Örülök, hogy gondolkodsz a témáidon, ez fontos. A kép még nincs kész, egyrészt mert a képalkotó elemek jelen állapotukban esetlegesen helyeződnek a képre, másrészt mert itt is érvényes, hogy mindig a legvilágosabb dolog az, amit figyelünk, ami a központi üzenet lehet, és itt most erősen kiugrik egy fényfolt, ami mint forma, és mint tartalom sem érdekes. (hegyi)

Ahogy lányod cseperedik, egyre komolyabb modelleddé válik, egyre tudatosabb és érettebb arcát mutatja nekünk általad. A kérdés egy képi megoldás esetében mindig az, hogy mikor elég. Azaz kell-e a csillagokat ilyen layerszerű megoldással újra és újra ismételni, erősít ez, vagy épp gyengíti a formát, ami a kendőn megjelenik. Én azt gondolom, hogy érdemes lenne kipróbálni enélkül. A másik, hogy nekem ehhez a tekintethez és formákhoz kellene, hogy nagyobb, levegősebb terünk legyen, ha már kendő is van, meg haj is van. Most ezek a formák furán vágódnak. Az is érdekes lehet, ha a tekintetre fókuszálunk, de most valahogy a kettő között vagyunk. HA a cél a szabadság, a megzabolázhatatlanság érzékeltetése, akkor a tér fontos. Ha ennél fojtottabb érzelmeket akarunk előhívni, akkor viszont - és talán erre akar utalni a csillagok ismétlése - úgymond "koszosabbnak" kell lennünk. Ez mindig nehéz ha az ember gyerekkel dolgozik, hogy ne is legyen édelgés, de ne is kényszerítsük erőszakkal valamilyen irányba. Hát, nem mondtam, hogy egyszerű lesz... ha mindezt egybevetem, akkor nekem ez egy érdekes kérdésfelvetés, jó irány, de a döntés a te kezedben van. (hegyi)
értékelés:

Jóllehet az okozta a problémát, amit leírsz, hogy nem volt kontrollod a napsütés miatt, a végeredmény tekintetében azt tudom mondani, hogy ahhoz, hogy érzékelhető legyen, amit leírtál, ahhoz lehet, hogy közelebb kellett volna menni, ezzel az oszlop és az autó is lekerült volna a képről, mert nem az út a problémás, hanem a sok egyéb zavaró képelem. (hegyi)

Az a helyzet, hogy ez a kép nekem körülbelül azt az élményt adja - a nem értem, miért készült élményét - mint a barlangbejáratos képed. Itt is harsányak a színek, túlszaturáltak, ami alapvetően nem lenne még baj, ha mondjuk az a cél, hogy valami átbillenjen a mesébe, a hihetetlenbe, de itt nincs mi átbillenjen oda. Másrészt a kompozíció nem ad magyarázatot arra, mi az, ami itt olyan nagyon izgalmas, hogy megörökítésre méltó legyen. Ez így nekem egyelőre egy háttér, ami előtt megtörténhetne a mese, de nem történik semmi, talán az ablakban látni valamit két nézelődőről, de ők elég bizonytalanul jelennek meg. (hegyi)

János, én ezt visszaadom. Ugyanis nem értem, hogy miért így vágtál. Én nem foglalkoznék ebben az arányrendszerben a takaróval. Nem kell. A takaró akkor értelmezhető, ha látom, hogy abban hogy futnak a formák ÉS ehhez képest kilóg egy lábacska. De így csak egy zavaros katyvasz a határon. Ha akarsz takarót, akkor tessen azt rendesen megcsinálni. Ismételjünk. (hegyi)

Na, ez már inkább izgalmas. Itt a firkálás kevésbé zavaró abban a tekintetben, hogy felfogható úgy is, hogy a pólónak a gyártója. Ami viszont a kettős portrét illeti, ez tulajdonképpen jól működik, és felkeltetted a figyelmemet és az érdeklődésemet a fiatalember iránt ezzel a pózzal, amit itt kitaláltál, hogy van egy szobor, és amellett ő hogyan fordul ki ebből a történetből, és fordul felénk. Van egy lehorgasztott fejű valaki, aki mellett ő a bizalmával felénk fordult, és ez jó. Talán annyit tennék hozzá, hogy nem ártott volna valami kis derítés innen a szobor felől a szemének, mert ott most elég sok információt vesztettünk el, de a gondolat jó, úgyhogy én erre megadom a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés: