Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy ezeken a mostani forró, álmatlan, fülledt nyári éjszakákon ez a kép különös, talán még erősebb értelmet nyer. Nagyon szépek a drapériák, kifejező a modell, és tökéletes a kompozíció. Amit én másképp csináltam volna, az a világítás, vagy a laborálás. Jelen pillanatban ugyanis a kép három részre tagolódik: az előtér sötétbe futó ágy oldalára, a középtérre, ahol a modell fekszik, és a kép felső részén lévő háttérre. Ez a hármas tagozódás ebben a világítási helyzetben kevésbé enged a középső két-harmadra koncentrálni, mert a háttér tónusai kifutnak. Ha a háttér drapériáit valamivel árnyékolnád, vagy utólag a laborban többet exponálnál rá, hogy besötétedhessen, akkor a teljes fókusz a modellre, az álomra helyeződhetne, a valós tér, amiben a kép készült, kevésbé lenne felismerhető. Gyönyörűek a tónusok az arcon, a nyakon, a lábakon, nagyon szép, hogy ilyen kevés információval dolgozik, de kép háttere ezzel a kisimult, alig redőzött drapériával ehhez túl konkrét. (hegyi)
értékelés:

A monokróm tónusok, a kopottas kis hajó, a bádogkasztni, a pad, minden rendben van, mai szóval "ott van". Hogy csend vagy magány? Fene tudja, nekem inkább magány. A csendhez túl sok minden van egyszerre jelen a képen. Ha áttehetem a Magány leckébe, akkor három csillag. (hegyi)
értékelés:

Zavarba hoz Camilla a leckebesorolással. Ugyanis egészen addig minden világos volt, minden rendben volt, hallottam a Kill Bill zenéjét, vagy akár a Sugarlandi hajtóvadászatét, amíg észre nem vettem, hogy Camilla a Gyermekkor leckére küldte munkáját. Na jó, mondom magamban, akkor keresek valami kapcsolódást a gyermekkorhoz. Jött is elő a mese a világgá ment fiúról, Jancsiról, de az a gumicsizma megállított. Aztán elkezdtem a kettőt összegyúrni, hogy Juliska elmegy Piroskához a lakkcsizmában, csak stoppolás közben meglövik, szegény már alig húzza a lábát. Bocsánat, nem viccelődni akarok, csak ez a kép ebben a leckében ezekkel a tárgyakkal és ezzel a beállítással ezt hozta elő belőlem. A hiba biztos bennem van, mivel a képet szeretem. Azt is bevallom, hogy hozzám a Kill Bill-es megoldás áll érzelmileg közelebb, mivel, ha ez egy világgá ment gyerek, akkor ez a csizma, magát a világgá menést teszi zárójelbe. Camilla, kérlek segíts. (hegyi)

A június 25-i Rozi rádiózik riportalanya. Nagy dohányos. Ahogy rágyújt - szertartás a javából! - csak úgy dőlnek belőle a szavak...

Ez a képsorozat a Riport leckébe érkezett. Rozi, miközben rádióinterjút készített a barátjával, megfigyelte a cigarettázás műveletsorát. Azt Rozi és én tudjuk, hogy több kép készült, mint ahány most bemutatásra került, a szűkítéssel segítve a témára fókuszálást. Ugyanakkor azok a képek, a képsor azon része, ahol a szereplő portréja is megjelenik, gyengítik a cigis képsor erejét. Ez nem azt jelenti, hogy a cigarettázó férfi arca ne kerülhetne a képsorba, de úgy érzem, hogy a cselekvésről a fókusz azoknál a képeknél a szereplőre kerül. Magyarán: Rozi nem a cigarettázást, hanem a cigarettázót figyelte. Ezen túlmenően pedig arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a tárgyfotóknál indolkolt lenne az élesség. (hegyi)
értékelés:

Sok fényképezőgépes önarcképet láttam már, ennél a beállításnál egy kis trükköt javasolnék: Az objektívet tartó kéz, és a kép beállító tárcsái most takarják a jobb szemed. Holott ez a szem kommunikál a nézővel. Azt a kis csalást nem fogjuk észrevenni, hogy ha pár millimétert elmozdítod a kamerát, magyarán nem a keresőbe nézel bele a másik szemeddel. Azt a szemedet, amelyik a nézővel kommunikál, sértetlenül, érintetlenül kellene hagyni. Kérnék egy ismétlést a képről, mert szeretem ezt a rendezést, csak ez a bibi nagyon zavar. (hegyi)

Ennyi ideig tartott, mire a barátságról valamit el akartam mondani. Nehéz kérdés ez. Talán már nem is emlékszem.

Vera a barátságról szeretett volna mesélni nekünk, de az ember fejében lévő konvenciók nem hagyják a képletből kivonni az apa figuráját. Ráadásul ugyanezen okból adódik, hogy a képen szereplő kisgyerek nagyon ritkán enged drámai hatásokat érvényesülni a képen, mivel a konvenciók szerint a kisgyerek mindig vidám, mosolygós lény. Ezért a nézőnek, ha a barátság szinonímájaként kell értelmeznie ezt a képet, igen nehéz dolga van. Azt is megkockáztatom, hogy ez az értelmezés a maga teljes valójában csak az alkotó fejében jön létre. A barátság témája, ha elvonatkoztatunk, és nem egy egyszerű portrét küldünk be, önmagában is épp elég széles spektrum, ha erre még egy ilyen csavart is ráteszünk, akkor elveszíthetjük a célt. Az ördöglakat is csak addig érdekes, amig van esélye az embernek azt kinyitni. Szeretném, ha Vera egyszerűsítene, no nem az eszközein, hanem azon, hogy a közlési csatornájába hány akkordot, hány újabb rádióállomást kapcsol bele. (hegyi)

András, rövid leszek: tökéletes a meglátás, nagyon jók a fények, az árnyékok, csak sajnálom, hogy nem bíztál önmagában abban a látványban, ami a szemed elé kerül. Szerintem kár volt ezt a képet fejreállítani. A hatása akkor igazán erős, ha meghagyjuk a maga naturalitásában a képet, az elforgatás már hatásvadász eszköz, a kevesebb olykor több. És picikét belevágdostál az árnyékokba sajnos. (hegyi)
értékelés: