Elemzés

Nem, nem...

A kép felirata és a kép, amin nem nagyon találunk fix pontot a bemozgások miatt, nagyon azonos irányban összefüggőnek tűnik, nézzük csak, hogy kétszer is ismételve van a kép címe. És a mi megszokott mozgás konzervativizmusunkból rögtön következtethetnénk arra, hogy amikor ez a szó elhangzik, hogy nem-nem, jobbra balra rángatódzik a fej és benne van egy erős elutasító gesztus. Ez egy gesztuskép. Ezt az elutasítást erősíti a munka, ugyanis attól, hogy exponálás közben a figura elmozgatását használja fel arra, hogy nem azonosítjuk az emberi arcot, maszkot, ez létrehoz egy falat, amivel az is kimondatódik, hogy nem látod meg az arcom, nem tudsz belenézni a szemembe, nem tudsz megszerezni, bár sejted, hogy veled szembenálló ember, veled szembenálló személy, veled szembenálló nő vagyok, veled szembenálló Bara vagyok, még akkor is ha esetleg nem ő látható a képen. A lecke szempontjából adekvát az eszközhasználat és jó érzés, hogy a festőiség irányába mozdul el az alkotó. (szőke)
értékelés:

Gorgó
Eurüalé, Sztheinó és Medusza eredetileg gyönyörű leányok voltak, de megsértették Athénét, ezért az istennő haragjában olyan rúttá változtatta őket, hogy aki rájuk nézett, azonnal kővé dermedt. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, nyelvüket is úgy nyújtogatták, mint a kígyók.

Amúgy ez egy villanypózna, ha jól látom, és itt ugyancsak azt tartom fontosnak, hogy a valós világ valós tárgyai asszociatív eszközként tudnak működni ahhoz, hogy az alkotó a saját filozófiai rendszerét közvetíteni tudja. (szőke)
értékelés:

Mementó
Muszáj megosztanom veletek ezt a délután fotózott képet.

Nagyon érdekes, hogy ilyen pici tárgyakkal is elő tudod idézni a mozgás élményét, és mindezt az élesség helyes megválasztásával éred el. Persze a tárgyak is zseniálisak, de kell tudni kiválasztani azt a pillanatot és részletet, amit megmutatsz. Köszönjük. (szőke)
értékelés:

Tudom, hogy ez így gáz, de tökéletesen a véletlen szülte ezt a képet és nem beállított. Igazából így be bírom mutatni milyen bamba vagyok filmnézés előtt, mikor keresem a barátaimat. Sőt nem is járultam hozzá a fotó elkészítéséshez. ((: A kép szerkesztésébe a ruhám és a popcorn színeit vittem bele. (Alföldi R.: Nyugalom - közönségtalálkozó, 2008. 02. 19. Kecskemét) Ez nem végleges harmadik lecke!

Ervin, ismétlés, nincs disznó, ne vágd le a kezed, edd meg a popkonrt és vegyél fel egy pólót rendeset. (szőke)

Játék
A kedvenc játékom.

Jó a kompozíció, jó az üzenet, hogy az élesség a kis betűn van, megtudunk valamit, jó ritmusban van. (szőke)
értékelés:

Teremtéstörténet
Éva teremtése (egy részét már korábban mutattam)

A két teremtéstörténeted egyben elemezzük, értékeljük, főleg a többieknek szeretnénk valami fontosat elmondani, ami Márti munkáinak jó részét jellemzi. Márti a semmiből építkezik. Ezek a képek ha a kiindulási alapjukat nézzük, semmiségek. Ahogy a függöny is, vagy a golyóstollal felírt szavak. Mindegyik esetben mondhatnánk azt is, hogy technikai trükk és nem több, elállítja az élességet és kész. No igen, de ha nem ismerjük a technikát, akkor ez az ötlet nem jön a képbe. Ez az egyik fontos szempont, hogy Márti foglalkozik azzal a képalkotó eszközzel, amit használ, igyekszik kiismerni, hogy az eszköznek ne legyen kiszolgáltatottja, hanem az eszköz, a gép szolgálja ki őt. Másrészt a világ, mint impulzus, összegzetten épül be Márti világképébe és szűr át mindent a maga szűrőin. A létező világ, a külvilág bekerül egy belső rendszerbe, azon átszűrődik, majd formát találva tárul elénk. Mindeközben mindezek a képek mesélnek Mártiról is, a helyzetértékeléséről, a belső kereséséről, szólnak a magány érzetéről, egyfajta kiszakítottságról, de szólnak az örökkévaló mindenségről is bezárva egy utcarészletbe, amit Márti kibont és általa úgy tárulhat elénk, hogy többé válik, sűrűbbé és fontosabbá, mint ami a kiindulási alap volt. Márti mesél. Impulzusok érik, és ezeket az impulzusokat a saját életén, szűrőjén átfolyatva formába önti és megmutatja. Ez Márti szerint a világ. Ilyen, nézzétek. Márti elmegy egy velnessz központba golfozni, de nem a természet érdekli, nem tükrözteti vissza az élményt a golfjátékkal, nem verbálisan meséli el az utazást, hanem fogja, és beállítja magát különböző helyzetekbe, és ez válik a valóságává a képeken, ebből épül fel egy élménymesélés.
Fentieket elsősorban a többieknek mondjuk el, mert ez az alkotói hozzáállás másfajta értelmezési kérdéseket vet fel. Az alkotás, a művészet lényege nem a mechanikus tükröztetés, hanem az, hogy a valóság darabjait az alkotó a saját rendszerén keresztül újra összerakja, hozzáadva belső elemeket is, ezzel fejezi ki a mondanivalóját, az alkotói üzenetét, új, addig nem létező kontextust hozva létre. A két képsort együtt értékeljük 3 disznóra. (szőke)
értékelés:

Vágy

Az fontos dolog, amit már többször mondtunk, hogy ha a képen találhatunk valami élességet. Lehet lágyítani, az egy más technikai dolog, megmarad az élessége, csak az átmenetek módosulnak. Ez életlen. Kompozícióban a kép jobb oldalán lévő felület egészen a világos oszloptól jobbra már nem történik semmi, akár a pohárba belevágva is egy izgalmasabb kompozíció jöhet létre. Ezek a dús színek, amelyek az érzelmekről beszélnek, furcsa csatornákon keresztül, miért lenne fontos, hogy egy poharat látok, hiszen sokkal fontosabbak azok a színkapcsolódások, formai játékok, amelyek itt, mintegy vákuum vagy csatorna, színritmusban majdhogynem monokróm rendszerben vannak felvetve, miért lenne fontos, hogy verbálisan keressek hozzá kötődést? Sokkal fontosabb, hogy a formák és színek egysége fogalmazza meg a vágy fogalmát, és ha ez ki van mondva, hogy így van, akkor ebben a helyzetben, amiben benne van a szexus, a nőiség, a férfi rekvizítumok, van benne valami lüktetés, akkor nem kell keresni hozzá azokat a formákat, ami eleve tudatos szándékkal a felső felületnél már eleve vágva van. Ha ott belevágott, vághatott volna bátrabban is. Csak az élesség... (szőke)
értékelés:

Önportré
Hogy ne csak mindig a mások képeit piszkáljam, küldök sajátot is.

Egy vízfelületet látunk, ami a perspektíva és anyagszerűség egyik szelete, ezen van egy vetett árnyék, ami egy következő réteg, felület, és van a tényleges történet, ami csak a fejünkben létezik, ami a parton történhetett. Ebből jól érzékelhető a fejünkben lévő történet és az árnyék és valamennyit sejtünk a vízfelületből is. Ha ezen a vízfelületen valami úszna, akkor ez a felület is értékelhetőbb lenne. (szőke)
értékelés:

Alázat

A Péternek szeretném mondani, hogy az Estiskola indulásánál, amikor ez az oldal még nem volt jelen, sok-sok éjszakát átbeszélgettünk az alkotókkal és az fogalmazódott meg bennünk, hogy sokféle képet, filmet megmutató oldal létezik az interneten, mi úgy foglaltuk össze a céljaink nagy részét, hogy a személyesség, az interaktivitás, az alkotók valós jelenléte a cél, még akkor is, ha az stílusában, formájában nem tökéletes. Hogy azon keresztül lehessen érzékelni az alkotó habitusát és hogy merje vállalni azt, hogy ez én vagyok, minden hibámmal, minden esendőségemmel együtt. A hosszú előszót azért mondtam csak el, mert ha ezen a szálon haladunk, akkor bennem az a kérdés vetődik fel, hogy miközben ez a lecke a 8-as lecke mozgás feladatkörére érkezett, tulajdonképpen bármilyen képzőművészeti oldalra érvényes lehetne ennek a képnek az elhelyezése, de - és nagyon egyszerű kérdéseim lesznek - hol vagy ebben a képben te? Hol vállalod te saját magad ebben a képben? Te vagy a lehajtott fejű emberek? Mitől tudok én mint néző közelebb kerülni hozzád? Külön kétszeres keretet hozol létre, kétszeresen erősíted a vöröset, kétszeresen aláhúzol valamit azért, hogy kiemelődjön. Ha meg akarom fogalmazni, hogy mi ez a valami és ha visszatérek az elejére annak, amit írok, ami az estiskolával kapcsolatos, az a sebezhető ember, és itt a te házifeladataidban mivel ez egy szabadidős oldal, ez te magad vagy, és ez az aláhúzás azt húzná alá, hogy Vas Péter, én, a 8-as lecke kapcsán így és így látom a világot. Ha egy kávézóban ülnénk és kávéznánk, csak úgy beszélgetnénk, akkor azt kellene mondanom, hogy ez a kép mellébeszélés. Egy fátylat tart elénk, hogy minél kevesebbet tudjunk meg Vas Péterről, ebből a szempontból korrekt az üzenet és a képzőművészeti formai világa is, de akkor ha folytatjuk a kávéházi beszélgetést, azt mondom, hogy nem őszinte a kép, mert nem Vas Péter valódi arcát, valódi kérdéseit adja ide nekünk, és fontos lenne, hogy ha ebben a közösségben dolgozunk együtt, akkor őszintén álljunk oda a fejünkben létező kis színpadi térre a reflektorok elé és megpróbálni nem a táncszínháhaz amúgy is vizuálisan intenzíven kezünkbe adó kompozícióit egyszerűen csak rögzíteni. Még egyszerűbben fogalmazva, nagyon nehéz egy táncszínháznál egy jó géppel jó élességgel valamit elrontani, mert az a színházi képlet eleve vizuális és eleve látványos világítási megoldásokkal dolgozik. Örülünk, hogy itt a kép, de szeretném, hogy próbáld jobban vállalni magad. (szőke)

Nem riport és nem is házi. Csak havazós üzenet Torontóból addig is, amíg Anna osztálya megint összeszedi magát.

Tessék tudomásul venni, hogy ezt a filmet szeretjük. Nagyon örülünk, hogy a film híradásként elérkezett. Abban reménykedünk, hogy végre újra érkeznek onnan üzenetek. (szőke) értékelés:

Aszimmetria
A "Harcos" c. kép továbbgondolása. Megjegyzés: Kedves András és Zsolt! A napokban leutaztam Szegedre, ahol a Harcos c. kép készült, hogy újra lefótozzam a ti javaslataitok alapján, de sajnos zárva találtuk azt az ajtót, ahol az a rács található, így most addig is küldök egy kicsit más jellegű rácsos képet. :)

Az aszimmetria kép egy trükkös kép. Már eleve 100%-osan női kép, eleve ezzel az aszimmetria üggyel bekavar minket nézőket és azt akarja velünk megetetni hogy valamilyen geometriai játék az elsődleges. Csakhogy ez a kép nem erről szól. Ez a kép a nőislégre jellemzően a finomságokkal dolgozik. Nézzük meg azt az egészen porcelánbabaszerű, japánképszerű arcpírt, vagy azt a raszteresen durva sokszor lefestett kovácsoltvas felületet a maga rusztikusságával és nézzük meg a rókucikának a szőréből azokat a bolyhos szőröket, ami mintegy rembranti, németalföldi festményben szupernaturalisztikusan megjelenik. Ezeknek az arányai, finomságai kapcsolódnak egymáshoz. Ugyanez történik a színekkel is, a prém színrendszere, a rózsaszínes arc, ami az egészhez ad valami romantikát, és ehhez kapcsolódóan ezek a bugyikék vas felületek, ezek összekapcsolása az igazán izgalmas. Talán egy picit az alján hiányzik a vasból. (szőke)
értékelés:

Munka
Ezt csinálom, amikor a dolgozóba vagyok! Ezt a képet is telefonnal készítettem. Az exponálást 10mp-re állítottam és bekaptam a telefont a számba és egy picit megemeltem a fejem. A koncentrálástól egy picit kinyomtam a hasam.

Tetszik az ötlet, de kompozícióban szétzilált az egész. Nagyon jó a leírás, Pedro Almodovar Kika című filmje jut eszünkbe, ahol Andrea, a riporternő a fejére szerelt kamerával örökít meg helyzeteket, ettől, hogy egy jó technikai geget használsz, ha ez mégis kevés ahhoz, hogy a kép, mint egységes sűrítmény kompozíciójában működjön, akkor teljesen mindegy, hogy csináltuk, kézenállva vagy máshogy, ha nem 100%-osan erős a kép, akkor nem tudok ezzel mit csinálni. Máshonnan megközelítve: jó az ötlet, jó, hogy a fejem tetején a kamera, de kompozícióban rendezzem már meg ezt a káoszt. A káosz képzőművészeti szempontból nem a káoszt fogja tükrözni, hanem az eredménytelenséget, tehát picit az asztalt be lehetett volna rendezni, manipulálni, hogy a munkára, a privát térre még jobban tudjak sűríteni. Attól félek, hogy maga a technikai trükk, hogy a számba vettem a telefont, ez túlságosan lefoglalt ahhoz képest, hogy elfelejtsd, hogy mire megy ki a fuvar, mert azt a nézőnek meg kell értenie. (szőke)
értékelés:

Fordulat II
A "Fordulat" c. kép folytatása

Volt egy erős képed, örülünk, hogy foglalkozol ezzel, de amikor megoldunk valamit, akkor az készen van, az előző képed már megoldás. (szőke)
értékelés:

Látlak!
Szeretném végre beadni a második leckémet és ha bárki is bírálná a képeimet, tudja, hogy én telefonnal fotózom! (Nokia6680)

Szeretjük! Sejthetően mivel a portré kategóriában küldte be Ervin a képet, aki a Tilos chat oldalról is ismert, minden tiszteletem a tiéd. Én is küzdök ezzel a reggeli felkeléssel, mert az apámnak is van egy ilyen konkáv tükre és hát reggel belenézni a tükörbe úgy, hogy az orrom érinti a felületet és látom az elmúlt pár évet, nagyon kemény. Minden tiszteletem az üzeneted, bátorságod kapcsán. Most a többieken a sor, hogy ők is megmutassák ezt az oldalukat is. (szőke)
értékelés:

Istu a barátom
2006-os év decemberét jegyeztük... a kedvenc klubomban a Clubgrabowskyban divatbemutatóval egybekötött drum'n'bass mulatság volt, egy másik barátom a klub tulajának kérésére fotomasinámmal levonszoltam magam a klubba, ahol már mulatáson kaptam rajta egyik legjobb barátomat, Istut. Sör, sör, divatbemutató, fotózás, sör, majd egy fogadás... "látod azt a kislányt? a nőiesség megtestesítője" hangzott el számból kisé pityókásan, miközben gépem kijelzőjét Istu arcába tolom... Istu így szól: "mid van rá, hogy buli végére az enyém lesz?" "Bármim" közöltem, felmérve a helyzetet, Istu állapotát, és a lány emelkedett flegmaságát. Vajon ki nyert? A képem elárulja :)

Egy hosszú leirat, gyakorlatilag egy teljes játékfilmnek a leírását olvashatjuk, ami kapcsolódni szeretne a képekhez. De mivel mi ebben a rovatban elsősorban fotóval vagy filmekkel foglalkozó oldal vagyunk, úgy érzem, hogy a történet, ami nagyon izgalmas, nem adekvát a két képhez, nem tudja megerősíteni, összefűzni őket. Nem véletlen mondom a két képet, mert az agyammal megpróbálom kikövetkeztetni, hogy a bal oldali divatfotó, aminek a kompozíciójába most nem mennék bele, és a jobb oldali privát családi album kép, ami attól, hogy most készült és fiatalokat látunk, húsz év múlva ugyanolyan családi kép lesz, mint ahogy 1963-ban az üdülésnél a kávéház mellett Szabó Lajos belenézett a gépbe, szóval a két képet, a privát történetet és a divatfotót nem érzem összefűzöttnek. Máshogy megközelítve vagy hiányzik ebből a sorozatból még láncszem, vagy túl messze van a két kép egymástól, és bár a szövegleírás szándékozik ezeket összekapcsolni, megemelni, úgy érzem, hogy a két kép stílusjegyei miatt nem tudja arra a szintre emelni, amit ez a szövegleírás tud. Nagyon izgalmas a történet, de az irodalmi rovatunk az olvasókörben működik. Örülök a képeknek, de így nem áll össze a dolog. Ettől függetlenül az út, az irány, amit elkezdett, nagyon érdekes, foglalkozzon ezzel, jók az ötletek, de nincs végigvezetve, hogy hova megy ki a fuvar, ezért kevés a képek kapcsolata. Folytatni, ismételni! (szőke)
értékelés: