Megint az a helyzet, hogy próbálunk a térrel valamit kezdeni, valamilyen játékot létrehozni, mozdítsuk ki oldalirányba, és az majd ad neki valamilyen dinamikát. Igen ám, csak a modell ellentmond ennek. Neki van egy belső kisugárzása, egy vidámsága, vagánysága, van ebben némi fájdalom, és egy kis fáradtság is, de azért ő hozza a maga energiáját. Nincs szükség erre a fajta mozgatásra. Az ő belső ritmusa, személyisége sokkal érdekesebb, izgalmasabb annál, mint sem, hogy rászorulna arra, hogy ezzel a kimozgatással kelljen dinamizálni. Minek? Ez a kérdés. Ha levágom a bal oldalról azt a 3-4 ujjnyit, akkor kezd működni a dolog. Csak ne nekem kelljen azt levágni, mert az nem elég, hogy ollóval levágunk, őt kellett volna odamozgatni. Ezt gondolom most, úgyhogy ez most 1 csillag azért, mert ellene dolgoztál a belső ritmusnak. (hegyi)
értékelés:

Olyan ez a kép nekem, mintha egy régi barátnővel beszélgetnék videó telefonon. Nagyobb távolságból mesélne arról, hogy hogyan él, mi van vele most, milyen volt az éjszakája. Ez egy hosszabb beszélgetés, és kicsit elfáradtunk már a mesében, keressük az új impulzust, hogy hogyan is folytassuk a sztorit, mert már elmondtuk, hogy kit ünnepeltünk tegnap, már elmondtuk, hogy milyen ruha volt rajtunk, meg mit csinált Feri, meg hogy mi volt a pultos fiúval. Az egésznek ez a fajta fáradtsága az, ami ezt a képet jellemzi. Megvan a koncentráltság a kapcsolatban, fontos, ne tedd le, legyen hozzám türelmed, hallgass végig, fogok még mesélni, van még mit mondjak, csak fogadd el, hogy ez a tegnapi nap egy kicsit hosszúra nyúlt. A másik, ami eszembe jutott ezzel a képpel kapcsolatban, hogy amikor a gyereklány felnőttet játszik, és amikor rádöbben, hogy az a felnőtt világ nem is annyira jó. Amikor először rádöbben arra, hogy az a vágy, hogy ő felnőtt legyen, és emberszámba vegyék, előbb-utóbb úgyis eljön, akár akarjuk, akár nem, ha siettetjük, ha nem, és lehet, hogy mégiscsak jó lett volna gyereknek maradni. És olyan kis bénán kifestettem magam, meg ittam is, meg felnőtt lettem az este, de a büszkeség nem engedi, hogy lemossam a festéket, meg az, ami az este történt tulajdonképpen felnőtté is avatott, de jó lenne visszamenni a gyerekszobába. Van ebben egy kis megtörtség. Köszönöm, 3 csillagos leckemegoldás. Vera, küldjél képeket! (hegyi)
értékelés:    

Ez egy nagyon izgalmas üzenet, és semmi baj nincs ezzel az üzenettel. Nagyon jó ez a kicsit álmos, ilyen reggel felébredtem és már arra ébredek, hogy elestem a folyosón tegnap este, és a barátnőm ott vár szemrehányóan, hogy de hát, azt ígérted, hogy megyünk a piacra. Van ennek egy jó kis sztorija, csak nem ez most a feladat, Noémi. A feladat az, hogy haladjunk abban, hogy önmagunkat megmutassuk, mert az önmegfejtésekkel jutunk el oda, hogy a mások megfejtésében is elérjünk eredményeket, márpedig, hát, itt te bujkálsz. Tudok arról sztorit mesélni, hogy mit látok a képen, és ez jó, és ez a kép előnye. Ez a kép nem rossz kép, csak más a feladat az első három leckével. Itt meg akarod a feladatot úszni. Bocsánat, a kép egy 3 csillagos kép, a leckemegoldás meg ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szerethető ez a kép a maga huncutságával együtt. Itt van ez a kis főszereplő, aki a filmes világból kacsint ránk. Némi pontatlanság azért van a képpel, ezt azért tegyük hozzá. Nem nagyon értem, hogy a kép bal oldalán, ha már ennyire kevés vonallal dolgozunk, akkor azt a horizontot, ami létrejön, mi zavarja meg a képhatárnál, mi az a dolog ott? A másik kérdés a világítás, amire érdemes lenne egy kicsit jobban odafigyelni. A jobb oldalon a bajusznál, meg a pofácskánál nagyon jók a ritmusok, az olyan puha és szerethető, az orrnál és a szemeknél viszont az egész olyan szürke. A kontraszttal nem ártana még egy kicsit dolgozni. Azt gondolom, hogy ezek utómunkában megoldhatóak lennének, úgyhogy erre majd érdemes lenne egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni kedves Anna, hogy mit csinálunk utómunkában. Nálad is azt mondom, hogy az első három lecke az nem véletlen, tessék az önportréval most dolgozni, mert ez is egy portré, és a kisállatoknak ráadásul sokkal kevesebb türelme van hozzánk, ők nem fognak ránk várni, hogy most akkor hova rakom a lámpát, és hogy sürgök-forgok körülöttük, mert ők ott fognak minket hagyni. Ahhoz, hogy ezek működőképes portrék legyenek, ahhoz nagyon sok belső megfigyelésnek kell lezajlania, ezt gyakorolni kell. Anna, neked is mondom, hogy lényegesen nagyobb aktivitást várnék. Nem lehet úgy, hogy kéthetente, vagy havonta érkezik egy kép. Akkor hogyan tudnánk építkezni? Nem fog működni. Anna, most erre adok neked 2 csillagot, de ez az utolsó, hogy ilyenre adok, és nem azt mondom, hogy ismétlés. Az a bajom, hogy ha valaki ennyire ritkán jön, akkor hogyan adjak ismétlő feladatot? Mert mire megismétli, addigra már évszakot is váltunk. Legyél aktívabb! (hegyi)
értékelés:

Azt kérném Noémitől, hogy addig, amíg a saját önportrénkkal nem végeztünk, addig, ha lehet, akkor várjunk még ezzel a portrézás feladattal. Azért mondom ezt, mert azok az emberek, akik nekünk a kamera elé állnak, azok nem csak a modelljeink, hanem a segítőink is, nyilvánvaló, hogy egy tanulási folyamatban nagy segítség, ha van olyan jó barát, vagy rokon, aki azt mondja, hogy gyakorolj rajtam nyugodtan, gyere, adom magam. Igen ám, csakhogy ehhez kell egy fajta technikai biztonság, hogy ez az egész jól érhessen célba. A technikai biztonságot célszerű magunkon kigyakorolni, azért, mert magunkat könnyebben leszúrjuk, és mondjuk azt, hogy jajj, Zsolt, hát, elfelejtettél valamit, és könnyebben is ismétlünk magunkkal, mintha azt mondjuk Eszternek, hogy drága Eszter, nagyon köszönöm, hogy jöttél segíteni, de meg kell ismételjük a feladatot, mert Hegyi leelemezte, és baja van vele. A problémáim a következőkkel vannak: Az egyik a tömegelhelyezés. Valamiért most kapunk egy nagyon erős teret a kép jobboldalán, ahonnan így most hiányzik egy szereplő, olyan, mintha egy kettős portréra nem jött volna el az egyik tag, nem nagyon értem, hogy miért van ez. Mit akarunk azzal a nagy térrel kezdeni? Mit akar az mutatni, miközben függőleges irányban majdhogynem fulladásig szorítottuk a modellt. A másik kérdés a ruha. A fekete ruha a fekete háttérrel olyan érdekes pantomimes helyzetet tud létrehozni, amit ki is lehet használni úgy, hogy valahol egyszer csak a térben megjelenítünk két kezet, vagy egy lábat, vagy bármilyen más testrészt, ami szintén kikerül úgymond a ruha alól, és ezzel egy jó geget hozhatunk létre, de ez itt most nem történik meg. Itt a geg az, hogy a semmiből van itt egy fej. Ez nem annyira jó. Lehet sötét ruhával dolgozni, de akkor arra a ruhára is kell külön fényeket szerveznünk, hogy az működni kezdjen. A következő kérdés a világítás arcra eső része. Itt van egy olyan rész, ami izgalmas és szép, ez a nyak és a kulcscsont része, ezt nézd meg, hogy mennyire plasztikus és térbeli, és mennyire jó, ahogy látszanak az izmok, az inak, a csontok, ez egy nagyon jó struktúra. Mindehhez képest, ami a fejen történik, az nagyságrendekkel kevésbé érdekes. Tehát, ha létrejön egy ilyen világítási helyzet, ami létre tudott jönni a nyaknál, akkor ezt kell valahogy megoldani a fejnél is, ráadásul, ha megfigyeled, akkor a nyak egy-két fényértékkel világosabb, mint a fej, és ettől olyan furcsa hatása van az egésznek, mintha utólag lett volna ráapplikálva a nyakra az arc, és ezt érdemes elkerülni. Kicsit soknak tartom a hajon lévő fényt. A világításnál ezeket tudom elmondani. Érdemes lenne ezzel még egy kicsit foglalkozni, úgyhogy visszaadnám továbbgondolásra, és azt kérem, hogy az első három leckével még haladjunk egy kicsit, mert ott volt azért némi mismásolás. Attraktív megoldásokat kerestél, mintha menekülni akartál volna attól, hogy olyan korrekt, beleállós portrékat csinálj magadról, és itt bosszulja meg magát, hogy hiányzik az a rutin, amit ott megszerezhettél volna. Szóval, én most azért utallak vissza az első három leckére, hogy egy kicsit most az attraktív megoldásokat kerüljük el, nevessetek ki engem nyugodtan, de én azt mondom, hogy akkor tessék igazolványképet csinálni, mert érdemes lenne begyakorolni azt, hogy hogyan is van ez a dolog a térbeliség ábrázolásával. (hegyi)

Nagyon érdekes polémia alakult ki a kommenteknél a jégkocka készítésnek a trükkjeiről, és én ennek nagyon örülök. Annak kevésbé, hogy ezt nem a fórumban végzitek, azért, mert a fórumon talán visszakereshetőbb lenne. Erre való a fórum, hogy egymásnak segítsünk a technikában, ilyenkor javaslom, hogy akár a kép készítője, akár egy kommentező csalja át a közönséget a fórumra, és ezt ott beszéljétek meg. Mert egy fontos dolog az, hogy hogyan készítünk jégkockát úgy, hogy az átlátszó maradjon. Van ennek egy trükkje, aki ezt a trükköt ismeri, az segíthet a többinek. Olyan ez a kép, mintha egy fogtündér belerakta volna a kihúzott fogamat a jégbe, ez nekem sokkal kevésbé tűnik virágnak ebben a beállításban. És itt van a problémám is, hogy valahogy, ez az egész nekem olyan fura, szóval, el kéne gondolkodnom azon, hogy én ebbe most mit akarok belelátni. Na, de hát, a maga konkrétságában itt van ez a kockatest, és akkor kezdjek el azon filózni, hogy akkor most ez gyöngyvirág, vagy kis ibolyának a testvére, vagy a fogamból egy darab, vagy mi a franc akar az ott benne lenni. Még arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy az benne van, és nem valami hiba ebben a fagyott vízdarabban. Számomra ez probléma. Annyit hozzátennék, hogy a megfejtés valószínű, hogy abban fog majd gyökerezni, hogy ezt a fagyást kell kontroll alatt tartanunk. Tehát, ha ennyi kiszabaduló levegő marad a vízben, akkor az érdekes struktúrát hoz, de ez nekem most kevésbé izgalmas. Az lehet a megoldás, ha mégiscsak ez történt, hogy közelebb megyünk (vagy nagyobb víztömeget és virágot használunk). Ezt, ha makróban csinálod meg, akkor lehet, hogy megtalálható lesz az a virág is, lehet, hogy felismerhetőbb lesz. Ebből a távolságból ebben a képméretben ez nem működik. Ami működhetne, ha makrózol, az az, hogy ezekből a vízbuborékokból, ezekből a kis tüskékből hogyan jön létre a virág. Akkor el kell hagynunk a nagy részét a kockának, és egy belső világba kell bekerülni. Ez lehetne egy megoldás. De valószínű, hogy azért ezt kaptuk, mert téged ez érdekelt, csak itt akkor meg kell keresni azt, hogy ez mitől fog működni. A másik kérdés a kompozíció. Esetlegesnek gondolom azt, ahogy ez most a képre került. Van ennek egy árnyéka ezen a felületen, amire ezt ráhelyezted. Ez az árnyék olyan furcsán ér véget. Alul és felül szűkek vagyunk, oldalt meg nagyvonalúan engedjük a teret lötyögni, nem tudom miért. Ráadásul, hogy most ez jobbra, vagy balra helyeződik el, az meghatározná azt, hogy merre dől, de a világítás ennek ellentmond. És ettől én azt gondolom, hogy kicsit zavarossá vált. A világítással van még további problémám is, hogy a térbeliségét sikerült abszolút kivasalni ennek az egésznek, legalábbis ennek a kockatestnek a felső részénél biztos, mert ott egészen olyan, mintha csak két dimenzióval rendelkezne ez az egész. Megint azt mondom, hogy a világítás az, amivel ezt az egész játékot meg lehetne oldani. Tehát azzal érdemes elkezdeni foglalkozni, hogy egyrészt a jeget hogy tudom úgy megfagyasztani, hogy az jól működjön, másrészt hogy hogyan tudom ezt az egészet úgy megvilágítani, hogy az a belső zárt világ hordozza az információt. Valószínűsítem, hogy kevesebb kell a környezetből, még ennél is kevesebb, viszont valahogy úgy kell megvilágítani, hogy elkezdjen lobogni az a belső tűz ebben a kockában, tehát, hogy ott létrejöjjenek azok a dinamikák, amik ezt az egészet elviszik. Kevesebb fény, mert a fenti résznél ez abszolút eltűnik ez a struktúra, és ez nem tesz jót neki. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)