikus forma, a középső tengelyénél ott is van a tengelypontja, maga a forma, ha különböző ornamentikus grafikákat megnézzük, akkor egyértelműen szimbólumokra utal. Nagyon érdekes a képen tükröződő alkotó és a forma kapcsolódása, kétszeresen van megerősítve a nőiség. Erről lehetne hosszabban beszélni, nem tudom, mennyire van itt a helye ennek, mert itt nem párbeszédet folytatunk most, de lehet, hogy erről is kellene folytatni egy párbeszédet, hogy jól értjük vagy nem, mindenesetre ez a folt nagyon határozott és hangsúlyos női szimbolika. A Tilos rádióban mivel a műsor nem éjszakai műsor, így az ott elhangzó mesékben és történetekben a csetelő hallgatókkal abban egyeztünk meg hogy magát ezt a szimbolikát Panninak fogjuk hívni, itt tulajdonképpen egy panni-formát láthatunk. Az, hogy a Panni szimbolika mennyire fontos, lehetne beszélgetni, de az egész formavilághoz képest a televízió feketéi szürkébbek és a táj sötétjei is sokkal világosabbak, mint a panni-forma. Ez azt is jelenti, hogy ez a forma ki van emelve, síkra redukálva. Mindegy, hogy ez egy tévéképernyő volt korábban, a kép tekintetében ez a forma, mint egy szitanyomat jelentkezik, és ez a legfontosabb piktogram üzenete a képnek. (szőke)
értékelés:

Egész alakok, sőt
Három alak, három dimenzió, három halmazállapot. Találd ki, hogy mi a közös bennük!

Ha komolyan vesszük a leckét, hogy egész alakos portrét kérünk, márpedig a leckék azért vannak, hogy komolyan vehessük azokat, akkor itt egy rejtőzködés zajlik. Hol van itt a Vas Péter? Megtudunk többet róla? Vannak ötletek, technikák, de ez megint az a helyzet, amikor a nézőt túráztatjuk. Ráadásul oda van rakva néhány figura, ami kompozícióban is rosszul van elhelyezve. Megint kapunk egy verbális üzenetet, mi a közös, de így még a verbálfotó sem működik, mert ahhoz is szükség van minnimálisan valami technikai szintre. Egy manipulált képnél, ha ennyire kilóg a photoshop lába, ez elviszi még a lehetőségét is annak, hogy működni kezdjen bármi üzenet. A többiek segítségét kérjük, mert valamit nem értünk ezeknek a leckemegoldásoknak kapcsán, lehet, hogy mi értünk félre valamit, de most ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk közelebb kerülni Vas Péterhez. (szőke)