Elemzés

Egész alakos portré rólam
Nagyon de nagyon szeretek fotózni hasonló strukturális elemeket, tükröződéseket...

Kedves Boglárka! Nagyon jó a ritmusa, drámaisága a képnek, szeretnénk figyelmetekbe ajánlani Balla Demeter aktjait és csendéleteit, ahol szintén nagy szerepe van a fény-árnyék játéknak. Formailag nem találtunk magyarázatot arra, hogy a fejtetőd miért vágtad le. (szőke)
értékelés:

Megintcsak jó étvágyat! Ez a vágyleckesor egy filmes darabja... az idézet Weöres Sándor: Három vízszintes, egy függőleges, a Zene Folkestra-Palya Bea... a Porrrrrrrtugál c. filmzene... (sajna magát a filmet eddig nem sikerült megszerezni)

Kedves Dénes, négy disznóra értékeltem a munkád, (de ebből nem csinálunk rendszert), elsősorban azért, mert nagyon jó a dramaturgiája, váratlan is, mert bár azt hiszi a néző, hogy felkészült a befőttesüveggel az angyalfogásra, mégis nagyon jó az öniróniája, hisz a nézőket fogja be az alkotó, de mégiscsak sokkoló, ahogyan a befőttesüveget az optikához illeszti és közben halljuk a zörgő üveg hangjait. Talán csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a film végénél indokolatlanul hosszú a csend és esetleg javaslat, hogy a csendet néha valami háttér atmoszférával erőteljesebbé lehet változtatni, éppen azért, mert a csend sem önmagától félelmetes, hanem a külvilágtól való elzártság miatt, amely sokszor finoman, messziről érzékelhető. Jóleső érzés látni az utolsó snitteknél, hogy az angyalbefőtt mellett Umberto Eco könyve látható. (szőke) értékelés:

Fel! Támadás!
Hátha ez egy kicsit jobb arc nélküli portré lesz rólam, mint az előző. Igyekeztem földet, vizet, levegőt és magamat egyszerre megmutatni, egy szinte láthatatlan, gyönyörű környezetben!

Kedves Norbert, itt én első ránézésre tulajdonképpen egy Che Guevara fiatalkori, belvízvédelmi építőtáborban való részvételét dokumentáló kép, és a szentesi Marx téren a nyolcvanas évekig látható munkásmozgalmi csoport keveredését látom, lásd Berény Róbert korabeli plakátját. Ide kapcsolható még Márk korábbi leckéje is. Azonban mivel egy beállított képről beszélünk, talán a kép alsó részén lévő vízbe lógó kis fadarabot, ami a hónalj árnyékába szúródik bele, azt kivenném, és ezáltal a tükröződés tisztázottabbá válna. Volt köztünk egy kis vita a Pedellussal, de én fontosnak találom a fölső részen lévő elsüllyedt üveget (szerintem az bot - mondja a pedellus), ez ritmizálja és szögezi falra a képet. A fejlődést sem hagyhatjuk szó nélkül. (szőke)
értékelés:

vágy
Az angyalcsendélet továbbgondolása... valójában az orsi kitette az ablakba száradni a szandimat... alkalom szüli az angyalt.

Ez egy három disznós kép Dénes, és akik ott voltak az első teadélutánon, azok tudják, hogy Dénes sokat dolgozott ezzel a feladattal, és vegyük észre, hogy az angyal bele van téve abba a szandiba, és ezt mindenképp 3 disznóval értékelném, már csak azért is, mert az a szandál van a képen, ami sok minden átélt, amiben Dénes ott volt a találkozón. (szőke)
értékelés:

Kedves Márti, a többiek számára mondom, hogy az etűd stílusa elsősorban a budapesti iskolából kinőtt és elszármazott Tarr Béla mikrorealizmusát idézi. Két irány érzékelhető a filmben, az egyik a hang, a másik a "mozgó" kép. Felfedezhető, hogy mozog a kép, jobbra nagyon lassan, talán ez a tudatos használata az egészen minimális mozgásnak próbálja aláhúzni a monoton és idegesítő városi atmoszférát, zajt. Ezzel az ellentétpárral dolgozik a film, a város zajdinamikájával és a szabadságot sejtető felhőkkel. A problémám csak annyi, hogy mindez az üzenet nem rendelkezik kellő súlypontozású kerettel. (Kedves Márti, tudod olyanra gondolok, mint amikor nagyon régen fogtál egy képkeretet, és belebújtál a keretbe és tartottad a kezeddel azt). A többiek számára lefordítva ezt azt jelenti, hogy a filmnek igazából nincs kezdete és nincs befejezése. Elindul, mert betöltötte a számítógép, leáll, mert ennyit küldtek át. Ezt a feszültséget is el lehet fogadni, hiszen az az alcím, hogy élünk, hogy egy életen át berregnek a szabadság felhői, de mégis kell, hogy a nézőnek segítsünk egy felütéssel, egy bevezetéssel és egy lezárással is. Különben nem sűrítődik a film drámája. (szőke) értékelés:

Gyűrű vesztett idő
Arc nélküli portré úgy, hogy éreztessem én vagyok, megmutatom hát a bal karom.

Kevdes Norbert, üdvözlünk a suliban. Bemutatkozó képeden a kompozíció minden eleme az órára viszi a tekintetet és nem a gyűrűre, emiatt nem a gyűrűvel, hanem a kvarcórával foglalkozunk. Talán a kép megismételhető - mi megelőlegezzük a két disznót, hogy megcsinálod - mert egy szűkebb vágás és egy világításában koncentráltabb megfogalmazás ha a gyűrű hiányára erősebben utalna, az jót tenne ennek a munkának. (szőke)
értékelés:

Panelálom

Kedves Feri! René Magritte, belga szürrealista festő megközelítését idézi ez a kép, az ő sajátossága, hogy egy nyitott ablakon keresztül más térbe jutunk. Nagyon szimpatikus megoldás, de fordított ritmusban tudnám elképzelni, felcserélve a tévé és a fő alak helyét. A méretváltás fontos dolog, de nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy átbillenthessen egy szürreális álomvilágba. (szőke)
értékelés:

én, toi
Klasszikus gépes önarcképes, ötszázon felejtett ISO-val.

Kedves Tamás, két eset lehetséges - figyelembe vesszük a címet, amit adtok, vagy nem. Ha igen, akkor ki az "ő" és mi az üzenet? Nem értjük, miért "toi". Félrevezetjük a látogatót, vagy sem? Ha eltekintek a címtől, akkor egy önarcképet látok. De ez az arckép laposra van világítva. Ez nem az érzékenység beállításának kérdése. Ahhoz, hogy plasztikus legyen a képen szereplő tárgy - jelen esetben a fejed - nem elég egy fényforrást használni. Jobbról jön a főfény, de hol a derítés? Miért nem kap balról egy másodlagos fényt az arcod? A másik kérdés a kompozíció kérdése: a fényképező ember gyakran témája az önarcképeknek. De egy ilyen portrénál, ahol ennyire kevés eszközzel dolgozol, mindennek a helyén kell lennie, értékelhetően és elrendezésében is értelmezhetően. (szőke)
értékelés:

időjárásjelentés bonietó és clydetó... operatőr orsi (anya)

Kedves Dénes, egyrészt, lehet némafilm valami, ha az némafilmnek készül. De itt nem arról van szó, hogy némafilmet látunk, hanem egy filmet, aminek nincs hangja. A képek nem indokolják ezt. Márpedig ha nincs hangja, akkor csinálni kell hangot, vagy ki kell találni, hogy ez mitől néma. Másrészt a filmnek egyelőre nincs eleje és vége. A film most úgy kap kettő disznót, hogy egyet anya, aki segít, és Dénes is kap egyet. Ha lesz a filmnek eleje és vége, valamint hangja is, akkor kap egy harmadik disznót is. (szőke) értékelés:

Csendélet

Kedves Márti, a tükröződéses képnek, ami az Estiskolán nagy divat, nem elsősorban a felhők, vagy a butellás üveg, vagy az a valamilyen hétvégi háznak az ablak előtti polca, nem ezek a szerkezetek a titkai, bár a képen nagyon érdekesek az egyeneseknek a ritmusai, osztásai, polc széle, tükröződő ház, ablakszél, vagy akár, hogy függőlegeseket nem találunk, a titok mégis abban a vörös színben rejlik, amelyik a tükröződő butella felületén érzékelhető. Attól izgalmas az egész kompozíció, hogy alapvetően bár sejthetőek színek a képen, tompított kékek, okkeres felületek, szürkék, valamennyi sötétbarna, de összességében mégis inkább monokróm, vagy egynemű tónusrendszeren belül működő visszafojtott rendszert látunk. Kivéve a vöröset. A festészetből tudjuk, hogy elsősorban a plakátfestészetben a századfordulótól ismert technika a szürke és vörös használata, ami mindig diszharmóniát hoz létre. Itt erről a titokról van szó, és ez nagyon jól van arányba hozva, mert a vörös pici, ráadásul az egyetlen görbék által határolt felület is egyben. (szőke)
értékelés:

Csendélet macskakőből

Krisztián, ha jól érzékelem, akkor ez eredetileg egy álló kép lehetett, valahol egy régi század eleji utca régi köveiből. Azt én jó ötletnek érzem, hogy átforgattad fekvő formába és elsősorban ebben nekem az a szimpatikus - miközben a kép nem akar többet egy formai ritmus játéknál - hogy létrejön egy szürreálisabb és asszociatívabb második jelentéstartomány, ami nem kötődik a valósághoz, hisz az egész lehetne egy gyík bőrfelülete is. Ettől válik szerintem ez a kép többé és izgalmasabbá egy dokumentumnál. Ez a fajta második tartalom, üzenet, elsősorban a film sajátja, Eizenstein, Makavejev, ahol például a vágással érik el azt, hogy egy kép saját rendszere indukál egy második üzenetet. Filmnél ezt könnyebb elérni, hogy A és B történetet egymásra vágod és kapsz egy C összefüggést. Ennél a fotónál az A jelentés az álló formájú exponálás, B az elforgatás, amitől A és B összefüggéseként jelentkezik a C szürreális üzenete. (szőke)
értékelés:

bolhapiac 1
Mindent egymás mellé lehet rakni.

bolhapiac 2
Tematikus csendélet.

bolhapiac 3
A piacon eladni kell, de ehhez jó képet kell vágni-rakni az asztalra, vonzó csendéletekkel csalogatni a vevőket...

Kedves Krisztián, munkád képsorként nem értékelhető, mert nincs benne történet, ami indokolná, hogy több képet látunk. Csendéletnek egyik sem nevezhető, mert találomra fellelt tárgyakat látunk egy zsibpiaci árus asztalán. ha megengedte, hogy fotókat készíts, annak se lehetett volna akadálya, hogy kompozícióban rendbehozd a képeket. Az első kép lehetne az, amivel érdemes lenne foglalkozni, de így az is csak egy talált kép. A második kép zavaros, a harmadik képen a BoneyM lemez és az üveggolyók kapcsolata nem világos. A bolhapiac kitűnő terep, arra jó ügyelni, hogy az árusok nem mindegyike szereti, ha fotózzák a holmijait, de egy-egy jó portrét el lehet lesni. Ha tárgyi környezetet is hozzáadsz, zsánerképek születhetnek. Csendélethez szükség van arra, hogy tudd, melyik tárgyat miért rakod a másik mellé. A véletlen ritkán komponál jól. Remélem, hogy ez nem veszi el a kedved és ennek értelmében új képeket kkapunk tőled. (szőke)
értékelés:

Noémi portréja
Íme a második házim. A fényképkészítést ötvöztem a fényképszerkesztéssel, a színes képből fekete-fehéret öregítettem. Utaztam az időben... nem emlékszem, hogy festettem kisgyerekként a fekete-fehér képeken. Talán nem is készült rólam fekete-fehér. Meg talán semilyen:-))

Kedves Noémi, formailag egy jó képet látunk, szépek a ritmusok, jó az ötlet, a gesztus is, abban kis ellentmondást vélünk feldedezni, hogy úgy hívsz időutazásra, hogy közben a sminked, hajad nagyonis mai maradt. A külső és belső egyaránt fontos. Előbb lélekben, érzelmileg hangolódik rá a modell a feladatra, de ez nem elég, ha a kép formai alkotóelemeire a fotós nem figyel oda. Itt jelen esetben ha jól látjuk te vagy a modell is és a fotós is, emiatt a a ráhangolódási folyamat előtt kritikusan meg kell figyeld, hogy a beállítás, a smink és a jelmez is azt az üzenetet erősíti-e, amit a gesztus a belső ráhangolódáod után mutat majd. Ennek ellenére egy jó ötletet látunk, érdemes lenne talán ezzel a kérdéskörrel többet foglalkoznod, hogy megteremtesz magadnak mese történeteket, amikben aztán mint szereplő, le is fotózod önmagad. (szőke)
értékelés:

Barátom
Ha ő nem lenne a barátom, nem lehetne több barátom.

Kedves Renáta, ennek a képnek elsődlegesen szintén a manipulált színei üzennek, a felületek és díszítések nyomán elsősorban keleties hangolatot érzékelünk. A színek és formák ellentmondásban vannak egymással. Az egész értelmezésében picit olyan, mint a mostanában a teszkókban kapható korai Jackie Chan dvd lemezek borítói. Ezt nem bántásból írom, mert ezenek szoktam nyugtatóként nézegetni, hanem azért, hogy a fogalmi jelrendszer érthetőbb legyen, mert ezek a korai filmek borítói felkeltik az emberben azt a vágyat, hogy a főszereplő miatt megvegye a lemezt, valójában pedig, amikor megnézzük a filmet, kiderül, hogy Chan 12 éves korában valahol egy nagy történelmi jelenet hátsó nyolcadik sorában kettőt rúg, ami 8 másodpercig tart, de a film 2.5 órás. Ez alatt tehát azt értem, hogy picit bizonytalan vagyok abban, hogy vajon a képen a barátom fogalom erre a japán hangulatú teremre, belső térre is vonatkozik-e, vagy a törökülésben ülő hölgyre, akinek szerepe nem derülhet ki egyértelműen, mert a színezett felületek, a rózsaszín és a grafikai elemek nagyobb hangsúllyal vannak jelen, mint a zöldes emberi alak. (szőke)
értékelés:

horvátországi falvédő
Horvátországban új munkát is könnyen lehet találni. Én a falvédés melett döntöttem.

Kedves Renáta, ha már egész alakos képet látunk és a kép fölső részén a kis kalap fölött még hagytál egy kevés levegőt is, akkor semmi sem indokolja, miért vágtad a kompozíciót a szandálodnál. Az esetlegességet növeli, hogy sem nem oldalt, sem nem középen állsz, emiatt a tétovaság miatt hiányzik valami a képről, holott ha döntést hozol, hogy a fő alak hol álljon, a fal és annak struktúrája már elegendő lenne mellékalakok nélkül is. Ami a roncsolásos színtorzítást illeti, ilyen kis méretű arc esetén ha becsukódnak a tónusok, akkor az arc semmit se fog tudni kifejezni. Kicsit több strukturális részlet kellene a köveken. (szőke)
értékelés: