Ócskásnál

Ócskásnál

Ágnes, én erre sok szót nem fogok pazarolni, mert szerintem te is érzed, hogy itt az eszközhasználat és kompozíció legfeljebb egy werkfotóra elég. A mobil is érvényes eszköz, ha tudjuk a határait és azokat ismerve használjuk. Ez a zaj csúnya, a beverő fények is azok, hadd ne soroljam, ez így nem kép. (hegyi)

Panel pillanat

Panel pillanat

Ismét felbukkanva, annál a témánál folytatom amit legutóbb abbahagytam. A kép Debrecenben készült, a város központjától mintegy két percre. A képen csak a kontrasztot változtattam.

Ádám, bukkanj többet, mert így nehéz folyamatában dolgozni, márpedig a cél ez, hogy kommunikáljunk, hogy segítsük egymást a haladásban. Ne hanyagolj ennyire minket. A kép szép. A laborálás viszont pontatlan. Ne tessék szem elől téveszteni egy fontos dolgot: mindig a legvilágosabb rész viszi el a figyelmet. Ha ez törmelék, akkor is. Ami tehát ebből nagyon határozottan kiugrik most, az a felirat kellene legyen, hiszen az az üzenet. De most ezt gyengíti a felső képhatárnál az a fal részlet és a bal oldali feketeségben az a fehér izé, szóval ezeket érdemes laborálásnál újragondolni, hogy elhelyezésükben milyen sorrendbe illenek bele a maguk tónusával. Nem nagy dolog, maszkolva ezek visszább vehetőek lennének, és máris nyugalmasabb ritmust kapnánk, ami engedné érvényesülni a kép valódi mondanivalóját. (hegyi)
értékelés:

Kiégett

Kiégett

Az a helyzet, hogy a leckeértelmezéseket nem árt pontosítani. Ennél a leckénél ha jól emlékszem, egy fontos szó szerepel: leletmentés. Ez lehetne akár egy izzólámpa is, de annak akkor valóban réginek kell lennie, mert ennél a tárgynál fontos, hogy évszázadon átívelő a karrierje. Ez itt nem jön át. Emiatt én ezt tárgyfotóként értelmezem inkább, mert azt a pluszt nem hordozza, ami az eltűnő értékeknél jelen kell legyen. Ami a képet illeti, van egy beteges tónusrendje, egy szürkés fátyol, amit érdemes lenne újragondolni. Nyilván a tónusátfogás fontos, és ez okán talán érthető a csúcsfények visszavétele, de hiányolom a kontrasztot. Érdemes lenne ezt a képet abban a tekintetben újragondolni, hogy hogyan lehet térbe helyezni úgy, hogy ne legyen ennyire szigorúan körbevágva, hogy úgymond személyiséggel töltődjön meg, mint egy portré. Nem arra gondolok, hogy mosolyogjon a szája, vagy arca legyen, hanem hogy azt a személyes pluszt kapja meg, amit egy portré is megkaphat, mert így most ez egy finom formákkal megrajzolt izzó, de nem jut ennél tovább. (hegyi)

Vörös az ágyamban

Vörös az ágyamban

Szemérmes kép, ugyanakkor kihagyott ziccer is. Két út lenne, ami igazolná a helyzetet, az egyik, hogy Dóri száját is megmutatnád, most ez az orrbizergáló beállítás engem tüsszögésre ingerel, bocsánat, de most a kacérság, amire a cím is utalna, elnyomódik a szemérmes szégyenlősség mögött. A másik irány az lenne, ha a paplan száj mintáját, ha már ennyire erős a jelenléte, valahogy oda pásszítottad volna ahol kb. a modelled szája lehetne, és akkor az egész kapna egy vicces szürreális hatást. Szóval a döntés a tiéd: kacérság, vagy lányos szemérem, ez nem mindegy, és a kettő között nem lehet maradni, mert így a néződ se érti, mire akar a fuvar kimenni. (hegyi)
értékelés:

Ünnep

Ünnep

Terézia kápolna, Tarcal

Egy tulajdonképpen szakrális megközelítést kapunk Zsuzsa képén, egyfajta leletmentést, miközben a vidéki búcsúk céllövöldéjének hangulatát is hozza a kép, van az egésznek egy keresetlen bája, közelsége, ami szerethető, ami fontos. Ez akkor is igaz, ha közben azért a technikai problémákkal is szembesülünk. Egyrészt nem ártott volna a horizontot tartani, mert most dőlünk jobbra, és ennek a tömegelhelyezés szempontjából nincs most indoka. Másrészt tudom, hogy nehéz egy ilyen fényvetődést jól kiexponálni, mert túl nagy a fényérték különbsége a világos és árnyékos részek között, ezt azonban lehet korrigálni, ha a helyszínen nem is, mert elfelejtettünk magunkkal vinni derítő felületet, vagy kislámpát, de az utómunkában azért ez egyensúlyozható lenne. Ugyanis bár igen fontos a fény, hiszen ez adja az izgalmát és jelentését a képnek, de mindez akkor működik jól, ha megmarad az értelmezhető viszony, és ehhez emelni kell az árnyékos részeken, hogy ennyire ne kelljen bogarászni, mit is látunk. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül
Miért a hónap képe:

Mivel nagyon szeretem a monochrome alkotásokat ezért egy fekete-fehér képet választottam. Másodsorban, végignéztem nagyon sok jó képet, és Mácsai Ferenc munkái voltak a legszembetűnőbbek számomra. Persze, nagyon sok kitűnő fotós van még itt a Látszótéren, tehát sértődés ne essék, de én most az ő munkáját emelném ki legszívesebben. Nagyon megragadott a fénnyel való játék a sejtelmesség ezen a felvételen. Nagyon tökéletes és egyben izgalmas kompozíció. Tetszik ahogy a teret kitölti, kicsit szarkazmussal szólva a "semmivel". No de ez csak amolyan vicc volt. Örülök ennek a képnek s köszönöm Mácsai Ferencnek, hogy ezt megosztotta velünk s így gazdagabbak lettünk egy vizuális élménnyel. Számomra ez a "megfogott" pillanat a hónap képe. (Robert Biri)

Elmélkedés

Elmélkedés

Ez egy régebbi kép...

Szeretem! Ez egy bevállalós, vagány kép. Értem én, hogy várod a többieket, nem nagyon nézel ránk, még a kezdetén vagyunk egy kapcsolatnak, úgyhogy itt integetek, hogy hahó, hahó, majd vegyél minket is észre, de ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Én ennek nagyon örülök, azért, mert keresetlen, tehát nincsen túldumálva, nincs vacakolás, arról szól a dolog, amit itt látnunk kell. Bizony, bizony, van egy lány, aki vagányul várja a haverokat a híd alatt, és én ennek nagyon örülök. Annak meg kifejezetten, hogy bár nagyon nagy szünetekkel jöttek itt eddig a munkák, de megint jelentkezel nálunk, és én remélem, hogy ez most már egy tartósabb munkafolyamat lesz, és nem egy év kihagyás jön a következő képpel, mert volna értelme ezzel foglalkozni szerintem. (hegyi)
értékelés:    

Az ember háton fekve az éjjel arra ébred, hogy egyetlen, forró csepp hullott a homlokára, és tudja, hogy ez egy másik író másik könyvében történt, mégis hirtelen csordultig telik a veszteség érzésével, mint amikor elalvás előtt eszébe jut a pékségben sülő kiflik illata, amit nagyapa biciklijének vázára szerelt kis gyerekszékben érzett, és az a csepp, amiről érzi, hogy az utolsó kell legyen, elindul lefelé, a füle mellett lejut a lepedőre, az éjjeli reménytelen forgolódások gyűrte völgyek mentén kijut az ágy széléig, lekúszik a fakereten, átóvakodik egy nyitva felejtett könyv egyik lapján, ahol épp egy legendává vált ember próbál a cirkuszosokra gondoni, miközben homlokával a gesztenyefának dőlve vizel, ami egy olyan jelenet, amit évekkel ezelőtt álmodott meg valaki, aki aznap éjjelig írta a regényét és sírva feküdt le a felesége mellé, aki azonnal tudta, hogy akkor halt meg az ezredes, aki az író nagyapja volt eredetileg és tízéves korában halt meg igazából, de valójában akkor és ott, az ágyban síró író által leírt oldalakon, és a csepp vándorol tovább, a parketta repedésein át kijut az előszobába, onnan a kertbe, ami zárt világ, de némi habozás után egy hosszan tekergő meztelencsiganyomon mégis kijut az utcára és innen már nagyobb léptékre kell váltanunk, először streetview, aztán a normál googlemaps nézetből kizoomolva arra a Közép-Európára, ahol egy reménytelenül kettéosztott ország fordítónője egyszer azt nyilatkozta, hogy az író pontosan leírta a magyar falu hangulatát, miközben pl. kínaiak arról értekeztek, hogy ugyanez az író mennyire értette a kínai lélek rejtelmeit, és a csepp még tovább vándorol, és nem is nehéz követni, mert mindenhonnan jönnek cseppek, amik egyesülnek, talán a Humbolt áramlatban, mert a Golf az mintha ellenkező irányból jönne, de ehhez utána kéne nézni, amihez most nincs kedvem, tehát legyen a Humbolt, jusson el a Mexikói öbölig, ahonnan a világ egyesült cseppjei most már vidám forgatagban, mert a lassú gyászmenet egyáltalán nem volna ide illő, elérnek Mexikóvárosig, ott egy szobába, ahol egy ember épp benyit az egymásba nyíló álombéli szobák közül az utolsóba, ahol egy hintaszék várja, amibe leülve, mint mindig, most is melankóliával teli, kicsit elrévedő tekintettel nézi, ahogy a világ egyesült cseppjei színültig töltik egy régen kiszáradt, őskori tojásokhoz hasonló kövekkel teli folyó medrét.

87 éves korában tegnap elhunyt Gabriel Garcia Márquez.

Balla Demeter - Mandur László: Szólamok

A Próféta Galéria szeretettel meghív minden érdeklődőt Balla Demeter és Mandur László Szólamok című kiállításának megnyitójára 2014. április 24-én (csütörtök) 18 órára. A kiállítást megnyitja: Kincses Károly, fotómuzeológus, kurátor. Közreműködik Szakcsi Lakatos Béla és Kathy-Horváth Lajos

Helyszín: 1111 Budapest, Szent Gellért tér 3.

A kiállítás a 2013. október 26-i Kétszólam című nagy sikerrel megrendezett tárlat kibővített, 44 képes továbbgondolása.

Megtekinthető 2014. április 24 - május 23 között keddtől péntekig 13 és 18 óra között.

Különc

Különc

Nem tudok túl sokat hozzáfűzni ehhez a képhez, mert ez úgy jó, ahogy van. Szeretem ezt a képet. Talán annyi, hogy egy kicsit kevésnek érzem körben a szélét, tehát, ha ez a ritmus nagyjából ott folytatódik a többi résznél is, akkor én nagyobb teret adtam volna, magyarán meghagynék annyi húsát ennek oldalirányba, mint ami két ablak között van, és akkor az egésznek kevésbé lenne ilyen körbevágott érzete. Ez természetesen akkor igaz, ha ez megvan ezen a képen, vagy ha ez megoldható. A megfigyelés tökéletes. 3 csillag, leckemegoldás, minden megvan. Itt mondanám el azt, hogy nagy divat mostanában, főleg műszaki beállítottságú embereknél, én pont a Műszaki Egyetemnek láttam ilyen játékát megvalósulni, amikor a világításnak az elektronikus vezérlésével létrehozzák azt, hogy attól függően, hogy melyik szobában ég a villany, vagy melyikben nem, különböző feliratok, vagy szmájlik, vagy jelzések jöhetnek létre. Legutóbb amikor ilyet láttam, ott tetris-t jelenítettek meg, úgyhogy van ennek létjogosultsága, de hát, ez azért ennél egy kicsit több. Tehát itt az idő, a koszossága a megfolyások miatt egy nagyon szép gondolat. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés: