kutyaházőrző

kutyaházőrző

Gordon nagyon jó modell volt. Pontosan azt tette amire kértem, a bal oldali kép esetében arra, hogy még kis ideig maradjon úgy ... kb húsz percig fotózgattam, ő olyan ötpercenként megunta, felállt, de mikor megkértem, hogy még egy pici időt kérek, akkor visszaült szépen ... a jobb oldalinál annyit kértem tőle, hogy jöjjön és nyalja meg a mancsomat.

Dani, az a helyzet, hogy az ötleteid mindig érdekesek, és első blikkre tetszik is, de azért az idő próbáját akkor állná ki ez, ha nem csak az ötlet lenne rendben, hanem a képisége is. Máshogy kérdezem: ha ezt neked kell megrajzolni, tuti, hogy ennyi felesleges képemelet is rárajzolsz? És ha rajzolsz is rá hangulatfestő dolgokat, mint a kötélen a ruha, valóban nem kell azt befejezni? Bevallom, engem ez bosszant, úgy kábé, mintha egy mix hangereje nem lenne összerakva, egyik szám hangos, másik halkabb, közben odakenve a zajok, de csak úgy, ahogy épp puffan, na, hát én így vagyok képileg ezzel, hogy a skicc oké, de azért ez megérne annyit, hogy gondosabban komponálva is elkészüljön. Ugye csinálsz belőle javított kiadást is? (hegyi)

Tükrös szekrény

Tükrös szekrény

Azt gondolom, hogy ez is egy jó témafelvetés, a kérdés az lesz majd, hogy Ágnes ezt mire fogja használni és merre indul tovább. Jó az ötlet és a meglátás, de azzal, hogy betette középre a választóvonalat, valamiféle egyensúlyi helyzetet ábrázol, miközben nem érzem, hogy maga a kép, az üzenet is ennyire egyensúlyban akarna lenni. Magyarán egy jó ötlet kicsit sematikus megoldását látom, ami kívánná a továbbgondolást. (hegyi)

Intenzív havazásHegyi Zsolt-2015.02.02. 09:46Hegyi Zsolt-2015.02.02. 09:46Hegyi Zsolt-2015.02.02. 09:46

Intenzív havazás
Intenzív havazás
Intenzív havazás
Intenzív havazás

most sem írok hosszú szöveget: a nappali esőzést késő esti, erős havazás követte. Mi lesz itt reggelre?

Feladtad a leckét Feri, mert bár a téma ugyanaz, de ez a négy kép négy különálló fotó. És bevallom - remélve hogy nem haragszol meg érte - egyikkel se vagyok megelégedve. Hátulról kezdem a negyedik képpel: azt gondolom hogy ezt a képet tökéletesen érthető kompozíciós ihlet hozta létre, nagyon jó az, ahogy a teret a fenyő törzse és a kerítés felosztja, csak sajnos a bemozdulás nem tesz neki jót és ráférne egy kis utómunka is. A harmadik kép akkor lenne igazán érdekes, ha valamiféle rendszer össze tudna állni a kerítés függőlegeseiből, az árnyékaiból, a drótokból, szóval ha mindez pontosabban lenne elhelyezve. A második képet igazán azért nem értem, mert ez a szelektív színezés majdnem annyira ki tudja nálam verni a biztosítékot, mint a szépia. Lehet hogy meghökkentő lesz amit mondok, nincs olyan szituáció, ami indokolná a szelektív színezést bármilyen képen. Ezt hagyjuk meg azoknak, akik az alkalmazott fotográfia területén próbálkoznak egy unalmas beállítást, vagy egy termék jelenlétét kiabáló színekkel túlhangsúlyozni. Azt kell mondjam az ember akkor használ, legalábbis szerintem, ilyen szelektív színezési őrületet, amikor nem elég biztos abban, hogy a képe érthető, a fogalmazása pontos. Rövidebben megfogalmazva: szájbarágás. Abban valóban igazad van, hogy így ebben a formában ez a kép most billeg. Mégpedig abban, hogy a néző nem tudja eldönteni helyetted, hogy mire megy ki a fuvar. Számomra az első kép a legérdekesebb, látom, hogy kerested azt a pontot, ahonnan nem vakít az utcalámpa, ezért álltál a takarásba. Sajnos azonban pont ott, abban a csomópontban, ami így létrejött, túl sok a bizonytalanság. De ha ezt leszámítom, ez a kép az, ami elmesél egy téli történetet, várjuk a szereplő színre lépését, tehát megvan a maga belső feszültsége is. Nem tudom, fog-e még esni idén a hó, ha igen, szeretném, ha jól felöltöznél, és újból nekikezdenél ennek a feladatnak. (hegyi)

Szív-vadász

Szív-vadász

Az örökölt macskánkkal a játékait is megörököltük. Ettől a vörös szív alakú kis párnácskától mindig megvadul, amíg le nem vadássza.

Ez egy baromi nehéz terep. Ugyanis odáig viszonylag könnyű eljutni, hogy ha van bizalom a kisállat részéről felénk, nem dúvadként trappolva közelítünk felé, akkor a megfigyeléseinket, mint például ez a játék, le lehet kattintani. Onnantól bonyolultabb a kérdés, hogy ha mindezt időtállóbb esztétikai formába akarjuk csomagolni. Hiszen a lakásban ott a szék, a fény máshonnan jön, mint kéne, a macska naná, hogy a szőnyeg szélére fekszik, szóval ez nem megy máshogy, mint hogy az ember ha macskát akar pl. fotózni, akkor próbál olyan környezetet teremteni, egy vackot, ahová odacsalogatja, amit előbb kipróbál, hogy mi hogy látszik, mikor hogy jár a fény, honnan lehet fotózni, mikor, és aztán mint a pecás, vár méla lesben, hogy a kedves állatka lesszíves odatelepedni, ahová én akarom, és remélhetőleg azt csinálni, amit látni szeretnék. Tudom, ez szinte a lehetetlen kategória. Hát, igen, az állatmodell, az csak látszólag egyszerű, de ha az ember nem talált képet akar csinálni, akkor fel kell a gatyát-szoknyát kötni. (hegyi)

Ujjam ajkadon csend, halk szó elől menekvő
marionett a pillanat kusza kötelén.

Ajkad a pillanat halk szava, menekvő csend
kusza ujjaim marionett kötelén.

Felizzik egy sóhaj.

Téli út

Értem azt, amit Mazsi ír, részint én is hasonló érzések okán szoktam azokat korholni, akiknél úgy érzem, volna értelme jobban ráfeküdni a fotózás hobbira, mert hogy többféle út létezik, amin el lehet érni a célt, de abban minden út közös, hogy ha nagy kihagyások vannak, akkor esélyes a helyben járás. Persze senkit se lehet saját érzései és/vagy akarata ellenében segíteni az útján, ez is igaz, úgyhogy nekem nem marad más, mint a drukkolás, hogy hátha egyszer eljön az az idő, amikor akár Ágnes, akár a többiek közül bárki rájön arra, hogy a kezdeti kilóra le kell fotózni 10 ezer képet unalma után jön az áttörés és a még több munka. Hát, ilyen ez a pop biznisz.    A kép jó, főképp hangulatában, az utómunkát már nem is merem mondani, tényleg érik egy komolyabb utómunka gyakorlat, mert hogy igen kevés hiányzik ahhoz, hogy üssön a kép, némi tónusigazítás és maszkolás itt-ott, szóval ismétlem önmagam, Ágnes, tessék választani egy valami irányt, aztán abban miminum kétnaponta valamit létrehozni, nem a tökéletesség a cél, hanem a gyakorlás. (hegyi)

Miért a hónap képe:

Régebben még a kezdetekkor nem kedveltem Ágnes munkáit. Egyszerűek, esetlenek voltak számomra, ami persze természetes az elején, ezzel nincs is gond. De az utóbbi időben azt érzem, hogy kezdi megtalálni a maga stílusát és mindig meglep egy-egy fotóval, mikor az alkotó nevét elolvasom, hogy „jéé ez az Ágnes képe!”. Tetszik a fekete-fehér, a makró világ, a részletek, nem csak ezen a képen. Remélem még sok hasonló próbálkozást, munkát láthatok tőle, mert tényleg szeretem ezt a stílust. A megfigyelésein - legyen szó emberről, tájról, épületről, hangulatról - átjönnek az érzések, ami szerintem nagyon fontos a fotónál, hogy hang nélkül tudjunk beszélni. (Mikolics Mariann)

Az ingatlanos meglátása

Az ingatlanos meglátása

Első elkészítendő képként vágtam neki..."komponáltam" aztán csak valami megfogott, ahogy a autó hátsó ablakán tisztán kirajzolódik a ház a hátam mögött.

Üdvözlünk a Látszótéren Roland, jó ez a bújócska, első leckének mindenképpen az, a szépiát leszámítom, mert az kilágyít, érzelgőssé tesz, de jó a felfedezésed, sőt, van sztorija is, úgyhogy hajrá, várom a folytatást, és ne várj rám, igyekszem, de addig is jöjjenek azok az önportrék. (hegyi)

Pad, híd, futó, bástyaHegyi Zsolt-2015.01.26. 21:08Hegyi Zsolt-2015.01.26. 21:09Hegyi Zsolt-2015.01.26. 21:09

Pad, híd, futó, bástya
Pad, híd, futó, bástya
Pad, híd, futó, bástya
Pad, híd, futó, bástya

fotonhalmaz a Déli csücsökben

Ebből az utolsó az, aminél egyedül nem érzem azt, hogy a fotós adhatott volna személyesebb nézőpontot is, ha nem csak leül a padra, hanem picit lejjebb megy, kaphattam volna izgalmasabb látószöget is. Csak hát ezt az utolsót meg meg szokta csinálni, aki arra jár, kevéssé egyedi. Az első ha pontos vagy a geometriában, akkor izgalmas lehetne, a másodiknál esetlen a pad, valahogy ottfelejtődött a képen, de nincs szerepbe hozva, a háttér meg elég unalmas így, a futós kép alakja jó, de egyéb minden esetleges, szóval volna ebben fantázia, ha felteszed a kérdést előre magadnak, mit akarsz elmesélni. Mert az jó, hogy van nálad gép, az is jó, hogy van valami érzet, ami kattintásra bír, de előre kell magaddal a dolgokat tisztázni, hogy akkor most a fuvar mire akar kimenni, a hajnali futóra, a magányos gyalogútra, a híd alatt ránk köszöntő estére, vagy mire. Mert ha ez megvan, akkor az vezetni fogja a kamerád is. (hegyi)

Sárközi motívumok 4

Sárközi motívumok 4

Na, az már jobban. Csak az arányok. Lenn picit azért így kevés, nem sok, de egy fél ujjnyi még jó lenne, fenn meg kis utómunka, picit keményebbre, hogy legyen valami struktúrája ennek az eső előtti vagy utáni pillanatnak, de a fasor finom, a házak jól világítanak, szóval minden más rendben és igen, ez így már valami, érthető, érezhető, tudok hozzá viszonyulni. (hegyi)

Sárközi motívumok 3

Sárközi motívumok 3

Megint azt mondom, hogy kell valami egyedi, ami elindítja a mesét, egy lovasszekér, egy jegenyesor, egy legelő állatka, valami, amibe kapaszkodhatok - avagy ha nincs, akkor nagyon ne legyen, akkor a hiány legyen, a semmi, nem tudom tehát, mi az, ami jellemző Sárközre, még mindig nem. A tónusaid nagyon élnek, jó nézni, de látni is kéne valamit. (hegyi)

Sárközi motívumok 2

Sárközi motívumok 2

Vegyük úgy, hogy én vagyok az a messziről jött, aki nem tud semmit. Látott már ezt meg azt, és érdeklődve várja, hogy megmutasd neki a sárközi világot. Utána kerestem a wikipédián, sok a napsütés, homok, por, tikkadt szöcskenyájak. És akkor itt ez a kép, és nem tudom, mire kell figyeljek. A poros útra? A növénytöredékekre? Az égre? Mi az, ami itt most megismételhetetlenül egyedi? Zavarban vagyok, mert Pestlőrincen a kiserdő mellett a reptér felé pont ilyen volt. Ha korábbra kutatok magamban, akkor Sárvárnál is volt ilyen, meg a Fertő tónál is. Sőt, Tómalomra a telekre is így mentünk ki. El is akadtunk, ha esett. Szóval Tamás, ezt most úgy gondolom, hogy belül maradt, az ismeretlen idegennek ez most nem azonosítható. (hegyi)

Lámpa

Lámpa

Az új lámpám. Nagyon szeretem...

Szeretem ezt a meleg zöldet, és jó az egyszerűsége a képnek, ahogy finoman a kis kapcsoló láncocskára hagyja a figyelmet fókuszálódni, de nem agresszívan, csak épp hogy, érzéssel. Miközben határozott vonalakat látunk (talán a lámpaernyőt picit kellett volna ahhoz mozdítani, hogy ne csak a függőlegesek legyenek meg, hanem a kvázi vízszintes is oké legyen), a meleg tónusok, a finom átmenetek és a króm ezüstfeketéje az, ami a dinamika meleg a nyugalmat is megadja. Szép. (hegyi)

Vonatút

Vonatút

Egy 14 órás vonatúton mit csinálhat az ember? Gépezik, fényképez, és perecet eszik.

Az van, hogy ez egy jó hangulati meglátás, de én szigorúbb lennék, mert azok a részek, amik fenn, lenn és tulajdonképpen jobbra a két székkel látszódnak, nem adnak a történethez hozzá, viszont a világos flekkek el tudják vinni a figyelmet a belső mozgásokról, hangulatokról, arról, ami ennek az egésznek a lényege. Nyilván ez nehezen kigyakorolható ott a helyszínen, én nem mondom, hogy ezt ott is kellett volna eleve korrigálni, de törekedni kell arra, hogy a tónusok és színek harmóniája meg tudjon maradni és minél kevesebb dolog zavarjon bele. Például a miniperec az jó, hogy ott van, mert Ágnes foltjának jó ellenpontja, ez bemozgatja a kompozíciót. (hegyi)

super8

super8

Ezt csak úgy, mert helyzetjelentés: leállamvizsgáztam.

Valahogy ez most nekem nem adja azt az érzetet, hogy ez saját kép lenne, a te kezeidben egy filmkamera van, ha jól látom, ez meg polaroid lenne talán, vagy annak imitációja inkább, persze beugorhattál az ágyba, és jóllehet valóban így történt, de a dolog tervezettsége és átgondolása nem nagyon erős. Ha valódi polaroid, mondhatnánk, hogy akkor nincs mit tenni, ez a képkocka, ez a képhatár, de főleg, ha előtte be kellett állítani az állványon a gépet, ott akkor azért kb sejthető, mit fogunk látni, és most ez a sok belógó épp hogy elkezdődő forma ahhoz nem elég egyedi, hogy indokolt legyen, ahhoz meg túl sematikus, hogy hangulatot adjon. Tágabb, mint egy szubjektív személyes portré, de szűkebb, mint egy enteriőr, valahogy félúton maradtunk. (hegyi)

Karácsonyi emlék

Karácsonyi emlék

A kép két jól elkülöníthető részből áll, egy lenti, absztrakt világból és egy szociografikusabb, konkrétabb fenti világból. A kettő között talán a fényfüzér lehetne a kapcsolat, de a helyzet az, hogy ez a kép összességében inkább folthatásokként értelmezhető, és számomra kevéssé szerethető a tónusrendje. Persze hoz valami fád jelleget, kedvetlenséget, de nekem nagyon a 80-as évek szmena hangulata uralkodik rajta, ami technikailag nem nagyon jól működik, mert hogy úgy gondolom, hogy a fekete ha sötétszürke, akkor az rontás, és nem erős számomra. Igen, értem, ilyenek a szubjektív naplók, de valahogy az esztétikája most ennek nekem nem evidens. (hegyi)