Elemzés

stalker

Kétféleképpen tudjuk megközelíteni a képet, egyrészt onnan, amit a vásznon látunk, másrészt a cím alapján. Ha a cím nélkül látnánk a fotót, akkor mintha egy régi családi album egy kiragadott kockáját látnánk. Mi a Zsolttal saccoltunk: ő azt mondta, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtti fotó, én közel 20 évre tippelek. A kép formailag minden tekintetben megfelel a családi emlékfotó kategóriájának: a dekomponáltsága, a kép nagyobb felületén lévő életlenségek, koszok - de ennek ellenére mégis trükkösen komponált üzenetet látunk, amelyben a perspektívának van elsődleges szerepe. Ebben a hosszú játszótéri pad segít nekünk, melynek egyenesei éppen a két főszereplő felé mutatnak, így a kép középpontja apa és fia, ahogyan apa biztonságot adóan körbeöleli a gyereket. De ez csak látszólagos biztonság, a kép nem vidámságot, hanem azt a mázgás, párás, szürke időszakot juttatja eszembe, amely még a Kőbányai Filmsúdió idejében a buszpályaudvarokat, a végtelen buszra várásokat, a művelődési házakat jelentette nekem. A szereplők magányosak, védtelenségük érzetét a pad perspektívája is erősíti, a lencse torzítása még erősíti ezt a távollétet. Olyanok, mint két sebezhető menekült, vagy mint két riadt vadállat.
   A másik megközelítés a cím alpján képzelhető el, de a válaszok ott is hasonlóak, ugyanis a Staklerban folyamatosan csatornákban, hosszú folyosókon, termeken át vándorolnak, menekülnek és ugyanígy védtelenek. Talán még az is elképzelhető, hogy Tarkovszkij Stalker című filmjének megjelenése körül készülhetett a kép. Mivel nem új munkáról van szó, egy disznó - Gyula lassan úgyis kiskondás lesz. (szőke)
értékelés:

Eredetileg oktatófilm iskolai használatra. Egy kicsit geometria, egy kicsit Anna az osztályban, ahogy a gyerekek lencsevégre kapták, és mindez átszerkesztve Sanyi zenéjére.    Az angol feliratok fordítása: Anna körei, Szerkesztő körök, Trigonometrikus - avagy a fordítás kedvéért - hullámzó körök.    Szereplők: Christina, Hanna, Anna, Sejana és Zhi, akit a naplóban Steven-nek írunk.

Nem baj az, hogy iskolai anyag, dramaturgiailag nagyon jó. El vagytok tűnve, küldjétek az ilyen anyagokat is. Egyik disznó Sanyié, másik Annáé, mert Anna, picit mögébújt a feladatnak, ezért így osztottuk. (szőke) értékelés:

Film rólam és film a filmről. Zene: k&d

Kedves Zoltán, nagyon örülünk, hogy Angliából is érkezett tanulónk, és hogy mozgófilmet küldtél. Ha kategóriába kellene besorolni, a Roland típusú filmek közé sorolnánk, hisz ez is némafilm. Ez azt jelenti, hogy a képek tulajdonképpen függetlenül müködőképesek az aláfestő zenétől. A zene azonban nagyon meghatározza ennek a filmnek a stílusát, ritmusát. Repetitív zenét hallunk pop vátozatban (ennek van komolyabb formája is, a 60-as, 70-es években Steve Reich, vagy a 180-as csoport) és ez a zenei forma repetitív képet generál. De ha abból indulunk ki, amit itt zenében hallottunk, ez a zene mégiscsak építkezik, picit dúsabban, mint azt megszokhattuk, ezért azt kell hogy mondjam, hogy a képeknek is variabilisabban kellene egymásra épülniük, és ez nem attól függ, hogy rövid vagy hosszú filmet látunk. Három nagy egység kapcsolódik össze, a kéz az egérrel, majd ez egy számítógépes keretbe, majd ez önmagába újra, kép a képben. Viszont az alap animáció is 3-4 ismétlődő gesztust használ és ezek így igazából a film felére fáradtabbakká válnak, nem hoznak új képi információt, elveszti az izgalmát az amúgy nagyon jó ötlet. Szeretnénk rólad többet megtudni, mert most a technika elnyomja az embert az üzenetben. Márpedig az Estiskola kezdeti vállalt célkitűzései középpontjában azért az ember szerepel, mert mi amúgy sem tudnánk versenyezni a technikákkal - jelen pillanatban a pedellus és a Szőke próbálja működtetni az oldalt - amiben tehát erősek vagyunk az a gondolat és az ember szabadsága. Lásd Gyula munkáit, akivel ugyan harcolunk, de Gyulának nagyon is emocionálisak és emberiek az üzenetei, vagy akár Katáé, akit sajnálunk, hogy újabban nem küld munkákat. A zenéről mondj többet. Ha te vagy baráti társaságotok készítette, ott is fontos a technikát eszközként kezelni, és minél több emberi hangnyomot, valós tárgyakból csiholt hangot, akusztikus hangszerekből elővarázsolt mintát használni. Nagyon várunk tőled a második leckére is munkákat, de erre az elsőre is, ha van késztetésed, mást is megnéznénk tőled még. (szőke) értékelés:

Personal Jesus 2

Gyulám, nagyon jó az anyag, 2 disznó. A harmadik azért nincs, mert a digitális óra kitakarja a szakálladat. Fél szakáll nem szakáll. Nagyon jó osztású kép, izgalmasak a folthatások, a billenő tér, amit a kar formája húz vissza. (szőke)
értékelés:

Personal Jesus

Gyulánál lassan kezdjük megszokni, hogy mindig van a képben valami fanyar humor. Ha jól látom, a képen lévő faragott férfialak is szakállas, és a kép jobb szélén látható fényképész (hasonlóan ferdén tartott fejjel) szintén szakállas. Úgy érzem, nekem a nézőnek kell eldöntenem, hogy a két sötét szakállas fej közül melyikre értem a kép címét. Mivel a kép job oldalán lévő tükröződésben látható figurának is talán csak az egyik kezét látom a vállával, így olyan érzésem van, mintha az ő hiányzó keze a másik félkarú férfialakhoz is tartozhatna. Ebből arra következtetek, talán az alkotó szándéka az lehetett, hogy a két személy együtt értelmezendő netán összetartozik. Ha nem kapcsolódna a faragott férfiszoborhoz prekoncepcióm és csak egy vendéglátóipari egységben beszélgetnénk, két kávé mellett, azt is gondolhatnám, ikrek. Hmm, vajon egypetéjűek? De nem vagyunk vendéglátóipari egységben, hanem az Estiskolában, így hát csak örülni tudok ennek a hetvenes évek közepét idéző, Mozgó Világból itt maradt hangulatnak. Viszont Gyula az előző halszem optikás képéhez viszonyítva visszabújt a csigaházba, ezért tehát a csigabigaság miatt csak kettő a disznó. És ha tovább rosszalkodik és bújkál, még a kalapját is kicseréljük. Tessék olyan nyitott képeket is csinálni. (-szőke-)
értékelés:

Az ember, végül, ki tudja mit akar.

Kedves Aureliano, tulajdonképpen itt egy kisjátékfilmet látunk, irodalmi szövegidézetekkel, animációval, képzőművészeti utalásokkal, ami nagyon jó, és az üzenet is fajsúlyosnak tűnik. De ha elfogadjuk, hogy a képvers kategóriájában foglalatoskodol, nyilván célszerű, hogy az üzenetet értsék is. Ennél a fajta stílusvilágnál elő szokott fordulni, hogy az ember nagyon komolyan gondol helyzeteket, mégis komolykodássá válik az alkotása. Talán ennek feloldásában az önirónia, a kívülről önmagamra tekintés segíthet. Ugyanebben a mélységben fogsz tudni dolgozni akkor is, ha több humort használsz.    Technikailag számomra három nagyobb részre oszlik a film. Az első rész a felhős kép kinyíló varioval. Mivel tudtad, hogy mit akarsz felveni itt, rákészültél, jó lett volna ugyanolyan technikai igényességgel, akár lepróbálva, állványra téve megoldani a variot, mint ahogy fixen fel tudtad venni a második beállításodat. Semmi nem indokolja az első részben a bicegő kameramozgást. Ha szigorúan fogalmazok, azt mondom, hogy pongyola kivitelezése van, de a filmetűd stílusa, monanivalója ezt nem indokolja. A középső rész felső gépállás ezzel az íróasztallal, ez a leghosszabb is egyben a rajzoló kézzel. Ott plusz értelmetlen időket fedezünk fel, ami abból fakad, hogy a grafikus kinyúl a színes ceruzákért, közben képileg nem történik előrevetítő helyzet. Ezen jó volna elgondolkodni, hogy lehet kiküszöbölni, valóban indokolt-e a ceruzaváltás, ha a képen a szín a méret miatt nem jön ki. Edvard Munch Sikoly című festménye párhuzamba állítva a zenében megjelenő ordítással, nem tűnik különleges szimbólumnak. Munchot az expresszinonizmus egyik kiemelkedő alakjának tekintjük, így elvárható, hogy a képe felhasználása legalább olyan dinamimus legyen, mint az eredeti mű. Itt nem teljesen ez töténik, mert az üzenetben lévő alkotói fájdalom tulajdoképpen nincs jelen, a kép és zene által rejtve marad. Az a személyes attitűd, ami a lányok képein tapasztalható, itt még nem jelenik meg. Lehet, hogy a négy stáció, ami felrajzolásra kerül a papírra, megérné egyesével a külön személyes kifejtést. Legyen ez a házi feladatod. (- szőke -) értékelés:

Talán ez a kis bemutatkozó videó valamit megmutat belőlem, azon a vénemberen kívűl is, mint akit a képkockákon láttok.

Kedves Lacipapa, nagyon szépen köszönjük a video bemutatkozást. Azért is külön örülök, mert az osztálynak a film kapcsán három fontos technikai dologról is tudunk beszélni. A többiek számára szögezzük le, hogy ez egy önportré, majdnem fél alakos kompozícióban, és külső felvétel. A három technikai elem, amiről beszélnünk kell, a követlező: Első a körsvenk. Ez egy majdnem 360 fokos körbefordulás egy kertben, ezáltal nem csak a szereplőt látjuk folyamatos mozgásban, hanem mögötte megismerhetjük a hátteret, a szomszédok házait, a közvetlen környezetet. Az az érzésünk, hogy Lacipapa saját maga hozza mozgásba a kamerát is, valamilyen segédeszközzel, svenkkar, vagy talicska. Ezt is nagyon fontosnak tartjuk a többiek számára, mert ez pont az amatőrfilmes igazi krerativitását jelenti. Talán Lacipapának erről az amatőrfilmes múltról nem is kell sokat beszélnem. Második fontos technikai eszköz a narráció. A látott képek alapján egyértelmű, hogy nem szinkroncsúszásról vagy aszinkronról beszélünk, hanem az alkotó utólagos szinkronmunkájáról. A privát környezetet feltételezve ez nem biztos, hogy egyszerű dolog volt, mivel valószínüleg improvizatív szöveget hallunk, erre külön rá kellett hangolódnia az alkotónak. És van egy harmadik technikai eszköz, vagy játék, ami a szereplő mozgása, a mozgásban való ide-oda billegést jelzi, hol a kamera felé, hol attól el, ettől kap az egész bemutatkozás egy furcsa ritmust. Ennek a házi feladatnak nagyon örülünk, és Lacipapa a legjobb példa arra, hogy az Estiskolára is igaz a tévétorna szlogenje: idősebbek is elkezdhetik. Lacipapa, a te házi feladatod az, hogy mesélj nekünk a kamerával, kamera előtt magadról, valami rövid történetet, mesét, 1-2 percben maximum. (- szőke -) értékelés:

Lacipapa 2
Íme a konyha, amit Ofőbácsi kért és hozzácsaptam a konyhamalacot, én már csak ilyen vagyok!

Kedves Lacipapa! Két részből áll a leckeképed, válasszuk külön. Szép a konyhád, de nem él. Élet kell bele. Egy virág az asztalra, egy kutya a konyhaszekrényre, egy pohár bor, vagy bármi, ami az élet jelét mutatja. Állványról fényképeztél, mégis a horizont nem egyenes, dőlnek a falak, az ajtó. Állítsd a kamerát egyenesbe, úgy készíts képet, ez nagyon fontos dolog. Lehet dőlt horizonttal is dolgozni, de csak akkor, ha van indok rá. Itt nincs.
A másik a portréd. Szintén dől a kép, és nem figyeltél arra, mit látsz a keresőben. Minden részlet számít. A fél kilincs is. Sajnos Lacipapa, ezt a leckét összecsaptad. Azt javasolnám, hogy lassabb léptekkel haladj, figyelj jobban arra, mi lesz a képen. Következő házi feladatod a portré, csinálj magadról portrét, de ne tükörből. (szőke)

Jó reggelt!

Örülünk, hogy egy személyes hangulatú kép érkezett tőled, az előző munkád is bizakodásra adott okot. A fekete-fehér ritmusjátékok nagyon izgalmasak, főleg a kép bal oldalán függőlegesen földelé húzódó hajtincs foltok. Talán annyi kiegészítésünk lenne, hogy a homlok vonalát nem kellett volna metszeni, valamint a kéznek sötétebb tónusban kellene lennie, így nagyon világít. Egy nyitott szemű portré a személyes házi feladatod. (szőke)
értékelés:

Anna házija nincs kész. Mégis elküdi, mert bizonyíték arra, hogy gondolt rátok és igyekezett, pedig hideg is volt. Iskolájában (nappaliskola) egy kicsit rángatta a kamerát, aztán hazavitte és a felvételeket össze-vissza vagdosta. Ez lett belőle. Fogadjátok szeretettel.

A képekből nagyfokú szomorúság árad, ettől én is szomorú vagyok. Nagy öröm viszont, hogy önálló, saját hang, zene készült. Egyetlen privát kérdésem merült fel: az az ajtó olyan, mintha a herendi házban lett volna, vajon jól gondoltam? A többi kép a mostani élettér, ugye? Azzal szeretnélek vidámítani, hogy két disznót küldünk a felvételért. Házi feladat: csinálj egy vidám filmet - de őszintén! (szőke) értékelés:

A bemutatkozás arctalan, de remélem nem lábatlankadom sokáig. A hibákért bocs, még csak most ismerkedem a videoszerkesztővel. Legyetek kritikusak!

Kedves Lacipapa! Az etűd alapvető gerince egy hosszú svenk, amelynek a végén érzékelhető slusszpoén. A mikrokörnyezet nagyon jól felfedezhető, sok apró etnoszociografikus jellel, amelyből csak egyet emelnénk ki, a barna bőr papucsot. Annak örülünk, hogy maga az etűd bevezetéssel, tárgyalással és befejezéssel építkezik. Bevezetésnek tekintem a nyito variot, tárgyalásnak a svenket és befejezésnek a távirányító megnyomását. Talán érdemes lenne elgondolkozni, hogy egy pánsípos meditációs zene helyett apró neszekkel, zörejekkel dramatikusabbá lehetne tenni az önportrét. Kedves Laci, kérjük, hogy a konyhát is mutasd be. Értékelés:

A kanapé színe a kedvenc színem. A kutyát nem a kanapéhoz és nem is a hajamhoz választottam, hanem a lányom találta. Hetekig kerestük a gazdáját, (ti. a kutyáét) de nem került elő. Fruzsikutya 3 éve van velünk. (a Pedellus kiegészítése: Kata megbízásából én készítettem el a fényképekből az animációt, a zene is az én bűnöm. Lesszíves miszter Roland felkarolni Kata hóna alját és odanyúlni, hogy segítsen neki az animáció készítésben, mert a pedellus ebben (is) éppoly kezdő, mint Kata, úgyhogy az animáció hibái a pedellust terhelik. Azért iskola, hogy segítsetek egymásnak, összeboronáltalak benneteket, hajrá, dologra.)

Kedves Kata! Nagyon szomorú vagyok, mert nem a pedellust szeretném folyamatosan minősítgetni, a múlkor is kellett neki adni kis citromdisznót, mert csinált filmet. Sajnos nagyon tetszik a filmed. Itélet: a pedellus azért kap egy disznót, mert dolgozott az egésszel (szörnyű neki adni), Kata azért kap kettő disznót, mert a feladat kapcsán egy fontos új dramaturgiai vonulatot kezdett önállóan működtetni (rábírt egy idegent a saját alkotói munkája megvalósításához). Ezt egyszerűbben filmrendezésnek hívják, a nagyok ugyanígy csinálják, de az eremény a fontos, maga a film. Egy tehát a filmért, egy a kommunikációért. Ezt azért hangsúlyozom, mert az osztály éppen eleget társalog önállóan egymással, tehát itt az ideje, ki kell mondani, hogy kezdjetek el egymás munkájában is részt venni. (szőke) értékelés: Zsoltnak is egy

er-kéj

Kedves Balázs, az er-kéj című kép a klasszikus portré hagyományait követi, még akkor is, ha felső gépállásból készítetted a képet. Tehát érvényesek rá a klasszikus képszerkesztés szabályai. A fej balra tekint ki a képből, majdnem szimmetrikusan van mögötte meghagyva a tér, pedig jobb lett volna az előre tekintő arc felől komponálni nagyobb hátteret, úgy jobban megindulna a képen lévő belső mozgás, vagy forgás. Ez érvényes a kép felső és alsó szakaszára is. A fej fölött értelmetlenül nagy a tér, ugyanezt ha a kép alsó részénél használtad volna fel, akkor még nagyobb hangsúlyt kap a vörös ing és az aszimetrikus gombolás. Most véletlenszerűen van csonkolva a fényképezett személy karja, mellkasa. Ha nem figurális szempontból néznénk a képet, hanem a ritmikáját vizsgálnánk, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy a játszótéri füves folt nincs ritmusban a fej rózsaszínjeivel. Az inget még kiválasztottad, de azzal, hogy mi van a háttérben, az utcán, nem törődtél, ahogy azzal sem, hogy az arcvonásaid azt tükrözzék, amit a kép mondani akar. Ilyenkor be kell szervezni embereket, hogy járkáljanak az utcán, vagy fessék be a füvet kékre, szóval önmagában egy gesztus gondolata még kevés a képhez. Dolgozz tovább. (Szőke)

halszem

Gyula, egyszerűen hozzá se tudok szólni, annyira meglepődtem, hogy épp ilyenre festettem a kis figurámat. Mivel itt ebből kettőt látok, az eleve két citromdisznó, a mosolyért külön extraként egy harmadik, mer‘ olyan csibészes. Mé‘ van kitakarva a néni? Dolgozz tovább magadon portréban. Filmet mikor küldesz? (-Szürke-)
értékelés:

Krump leckéje

Kedves Krump! Köszönjük szépen a két képet, külön kell beszélnünk róluk, a kompozíciós rendjük miatt elősorban. Az egyes számú kép egy férfi mellkast ábrázol a koponya felől nézve. Szemmel láthatólag a világítás egy átlagos beltéri fény, tehát nem a fény szempontjából érdemes vizsgálni, hanem a nézők számára mutatott asszociációs játék felől. Valamennyi konkrét forma az okker színek között mégis felfedezhető, ezek szőrszálakra utalnak, ebből következik, hogy ez makrofelvétel. Mivel ezek a grafikus vonalak jól rendezettek a kép arányai szerint, így a képet jól sikerültnek gondoljuk.
   A többiek számára azt szeretnénk elmondani, hogy mozgófilmekben látunk hasonló beállításokat és ezeket szubjektív képeknek hívjuk. Ez azt jelenti, hogy az operatőr a maga előtt tartott kamerával, mozgásával behelyettesíti a mozgó személyt. Itt valószínűleg önportrét látunk, ahol a kamera a fényképező arca előtt helyezkedik el és önmaga egy testrészét fényképezi.
értékelés:

Krump leckéje 2

Itt egy enteriőrt látunk, ami több szinten szeretne velünk információkat közölni. Azonban a káosz nem segíti az értelmezést, hanem nehezíti azt. Amikor csendéletet, vagy belső látképet szeretnénk fotózni, vagy filmezni, akkor nagyon fontos, hogy azt a kívülálló szemével is nézzük meg kattintás előtt, mert a felesleges képalkotó objektumok elvonják a figyelmet az üzenetről. A kéz gesztusa, dalí könyve ettől erőtlenné válik. Kérünk, ebből a képből készíts egy új verziót, jobban fókuszálva a mondanivalóra.