Deák tér

Ez egy érdekes kép, mert elkezdtem rajta sokat agyalni, aztán találtam egyfajta párhuzamot a fényekkel, ahogy a Deák tér aranyba fordul, és ami a fiú fején megjelenik arany szín, annak tulajdonképpen van valamilyen párhuzama, és ez a dekomponált kompozíció ebben az irányban talán értelmezhető. Ha én készítettem volna ezt a képet, akkor biztos, hogy elmozdulok egy kicsit a fiú irányába a kamerával, hogy ne így vágódjon félbe az ő feje. És talán akkor egy kicsit közelebb kerül ehhez az egészhez. Nem kell itt sokra gondolni, csak annyira, hogy esetleg a feje meglegyen, a vállánál már akár lehet egy vágás. Mondom én. Nekem most tömegében ez a dolog valahogy billeg, mert a feliratok, a Kálvin tér, a Ferenciek tere, azok most nekem nagyon elviszik az egészet, talán egy kicsit kevesebb is elég lenne. De el tudom ezt is fogadni így. Egy meditatív megközelítést látunk, és sok múlik azon, hogy mennyire tudjuk megragadni egy pillanatnak az érzelmi töltöttségét. Én most azt mondom, hogy nem rossz ez az irány, de ahhoz, hogy ez meggyőzően működni tudjon, ahhoz megmásíthatatlannak kell lenni annak az élménynek, hogy ez így, és csak így fotózható le. És ha így kiszorulunk szélre, akkor nem lehet ennyire elkaszálni a lábakat. Nem tudom, hogy mi az, ami ezt a képarányt létrehozza, mert nekem olyan furcsa most. Lehet, hogy én számolom ezt most rosszul, de kicsit olyan panorámához közelítő forma, és ezt szerintem egy kicsit nehezebb is berendezni. Vegyük úgy, hogy ez 2 csillag, hisz nem kell Hegyinek mindent érteni, a saját tudatlanságom miatt azért nem vonnék le. Az az 1 csillag levonás a fiú miatt van, mert nekem ő most így nem olyan határozott forma. (hegyi) értékelés:

Miért a hónap képe:

Sokat vívódtam Viki esője és Ágnes Deák tere között. Viki esős képéről már leírtam, hogy mit gondolok, és van még esélye, hogy megnyerje a pályázatot, ezért is inkább Ágnes képét választom a hónap képének. Ágnes képében az tetszik igazán, ahogy kifejezi ezt a mai világunkra jellemző tétovaságot, ahogy az alak kifelé tekint a képből, legszívesebben jobbra kimenne a képből, de csak balra, a kép másik oldala felé lehet haladni. Számomra egyenesen csalafintává teszi a képet ezzel a politikai asszociációs bal-jobb oldali játékkal. Szóval több szálon is elindítja bennem a gondolatokat. Mindezt egy kellemes meleg színvilággal, egy szépen leegyszerűsített formavilággal. Ezért választottam Ágnes képét a hónap képének. (Mácsai Ferenc)

Panelmacska

Panelmacska

Ez egy olyan kép, ami szinte tökéletes. Nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy az én szám íznek megfelelő legyen. Megmondom, hogy mi az, ami engem zavar: a képen van egy ritmus, amit a fal felületei adnak. Jobbról balra indulva van egy ritmusunk, magával a macskával és az ablakkal, aztán van egy másik ablak, egy harmadik, majd egy kicsi kiugrással egy negyedik, ez tulajdonképpen skurzban van. És utána van egy szemben lévő ház, ez tulajdonképpen egy ötödik ritmus, ami felett már az ég is látható. Számomra a kép ennek a határánál ér véget. Tehát a hatodik ritmus, ami e mögött még egy ház, az már engem ebből a történetből kivisz, mert nem tudok így fókuszálni erre a történetre a macskával. Nehezíti a dolgot a tónusrend is, de hát, ez van, mert ugye a falak színe olyan, amilyen, és ez ad egy szürke tónust. Ugyanakkor ha ezt meghagyom úgy, ahogy most van, ezzel a hatodik felülettel, akkor elkezdek arra felé is keresni valamilyen ritmust, történetet, tehát, hagyom, hogy a néző kódorogjon a képen, miközben nekem az a célom, hogy egy olyan viszonyrendszer jöjjön létre, ahol ez az egész elvezet engem ehhez a macskához, vagy ezzel a macskával létrehoz egy mesét. Egyszerűen fogalmazva, le kell vágni a francba, próbáld ki, görgesd oda a böngésződ oldalát, és látni fogod, hogy ha az lemarad, akkor rögtön egy határozott ritmus jön létre, és nincs több kérdés. Ennyit tudnék hozzátenni. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is, mert a kép nagyon hatásos ezzel az érdeklődő cicával, ennyi, amire érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

budapesti romantika

budapesti romantika

Izgalmas, érdekes színvilág, ami gondolom megfogott téged is és jó, hogy ezt megörökítetted, még akkor is, ha a kompozíció képhatárnál főleg bal oldalon lötyög. Viki, nem olyan bonyolult ez: ha megnézel egy képet, a problémák általában a képhatárnál jelentkeznek. A ferdeség, a kifutó vonalak, a félbevágott formák... és ez nem jelenti, hogy mindent le kell tisztázni, de a nem odaillő igen kevéssé jelentős, de a formai ügyeket zavaró momentumokat érdemes megfontolni, hogy a képen kell-e hagyni. Itt például a bal oldalon az ablak, ami elkezdődik, egy háromszöget ad feketében, alatta a nem teljes lámpabura, ezek nem kellenek a képre, és ha levágod, egyből egyensúlyba kerül a dolog. Kis mértékben ez megjelenik a felső szélnél is, szóval érdemes ezeket a dolgokat nem tartalmuk, hanem formájuk szerint szemlélni, és ha kell, korrigálni. Ettől még a hangulat rendben van, a kép is jó, a feladatra is megoldás, szóval minden oké, az utómunkát meg majd gatyába rázzuk. (hegyi)
értékelés:    

Egész alakos önportré

Egész alakos önportré

Furcsa ez az ellenfényes beállítás, de valójában jól működne, ha nem lenne ott az a doboz. Valószínűsítem, hogy számodra fontos jelentéssel bír, de így most kizökkent abból a formai viszonyrendszerből, amiben a doboz nélkül a test jól meg tudna jelenni. Én most erre megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is abban az esetben, ha kaphatok erről egy ismétlést, amiben nincs doboz és amiben egy kicsit több teret hagysz magad mellett a bal oldalon (talán). Köszönet! (hegyi)
értékelés:    

laktanya

laktanya

Bevallom, nem nagyon értem ezt a kompozíciós megoldást. Az épületek szépek, bár makettszerűek, a fű is szép, a tónus is rendben van, de valahogy az egész nem áll bennem össze. Valószínű hogy a kamera nézőpontjának megválasztása lehet a ludas. Azt nem tudom, hogy a valóságban megoldható lett volna vagy sem az, hogy egyszerre érezzem a fűben bujkálást és a terep szemlélését, mert van ebben egyfajta megfigyelői érzet, mintha az ellenség akarná bevenni a várat, de ahhoz meg túl steril és szép, hogy ez az érzet megjelenjen. Nem tudom, tényleg nem. Ez most kifogott rajtam, hogy megmondjam, mit hogyan kellett volna. Mert az is bajom, hogy a horizontnál a vágás olyan esetleges, szóval talán, ha az egész nem akar korrekt lenni, akkor lehet, hogy a személyességével hatásos lehetne. (hegyi)

ősz

ősz

Ez egy szép kép. Van benne valami értelmetlen lázadás, ez a néhány fa a semmi közepén, senkinek, megközelíthetetlenül... Egyetlen ami számomra még finomabb lehetne, ez a levegő-föld arány módosítása, mert most az ég így nekem nem nagyon izgalmas. Egy ujjnyival ha kevesebb, és az odakerülhet lentre, akkor lenne kiegyensúlyozva, de így is szép. Abszolút jól értelmez egy érzelmi viszonyt az őszhöz. (hegyi)
értékelés:    

csend

csend

Hát, ez érdekes, mert a csend valami eszelősen fülsiketítően van jelen, mint egy északi filmben, súlyosan, fájdalmasan, de mégis magától értetődően, viszont én épp talán emiatt nem érzek semmiféle kötést a barátsággal, azaz a két irány kiöli egymást. Nagyon jól érzed, hogy nem kell az alsó tónusrend, hogy ez a párás hatás meglegyen, viszont a barátságra én ezt nem tudom értelmezni. Hacsak valami problematikus helyzetére nem, de ahhoz meg túl elvont az üzenet ezen része, hogy a két jómadár ül fogalom nélkül a parton és nem érti, hogy került oda. (hegyi)
értékelés:

árny

árny

Ez egy kiváló gondolat Mariann, de visszaadom ismétlésre és kérem, hogy ha amit írok majd, megfontoltad, készítsd el az új verziót, mert érdemes. Egyrészt a vízszintes legyen vízszintes. Nincs indoka most a dőlésnek. Másrészt hagyj teret magadnak, amennyire lehet, és azt a teret a civil tárgyaktól tisztítsd meg, mert itt most nincs helye a szociónak. Ez a technikai rész. Ami a tartalmat illeti, két eset lehetséges szerintem. Ez a kép ebben a viszonyrendszerben mindenféle félelem nélkül működhetne aktban. Számomra úgy lenne igazán erős, hiszen az öled takarja a fejed, a mellek pedig nem hiszem, hogy problematikusak lennének. Ha mégsem akarod ezt, akkor viszont keress olyan ruhát, ami nem feszül ennyire, mert így most a ruha gyűrődései szétverik a testet, és a ruha egyébként is utalhat akár a gyerekkorra is, vagy a nővé érésre is, szóval a ruha eszköz lehet. Ahhoz, hogy legyen forma is, ha a hátad mögül világítasz még egy picit, akkor a ruha alatt a sziluetted is megjelenhet, és ez már egy másik minőség lenne. Még egy, hogy ezt az ismétlés ügyet nem nagyon értem. Mert ez így kihagyott ziccer nekem, ugyanis ha már többes expó, akkor miért nem mesélsz azzal is, hogy az árnyékok is különféle meséket mondjanak rólad? Tehát nem azért nem csillagozok most, mert a kép rossz, hanem mert szeretném, ha ismételnél. (hegyi)

2014. április 24-én nyílt Balla Demeter és Mandur László Szólamok című kiállítása a Próféta Galériában. A házigazda Simkó János volt, a kiállítást Kincses Károly rendezte és nyitotta meg. A kiállított képekre reagált Kathy-Horváth Lajos és Szakcsi Lakatos Béla fantasztikus improvizációja, a két művész előadása zárta a megnyitót. Köszönet mindenkinek, aki megtisztelte az alkotókat jelenlétével. A kiállítás megtekinthető 2014. április 24 - május 23 között keddtől péntekig 13 és 18 óra között a Próféta Galériában (1111 Budapest, Szent Gellért tér 3.).

Szabadság, napfény

Szabadság, napfény

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

budai vasárnap

budai vasárnap

Látom ragaszkodsz ehhez a borzalmas képbe firkáláshoz, amit szívből sajnálok, mert komolytalanná teszi a munkád, mert hogy ez egy kiváló kép lenne, de mindig azt a piszkot nézem ott lenn, hogy az mi. Egy leheletnyit fentről én vágnék, mert az ég a háztetők felett már egy olyan ritmust kapcsol be, ami gyengíti a belsőt, de mindezektől eltekintve a három csillag megvan. Sírva kérlek, fontold meg ezt a belefirkálást. (hegyi)
értékelés:

Nagymester

Nagymester

Olvastam a kommenteknél, hogy sakk szempontjából lehet, hogy a kép kérdéseket vet fel, és ebben lehet, hogy érdemes később odafigyelni, hogy olyan állást mutass, ami valóban megtörténik és izgalmas valamiért, netán az adott szereplőhöz köthető, mert az ínyencek számára is kell nyújtani pluszt, azaz aki tud sakkozni, annak is kell hogy a kép működjön. Én nem tudok. Ezért ez a része engem nem zavar. Ami picit problémás, hogy hogy a fenébe nem lehet a függőlegest megkeresni? Haragszom, mert a fiú jó, a gesztusa jó, a hangulat, a fények jók, ez a pici, ami miatt rezeg a léc, hogy ezt ott kellett volna egyenesbe állítani. Értem én, ez nem megy egyből, de akkor tessék gyakorolni, vagy segédvonalakat bekapcsolni a fényképezőgépen (ha van), mert pár fok is érzékelhető bizonytalanságot tud okozni. Lehet ferdére komponálni, de akkor kell adni egy új viszonyrendszert, ami új geometriát adhat. A kép jó, talán még annyit, hogy a fej támasztása nem mindig hordoz jó üzenetet, mert van benne egy dekadens üzenet, hogy annyira fáradt, vagy unja, hogy támogatnia kell a fejét, hogy le ne essen. Itt ez most nem probléma, mert épp ez ad egyfajta vagány üzenetet, hogy a kissrác annyira nagy sakkmester már, hogy neki nem kihívás az ellenfél, tehát ez az üzenet most jól jön ki, egyetlen, ami még így is kérdés, az az ökölben tartott kéz, mert abban viszont az üzenet ellen dolgozó feszültség van. Minden tösszevetve ez egy jó portré lenne, ha függőben lenne aminek kell, így most ez csak két csillag. (hegyi)
értékelés:

Pengő

Pengő

A képkivágással nem vagyok megelégedve. Zavaros, hogy mi hol vágódik, fél-formák maradnak benn és vágódnak le esetlegesen. A pengő olyan pénz volt, amit aztán az utcán söpörtek, annyi volt belőle, azaz hordozhat időt és történelmet is, de eléggé elhasznált szimbóluma ennek, nem egyszerű ezt úgy megfotózni, hogy az újat tudjon mutatni. Az ócskások jó terepek, de hónapokig, évekig kell járni őket, hogy az ember valódi értéket találjon náluk - avagy olyan szituációt, ami egyedi és izgalmas. (hegyi)