Most mi lesz?
Béka, te tényleg szemüveges vagy? Pápaszemes kígyó! Lássuk! Engem nem tartasz vissza! Hiába szorítod!

Izgalmas a kép, két megjegyzés. Egyik, hogy a szemüveget egy picit feljebb kellene tartani, hogy a szemedbe a keret ne vágjon bele. A másik, hogy ha letakarjuk a kezet, egy izgalmasabb kompozíciót kapunk, nézd meg, próbáld meg úgy is, nem kötelező elfogadni, csak egy ötlet, de a szemüveg emelés mindenképp kellene. (szőke)
értékelés:

Barátom - bizd rám magad

Itt egy szokásos bemozdult képet látunk, és ha a kezünkkel letakarjuk a kiégett felső részt, egyből élni kezdenek a szemek, az emberek. Ez egy egyszerű technika akkor, ha valamivel kétségeink vannak, hogy működik-e a kompozícióban. Az a baj ezekkel az elkapott, esetleges képkészítésekkel, hogy ha a végcélt vesszük figyelembe, ami kompozícióban és mondanivalóban telitalálat, akkor igen kicsi az esélye, hogy a véletlen mindenben a kezünkre játszik majd. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy előre készítünk próbákat, hogy a nagyobb problémákat még az élesben ellőtt kép előtt lássuk. Szóba kerülhet ezzel szemben a spontaneitás, a fotósok szeretik, ha a kép spontán módon hathat, spontán pillanatnak tűnhet. De mi, akik képeket készítünk, tisztába kell legyünk azzal, hogy a végeredmény a fontos és nem az az út, ahogy oda eljutunk, mert a néző a végeredményt fogja látni, annak kell rá hatni. Tehát ennek érdekében, még ha ellentmondásnak is tűnik, úgy kell komponálnunk, beállítani a felvételt, hogy spontánnak hasson, de ezt igencsak tudatos munka kell, hogy megelőzze - vagy nagyon sok képet lövünk, valamelyik csak sikerül, de akkor meg a tudatosság válik kérdésessé, hogy a gép készíti a képet, vagy a fotográfus? Szőke még azt is mondta, hogy divat a bemozdulás, amúgy aranyosak a csajok, de a kamerát ő is tudja rángatni, és akkor mi van? :) (hegyi-szőke)
értékelés:

Vasút - az egyik emlékem

Ezzel a képpel az a probléma, hogy ez egy emlék, de nem tud drámaivá, költőivé válni az egész, hanem dokumentumkép marad, mert az élességben lévő levél nem elég hangsúlyos, sem folthatásában, sem információjában a háttérhez, a várakozókhoz képest. Az a furcsa, hogy folyamatosan arra vágyom, hogy a hátsókról akik ülnek, többet tudjak meg. A kép balra billen a figurák miatt, minden oda mutat rájuk, tehát vagy vágni kellene, vagy a beállításon kéne változtatni. (szőke)

A macskám

Az alvó cica álmában nem nagyon mozog, ezt a kijelentést azért tesszük, mert a fotósnak lényegében könnyebb dolga van egy alvó modellel, mint egy ébren lévővel, különösen, ha állatról van szó. Itt a fotós álló formát választott és ezzel a választással nem értünk egyet, mivel a test metszése miatt olyan, mintha ez a macska szép lassan lecsúszna a lécről, ahol pihen, holott valószínű ez a valóságban nem történt meg, miközben a test alatti és fölötti résznél pedig bőven hagy a fotós teret, tehát saját magát buktatja le, hogy nem ment közel a modellhez, csak szűkre vágta a képet. Ami a fényt illeti, természetes közegben az nem lenne baj, hogy a fülön ilyen erős fény van ha derítéssel a macskára ebből a fényből vissza lenne valamennyi juttatva. (hegyi)
értékelés:

Egy darab kő
Egy darab kő

Szóba kerültek itt néha különböző filozófiai megközelítések. Egy picit vissza kell utalnom, mert ennél a képnél talán újra a japán akvarelleket, vagy kínai képeket, azokat a bizonyos híres akvarelleket, ahhoz a világhoz nagyon közelít a kép, elsősorban azért, mert sűrítetten dolgozik és ez indokolja, hogy nem kell, hogy a háttérből lássak valamit, hegyeket, repülőket, felhőket, tornyokat, és a madár, és az ő biztonságát jelentő kiindulási és elrugaszkodási pont, ez a vessző, akár mintegy föld ez teszi költőivé, meseszerűvé a képet, miközben az absztrakt, tehát a ritmikai nyelvezetnek is megfelel a kép, nagyon jól van ritmizálva a kismadár foltja és a kép alsó részében elhelyezkedő festői gally, ami olyan, mintha egy vastag ecsetvonással húzott vonal lenne. Működik mint egy gesztus kép és működik realizmusában is, hisz látjuk, hogy ez madár, ami készül leszállni. Nagyon jók az arányok és a ritmusok. (szőke)
értékelés:

Beszélgetés

Képszerkesztési bajunk van ezzel a képpel, mégpedig az, hogy alul többet kellene hagyni, hogy a történethez legyen úgymond idő odajutni, eljutni, hogy térbe helyeződjön a baráti közösség, mivelhogy ez a megfigyelői pont, ahonnan a néző szemléli az eseményt, igényelné a távolság valós jelenlétét. A fölső horizontnál pedig kinyílik a kép, ami elvonja a nézőt attól, hogy a beszélgető csoportra figyeljen, nem fogja meg, nem segít a fókuszban maradni. Kicsit zavaró a jobb oldali kiégett rész, de ezt helyretehetné a perspektíva. (szőke)
értékelés:

BUÉK 2008, BUÉK Estiskolások!

Köszönjük szépen a jókívánságot. Ha a képet elemezzük, annyit el kell mondanunk, hogy a tárgyak plasztikussá tétele miatt ennyire nem szabad keményen világítani, a vetett árnyék zavaró, ugyanakkor a tárgyak lapossá, két dimenzióssá válnak általa. (szőke)

Nem tudom milyen az irodalmi forgatókönyv, én ilyesmit képzeltem el: Diavetítés effekttel és hanghatással váltanák egymást a képek. Mindegyik képhez tartozna egy hang: az óráshoz ketyegés, a koldushoz szívdobogás, a karácsonyfáshoz csengettyű hang, a sétányoshoz ropogó léptek zaja. (Egy-egy kép többször is következhetne egymás után.)

A film ilyesmi volna:

ketyegés

ketyegés

ketyegés

ropogás

ketyegés

dobogás

ketyegés

dobogás

csengettyű

ropogás

dobogás

ropogás

ropogás

dobogás

fény

fény

fény

(A fény az olyan volna, mint mikor kifogy a képkocka a diavetítőből.)

(Kovács Dénes: Barátom: Andrássy út leckéjéhez)

Zeneletöltés

A szorgalmikkal annyiban vagyunk bajban, hogy még az se segít az értelmezésben, hogy melyik leckére lett beküldve. Itt a cím se segít - zeneletöltés - mert amit látunk, ezzel nem áll összhangban, a kapcsolódásra nem sikerült rájönnünk. HA eltekintünk ettől, akkor egy szociografikus képet látunk, és ha fekete-fehérben lett volna tartva, akkor mint szociofotó lenne értelmezhető. De azzal, hogy a tévé képernyője kiemelésre került, a kép kikerült a szocio értelmezésből. Viszont ettől újból az értelmezési problémával szembesülünk. Miért van a tévé kiemelve? Mit akar az alkotó ezzel középpontba állítani? A tévén történő esemény nem karakteres, nem felismerhető, tehát elvont utalásról lehet szó, magyarán maga a tévé a központ. De a kompozíció is központba helyezi a tévét, tehát ez az ismétlés, ráerősítés már túlzó, és indokolatlan. Az ilyen megoldás a digitális technikából adódó trükk, és igen ritka, hogy indokolt vagy az üzenetet erősítő hatása lenne, leginkább egy vicces technikai poén, ami a kép erejét lenullázza. Ha ez megjelenik a képen, már az amúgy jóllehet működő szociografikus közlés szóba se kerül, hisz a poén miatt az már nem komolyan vehető. (szőke)

Súly - Tánc-zene szorgalmi
Mi van akkor, ha a táncparketten nem szól a zene? A fülek várakoznak, az agy sem érzékel, a ritmus csak fejben van meg. Ez a pillanat érdekelt. Ekkor kattintottam. Súly a táncparketten. A táncolók súlya. Csöndben.

Ez egy érdekes ritmikai játék lenne, de a parkett szegély elvágja a ritmust. Alul jóval többet mutathatnál a tükröződésből, és felül csak jelzés értékkel a valóságból, vagy pedig olyan beállítást keresni, ahol a parkett háttere magad meg és nem szerepel a szegély. (szőke)
értékelés:

Szenvedély fogságában
Szenvedélyes dohányzó vagyok. Eddig azért nem szoktam le, mert nagyon nehéz volt rászokni. :)

A világítással vannak problémáink, a kompozíció és a mondanivaló rendben van. Nem kiegyenlítettek a fények, a tónusok, a bal váll és a háttér szinte kiég, míg a többi rész sötétben van tartva. Ezt el kell dönteni, mert lehet az egész kép úgymond low key, azaz fekete a feketében, sötét a sötétben és csak a sötét tónusok adják ki a formákat, viszont ha a képen már a világos tónusokat is beengedjük, akkor annak a kép egészén helyet kell találni. Egyik esetben a kontúrok játéka ad struktúrát, a másik esetben a formák már térbeliségükkel is jelen vannak. Ez most itt vegyesen jelenik meg. (szőke)
értékelés:

Camden Market
A camdeni piac ahol olcsón ettem forró kínait. Közben meg szólt valami reggae.
Camden Lock
Camden csatorna

Kedves Tibor, szorgalmira egy disznó jár, a képekről mint válogatás az esetlegesség jut eszünkbe, hogy épp ezt a kettőt mutattad, aminek semmi köze egymáshoz. Az első kép akkor lenne izgalmas, ha szűkre vetted volna, vagyis ha a kis lacikonyha hangulata, atmoszférája átérezhető lenne. Így most nem az. A második kép akárhol lehetne a világban, semmi jellegzetes nincs benne, ami utalna arra, hogy hol - hol is? - készült a kép. (szőke)
értékelés:

Anno
Ez most még most sem az, amit várna az ofő, de nem hagyhatom ki. :)))

Kedves Laci, mostanit kell küldeni, már ezt a poént eljátszottuk, hogy régi kép az első lecke, amin nem látszhat az arcod, és ez egyszer jó, de másodikra már más első leckét kérünk, ami valóban teljesíti azt, amiről az első lecke szól. (szőke)
értékelés:

Enyhe elhajlás

Egy több expozíciós páros portrét látunk, nagyon érdekes kísérlet ez, rögtön az elején hozzáteszem, hogy én szeretem, de ketten ülünk a monitor előtt és sajnos el kell fogadnom Hegyi érvelését, hogy a kép jobb szélén, a női portré mellett a felület, a tapéta, ahonnan a fény jön, valahogy ez a rész túlságosan sok, ha a kép szűkítettebb lenne, akkor a két figura kapcsolatához, érzelmeihez, történetéhez sűrítettebben járulna hozzá a kép. Tehát ha a jobb oldali szakaszból majdhogynem a fül, haj környékén az az üres felület vágódna, sűrűbb lenne a kép, ahogy a bal oldalon jól is működik, ahol a férfi ki akar hajolni, ott feszíti is a képet. (szőke)
értékelés:

A lelkem sorszámozott, üres dobbanásait borzolja az idegenség, ismeretlenség, ellenszenves szabályokba rendezett, felvagdosott világ. Segíts eligazodni, hadd ismerkedjek meg a porszemekkel: ragadj meg a nyakamnál fogva, és gyömöszölj egy álnok, szánalmat kolduló hazug betegen bűzös lehelletébe, hagyd, hogy rámtapossanak! És ahogy döglötten fekszem a nyálkás aszfalton, magamon keresztül egyben látok majd mindent, minden szabályszerűséget, megállapodást, szándékot, de nem értek majd semmit. Szenvtelenül révedek az öntudatlan, magabiztos, éles mozdulataitok sorára. Ha eléggé figyelek, ha elég türelmes vagyok, ha eléggé hidegre fagy a saját hullám, és elég kicsi darabokra esik széjjel zavartalanul, ha le tudom vetkőzni rólatok magamat, egyszerre világos lesz már, hogy a közösségetek érthetetlen rendezetlensége csak látszólagos, nincs itt sem más, csak a Jóisten.

(Kovács Dénes: Barátom: Andrássy út leckéjéhez)