Videó

Az etűd talán egyik meghatározása lehetne a képvers kategória, egyrészt mert egy vers illusztrációt látunk, miközben a vers, felolvasott szöveg szövedéke egy költői rendszer szimbólumokkal, addig a képi világ sokkal realistább, valóságközelibb, inkább dokumentarista, olyan apró jegyekkel megtűzdelve, ami az öniróniát is magában hordozza. A problémám az, hogy miközben egy izgalmasan egymásba úsztatott férfi-női hanggal megoldott költői üzenetet hallunk, két dialóghangot, ami nagyon jó ötlet, de ez nem teljesedik ki, nem áll egésszé össze, gondolok arra, hogy nem kap súlypontot, hogy a női hang miért szerepel a filmben, miközben jó hallgatni, jó a hang, de nem fejtődik meg, hogy mi a szerepe. Sejtéseink vannak, de ez nem egyértelmű. Az önirónia azért kerül szóba a képi világnál, mert az is igazából csak szinte egy pillanatra érezhető, ugyanakkor alapvetően a szövegből is adódóan és a téli tájból, a könyezetből is következik, hogy a képek inkább melankólikusak. Lassú, hosszú, kitartott fix expozíciókat látunk, amiben térbeli mozgások is vannak. Összefoglalva, nem pontosan eldöntött tény, hogy az önirónia csak az anyagtól, véletlenszerűen jelenik meg a szövetben, vagy ez egy tudatos megjelenés-e, a külső szemlélő számára most a film kicsit keveredik, bizonytalankodik abban, hogy egy dramatikus üzenetet látunk, vagy ez a dramatikusság csak egy fátyol, amiből az önirónia teste időnként csábítóan előbukkan. Ez egy döntés kérdése lett volna, hogy merre indítja a filmet az alkotó, miközben egy átgondolt üzenetet látunk, de ennél határozottabbnak kell lenni, elsősorban azért, mert a filmjeinket azért készítjük el, hogy bár nem moziban, de itt a saját kis mozidként mutasd be és az üzeneted célba érjen, megértsék mások. Most ezek nincsenek pontosan kimondva és nem számoltattad el magad ebben. Tökéletesen tisztában vagyunk mi nézők azzal, hogy sok munkát jelent egy ilyen rövid etűd komponálása, az arányokra figyelni kell. (szőke) értékelés:

Az én új házikedvencem egy kutya, akinek problémái vannak az orrával. Emiatt szomorú, és folyton zaklat. Szóval úgy kezdődött, hogy mindig figyelt, és leskelődött, és azt akarta, hogy játsszak vele. Aztán megelégeltem, és kigondoltam, hogy hogy járhatnék túl az eszén. Persze szeretem én, de gondoltam leszáll rólam, ha kap egy... na de kiderül majd, mit.

Ez egy három disznós megoldás, több filmnél elmondtuk a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármast, itt most ezt rendben lévőnek érezzük. Elindul a pixilláció, jó a színészi játék, a folyamatos gesztusok, mimikák, variábilis a használat, jók a blende zárások, jó a zeneválasztás és jó a cím is, mert a csel a macika kamera, ami rögzíti az eseményt és ez az önvideó történet, a visszacsatolás játék jó képi gegben jelenik meg közérthető formában egy kis pamfletben. (szőke) értékelés:

Üveggolyóképek 6. - vágy

A "vágy" leckéhez próbáltam képeket készíteni, de ez sem oda tartozik. A "gyűlölet" leckébe küldeném, ha lenne.

A kép mondanivalójával nincs vitánk, azonban a formai megoldásokhoz némi hozzáfűzést adunk a kis filmben, aminek a lényege, hogy addig egy témát nem szabad békénhagyni, amíg nem azt látod a végeredményben, ami a célod volt, és amíg esztétikai, formai megjelenésében zavaró momentumokat találsz benne. (hegyi-szőke) értékelés:

Az úgy van, hogy mindenféle versenyen kívül gondoltam megosztom veletek azt a receptet, amit minden évben egyszer, vagy kétszer maximum, elkészítünk. Ez a flódni. Fűszeres Eszternél láttam az ő receptjét, ami ehhez nagyon hasonló. Minden alkalommal kicsit finomítok a technikán és az összetételen is. Azt előre le kell szögezzem, hogy szerintem a flódni nem egyszerű dolog, egy napot simán rá kell szánni. Igyekszem a teendőket sorrendben leírni.

Először a töltelékeket szoktam megcsinálni, mert egyrészt azokat hidegen kell belesimítani a tészták közé, másrészt azok pihenhetnek, és ha nem egy nap alatt akarom lezavarni a sütést, akkor ezt előző nap nyugodtan meg lehet csinálni, nem lesz baja, hogy áll. Hogy a recept mennyire kóser vagy sem, nem tudom megmondani, nem értek hozzá. Ami még fontos: a mi tepsink 25x35x5.5 cm-es, ebbe amit leírok, így éppenhogy tetőig fér bele. Tehát ehhez képest kellhet módosítani az arányokat, ha más méretet használtok.

Almatöltelék:
   * körülbelül 1 kiló alma meghámozva, szeletelve. Nem baj, ha több.
   * 1 ek. méz
   * 1 ek. porcukor
   * fahéj
   * szegfűszeg
   * prézli (ami felszívja a nedvességet majd az almából)
   * 2.5 dl bor (fehér, nem édes, jó minőségű)

Meghámozod, leszeleteled az almát, bele egy edénybe, rá a bort és a többit és átpárolod. Nem szabad, hogy péppé főzd. Ha megvan, lecsöpögteted, a leve jó lesz a dióba, és hagyod kihűlni.

Máktöltelék:
   * 35 dkg mák darálva
   * 2 narancs héja belereszelve
   * 2 kanál baracklekvár
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * 2 dl bor

Összekutyulod, rottyantasz rajta egyet és kész. Ha van narancslekvár, az is lehet benne.

Diótöltelék:
   * 35 dkg dió
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * negyed tábla étcsoki
   * 1,5 dl bor

Mint a máknál, kevered, kutyulod, rottyantod, hagyod hűlni. A csoki kihagyható.

   * szilvalekvár - erről sokat nem tudok mondani. 35 deka körüli mennyiség elég kell legyen, lehetőleg ne túl hígat válassz, de legyen kenhető.

Tészta:
   * 80 dkg liszt
   * 40 dkg vaj
   * 15 dkg porcukor
   * 6 tojás sárgája
   * 2 dl bor
   * csipet só

Összekevered, gyúrod, amíg egyenletes, könnyen nyújtható tésztát nem kapsz. Én teszek bele sót, anélkül nem ízlik, de elhagyható, ha ezen múlik a kóserség. Amikor meggyúrtad, akkor fogod szépen a kész tésztát és elosztod úgy, hogy legyen négy darab 30 dekás darab, és egy pluszban, ami körülbelül 45 deka lesz. Ezeket becsomagolod folpackba, és beteszed a hűtőbe. Állhat nyugodtan, könnyebb lesz vele dolgozni.
   Ha ezzel megvagy, a tészta pihent és a töltelék kihűlt, akkor jön a melós rész, a nyújtás és kenés. A nagyobbik darab tésztával kezded. Kinyújtod úgy, hogy a tepsidbe tudd tenni úgy, hogy felérjen oldalt a tepsi tetején túlig. Mintha kibélelnéd vele a tepsit. Én vékony tésztát szoktam. Ha ez megvan, jön az első réteg, a mák. Rákened, eldolgozod, óvatosan, hogy ne szakítsd ki a tésztát. Igyekezz egyenletessé tenni. Utána kinyújtod a második tésztaréteget, belehelyezed a mák tetejére, úgy, hogy sehol ne lógjon ki alóla a mák. Hozzá is tapicskolhatod az alap tészta széléhez. Megszurkálod villával. Jöhet az alma. Ellapogatod, ha nagyon leves, keversz hozzá prézlit, hogy ne áztasson el mindent. Utána megint tészta. Erre diót teszel, ellapogatod, szép egyenletesen. Utána megint tészta. Ezt is megszurkálod. Aztán jön a szilvalekvár. Ha elkented, utána az utolsó tészta jön. Ennek a szélét összedolgozod a legalsó tészta oldalával. Megkened tojásfehérjével, megszurkálod, rajzolsz bele, ami tetszik.
   A sütés nagyon fontos dolog. Villanytűzhelyünk van. Középre helyeztem, alsó-felső tűz megy, és így kap a tepsi 3, 3.5 órát 150 fok körüli hőn. Nem szabad gyorsan sütni, mert akkor megég az alja, teteje, a közepe nem lesz kész. Idő. Amikor szépen aranybarna a teteje, akkor megszúrod, hogy mit mutat, ha nem ragad semmi se a tűhöz, akkor lehet, hogy kész. 3 óra elég kell legyen. Ha késznek ítéled, akkor megvárod, míg kihűl, és utána kiborítod egy deszkára, vagy valahogy kiszeded a tepsiből. :) Ami a lényeg: én nem vacakolok, villanykéssel szeletelem. Hát, ennyi nagyjából.

Már öt éve nem koriztam (úgy igazán rendeseket meg már vagy tíz éve), ezért most nagyon tetszett. Szerettem volna kis ízelítőt adni nektek belőle, mindenféle művészi igény nélkül.

Nagyon jó az, hogy egy eredeti hangot, a jég ropogását lehet hallani a korsolyával, nagyon jó ez a hang, ami a lépés ütemével ritmizálja, drámaivá változtatja ezeket a képeket és nagyon izgalmasan fokozódik ez a krimi, ez a feszültség. Egyetlen egy probléma van vele, hogy nincs vége, nincs igazából lezárva, és attól függetlenül, hogy valamit szorgalmiként készítünk, vagy konkrét feladatként, a szorgalmikra is érvényes, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Még akkor is, ha alapvetően egy avantgard feladatot képzelünk el, mert egy ilyen helyzet, színház, tánc is a legalapvetőbb keretekkel rendelkezik, például, hogy a néző odaérkezik, vagy elmegy. Az is keretezhet egy adott térben lévő alkotást, itt pedig az a keret, amikor megnyomom a play gombot, és az a vége, ahol megáll. Ez így most nincs lezárva. Egy disznót adunk, mert van benne munka. (szőke) értékelés:

Kedves Árpád, ez egy 3 disznós film, nézd meg az üzenetet hozzá, ezt javasoljuk a többieknek is, és plusz egy disznó jár a kiegészítésért. Nagyot pörgettél. (szőke) értékelés: +
Márti javasolt Szőkének 3 citromdisznót, amit a közös ólból átutalok neki. (hegyi)

Áldott Karácsonyt Békés Újévet!

Kedves Dénes, köszönjük a stáb és a többiek nevében is. (szőke-hegyi)

Ez nem feladat, hanem videoüzenet lenne. Karácsonyra küldenék mindenkinek, így természetesen Zsoltnak és Andrásnak is egy üzenetet. Az üzenetet külhonban (Lipcsében) a Nikolai Kirche-ben vettem fel, épp egy karácsonyi koncert próbáján. A video elején látható csillag a környéken híres Herrnhuter-csillag. (Herrnhut a német, cseh, lengyel határnál található település, ahol ezeket a csillagokat a mai napig kézzel készítik.)

Nagyon szépen köszönjük, a pedellussal úgy döntöttünk, hogy nem adunk értékelést a karácsonyi üzenetekhez, egy disznó mindenkit megillet, hogy gondolt ránk és a többiekre és készített valami kedvességet. (szőke-hegyi)

A pedellus és Szőke szkájpin próbáltak elemezni és azt felvenni videóra, de hát így sikerült. Összefoglalva: köszönjük, Karalábé. És nem a tartalma, hanem a film formai megoldása miatt 3 disznó. (szőke-hegyi) értékelés:

A Balaton együttes jellegzetes dalára tulajdonképpen egy pixillációt látunk, egy egész éjszakás intervallumban. Nem elsősorban azért izgalmas a történet, mert hogy látunk egy intim jelenetet, hogy egy ember alszik, hanem azért, mert ez a pixilláció egy olyan eszközként tud működni ebben az anyagban, amely sebezhetővé, betekinthetővé, esendővé változtatja mindazt a látványt, amit látunk ennél az egy éjszakás alvásnál. Minden emberi és minden kitárulkozó és minden nem megjátszott és valós helyzetét nagyítja fel a pixilláció, azok a kockák, amint látjuk, hogy az alvás időszakaszában egy ember lézetik előttünk. Ehhez ide kívánkozik egy kapcsolódás egy alkotóhoz, őt pedig úgy hívják, hogy Andy Warhol, a Velvet Underground korai kísérleteihez, ahol egy teljes éjszaka alatt, vagy egy teljes nap alatt hasonlóképpen rögzített dolgokat, átalakulásokat. Megjegyzendő, hogy Warhol eredeti neve Ondrej Warhola, és szülei a mai Szlovákia területéről vándoroltak ki Amerikába. Visszatérve a filmhez, van egy íves szerkezete, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan záródik egy ilyen pixilláció, és gyönyörűen záródik abban a térben a háttérben ahogy feljön a nap. (szőke) értékelés:

Hegyi pedellus egy hónapja a Pannonfíling fesztiválon volt Veszprémben, mint zsűritag, Szőkét helyettesítve. Onnan üzent a kisfilmben nektek. A fesztivál másnapján az Estiskola is bemutatkozhatott, a szakkör tagok filmjeiből mintegy egy órás válogatást láthatott a közönség, emellett Hegyi pedellus mesélt a sulinkról, és válaszolt a nézők kérdéseire is.

,
,
,
,

Nagyon szépen kivitelezett animációs flmet látunk, függetlenül attól, hogy itt nem pixilláció, hanem valós mozgások vannak jelen, a kéz formája, mint emberi alak, nagyon szépen vezetődik végig a filmen. Ez egy történet, ami egészen sok mindent elmond, rövidsége ellenére. Nem véletlen, hogy ahogy a 70-es 80-as években bennünket a szuper 8-as film, most pedig az, hogy az interneten keresztül csak rövid anyagokat lehet feltenni, késztet arra, hogy a dramaturgiával foglalkozzunk, egy sűrített üzenetrendszer által. Az érdekelt engem, hogy hogyan záródik le ez a kis rövid etűd, és amikor láttam, hogy az a kisember elérkezik a számítógéphez és láttam a monitoron a "most" feliratot - nem feltétlen kell elfogadni, mert ez egy személyes ötlet - arra gondoltam, hogy ott az enter gombra vagy másra is rálép, amitől ott még valami történik a számítógéppel, tehát én jónak tartom ezt az üzenetet, a végét nem érzem 100%-osan lezártnak. De ettől függetlenül megadjuk a három disznót, szép vállalkozás, átgondolt, és amit a többieknek el kell mondani, hogy nem olyan egyszerű ám ilyen kis felületnél, hisz ez majdnem makro felvétel, a kamerát is szépen folyamatosan végigvinni, tehát itt le kellett ezt próbálni többször. Ebből az következik, hogy az alkotó tudta, hogy mit szeretne felvenni. (szőke) értékelés:

Alapvetően két részből áll a film, narráció köti össze, az egyik része külsőkben egy road movie, táj, antennaerdő, autó, aminek van egy meghatározott világa, a másik rész pedig egy nagyon személyes, sötéteken alapuló és gyufaszálból fákját készített kamerába néző tekintet. Különböző a minősége is a két anyagnak, sokkal erőteljesebb képileg a második szegmense a filmnek, van egy összetett melankólikus üzenete a szövegvilágnak, amiben van egy picit brechti rákérdezés is, felhívás. Annak tükrében, amit eddig Dénestől filmekben láttam, azt kell mondjam, hogy ezek akkor igazán árnyaltak, akkor érezhető bennük a súlypontozás, hogyha az irónia, vagy önirónia nem tűnik el a filmjeiből. Egészen biztos vagyok benne, hogy az irónia soha nem könnyíti ki az ő nyelvezete szerint a film üzenetét, hanem éppenhogy a drámaiságát ellensúlyozza. A mostani filmben viszont azt érzem, hogy túlságosan megértő, elfogadó önmagával szemben, és vádló a többiekkel. Ez nyilván éppúgy őszinte üzenet, hisz a folyamat nem zajlott le, nekünk itt alkotásokat kell néznünk és az eddigi alkotásai szempontjából mindenféleképp azt mondom, hogy egy fontos momentuma maradt ki a Dénes-féle világnak, ez az irónia, mert az iróniában, miközben felmutat, felnagyít, kegyelmez is, és itt nem ad kegyelmet és így a kerettől keretig, a kezdéstől a végig tartó üzenet gyöngül azzal, hogy a film hiányosságait (dramaturgiai, szövegi, előadói) hagyja meg, mert ezt most nem tudja orvosolni az irónia és önirónia. (szőke) értékelés:

Az eszközök, amelyeket a film használ a valós térben lévő elemek más sorrendben való rendezése, akár úgy is, hogy elhigyjem, hogy az a valós, akár szürrealista megközelítéssel (Andalúziai kutya). Miért mondom ezt? A film első harmadában a szubjektív kamera leemeli az órát és gondolkodunk, hogy vajon mi fog történni az órával, majd az óra dobozából a múlt emlékei kerülnek elő, és bár persze látjuk, hogy a nyitó nem az órát bontja ki, de elfogadjuk a hiányosságokat is, mert olyan erős az üzenete a filmnek. Innen kezdve akár azt is felvetném, függetlenül attól, hogy nem akarok beleszólni a filmbe, hogy akár az Idő doboza cím jobban tudna működni, mint az, hogy konzervadás, no comment, de ez csak egy szubjektív ötlet. Nagyon összeszedett az üzenete ennek a vallomás filmnek, ami tulajdonképpen versfilm, verset hallunk a háttérben. Jó és könnyed módon használja az áttűnéseket, és a film erős eszköze a szubjektív kamera, és az alkotó még akkor is egy belső filmet forgat, hogyha ténylegesen megjelenik a vásznon. Fontos eszköze a filmnek a narráció, és ennek a monológnak a szövegkapcsolódási pontjai nagyon fontosak. Ezért a következőket vetném föl. Egyrészt azok a szubjektív képek, amiket technikailag megold, azokra oda kellene figyelni, hogy a kameratestnek az árnyéka ne kerüljön bele a filmbe, hacsak nem dramaturgiai szerepe van. Ha ez nem hiba, hanem elem, akkor többször kell használni, pontosabbá kell tenni. Ugyanezt gondolom a narrációról, hogy nagyon fontos a szöveg, és igenis kell annyira igényesnek lenni, hogy az alkotó, függetlenül attól, hogy a saját élettörténetét, saját szövegét, üzenetét mondja el, esetleg keressen erre szereplőt, aki még pontosabban tudja ezt az üzenetet elmondani. Nem csak a ritmizálás miatt, hanem mert azt gondolom, hogy ennek a filmnek sokkal összeszedettebb a filozófiája, minthogy úgymond elrajzoltan, szinte csak gesztus szintjén odategyük. Ez a film azért nem öt citromdisznó, mert ezek a hiányosságok jelen vannak benne, nem a technika hiányait vetettem fel, ami egyértelmű, hogy azért van, mert a kamera ilyen, hanem a többit, amit az alkotó meg tudna oldani. Így csak három disznó az érték. Kérném, hogy összeszedettebben dolgozzunk. (szőke) értékelés:

Nagyon örülünk, hogy mozgóképet kaptunk. Ebben a filmben vannak vágások, az egyik kérdésem az, hogy látom az indulását a filmnek, nagyon izgalmas, szépen látszik a ló és lovas kapcsolata, de mivel a lovacska megugrik, amikor a hasa alját éri a víz, így magát a fürdetést nem láthatjuk, de így is izgalmas a film középső szakasza, és azt érzem, hogy a filmnek nincs vége. A lovas és a ló kijön a partra, nincs befejezés. A másik gondom, hogy ez egy szeretetteli film, ha nem is vidám, de örömteli, és így nem értem, miért van zenében erre ráhúzva egy keresztény, szakrális, de minden tekintetben fájdalomtól teli, még akár azt is megkockáztatom, melankólikus zene. Nem értem a zene és a kép viszonyát, annál is inkább, mert itt nincsenek eredeti hangok, tehát a némafilm fölötti hang fontosabb ritmust kap, mint amit gondolnánk és a kapcsolódást nem értem. Azt már ki se merem mondani, hogy milyen asszociációkat indít el. Mit fájlalok? A nyár elmúlását, vagy történt valami, amit soha nem tudunk meg ebből a filmből? Nem érzem adekvátnak a zenét. Tehát örülünk a filmnek, de a két probléma miatt ez egy disznó. (szőke) értékelés: