Videó

Egy éves az Estiskola körülbelül, mármint hogy nagyjából, mert egyrészt mi Andrással régebb óta csináljuk, csak azt ti nem láttátok, mert az még úgymond offlájn ment, hogy mire elindul rendesen, addigra lássátok. Legyen mit. De mondjuk körülbelül egy éves. Valahogy úgy. Hegyi meg azt találta ki, hogy mi lenne, ha mindenki, aki tag, elkezdené újra a leckéket, már aki küldött be, aki nem az meg küldjön, és hogy ez érdekes lehetne, hogy azóta mi változott, hogy mondjuk máshogy csinálnátok ma meg az elsőt, vagy a másodikat, máshogy mutatkoznátok be. Persze lehet az új leckéket is, meg minden megy tovább, csak ez egy ötlet.

Karácsonyra kamerát kaptam, elutaztunk a barátainkhoz és ott vettem fel vele az első felvételeket. Ezeket láthatjátok. Bár közben formálódott egy laza koncepció a fejemben természtesen nem készült el a film, lehet nektek nem is fog többet mutatni mint egy homevideo, mégis összevágtam és megmutatom. A filmben két olyan ember szerepel (az egyik látszik, a másik csak a hangjával) akik már 20 éve barátaim egy olyan közegben, ahol sok minden történt már velünk, velük. 20 évet, az adott pillantot és ezt a két egyébbként sem hétköznapi embert, a viszonyainkat meg a karácsonyt nehéz szétválogatni vagy épp összerakni mégis talán megérződik valami ezekből, mintahogy néhány korábbi filmben szereplő elem forrására is talán kicsit fény derül. Zene nincs bár András mikor elmeséltem neki mi van a fejemben a kamera mögött, rögtön Cseh Tamás Fehér babák takarodója című nótáját dobta, alá is tenném de nincs meg digitálisan így aki tudja képzelje alá.

Van vezérfonal, amire felépül ez a film, de mégis mozaikban marad a közlés. Látszólag indok nélkül kalandoz a kamera, közben valami karácsonyi munka folyik barátok között, akik be is mutatódnak, meg nem is, közben meg is tudunk valamit, meg nem is, mintha mégis mi nézők is ott ülnénk a körben és néznénk, ahogy a baráti kör tevékenykedik és adomázik. Talán annyiban lehetne segíteni a nézőt, hogy a képek és az atmoszférát közvetítő hangok fölött valami rendezői narráció megjelenjen, ami összefogja az üzenetet. (szőke) értékelés:

Itt is egy filmverset és egyben egy monológot látunk arról, hogy mire vágyik a mesélő. De igazából ha innen közelítenénk meg, nem biztos, hogy olyan közel tudnánk jutni, hogy minden egyes formajegyét beépíthetőnek érezhetnénk a filmmel kapcsolatban, miközben azt a varázst, azt a csodát és szeretetteliséget, őszinteséget és esendőséget elveszítenénk a filmmel kapcsolatban, amit most nagyon is erőteljesen közvetíti az alkotó. Akkor most az a kérdés, hogy szegény estiklopédiának mit mondjunk, milyen stílusú ez a film? És nekem az a bátortalan megjegyzésem van, hogy ez a film tulajdonképpen egy ima. De akkor megint az estiklopédia szempontjából fölvetődik a kérdés, hogy gyorsan átugrom az estiklopédiába és föllapozom azt a rovatot, ahol konkrét leírásokkal elmondják, hogy milyen imák vannak a világban, mert akkor szakszerű lesz és tudni fogom, hogy kell imádkozni. És azt venném észre, hogy a leírt imák nem passzolnak ehhez a fajta megközelítéshez, amit itt Dénes ágya kapcsán próbálnak nekünk elmondani. Merthogy hosszabb, nem is pontosan hangzanak el benne a szövegek, és akkor megint összekavarodik az emberben minden, hogy miért mondják erre a történetre, hogy ima. A régiek néha azt mondták, hogy az ima tulajdonképpen egyfajta sűrítés, koncentrálás, összpontosítás, és amitől imává válik, hogy kimondatódik az, ami az emberben zajlik. Nagyon sokszor föl szokott vetődni az a kérdés, hogy hogy tudok én jól elmondani egy imát. Hogy tud egy kisgyerek, egy idős ember, vagy bármilyen ember elmondani egy imát jól. Néha azt lehet hallani, hogy azt mondják, hogy mondd el az imád úgy a magad módján, a magad szövegével, esetlenségével, ahogy az neked megy. Merthogy az ima neked fontos, hogy megpróbáld megfogalmazni mindazt, amire vágysz, a köszönetedet, kérdéseidet és mindent. Az az ima egyszeri és megismételhetetlen lesz, de kell hozzá a bátorságod, az esendőségedhez kapcsolódó bátorságod, hogy ki merd mondani, amit az imádba foglalsz. És minden olyan imának örülni kell, ahol ez a bátorság vagy esendőség megjelenik. Ezért tartom nagyon fontosnak a Dénes filmjét és nem hiszem hogy bármelyik életlen, vagy kameramozgásában esetlen részt ki kellene emelni és azt kellene elemezni, mert egyet biztosan ki lehet mondani, hogy a Kovács Dénes filmje kapcsán lehet tudni, hogy az alkotó eldöntötte, mit akar üzenni. Ennek az eszköze a koncentráció, és az eredménye egy nagyon szép ima. Annak is nagyon örülök, hogy ebben az imában az ő közvetlen környezete, személyes környezete, tárgyai, hangja és akik számára legfontosabbak, a családja is segít ebben és ott vannak, hogy az ő emberi valósága minél jobban érthető legyen számunkra. Nagyon tisztelni tudom, hogy sokkal bátrabban teszi ezt meg, mint amit én mostanában magam módján képes lennék egy ilyen közegben, mint az internet. Drukkolok Dénesnek. Négy citromdisznó. (szőke) értékelés:

Az etűd talán egyik meghatározása lehetne a képvers kategória, egyrészt mert egy vers illusztrációt látunk, miközben a vers, felolvasott szöveg szövedéke egy költői rendszer szimbólumokkal, addig a képi világ sokkal realistább, valóságközelibb, inkább dokumentarista, olyan apró jegyekkel megtűzdelve, ami az öniróniát is magában hordozza. A problémám az, hogy miközben egy izgalmasan egymásba úsztatott férfi-női hanggal megoldott költői üzenetet hallunk, két dialóghangot, ami nagyon jó ötlet, de ez nem teljesedik ki, nem áll egésszé össze, gondolok arra, hogy nem kap súlypontot, hogy a női hang miért szerepel a filmben, miközben jó hallgatni, jó a hang, de nem fejtődik meg, hogy mi a szerepe. Sejtéseink vannak, de ez nem egyértelmű. Az önirónia azért kerül szóba a képi világnál, mert az is igazából csak szinte egy pillanatra érezhető, ugyanakkor alapvetően a szövegből is adódóan és a téli tájból, a könyezetből is következik, hogy a képek inkább melankólikusak. Lassú, hosszú, kitartott fix expozíciókat látunk, amiben térbeli mozgások is vannak. Összefoglalva, nem pontosan eldöntött tény, hogy az önirónia csak az anyagtól, véletlenszerűen jelenik meg a szövetben, vagy ez egy tudatos megjelenés-e, a külső szemlélő számára most a film kicsit keveredik, bizonytalankodik abban, hogy egy dramatikus üzenetet látunk, vagy ez a dramatikusság csak egy fátyol, amiből az önirónia teste időnként csábítóan előbukkan. Ez egy döntés kérdése lett volna, hogy merre indítja a filmet az alkotó, miközben egy átgondolt üzenetet látunk, de ennél határozottabbnak kell lenni, elsősorban azért, mert a filmjeinket azért készítjük el, hogy bár nem moziban, de itt a saját kis mozidként mutasd be és az üzeneted célba érjen, megértsék mások. Most ezek nincsenek pontosan kimondva és nem számoltattad el magad ebben. Tökéletesen tisztában vagyunk mi nézők azzal, hogy sok munkát jelent egy ilyen rövid etűd komponálása, az arányokra figyelni kell. (szőke) értékelés:

Az én új házikedvencem egy kutya, akinek problémái vannak az orrával. Emiatt szomorú, és folyton zaklat. Szóval úgy kezdődött, hogy mindig figyelt, és leskelődött, és azt akarta, hogy játsszak vele. Aztán megelégeltem, és kigondoltam, hogy hogy járhatnék túl az eszén. Persze szeretem én, de gondoltam leszáll rólam, ha kap egy... na de kiderül majd, mit.

Ez egy három disznós megoldás, több filmnél elmondtuk a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármast, itt most ezt rendben lévőnek érezzük. Elindul a pixilláció, jó a színészi játék, a folyamatos gesztusok, mimikák, variábilis a használat, jók a blende zárások, jó a zeneválasztás és jó a cím is, mert a csel a macika kamera, ami rögzíti az eseményt és ez az önvideó történet, a visszacsatolás játék jó képi gegben jelenik meg közérthető formában egy kis pamfletben. (szőke) értékelés:

Üveggolyóképek 6. - vágy

A "vágy" leckéhez próbáltam képeket készíteni, de ez sem oda tartozik. A "gyűlölet" leckébe küldeném, ha lenne.

A kép mondanivalójával nincs vitánk, azonban a formai megoldásokhoz némi hozzáfűzést adunk a kis filmben, aminek a lényege, hogy addig egy témát nem szabad békénhagyni, amíg nem azt látod a végeredményben, ami a célod volt, és amíg esztétikai, formai megjelenésében zavaró momentumokat találsz benne. (hegyi-szőke) értékelés:

Az úgy van, hogy mindenféle versenyen kívül gondoltam megosztom veletek azt a receptet, amit minden évben egyszer, vagy kétszer maximum, elkészítünk. Ez a flódni. Fűszeres Eszternél láttam az ő receptjét, ami ehhez nagyon hasonló. Minden alkalommal kicsit finomítok a technikán és az összetételen is. Azt előre le kell szögezzem, hogy szerintem a flódni nem egyszerű dolog, egy napot simán rá kell szánni. Igyekszem a teendőket sorrendben leírni.

Először a töltelékeket szoktam megcsinálni, mert egyrészt azokat hidegen kell belesimítani a tészták közé, másrészt azok pihenhetnek, és ha nem egy nap alatt akarom lezavarni a sütést, akkor ezt előző nap nyugodtan meg lehet csinálni, nem lesz baja, hogy áll. Hogy a recept mennyire kóser vagy sem, nem tudom megmondani, nem értek hozzá. Ami még fontos: a mi tepsink 25x35x5.5 cm-es, ebbe amit leírok, így éppenhogy tetőig fér bele. Tehát ehhez képest kellhet módosítani az arányokat, ha más méretet használtok.

Almatöltelék:
   * körülbelül 1 kiló alma meghámozva, szeletelve. Nem baj, ha több.
   * 1 ek. méz
   * 1 ek. porcukor
   * fahéj
   * szegfűszeg
   * prézli (ami felszívja a nedvességet majd az almából)
   * 2.5 dl bor (fehér, nem édes, jó minőségű)

Meghámozod, leszeleteled az almát, bele egy edénybe, rá a bort és a többit és átpárolod. Nem szabad, hogy péppé főzd. Ha megvan, lecsöpögteted, a leve jó lesz a dióba, és hagyod kihűlni.

Máktöltelék:
   * 35 dkg mák darálva
   * 2 narancs héja belereszelve
   * 2 kanál baracklekvár
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * 2 dl bor

Összekutyulod, rottyantasz rajta egyet és kész. Ha van narancslekvár, az is lehet benne.

Diótöltelék:
   * 35 dkg dió
   * 25 dkg porcukor
   * 10 dkg mazsola
   * negyed tábla étcsoki
   * 1,5 dl bor

Mint a máknál, kevered, kutyulod, rottyantod, hagyod hűlni. A csoki kihagyható.

   * szilvalekvár - erről sokat nem tudok mondani. 35 deka körüli mennyiség elég kell legyen, lehetőleg ne túl hígat válassz, de legyen kenhető.

Tészta:
   * 80 dkg liszt
   * 40 dkg vaj
   * 15 dkg porcukor
   * 6 tojás sárgája
   * 2 dl bor
   * csipet só

Összekevered, gyúrod, amíg egyenletes, könnyen nyújtható tésztát nem kapsz. Én teszek bele sót, anélkül nem ízlik, de elhagyható, ha ezen múlik a kóserség. Amikor meggyúrtad, akkor fogod szépen a kész tésztát és elosztod úgy, hogy legyen négy darab 30 dekás darab, és egy pluszban, ami körülbelül 45 deka lesz. Ezeket becsomagolod folpackba, és beteszed a hűtőbe. Állhat nyugodtan, könnyebb lesz vele dolgozni.
   Ha ezzel megvagy, a tészta pihent és a töltelék kihűlt, akkor jön a melós rész, a nyújtás és kenés. A nagyobbik darab tésztával kezded. Kinyújtod úgy, hogy a tepsidbe tudd tenni úgy, hogy felérjen oldalt a tepsi tetején túlig. Mintha kibélelnéd vele a tepsit. Én vékony tésztát szoktam. Ha ez megvan, jön az első réteg, a mák. Rákened, eldolgozod, óvatosan, hogy ne szakítsd ki a tésztát. Igyekezz egyenletessé tenni. Utána kinyújtod a második tésztaréteget, belehelyezed a mák tetejére, úgy, hogy sehol ne lógjon ki alóla a mák. Hozzá is tapicskolhatod az alap tészta széléhez. Megszurkálod villával. Jöhet az alma. Ellapogatod, ha nagyon leves, keversz hozzá prézlit, hogy ne áztasson el mindent. Utána megint tészta. Erre diót teszel, ellapogatod, szép egyenletesen. Utána megint tészta. Ezt is megszurkálod. Aztán jön a szilvalekvár. Ha elkented, utána az utolsó tészta jön. Ennek a szélét összedolgozod a legalsó tészta oldalával. Megkened tojásfehérjével, megszurkálod, rajzolsz bele, ami tetszik.
   A sütés nagyon fontos dolog. Villanytűzhelyünk van. Középre helyeztem, alsó-felső tűz megy, és így kap a tepsi 3, 3.5 órát 150 fok körüli hőn. Nem szabad gyorsan sütni, mert akkor megég az alja, teteje, a közepe nem lesz kész. Idő. Amikor szépen aranybarna a teteje, akkor megszúrod, hogy mit mutat, ha nem ragad semmi se a tűhöz, akkor lehet, hogy kész. 3 óra elég kell legyen. Ha késznek ítéled, akkor megvárod, míg kihűl, és utána kiborítod egy deszkára, vagy valahogy kiszeded a tepsiből. :) Ami a lényeg: én nem vacakolok, villanykéssel szeletelem. Hát, ennyi nagyjából.

Már öt éve nem koriztam (úgy igazán rendeseket meg már vagy tíz éve), ezért most nagyon tetszett. Szerettem volna kis ízelítőt adni nektek belőle, mindenféle művészi igény nélkül.

Nagyon jó az, hogy egy eredeti hangot, a jég ropogását lehet hallani a korsolyával, nagyon jó ez a hang, ami a lépés ütemével ritmizálja, drámaivá változtatja ezeket a képeket és nagyon izgalmasan fokozódik ez a krimi, ez a feszültség. Egyetlen egy probléma van vele, hogy nincs vége, nincs igazából lezárva, és attól függetlenül, hogy valamit szorgalmiként készítünk, vagy konkrét feladatként, a szorgalmikra is érvényes, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. Még akkor is, ha alapvetően egy avantgard feladatot képzelünk el, mert egy ilyen helyzet, színház, tánc is a legalapvetőbb keretekkel rendelkezik, például, hogy a néző odaérkezik, vagy elmegy. Az is keretezhet egy adott térben lévő alkotást, itt pedig az a keret, amikor megnyomom a play gombot, és az a vége, ahol megáll. Ez így most nincs lezárva. Egy disznót adunk, mert van benne munka. (szőke) értékelés:

Kedves Árpád, ez egy 3 disznós film, nézd meg az üzenetet hozzá, ezt javasoljuk a többieknek is, és plusz egy disznó jár a kiegészítésért. Nagyot pörgettél. (szőke) értékelés: +
Márti javasolt Szőkének 3 citromdisznót, amit a közös ólból átutalok neki. (hegyi)

Áldott Karácsonyt Békés Újévet!

Kedves Dénes, köszönjük a stáb és a többiek nevében is. (szőke-hegyi)

Ez nem feladat, hanem videoüzenet lenne. Karácsonyra küldenék mindenkinek, így természetesen Zsoltnak és Andrásnak is egy üzenetet. Az üzenetet külhonban (Lipcsében) a Nikolai Kirche-ben vettem fel, épp egy karácsonyi koncert próbáján. A video elején látható csillag a környéken híres Herrnhuter-csillag. (Herrnhut a német, cseh, lengyel határnál található település, ahol ezeket a csillagokat a mai napig kézzel készítik.)

Nagyon szépen köszönjük, a pedellussal úgy döntöttünk, hogy nem adunk értékelést a karácsonyi üzenetekhez, egy disznó mindenkit megillet, hogy gondolt ránk és a többiekre és készített valami kedvességet. (szőke-hegyi)

A pedellus és Szőke szkájpin próbáltak elemezni és azt felvenni videóra, de hát így sikerült. Összefoglalva: köszönjük, Karalábé. És nem a tartalma, hanem a film formai megoldása miatt 3 disznó. (szőke-hegyi) értékelés:

A Balaton együttes jellegzetes dalára tulajdonképpen egy pixillációt látunk, egy egész éjszakás intervallumban. Nem elsősorban azért izgalmas a történet, mert hogy látunk egy intim jelenetet, hogy egy ember alszik, hanem azért, mert ez a pixilláció egy olyan eszközként tud működni ebben az anyagban, amely sebezhetővé, betekinthetővé, esendővé változtatja mindazt a látványt, amit látunk ennél az egy éjszakás alvásnál. Minden emberi és minden kitárulkozó és minden nem megjátszott és valós helyzetét nagyítja fel a pixilláció, azok a kockák, amint látjuk, hogy az alvás időszakaszában egy ember lézetik előttünk. Ehhez ide kívánkozik egy kapcsolódás egy alkotóhoz, őt pedig úgy hívják, hogy Andy Warhol, a Velvet Underground korai kísérleteihez, ahol egy teljes éjszaka alatt, vagy egy teljes nap alatt hasonlóképpen rögzített dolgokat, átalakulásokat. Megjegyzendő, hogy Warhol eredeti neve Ondrej Warhola, és szülei a mai Szlovákia területéről vándoroltak ki Amerikába. Visszatérve a filmhez, van egy íves szerkezete, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan záródik egy ilyen pixilláció, és gyönyörűen záródik abban a térben a háttérben ahogy feljön a nap. (szőke) értékelés:

Hegyi pedellus egy hónapja a Pannonfíling fesztiválon volt Veszprémben, mint zsűritag, Szőkét helyettesítve. Onnan üzent a kisfilmben nektek. A fesztivál másnapján az Estiskola is bemutatkozhatott, a szakkör tagok filmjeiből mintegy egy órás válogatást láthatott a közönség, emellett Hegyi pedellus mesélt a sulinkról, és válaszolt a nézők kérdéseire is.

,
,
,
,

Nagyon szépen kivitelezett animációs flmet látunk, függetlenül attól, hogy itt nem pixilláció, hanem valós mozgások vannak jelen, a kéz formája, mint emberi alak, nagyon szépen vezetődik végig a filmen. Ez egy történet, ami egészen sok mindent elmond, rövidsége ellenére. Nem véletlen, hogy ahogy a 70-es 80-as években bennünket a szuper 8-as film, most pedig az, hogy az interneten keresztül csak rövid anyagokat lehet feltenni, késztet arra, hogy a dramaturgiával foglalkozzunk, egy sűrített üzenetrendszer által. Az érdekelt engem, hogy hogyan záródik le ez a kis rövid etűd, és amikor láttam, hogy az a kisember elérkezik a számítógéphez és láttam a monitoron a "most" feliratot - nem feltétlen kell elfogadni, mert ez egy személyes ötlet - arra gondoltam, hogy ott az enter gombra vagy másra is rálép, amitől ott még valami történik a számítógéppel, tehát én jónak tartom ezt az üzenetet, a végét nem érzem 100%-osan lezártnak. De ettől függetlenül megadjuk a három disznót, szép vállalkozás, átgondolt, és amit a többieknek el kell mondani, hogy nem olyan egyszerű ám ilyen kis felületnél, hisz ez majdnem makro felvétel, a kamerát is szépen folyamatosan végigvinni, tehát itt le kellett ezt próbálni többször. Ebből az következik, hogy az alkotó tudta, hogy mit szeretne felvenni. (szőke) értékelés: