Videó

Kedves Dénes, kedves hibaisták, nagyon köszönjük ezt a filmet, egy disznó mindenképp jár azért, hogy ez a film itt van, hogy ez a bemutatkozás megtörtént, bár megvallom őszintén, van nem kevés olyan hibaista is, aki nem lett még estiskolás, ezen még van mit dolgozni. Egy disznó a filmes munkáért is jár, mert Dénes igyekezett mederben tartani a nagy folyót, de ha már itt tartunk, azt azért el kell mondanom, hogy ahogy már mondtuk ezt más képnél, munkánál, itt sincs másképp, káosszal nem ábrázolunk káoszt, vagyis a hibaistákról készített filmet is kell szerkeszteni és kell vágni, és nem lehet hagyni azt, hogy a szövegek önismétlő folyammá terebélyesedjenek, mert a néző türelme nem végtelen. Itt Dénes a kérdező, Dénes az operatőr és a rendező is, tehát háromszorosan is ő a főnök, és nem szabad kiengedni a kezéből a kormányt. Ha elhangzik egy kérdés, amire a riporter választ akar kapni, akkor a pillanat adta lehetőséget is figyelembe véve el kell döntenie, hogy ha nem érkezik válasz vagy mellébeszéd van, akkor a kérdés volt rossz - ha igen, egyből kell váltani - vagy a kérdezett nem koncentrál, akkor pedig nem szabad elengedni, amíg valami irányt, valami választ nem kapunk. Szóval csak annyit még, hogy reméljük, lesz még ilyen filmes helyzet és kérdezés, amiben Dénes bulldogabb lesz. (szőke) értékelés:

Márti megint a vörössel kezd, és gyakorlatilag Nina Hagen és Janis Joplin keverékét látjuk egy Czinkóczi Zsuzsa szintű romantikus és drámai végkifejletben. Gyakorlatilag tragikus a befejezés, mert a stáb a végén a főhősnőt otthagyja, gyönyörű rock and roll van ebben, ami a Mercedes Benz-es Joplint idézi bennünk, szóval őrületes a film és Mártit arra tudjuk sarkallni csak, ahogy a Tilosban is, amikor még nem tudtuk, hogy elküldte a filmet, de a pedellus sas szemével felfedezte már, hogy Márti filmezz és alkoss és legyél a mi kis istennőnk és nyomjad ezeket az őrületeket, mert ennek van eleje, vége, érzed a dramaturgiát. Ez egy nagyon komoly színészi szóló és minden viccet félretéve egy fájdalmas üzenet, egy gesztusfilm. Erről majd bővebben is beszéltünk a pedellussal, ami nemsoká fel is kerül a szertárba majd. (szőke) értékelés:

Pontosan nem tudom meghatározni, hogy a hölgy melyik indián csoportba tartozik, a dal egy egész érdekes kapcsolódást indít el. Ha visszaemlékszünk a magyarországi népdalainkra, azokra a ritmusokra, amelyek népi és szakrális tavaszváró ritmusok amikkel a kikeletet várják és hívják, itt a hölgy hangja mögött is hallatszik, hogy van kísérete, a szívritmusnál picit gyorsabb sebességgel ismétel hangokat és ritmusokat, amelyek picit váltakozva lüktetésszerűek is, és ez sokban hasonlatos a mi tavaszvárásunk ritmusaihoz. Az eszkimó népzenében ugyanez a zenevilág megtalálható, elsősorban hasi légzéssel hozzák ezt létre többnyire duóban úgy énekelve, hogy a hasukat összeérintik és a has nyomással együtt ritmizálva mintegy kis zakatoló gép, együtt énekelnek. Ennek profán okai is lehettek, hogy a hidegben az eszkimók a dalokat is energia töltésre, a hőfok, az öröm, a mozgás létrehozására is használták, tehát míg az indiai területeken egy lassú, jógamozgás honosodott meg, nyilván ez a technika nem tudott volna működni az északi hidegben, itt egy dinamizáló dologra van szükség. Ez a dal, amit Annáék kanadai filmjében látunk egy dinamizáló, bemozgató mágikus dal és ez kapcsolódik ehhez a havas tájhoz, ahol a fények már jelzik, hogy készülődik a tavasz és ezzel a mesedallal nagyon várják, hogy jöjjön a tavasz. Hármas szerkezetben építkezik a film, látjuk a tájat, majd utána ezt a színpadi éneklést és végül visszatérünk a tájhoz, ami így elég határozott kiáltó üzenet, hogy jöjjön a tavasz. Az A-B-A történetformálástól szomorú a helyzet, hogy énekelünk, de még nem történt semmi. Hiányoljuk Anna jelenlétét, bár a cigarettafüst utal rá, de azért őt is kérjük, őt is várjuk, őt is látnánk. (szőke) értékelés:

Egy tárgyanimációt látunk, bár a név nem teljesen stimmel, gondolhatjuk azt becenévnek is, szóval ennek az animációs filmnek a különlegessége az, hogy utószinkronnal az emberi alak szájmozgásai szinkronizálva vannak, és erre törekszik is a narrátor, ami nagyon nehéz technika, különösen a második felében a filmnek, ahol a nevetést animálja az alkotó. A formavilága, az egész üzenete nagyon megejtő a filmnek, miközben a célok között ott az öröm, de mégis ez egy szomorú üzenet, elsősorban az őszintesége és szeretetreméltósága miatt és esendősége miatt mindenképp 3 disznó. Szépen záródik és egy szomorú, áldozati történet, amit a színek is erősítenek. Az érződik az alkotásban, hogy nagyon fontos az alkotónak, hogy tartozhasson valahová, beszélhessen emberekkel, lehet érezni az egyedüllétet, az egész képi üzenet is ezt erősíti akár tudat alatt is, hisz egy sematikus háttér előtt látunk egy figurát. (szőke) értékelés:

Zeneileg egy nagyon fontos emléknyomot kapunk, ritka, hogy ilyen közelségben megengedik dokumentálni, filmezni magát az imát, jó látni ezt a puritán és egyszerű környezetet, ami az énekest jellemzi, ugyanakkor talán ha megoldható lett volna, jó érzés lett volna látni minél többet ebből az imateremből, nyilván ennek voltak kritériumai, azt is csodálom, hogy megengedték fölvenni ezt az imát. Nagyon szépen köszönjük. (szőke) értékelés: