Videó

Család, barát, mozgás, meg minden. Főleg zene.

Most ezzel lehet, hogy vitákat fogok elindítani, nem célom senki megbántása, én ezt a filmet nagyon szeretem, és most furcsa dolgokat fogok mondani, mert azért szeretem, mert olyan kisugárzó, érzelemgazdag és személyes, és annyira nem tudom jobban mondani, olyan mintha egy fürdőszoba kulcslyukán néznék be, olyan dolgokat láthatok itt, a gesztusokkal, a karnagy munkájával kapcsolatban, amiről azt gondolom, hogy csak ritkán mutatkozik meg külső embernek, ezek a finom, izgalmas női rezdülések tele vannak érzelemmel. Eleve az alkotás folyamatába betekinteni, a mágus munkájába, hogy ez honnan tör belőle elő, az egészen mindenfajta szexust előhoz, nem tudom ezt másképp mondani, ragyog az egész. Mi a baj? A baj nem más véleményem szerint, hogy miközben az alkotó, a szereplő teljességgel kitárulkozik, mindent érzünk és mindent láthatunk, maga a film nagyon puritán dolgon, bántóan puritán módon dolgozik, A-B verzióban egy picit félprofilosban egy gépállásból és a szükség kevéért kétszer-háromszor ansnittben mutatja ugyanúgy a karnagyot, amihez valószínű többször is fel kellett venni ezt a kórusművet, gondolom a felvétel egy kamerával készült. Nem fogom húzni, azt mondom, túl egyszerűen van fogalmazva a film kezelése ahhoz képest, hogy milyen izgalmas történések zajlanak itt le ebben a feladatban. Én nem azért nem akarom elfogadni ezt a filmet család kategóriában és pontozni, merthogy nem tudom tökéletesen befogadni a magam számára, hisz nagy öröm látni a hölgyet, ahogy dolgozik, hisz az egyik kedvencem az, ahogy gyakorlatilag egy teljes komplett színészi munkát látunk és ebben ráadásul benne van a rontás is, és mögé látunk a függönynek, óriási intimitással, végig nem a testi, hanem a lelki meztelenség ott van a filmben, de ezért kell mondanom azt, hogy az alkotónak többet kell foglalkoznia ezzel a filmmel, mert az látszik, hogy neki a karnagy nagyon fontos, mert fontos a gesztusokból érezve, hogy a karnagynak nem zavaró, hogy ott van a kamera és ez biztosan az alkotó személyiségének köszönhető, akkor miért nem foglalkozunk egy olyan filmmel, ahol egy üzenetként mesélem, éneklem a világnak, hogy itt van egy csoda, egy gyönyörűség, aki megvarázsolva a hangokon keresztül a láthatatlan világot megmutatja nekünk. Magyarul nem lehet elintézni egy történetet azért, mert a kórusmű ettől eddig tart két beállítással és igazából ezt a főhajtást annyival elintézni, hogy vége a dalnak. Ezért én azt kérem, hogy ebben a kategóriában azt a szerelmet, azt az érzékiséget és csodát, ami megjelenik a zenén keresztül, de nem az alkotó filmjén keresztül, azt tessék megmutatni, mert ezt biztos, hogy emberként megéli, akkor miért nem fogalmazzuk meg ezt a filmmel? Oda tudok bújni, le tudok feküdni, körbe tudok járni a kamerával, tessék és varázsoljon az a kamera is, ne csak az ének. Ismétlés. (szőke)

Bandi! Ott vagyok benne, azzal amivel tavasszal foglalkozni szoktam.

Az alkotó úgynevezett keretes művet hozott létre, csikkel kezdünk és csikkel végzünk, közte állatokat látunk. Azt kell mondjuk, hogy amilyen erős a középső rész, főleg a mezőn szaladgáló szarvasok, úgy a film eleje és vége ehhez képest sokkal bátortalanabb, sokkal kevésbé reveláció erejű. Ha a felvetés a kosz, a szemét és az ember beavatkozása a természetbe, párhuzamban a természeti képekkel, akkor míg a mérleg egyik serpenyőjébe erős képi utalások kerülnek, a másik serpenyű könnyebb, ráadásul az eldobott csikk egyszerűsítése ellentmondásban van formailag is az organikus helyzet bemutatásával. Az alkotótól tudjuk, hogy ez a két helyzet egymástól néhány méterre zajlik, de ez a filmből nem derül ki, mert a kamera mozgás nélkül egy vágással vált át, így nincs összekötve a két történet. A környezet szennyezését ennél jóval mellbevágóbban lehetne megmutatni. A középső rész bátrabb vágást igényelne, mert picit hosszú. (szőke) értékelés:

Rövíííd kííísérletííí ríííport meréééénylet önmagaaam és a híííbaííísták elen... szürrrrealííízm... dadaííízm... híííbaííízm. Azé csúnya szürke mert nem akartam víííílágítni a mobilommal arcocskájukba meg mert gondóltam bírja a kamera a sötétben bújkálódást... az bírta... csak a szemnem... kilettgammamosva de mer ahhoz nem értek iljen lett... bár annak látszik nem hibaista csak szár bár küzküszküdöttem vele tehát verotska asszondaná megkaphatom mégis a júdáspéz felét... HIBAISTÁK pussz és kössz... (fellépőlista a végén)... a fröccsöt kölcsönösen szponzoráltuk: mi... Roli kell még valamit tudniuk...?

Kedves Dénes, kedves hibaisták, nagyon köszönjük ezt a filmet, egy disznó mindenképp jár azért, hogy ez a film itt van, hogy ez a bemutatkozás megtörtént, bár megvallom őszintén, van nem kevés olyan hibaista is, aki nem lett még estiskolás, ezen még van mit dolgozni. Egy disznó a filmes munkáért is jár, mert Dénes igyekezett mederben tartani a nagy folyót, de ha már itt tartunk, azt azért el kell mondanom, hogy ahogy már mondtuk ezt más képnél, munkánál, itt sincs másképp, káosszal nem ábrázolunk káoszt, vagyis a hibaistákról készített filmet is kell szerkeszteni és kell vágni, és nem lehet hagyni azt, hogy a szövegek önismétlő folyammá terebélyesedjenek, mert a néző türelme nem végtelen. Itt Dénes a kérdező, Dénes az operatőr és a rendező is, tehát háromszorosan is ő a főnök, és nem szabad kiengedni a kezéből a kormányt. Ha elhangzik egy kérdés, amire a riporter választ akar kapni, akkor a pillanat adta lehetőséget is figyelembe véve el kell döntenie, hogy ha nem érkezik válasz vagy mellébeszéd van, akkor a kérdés volt rossz - ha igen, egyből kell váltani - vagy a kérdezett nem koncentrál, akkor pedig nem szabad elengedni, amíg valami irányt, valami választ nem kapunk. Szóval csak annyit még, hogy reméljük, lesz még ilyen filmes helyzet és kérdezés, amiben Dénes bulldogabb lesz. (szőke) értékelés:

tantestületi figyelmeztetés? általánosban már kaptam. ja zene: Dragibus

A szorgalmira megvan az egy malac, nem tudok mit hozzáfűzni. (szőke) értékelés:

Az erőszakos boldogító.

Márti megint a vörössel kezd, és gyakorlatilag Nina Hagen és Janis Joplin keverékét látjuk egy Czinkóczi Zsuzsa szintű romantikus és drámai végkifejletben. Gyakorlatilag tragikus a befejezés, mert a stáb a végén a főhősnőt otthagyja, gyönyörű rock and roll van ebben, ami a Mercedes Benz-es Joplint idézi bennünk, szóval őrületes a film és Mártit arra tudjuk sarkallni csak, ahogy a Tilosban is, amikor még nem tudtuk, hogy elküldte a filmet, de a pedellus sas szemével felfedezte már, hogy Márti filmezz és alkoss és legyél a mi kis istennőnk és nyomjad ezeket az őrületeket, mert ennek van eleje, vége, érzed a dramaturgiát. Ez egy nagyon komoly színészi szóló és minden viccet félretéve egy fájdalmas üzenet, egy gesztusfilm. Erről majd bővebben is beszéltünk a pedellussal, ami nemsoká fel is kerül a szertárba majd. (szőke) értékelés:

Ez az úgynevezett meditatív animációs film kategóriájában működő nagyon komoly buddhista megfogalmazás, azt tartom nagyon fontosnak, hogy ebben a történetben a szerethetőséget, humort meg tudta tartani, nagyon nagy szeretettel néztem a filmet és éreztem ezt a révülést, és az külön jó, hogy egy ici-pici változás mindig van benne. Ez egy repetitív film, amivel kapcsolatban meg kell említsük Steve Reich munkásságát, vagy a hazai 180-as csoportot, Szemző Tibort, akik nagyon különleges zenét játszottak és ha jól tudom, ők dolgoztak is együtt. Várjuk a folytatást és nagyra értékeljük a kézi munkát, és azt is mondhatjuk, hogy hasonlít a figura rád. (szőke) értékelés:

Hamarosan lezárul a táborba a jelentkezés, hisz a határidő vasárnap este lejár. Arra kérek mindenkit, aki még szeretne velünk lenni május 9-10-11-én, hogy küldje el a jelentkezési lapját, és töltsön fel leckéket, hogy a többiek is megismerhessék.    

Akik eddig jelentkeztek: Medvegy Bara, Nádasdy Nóra, Pap Árpád, Kovács Gyula, Kepes József, Gerlei Gábor, Székely Dávid, Héjja Balázs, Mácsai Ferenc, Bobák Csaba, Gulyás Ákos - és természetesen velünk lesz Kovács Tamás és persze Szőke meg Hegyi is.    

Lesznek szabadon végezhető helyzetek, saját ötlet megvalósítására, és lesznek olyan feladatok is - cendélet, kompozíció, világítás, portrézás, képelemzés - amikben szeretnénk vezetett feladatmegoldásokat is végezni.

Kiskoromban mozdulatlanul sikló orosz táncos szerettem volna lenni.

Akaratomon kívül elolvastam, nem amikor 28 hozzászólás volt, hanem nyolc vagy nem tudom mennyi, hogy mit írtatok, és akkor volt ez, amikor benne volt, hogy túl hosszú a film eleje. Ez egy pixillált színpadias helyzet, aminél a függönynek látszó tárgy széthúzódik és ebben a filmes üzenetben nagyon fontos szerepe van ennek a függönynek, egyenértékű üzenete a mozgó modellel, és nem véletlen a színe sem, és a várakozás sem, ez a vörös szín keretezi a történetet. Régebben is beszéltünk a színek és formák szimbolikájáról és ez a vörös és a széthúzódó rés, ami megnyit egy mesét, ahol egy mesei alak, egy női alak, egy kis marionettlány látható, talán nem véletlenül az amúri partizánok dala szól, ami mindenképp monumentális epikus zenei történet, nem csak azért, mert benne van a szláv hangulat, hanem a határtalan tér romantikája is. Amikor ez a mese megnyílik, akkor ez egy kislánynak, ha akarjuk hattyúdala, ha akarjuk meséje, és mindez olyan, mintha betekintenénk egy rejtett bugyorba. Nagyon egyértelmű a kódolás és a függöny szétnyílása, és ez tudatos, hogy ilyen hosszú ez a kezdet, hogy vágyjunk rá, hogy akarjunk bejutni a függöny mögé, mint a szerelemnél, ahol egy játékfilmben valaki tusolni készül, mi látni akarjuk ezt és be akarunk jutni a fürdőszobában. Ez az eleje történet nagyon is a nőiségről szól, a mesén keresztül jól érzékelhető a szakralitása az egésznek, még az is felvetődik, hogy ez a női alak, aki egy kerekes kocsin mozog ide-oda, nagyon trükkösen jelenik meg, mert olyan, mint egy szobor, vagy obeliszk, és amikor megnyílik ez a nagy vörös, mi bekerülünk egy barlangba, ahol látszólag egy női történetet látunk, de a forma egy férfi forma, egy fallikus forma. Nagyon összetett az üzenet, amit ez a film tartalmaz, meggyőződésem, hogy az alkotó sokat szöszölt ezzel a dologgal, a nyírfaligettel, ezzel a szláv érzéssel, amit Andrzej Wajda Nyírfaliget című filmjében is érezhetünk, szóval az én véleményem szerint nagyon is sokkoló és elgondolásra késztető filmet küldött az alkotó és örömmel láttuk itt, és reméljük, hogy elindít másokban is ilyen őszinte folyamatokat, és nem baj, hogy sebezhető a történet, mert kitárulkozó. Ez a film úgy kezdődik, hogy látunk egy nagy vörös pannit, ami kinyílik, és benne van egy kis panni, aki köröz, mint egy kis peti, és az egész történet addig szól, amíg a kis peti köröz a nagy panniban, és amikor vége, a függöny bezáródik. A távolodásra is kérdeztetek, és ennek szimbolikája a vágy, a beteljesült vágy érzetének távolodása, vagyis a megtörtént esemény a megtörténés okán már a megtörténés pillanatától távolodik tőlünk, belőlünk. (szőke) értékelés:

Pontosan nem tudom meghatározni, hogy a hölgy melyik indián csoportba tartozik, a dal egy egész érdekes kapcsolódást indít el. Ha visszaemlékszünk a magyarországi népdalainkra, azokra a ritmusokra, amelyek népi és szakrális tavaszváró ritmusok amikkel a kikeletet várják és hívják, itt a hölgy hangja mögött is hallatszik, hogy van kísérete, a szívritmusnál picit gyorsabb sebességgel ismétel hangokat és ritmusokat, amelyek picit váltakozva lüktetésszerűek is, és ez sokban hasonlatos a mi tavaszvárásunk ritmusaihoz. Az eszkimó népzenében ugyanez a zenevilág megtalálható, elsősorban hasi légzéssel hozzák ezt létre többnyire duóban úgy énekelve, hogy a hasukat összeérintik és a has nyomással együtt ritmizálva mintegy kis zakatoló gép, együtt énekelnek. Ennek profán okai is lehettek, hogy a hidegben az eszkimók a dalokat is energia töltésre, a hőfok, az öröm, a mozgás létrehozására is használták, tehát míg az indiai területeken egy lassú, jógamozgás honosodott meg, nyilván ez a technika nem tudott volna működni az északi hidegben, itt egy dinamizáló dologra van szükség. Ez a dal, amit Annáék kanadai filmjében látunk egy dinamizáló, bemozgató mágikus dal és ez kapcsolódik ehhez a havas tájhoz, ahol a fények már jelzik, hogy készülődik a tavasz és ezzel a mesedallal nagyon várják, hogy jöjjön a tavasz. Hármas szerkezetben építkezik a film, látjuk a tájat, majd utána ezt a színpadi éneklést és végül visszatérünk a tájhoz, ami így elég határozott kiáltó üzenet, hogy jöjjön a tavasz. Az A-B-A történetformálástól szomorú a helyzet, hogy énekelünk, de még nem történt semmi. Hiányoljuk Anna jelenlétét, bár a cigarettafüst utal rá, de azért őt is kérjük, őt is várjuk, őt is látnánk. (szőke) értékelés:

Részlet kiscsaládunk hétköznapjaiból... és egyben portré énrólam. Találós kérdés: ki az az estiskolás, aki látható a filmen? :)

Egy nagyon szép üzenetet látunk ebben a kategóriában, örülünk nagyon, hogy Sarolta nekifogott a leckéknek, és éppen azért, mert egy filmen belül (ami eleve nehezebb forma és kevesebben bátrak ahhoz, hogy mozgóképet küldjenek be, persze tudva a technikai dolgokat is, söttöröttö) szépen és szeretettel, őszintén teljesíti azt a célt, hogy a lecke túlmutasson saját magának a bemutatásán. Hisz minden egyéb, ami nem ő ezen a filmen, őt erősíti, a babák, gyermekek, az alkotó társa, a környezete, hisz egy elég privát környezetben egy privát esemény történik mondjuk reggeli közben, tehát benne vagyunk egy személyes világban, ami hitelesíti az üzenetet és innentől Saroltáék életébe lépünk be egy mágikus kapun keresztül, mert odaadta a kulcsot nekünk. Érdekes az is, hogy egy hierarchiát is jelez a film, ami abból adódik, hogy a gyerekeken van a figyelem, és az alkotó csak mint untermann, egy villanásra jut szerephez, miközben érezzük, hogy minden attól működik, hogy ő jelen van. Nagyon érdekes, hogy ezt a kiemelést és ezt a finomságot a nők érzik meg elsőként, hogy a babával kezd és nem a faterral, ettől is fontos és személyes, női az üzenet, olyan sacis. (szőke) értékelés:

Egy tárgyanimációt látunk, bár a név nem teljesen stimmel, gondolhatjuk azt becenévnek is, szóval ennek az animációs filmnek a különlegessége az, hogy utószinkronnal az emberi alak szájmozgásai szinkronizálva vannak, és erre törekszik is a narrátor, ami nagyon nehéz technika, különösen a második felében a filmnek, ahol a nevetést animálja az alkotó. A formavilága, az egész üzenete nagyon megejtő a filmnek, miközben a célok között ott az öröm, de mégis ez egy szomorú üzenet, elsősorban az őszintesége és szeretetreméltósága miatt és esendősége miatt mindenképp 3 disznó. Szépen záródik és egy szomorú, áldozati történet, amit a színek is erősítenek. Az érződik az alkotásban, hogy nagyon fontos az alkotónak, hogy tartozhasson valahová, beszélhessen emberekkel, lehet érezni az egyedüllétet, az egész képi üzenet is ezt erősíti akár tudat alatt is, hisz egy sematikus háttér előtt látunk egy figurát. (szőke) értékelés:

Az Adhan a müezzin imára hívó 'éneke'.

Zeneileg egy nagyon fontos emléknyomot kapunk, ritka, hogy ilyen közelségben megengedik dokumentálni, filmezni magát az imát, jó látni ezt a puritán és egyszerű környezetet, ami az énekest jellemzi, ugyanakkor talán ha megoldható lett volna, jó érzés lett volna látni minél többet ebből az imateremből, nyilván ennek voltak kritériumai, azt is csodálom, hogy megengedték fölvenni ezt az imát. Nagyon szépen köszönjük. (szőke) értékelés:

Tudom Én, hogy minden baja van, ennek a kis diaporámának, nincs eleje, vége, a zenére sem sikerült rá ültetni rendesen a képeket, de olyan jól esett nosztalgiázni kicsit. :)

Rögtön azzal kezdeném, hogy alapvetően egy tévedés történt, az én véleményem szerint szorgalmiban nem elfogadható az alkotás, egy nagyon összetett üzenetet és formai megoldást használ az alkotó, a barát fogalomkörbe nagyonis beletartozik az alkotás, egy olyan finom rendszert láthatunk a Mácsai-munkákból, ami egy nagyon fontos állomása Ferinek. Tehát felülbírálnám a döntést és a barátom leckéhez csatolnánk ezt a munkát. Javaslom a látogatóknak, hogy a fórum rovatban beszéljünk erről a munkáról, értékesebb, mint amilyennek gondoljátok. (szőke) értékelés:

Ilyen az, amikor a film készítője nem tudja, melyik nap van. Legyen ez mondjuk vasárnapi. Volt finom sütipiskóta is, Tamás élvezettel eszik, persze irigy, hiába kértünk belőle. Így a csapat inkább elkezdett dolgozni.