Kedves Gábor, üdvözlünk az Estiskolában! A Róbert Mépeltorpe fotói és hangulata, Nyújork meg a Vudi Elen jut eszembe egyszerre, és ha ezen a vonulaton gondolkozunk, akkor ezt egy egész jó fotónak mondhatjuk. A vágással kéne még dolgoznod, jobb oldalon és alul is, ha feszesebbre vágod a képet, izgalmasabb lesz az eredmény. Dolgozz, küldjél újakat. (szőke)
értékelés:

Egy kicsit megpróbáltam a kockáimhoz hasonlítani, majdnem sikerült.

Kedves Lacipapa! Most tudtam megnézni Kockásodás című szorgalmid, és rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy tudd, ez egy 3 citromdisznós házi feladat. És ezt most a többiek számára is szeretném mondani, hogy nagyon boldog vagyok, hogy Lacipapa folyamatosan dolgozik, korrigál, elemez. Én azt látom, hogy nagy fejlődésen megy keresztül (ilyen értelemben fiatal léleknek tűnik, tehát szeret játszani) és ez nagyon fontos. A Pedelussal végignéztük mind a három fotót, amely ehhez a feladathoz lett küldve és nagyon jól látható a szemléleti változás, amely a Pedellus és Lacipapa közötti párbeszédből jött létre. És ezért az volt a javaslatom, hogy mind a három képet rakjuk fel, hogy a munkamódszert és a fejlődést mások is követhessék - hogyan változik a kép, a szemlélet. Ami még erősíti a 3 disznós döntést, hogy a kép önálló alkotásként is működik, nem csak egy közösségi munka részeként. Gratulálunk. (szöke)
étékelés:

Házi háború 1.

Kedves Gyula! Látom, hogy Zsolt élettere megihletett, és azt is érzékelem, hogy nagyon sok mindenről beszélgethettetek, kommunikálhattatok és ezalatt nagyon kevés idő maradt az egész épület és a kert lefotózására. Ez okozhatta azt, hogy a gyors munkába Zsolt öt köbméteres kerti tavában éppen ébredő halait és Demeter ebédlőjét, plusz még Zsolt növekvő hasát is egy képbe komponáltad. Meg kell tehát osztozzatok a disznókon. Egy neked, egy pedig Zsoltnak, hogy hagyta a pocakját képre kerülni, ez nem mindennapi bátorság.
értékelés: + Zsoltnak

Kétféleképpen tudjuk megközelíteni a képet, egyrészt onnan, amit a vásznon látunk, másrészt a cím alapján. Ha a cím nélkül látnánk a fotót, akkor mintha egy régi családi album egy kiragadott kockáját látnánk. Mi a Zsolttal saccoltunk: ő azt mondta, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtti fotó, én közel 20 évre tippelek. A kép formailag minden tekintetben megfelel a családi emlékfotó kategóriájának: a dekomponáltsága, a kép nagyobb felületén lévő életlenségek, koszok - de ennek ellenére mégis trükkösen komponált üzenetet látunk, amelyben a perspektívának van elsődleges szerepe. Ebben a hosszú játszótéri pad segít nekünk, melynek egyenesei éppen a két főszereplő felé mutatnak, így a kép középpontja apa és fia, ahogyan apa biztonságot adóan körbeöleli a gyereket. De ez csak látszólagos biztonság, a kép nem vidámságot, hanem azt a mázgás, párás, szürke időszakot juttatja eszembe, amely még a Kőbányai Filmsúdió idejében a buszpályaudvarokat, a végtelen buszra várásokat, a művelődési házakat jelentette nekem. A szereplők magányosak, védtelenségük érzetét a pad perspektívája is erősíti, a lencse torzítása még erősíti ezt a távollétet. Olyanok, mint két sebezhető menekült, vagy mint két riadt vadállat.
   A másik megközelítés a cím alpján képzelhető el, de a válaszok ott is hasonlóak, ugyanis a Staklerban folyamatosan csatornákban, hosszú folyosókon, termeken át vándorolnak, menekülnek és ugyanígy védtelenek. Talán még az is elképzelhető, hogy Tarkovszkij Stalker című filmjének megjelenése körül készülhetett a kép. Mivel nem új munkáról van szó, egy disznó - Gyula lassan úgyis kiskondás lesz. (szőke)
értékelés:

Gyulánál lassan kezdjük megszokni, hogy mindig van a képben valami fanyar humor. Ha jól látom, a képen lévő faragott férfialak is szakállas, és a kép jobb szélén látható fényképész (hasonlóan ferdén tartott fejjel) szintén szakállas. Úgy érzem, nekem a nézőnek kell eldöntenem, hogy a két sötét szakállas fej közül melyikre értem a kép címét. Mivel a kép job oldalán lévő tükröződésben látható figurának is talán csak az egyik kezét látom a vállával, így olyan érzésem van, mintha az ő hiányzó keze a másik félkarú férfialakhoz is tartozhatna. Ebből arra következtetek, talán az alkotó szándéka az lehetett, hogy a két személy együtt értelmezendő netán összetartozik. Ha nem kapcsolódna a faragott férfiszoborhoz prekoncepcióm és csak egy vendéglátóipari egységben beszélgetnénk, két kávé mellett, azt is gondolhatnám, ikrek. Hmm, vajon egypetéjűek? De nem vagyunk vendéglátóipari egységben, hanem az Estiskolában, így hát csak örülni tudok ennek a hetvenes évek közepét idéző, Mozgó Világból itt maradt hangulatnak. Viszont Gyula az előző halszem optikás képéhez viszonyítva visszabújt a csigaházba, ezért tehát a csigabigaság miatt csak kettő a disznó. És ha tovább rosszalkodik és bújkál, még a kalapját is kicseréljük. Tessék olyan nyitott képeket is csinálni. (-szőke-)
értékelés: