Ennek azért egy kicsit ferde a horizontja, függetlenül attól, hogy a sziklák teteje is az, de úgy az egész ferde. Nem ártana visszaforgatni, ez egy fél fok lehet, de ez azért számít. A kompozíciót el tudom fogadni. A tónusok nekem túl nagy különbséget mutatnak az ég és a víz viszonylatában, és ettől az egész dinamikája megfordul. Erről beszéltünk már, hogy általában, ami a legvilágosabb egy képen, az közelebbinek érződik, mint ami sötétebb tónusú, és ennél a képnél ez a két kék sávnál jelentkezik, tehát a víz most túlságosan a sötét tónus felé mozdul el, miközben az ég semmilyen, nem hordozza azt a drámát, vagy struktúrát, ami szerintem ehhez kellene. Nyilvánvaló, hogy az időjárás megválasztása fontos, tehát, hogy mikor tudjuk ezt jól lefényképezni, ez most nem volt annyira jellegzetes ez az ég. Lehet ezen egy kicsit sötétíteni, és akkor egy kicsit drámaibb lesz, és lehet visszább hozni a vizet, és akkor máris helyreáll a térhelyzet a képen. (hegyi)

Nem tudom dekódolni ezt a képet, valamilyen léggömb felbocsátás lehet. Biztosan nagyon hangos, és ez sok a kisfiúnak, így befogja a fülét, de nem értem, hogy ebben mi a cím, és mi a humor, és a kompozíciót sem nagyon. Kicsit olyan talált kép jellege van, hogy lefotóztuk a gyereket, mert olyan aranyos volt. De gondolom, ennek volt történetileg egy bevezetése, meg egy folytatása, így, mint film, lehet, hogy érthető volt, de ez a kiragadott pillanat nem az. (hegyi)

Ígérem, hogy ha leírod kommentben, hogy mit szeretnél, és ezt meg tudjuk beszélni, akkor meg fogom csinálni az elemzést is, de addig nem, mert én nem szeretnék olyan szerepbe kerülni, hogy én elmondom, hogy mit gondolok, és azután erre nem érkezik válasz, hanem rosszul dekódolódik, vagy esetleg rosszul esik. Tehát, a kérdésem az, hogy maradjunk egy ilyen laza tempóban, és beszélgessünk arról, hogy szépek-e a fények, és ennél ne menjünk beljebb, meg hogy mennyire fogtad meg ezt a két tárgyat, vagy pedig szeretnéd az őszinte véleményemet megkapni, amiben az érzelmekről, és az egésznek a gondolati irányairól is beszélgetünk, nem csak ennél a képnél, hanem a többinél is. Amit most kérdezek, az nem csak erre a képre igaz, hanem úgy az együtt munkálkodásra is. Mivel az egyik előző elemzésnél a legjobb szándékom ellenére is úgy tűnik, hogy valami félrement, én nem szeretnék konfliktust, nem azért vagyunk itt, hogy egymásnak kellemetlen perceket szerezzünk. A döntés a te kezedben van. Én tudom úgy is elemezni a képeket, hogy nem megyünk vékony jégre, és nem beszélünk olyan kérdésekről, amik neked esetleg kellemetlenek, meg tudok úgy is beszélni, hogy ezeket felvállaljuk, de ennek a döntését neked kell meghozni. Addig én most várok a válaszodra. (hegyi)

A címmel sírba vittél most egy kicsit engem, értem én ezeket a poénokat, csak... Kompozícióban nem értem a dolgot. Azt nem értem, hogy mi ez itt a kép alján, hogy ha az egyik oldalon kivisszük a szélre, és dekomponálunk, akkor az alján miért nem? Nem látom indokát. Takard le azt a kétujjnyit, és a dolog máris jobban működik. Azért nem adok erre most csillagot, mert ezt a képet egyetlen dolog mentené meg, vagy vinné el a vállán, mégpedig az, ha kompozícióban pontos lenne, tömegelhelyezésben, abban, hogy mit hova raksz. De ha ebben tévedünk, akkor ez a kép érdektelen. Ami ennyire kevés képelemmel dolgozik, ott nem lehet mást csinálni, minthogy kidekázni, és ez nem megkerülhető. (hegyi)

Édesanyád büszke lehet rád. Egyrészt egy egészséges, kedves, szerethető embert látunk, aki szép, de nem túlcsinált, hanem egy érett és nyitott személyiség. Nagyon érdekes az, ahogy ábrázolni tudod magadat - egy kicsit most nehéz helyzetben vagyok, de talán a te korodban még mondhatom ezt – idősebbként. Olyan ez, mint egy ilyen 30-40 közti csaj, aki vadítóan itt van velünk. És ez azért érdekes, és azért is merem mondani, mert ez egy olyan húzás, ami a korábbi reggelizős, meg különböző szituációs gyakorlatokat megoldó képeidnél is jelen volt, mert olyan, mintha beleképzelnéd magad egy filmszerepbe, mintha eljátszanál valakit, aki majd leszel, vagy aki lehetsz. Olyan, mintha kipróbálgatnál utakat, hogy milyen lesz akkor, ha majd két gyerekkel leszek anyuka, milyen lesz akkor, ha egyedülálló csaj leszek, mintha ezeket a szituációkat fejben lepróbálnád. Valamiért, nekem mindig ezek az élmények jönnek fel a képeidről, és ez jó, nekem ez tetszik. Az baj, hogy ennyire szűkre vágtad alul, amivel nagyon már nem lehet mit csinálni, mert ami nincs a képen, azt nehéz hozzágondolni, de én ezt egy abszolút 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom mindezzel együtt, úgyhogy lábjegyzetnek odatesszük, hogy a kompozíciót mindannyian tudjuk, hogy egy kicsit elcsesztük. (hegyi)
értékelés:    

Ez akkor működne jól, ha történne valami az előtérben. Nem csak formailag, hanem színdinamikájában is. Otthagyott bicikli, vagy valami, ami ezt az egészet méretben még megbolondítja, mert így nem érzékelhető jól sem a méret, sem a távolság. Ebből a kameraszögből ezzel az objektívvel ez nem működik. Ez akkor működne, ha elfelejtjük ezt a fene nagy eget, és az előtérrel elkezdünk valamit, és ahhoz képest, tehát, valamilyen viszonyrendszerben ez a háttérben lévő hegy megjelenik, mert így csak bemondásra hiszem el azt, hogy ez egy hegy. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)