Videó

A barátom basszusgitáros. Jó tíz évvel ezelőtt együtt kezdtünk zenélni, aztán én másfelé fordultam. A felvétel a Zámbó Tamás Group - Thursday Song száma a Boglári Jazz Klubban készült 2008. februárjában.

Itt egy dokumentumfilm -részletet látunk attól függetlenül, hogy a hölgy kis horgolt vállkötőjével jelen van és azt hiszem, hogy nem kell sokat szabadkoznom, hogy én is nagyon szeretem a zenét, a Tilos rádióban többször hallottunk ilyen zenéket, és ez megérint, nekem ugyanakkor mégiscsak az a feladatom, hogy ha egy leckére érkezik egy alkotás, akkor a mozgófilm szabályai szerint kell elemeznem a látottakat. Az én véleményem az, hogy ha már elkészítünk egy leckére egy anyagot, akkor annak kell lennie elejének, végének és olyan követhető ívet kell felépíteni azzal az üzenettel, amit elküldünk, amivel az a célunk, hogy a néző minél közelebb kerüljön az alkotásunkhoz. Ha ez három perces film, akkor is érvényes ez rá. Ez a film nem indokolja formájában azt, hogy egy dadaista neoavantgárd üzenetet képzeljek el. Ez az üzenet egy lenyomat, egy dokumentumfelvétel, de nincs eleje, nincs vége. Várom a következő munkáit Gyulának, szorgalmiként tudunk egy disznót adni, függetlenül attól, hogy az énekesnő szépen énekel. De a két rész, a koncert és az utána következő riport nem szervül jól egymáshoz, ritmusában kettészakad, tehát nem áll össze a film. Rendezetlen az egész, szerkeszd újra. Nagyon örülök neki, nem arról van szó, hogy nem, nekem Szőke Andrásnak egy tök jó fíling, de nem áll össze az egész egy filmmé az osztályfőnök szerint, tessék megszerkeszteni, lezárni. Szőke Andrásnak nagyon tetszik, de Szőke András egy rendezetlen figura. Nem a Szőke mondja ezt, hanem a többiek érdekében mondjuk, hogy újra kell vágni, mert így most szét van esve. (szőke) értékelés:

A film, amelyben szinte tradicionálisan Dénest mint alapfilmest kell említenünk, nagyon feltette magának a lécet elég magasra, szóval a film egy fikciós történetre épülő, mozgásokkal, szimbólumokkal dolgozó üzenet. Az alaptörténet a férfi és női párkapcsolat, mindez egy szürreális, abszurd, fetisisztikus világba, makro világba helyezve. A fétis fogalmáról, feladatköréről, rendszeréről az Estiklopédiában tudtok olvasni, a filmre visszatérve minimálisan is két ilyen nagyon erős kódot látunk. Az egyik a ruhátlan Barbie, amely egy fél világot lefed, egy gyermekjáték figura jelenlétét, egy női princípium jellemzéseként, a férfi oldalt pedig egy debil figurára hasonlító elektromos robot figura mutatja. Az egész kapcsolódása egy emberi helyzet, amit nem kell részletesen elmesélnem, mert talán a némafilmben mindenki tudja értelmezni, ezek jók ezek a vágások, jól lehet értelmezni, mi történik a férfi és a nő között, gyermekszületés is, a film tehát használja az abszurd szürreális világot. Tehát ilyen értelemben az egész film szerkezetét tekintve jó, érthető, van benne humor és szarkazmus, de mégiscsak megjegyezném, hogy tehát a figurák és a figurák közötti helyzetek emelődnek el egy valóság feletti manipulált térbe, de ebbe a térbe sem a cím, ami Leonardora utal, másrészt a félreérthetetlen utalás sem (hiszen a filmben többször megjelenik Leonadro alkotása, egy képzőművészeti album előlapjaként), adekvát, nem értelmezhető, sokkal jobban kódolt annál, sem mint hogy egy átlag néző ezt érthesse, másrészt mivel síkra redukált képről beszélünk, hisz egy könyvlapon jelenik meg Leonardo egyik festményének részlete, ez feltételezi, hogy ismerjem ezt az alkotást, ezt kéne kapcsolnom verbálisan az üzenethez, de mégis azt kell mondjam, hogy egy más stílust érzek a könyv kapcsán, mint amit ezek az animált tárgyak mutatnak, sokkolnak. Ott érzem az alapvető törést, hogy nem indokolt a címválasztás és nem indokolt Leonardo alkotásainak behívása ebbe a rendszerbe, még egyszerűbben mondva, le lehet onnan a könyvespolcról Boticellit is venni és akkor barátom Boticelli és a kagylóban álló nő ugyanúgy rácsodálkozik erre a történetre, ami itt zajlik? Nem értem igazából, hogy nézőként ennek az egésznek mi az összefűzése és stílusban is törést érzek itt. Még egyszerűbben fogalmazva: ha a szürrealizmussal foglalkozol és ebben konkrét, lehívható formákat is használsz, nagyon, szinte kémiai pontossággal mérlegre kell helyezni azokat a behívott szimbolikákat, amikkel dolgozni fogsz. (szőke) értékelés:

Esténként képelemzés volt munka után, összegyűlt a csapat a sárga szobában, lekucorodtunk a laptop elé és néztünk. Meg beszéltünk. Második napra már mindenki megtalálta a hangját és elmondta a saját képéről és másokéról is a gondolatait. Bár szombatra már limitáltuk a képek mennyiségét, Szőke picit elfáradt, de nem aludt, ahogy leállt a kamera, visszamondta, mit beszélgettünk.

Hegyi még mindig a werkfilmjével kergeti a többieket, a munka is elindul, készülnek a képek, filmek.

Szőke és Hegyi picit még téblábolt a táborlakók között, de lassan a munka is elindult, bár van, aki most akart megtanulni ötévesnek lenni. :)

Szombat reggel a közös reggeli után a csapat átment a Marton-házba, kicsit esett is, kicsit borús idő volt, Szőke és Hegyi úgy gondolta, jobb lesz, ha fedett helyen dolgozik a csapat. Voltak táskák, sapkák, díszletfalak, a csapat gyorsan felébredt és elkezdett dolgozni.

Miután a csapat két turnusban megérkezett, reggeli és a szállás elfoglalása után elmentek felfedezni a falut. De a pedellus ügynökei jelentették, hogy a Klastrom kocsmában valami történik.

A videó azokat a gyerekeket szólaltatja meg Anna osztályából, akik szerdánként egy másik iskolába mennek kicsiket "tanítani". Emili - nem látszik, mert ő kezeli a kamerát - úgy döntött, hogy legjobban teszik, ha egy jelenetben is bemutatják, hogyan is folyik ez a korrepetálás. Benkásoknak szeretettel.

Lezajlott az első estiskola tábor, azt láthatjátok az eddigi írásokban, kommunikációkban, hogy nem nagyon volt nyoma, beharangozása. Felvetődhet bennetek a kérdés, hogy miért nem szóltunk mindenkinek. Az ok: az estiskola elmúlt egy évében végzett munkák minőségét vizsgáltuk és egy kísérleti próba zajlott, a hogyan tovább miatt, pontosan azért, hogy minél hamarább valóságosan is rendszeresen elindulhassanak a nyitott estiskola táborok. Ezekből három féle fokozat lesz, hamarosan kihirdetjük a programokat, lehetőségeket. Ennyit az előzményekről. A tábor résztvevői nagyon sokat dolgoztak a hétvégén, ezért is nem voltunk jelen itt az Estiskolán. Itt, ebben a két kisfilmben pedig a táborlakók üzennek nektek.

"Kész van, ami készül."

Film szempontjából túl hosszúak és didaktikusak a snittek. Jó a szándék, jó, hogy egy némafilme eszköztárat próbál használni, de nem emelkedik ez a szimbolizmusa. Nem látjuk azt a filozófiai átemelést a barátommal kapcsolatban, amit ennek jelentenie kéne. Köszönjük a filmet, és fontos lenne, hogy minél többet forgass, de talán kisebb lépésekkel kellene haladnod és azokban a lépésekben bizonyosságokat szerezned előbb, hogy ilyen összetett üzenetet megformálhass a későbbiekben. Nem sikerült meggyőznie az ötletednek. Sem a napos oldallal, sem az ellenkezőjével, miközben én magam dohányzom, nem azt mondtam, hogy jó vagy rossz másoknak, hanem nem győztél meg az üzenetedről. És ez azért van, mert a szakmai jegyeket, az eszközöket nem emeled el, hatvanas-hetvenes években tartod stílusában, de nem emeled el és ezért nem tud átjönni az a kommunikáció, amit szeretnél. Elsősorban ez a baj és nem a formák, de a forma segít abban, hogy egy teljes szemlélet érthető legyen a néző számára. Ez a munka film szempontból egy citromdisznó, és most a többiekhez is szólok: a egy leckénél három citromdisznó alatt vannak a pontozások, akkor érdemes lenne az alkotónak elgondolkodnia azon, hogy addik kellene gyúrnia adott feladatot, amíg nem lesz három citromdisznós. Nem ugyanazt a filmet vagy fotót, hanem verziókkal addig kéne gyúrni, amíg abból nem lehet három disznót összeszedni, mert hogy ez azt jelenti, hogy nem tudtam önmagam felé meglépni a leckét. (szőke) értékelés:

Ma este 6-kor megnyílt Balla Demeter Pálya utca 77. című kiállítása a Mai Manóban, Kincses Károly és Szőke részvételével. A fenti filmeken megnézhetitek a képeket, Kincses és Szőke megnyitóját, a közönséget és az üzeneteket. Külön köszönjük a megjelenést azoknak az Estiskolásoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. Tőlük talán a kommentárokban olvashattok majd beszámolókat. A kiállítást pedig nézzétek meg!

,
,
,

Narcis magyar, Gyufa spanyol nyelven köszönti az estiskolásokat, Sztivünyt és a Tilos rádiót.

Azt ugye tudni kell, hogy ezt a filmet Gyufa Sztivünynek akarta küldeni, és a pedellus tette ide leckének jóakaratból, mert ez a barátságról szól. Amit nem értünk, függetlenül attól, hogy ez lecke vagy sem, hogy mi a helyzet a céltáblával. Az üzenet őszintesége nagyon vonzó, nagyon nagy szeretettel van megfogalmazva, csak a céltábla, az magyarázatra szorul. Gyufa, segíts. (szőke) értékelés:

Zenék: Zuboly - Egymillió tépés Magyarországon; Lunatic Calm - Leave your far behind

A vágy kategóriájában örülünk, hogy egy hosszú filmetűdöt látunk, igazából a lírai vers kategóriájába sorolnánk, amit látunk. Amit fontosnak tartunk azon túl, hogy a filozófiája játékos és szépen illeszkedik, és maga a vers szépen van befejezve a férfi-női együvé tartozás nézetével, az az, hogy az alkotó olyan bátorsággal kezdi el használni az ő alkotóeszközét, amit úgy hívunk, hogy kamera, hogy mindenféle félelme, zavara a kamera, mint drága eszköz, mint szakrális tárggyal szemben, hogy ezzel hihetetlenül cinikus, mert ezt a tárgyat az alkotó hozza működésbe és az alkotó végzi. Sok öniróniát találunk a filmben, ami a külvilág megfigyeléseinek összességéből áll össze, és annak nem a büszkeségéből, hanem a szerénységéből építkezik. Egész pontosan fogalmazva: hogy ez a kamera kisautó tud lenni, kisegér vagy kis pocok tud lenni, megengedi nekünk, hogy a mágikus kamera szemén keresztül szuszogjunk, ugráljunk, visszaugorjunk, guruljunk, lássunk egy olyan perspekítvát, amit talán utoljára gyermekkorunkban, rosszalkodva, toporzékolva láthattunk, ettől megváltoztatva a teret és a mindennapokban megszokott helyzetet, hogy könyv és könyvespolc, óriási sugárutakká, sztrádákká és felhőkarcolókká, genovai házfalakká varázsolja ez az egyszerű kis játék. Ez két dolgot jelez. Elsősorban az alkotó bátorságát, másrészt az alkotó elmélyülését a játékban, és mivel ez nem egy gazdag, nagy stábbal készült filmet, hanem az igazi amatőr filmet mutatja, van olyan gazdag ennek a filmnek az összeállítása, mintha egy tíz fős animációs stábbal készülne. A bátorság mellett ez egy tényleg nehéz lecke, mert egy-egy ilyen film megvalósítása stábbal sok idő és munka. (szőke) értékelés: