Azt hiszem, ezzel nincs semmi kérdés, működik, jellemző, jó megfigyelés, nagyon érdekes korlelet a plakátok világa, örökkévalónak hitt dolgok pusztulnak, fedődnek, majd kerülnek olyan áttételben elő, ami már más kontextus, jó alap a művészi értelmezéshez. (hegyi)

Izgalmas dolgokat láttál meg Londonban, nem a szokványos arcát kerested és ez jó. A képkockán belüli tömegelhelyezést lehetne pontosítani, fent picit sok, lenn picit kevés, és kevéssé vignettálnám a képet, mert bár jó arra, hogy a bizonytalan kompozíciót összerántsa, de erőltetett lesz a hangulatot illetően. Szóval jó az irány, várom a folytatást. (hegyi)

Ennek a képnek az erénye nem ott keresendő, hogy mennyire precízen ad vissza egy helyszínt, vagy hogy micsoda sztorit talált, hanem ott, hogy milyen kvalitása van a tónusainak, és ezen alapulva képes arra, hogy egy valóságos helyszínből egy szubjektív, csak Gáborra jellemző egységet adjon ki. Nyilván az első az, hogy meg kell látni a helyet, de ide azért idetenném, hogy gondolom sok helyen jár Gábor, de mégsem fotóz meg mindent, azaz egy belső elvárás szerint választja ki, hova teszi az állványát, és mi az, amire azt mondja, hogy szép szép, de nem elég jó. Itt a fényekkel rajzolt "út" az, a Z betűt formáló sáv, ami az eget és a vizet összeköti, ez vezeti a szemet, miközben hagyja, hogy el-elkalandozzunk, de mégis vissza tud hozni arra az irányra, amit Gábor mutatni akart. Határozott, és nem közhely, nem giccs. Gábor, várnám ám én a képeid nagyobb ütemben is. (hegyi)

Az van Gábor, hogy első blikkre kilóra minden megvan a képen, ami kell, mégis összességében van valami hiányérzetem. A kérdésre: igen, egy szóra is lehet illusztrálni. Az illiberálisra azonban ez a kép nekem nem működik, pontosabban szerintem egy illusztráció, asszociáció képi megoldása esetén annak oda-vissza működnie kell, márpedig ha a képet nézem, arról nem az illiberális jut eszembe, hanem egy haláltábor kerítése, ami lássuk be, lehet az illiberális fatális végállomása, de azért azt is gondolom, hogy talán lehetne jobb képi jellemrajzát adni a mostani helyzetnek.
   Ami a formai dolgokat illeti, kifejezetten szépek a tónusok, a kompozíció is határozott és elosztásában klasszikusnak mondható arányt állít fel, felismerhető és azonosítható a tárgyi világ, tehát minden rendben van, mi akkor a Hegyi baja? Az, hogy ez így nem egyedi. Bárhol lehet, bármire ráhúzható, mondhatni közhely egy kerítésfa és egy szögesdrót találkozása a felhős ég előtt. Az elszakadt szál lenne a kapocs, az lenne a fontos irány, onnan lehetne elrugaszkodni, de ahhoz fel kellene a klasszicizáló harmóniát is rúgni. Szóval azt gondolom, hogy a tanulmány oké, a technikai megoldás is, de én ezt visszaadnám, és vagy ezt a kerítés ügyet kéne jobban megoldani, vagy találóbb képet készíteni az illiberális szóhoz. Már ha lehet. (hegyi)

Érdekes ez a negatívban megfogalmazott kép, minden ellentétre van fogalmazva a fényekkel, ami ha a sötét részekben is lenne elég részlet, akkor jól kiadná, de így most a zártsága miatt formailag nem igazán jól dekódolható a főszereplő. Tehát nem azt mondom, hogy rossz a fordított tónusrend, hanem hogy ebben az esetben is jó, ha meghagyjuk a mélytónusokat. És vessetek a mókusok elé, de ez nekem önarckép. (hegyi)

Valószínű, hogy a kép világítása az, aminek okán bizonytalankodom, mert ahogy a legyedet nézem, mindig az van bennem, hogy a fenébe, hogy jobbról balra néz. Nyilván a légy egy nehezen instruálható lény, ha a fény nem elemlámpa, hanem a természetes fény, akkor ráadásul ez se forgatható meg, szóval hát, akkor ez van, ezt kell szeretni. Azért lenne jobb vagy az állatkát, vagy a fény irányát váltani, mert az ő lényege inkább a lábacskái és feje felől közelíthetőek jól meg, mint a szárnya és feneke felől. A kép nem csak emiatt, hanem mert filozófiai erényei erősebbek, talán nem a természetfotóra a legalkalmasabb, de épp ez a gondolati közlés az, ami miatt az ember elnézi a technikai bajait is. Jó ez, hogy gondolkodsz a közlésről, várom a többi képet is. (hegyi)

Jó meglátás, de itt most egészen konkrétan azt érzem, hogy beleesünk abba a helyzetbe, hogy nem csinálunk végig dolgokat, így ide-oda kapva a tanulmány oké, de rendre ugyanazok a kérdések maradnak megoldatlanok. Ágnes, komolyan kérem, hogy kapcsolj rá. Máshogy nem tud a formaérzék stabilizálódni, mint gyakorlással. Még képet, még, még, lehetőleg nem csapongva a témakörökben. Megérné. (hegyi)