Feladatmegoldás

A lehel csarnok lépcsőjén született a kép, kézből kattintva (Canon 1300D). Nagyon szeretem a vonalakat, a lépcsőket, a ki és lejáratokat. Régóta terveztem, már, hogy lencsevégre kapom ezt a lejáratot és most volt időm is és kedvem is.

A kép feszültsége abból adódik, hogy nem középre komponáltál, balra több van, ráadásul a két felület, bal és jobb nagyon markánsan különbözik. Ha valakit odaállítasz a második pihenőhöz, háttal a bal oldali korlátnak, az megtartaná a feszültséget, de kiegyensúlyozná a tömegelhelyezést, mert az most billen. Ha tudod, mivel kedveled is, kérek ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Erősen próbálkozom tanulni. Ezt a képet profilképnek szántam de feltöltöm első lecke gyanánt (természetesen csinálok másikat).

Szia, üdv nálunk, elnézést a késésért az elemzéssel. Határozott beköszönés ez, nyilván egy képből nem lehet biztosat mondani, de a kék, a karba font kezek, a tekintet és az, hogy ennyire filmes oldalvilágításban mutatod be magad, ez együtt markáns ember képét festi le. Tanács, hogy akkor is kell deríteni valamennyit, ha a cél ez a kontrasztos fényviszony, hogy ne bukjon be feketébe a fej, maradjon valamennyi térbeliség, mert ha ennyire sötétben hagyod magad, az nem csak a markánsságot mutathatja a nézőnek, hanem bizalmatlanságot, rejtekezést is. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Szia Rita, ez egy jó meglátás a tér fényjátékával. A képarány jobb lenne a klasszikus 3:2-es formában, jobbról simán lehet vágni annyit, hogy kiadja. Ez a kép így is jó, mert jól játszik a térrel. Ami ilyenkor, ha színesben dolgozol megfontolásra érdemes, hogy például ehhez a színhez egy vörös kis labda ott a fényesebbik részeken a lépcsőn jól mutathatna, kimozgatna a dolgok természetes nyugalmából, szóval ilyen esetekben a színesnél jól működhetnek komplementerként, vagy más módon kiugró színek is. (hegyi)
értékelés:

Előbb kezdem a kritikával. Ha négyzetes, fenn vágható, akkor is működik az egész, sőt, még szuggesztívabb lenne talán, de ha álló, akkor az állad alatt kéne még valamennyi, hogy legalább annyira legyen úgymond nagyvonalú a térkezelés, mint fent. De ez egy igen hatásos, őszinte önkép, nem vacakolsz, adod magad, és ez nagy erő. Azt érezni, hogy akit látok, elfogadja magát, nem áll haragban magával, nincs benne semmi megjátszás. Szóval köszönet, folytasd, jó dolgot csinálsz. (hegyi)
értékelés:

A studioeszkozok.hu felajánlásából öt terméket - LED gyűrűt, LED panelt, derítőlapot, softboxot - teszteltünk. Ha szeretnéd megnyerni a filmben szereplő derítőlapok valamelyikét, a LED panelt, vagy a két softbox egyikét, nem kell mást tenned, mint feltölteni egy önportrét (ami lehet arckép mellkép vagy egész alakos is), amiben valamilyen világítási helyzet is legyen. Hogy lámpával, tükörrel vagy természetes fénnyel dolgozol, mindegy. Ha még nem vagy tag, ahhoz be kell iratkoznod a Látszótérre, hogy be tudd küldeni a képet. A feltöltésnél a megjegyzés rovatba írd be, hogy PÁLYÁZAT. Mindenki maximum EGY FOTÓVAL pályázhat. Két heted van beiratkozni és ~~feltölteni a munkád, 2018. február 5-től 18-ig.~~ A lezárást követően kerülnek ki a versenymunkák az oldalra, és egy hét múlva sorsolom ki a nyerteseket.

A pályázat lezárult, holnaptól elkezdem kitenni a pályaműveket és hamarosan jön a sorsolás is.

Kicsit nehezen találtam a leckéjét, de talán a természetnél megállja a helyét. Nézzük fordítva a természet lecke egyik mondatát: "Még a városi embert is körbeveszi a természet..". Még a természetet is körbeveszi a városi ember... Nikon 50mm f8 1/160sec iso100, PS: crop, bw

Melós a minimál, szó se róla. Valahogy ez most nekem nem áll össze olyan egyértelműséggel, ahogy amúgy a képeidnél szokott. Egyrészt azt az elmerült feneket kihalásztam volna, valami bottal, fene tudja, de az ott így zavaró. Ha meg nem lehet kiszedni, akkor keresnék sok lehullott levelet a környéken és jól beszórnál az egészet, hogy a természet és a mesterséges ellentéte kijöjjön és nem mellesleg akkor nem lenne ennyire hangsúlyos az az elmerült üveg. A négyzetesben sem vagyok biztos. Hát, na, az ötlet működne, de most ez nekem nem állt össze. Amúgy meg Jánosom, többet kellene fotózni, nagyon leálltál. (hegyi)
értékelés:

Véleményem két Shakespeare-előadásról, a Vígszínházból és az Örkény Színházból, valamint a színházba járók egy bizonyos csoportjáról.

Sok minden érzelem van ebben a képben, jó a virág, hogy oda tetted, ellentétpár, feszültséget hoz a képbe, és ez kell ahhoz, hogy a melankóliát erősítse, kihozza. Egy kritika, hogy a hátad mögött ennyi tér nem kell. De ennyi, a kép jó. (hegyi)
értékelés:

Ez már jobb, mint az elődök, tetszik, hogy a geometriájával foglalkozol, absztrahálod a tárgyat. De van két probléma. Az egyik a háttérben lenn lévő valamiféle fényfolt, fénycsík, ami nem kellene oda. Nem része a trombitának. A másik a tömegelhelyezés. Balról kéne még annyi a karikánál, mint ami fenn jobbról van, mert ez így most balra húz. (hegyi)
értékelés:

Különböző fényforrásokkal, de mindketten fényfestéssel készültek. Ennek a nehézsége számomra a tárgy stabilitásának megteremtése, és hogy fejben kell csinálni.

Ha fényfestéssel akarsz játszani, arra fix fényű kézi lámpa lesz a megoldásod, főleg ilyen kicsinek nevezhető, de bonyolult formákból álló tárgynál. Az egész tárgyat nem lehet teljesen fényfestéssel felépíteni, mert mindig fog maradni valamennyi, amit nem fedett le a fény, és így foltok alakulnak ki. Erre a megoldás az, ha kap egy alap fényt távolról a tárgy és utána kezded el díszíteni még különböző neked tetsző helyeken. Mind a két képnél az a problémám, hogy kimaradtak részek. És alapvetően azt a monitorkalibrálást meg kéne csinálni, mert rendre becsapod magad azzal, hogy alapvetően sötétebbek a képeid a kelleténél. Ne add fel, folytasd. (hegyi)

Ebbe a képbe jobban belejátszott a szülői szem és szív, inkább emlékfotó a családi albumba, mint az előző. Annyira az, hogy egy kis kavicsot ad, nincs fókuszban, elvisznek a háttérben a lányok, a nézőpont se annyira jó, szóval hát igen, mondtam az előbb, nem könnyű megtalálni azt a pillanatot és helyzetet, ami túl tud mutatni azon, ami épp akkor és ott történik és hordoz valami univerzálisabba és tartósabb üzenetet is. (hegyi)

Lilla nem szereti a pelenkázást, viszont imád fotókat nézegetni. A kettőt ötvözve általában sikerül a manőver.

Nem könnyű úgymond röhögős (anno Demeterék így hívták, amikor gyereksorozatot kellett csinálniuk megrendelésre) képet csinálni, a gyerek rövid ideig együttműködő, a figyelmét megtartani nem lehet hosszan, ez a trükkje is ennek a képtípusnak. Ráadásul a gyerek akt még kritikusabb kérdés, a tabu határát súrolja, így kifejezetten jó most, hogy a keze és a könyv ott van, ahol. Körülbelül a helyszín is jó, ez szokott a másik probléma lenni, a képben felejtett zsebkendő, pelenka, félig megevett kajamaradék és a többi, szóval azt mondom, hogy persze, a fényekkel még lehetne játszani, hogy a bal lábán, amin a zokni van, ott picivel több fény legyen, de ez a kép egy szinte hibátlan gyerekfotó, úgyhogy megvannak a csillagok is. (hegyi)
értékelés:

Szia Ányez, köszönöm a képet. Nehezen elemzek ilyet, mert nekem a gesztus erősebb, mint hogy hogyan lehetne máshogy vagy mit lehetne korrigálni, úgyhogy most se mondok sok mindent, a tónusok tetszenek, ott a szirmok között a háttérben az a valami folt azt ki lehetne venni, mert viszi a szemem, de a gesztust nagyra értékelem. (hegyi)
értékelés: