Nagyon édes ez a macska a kis gombolyaggal, meg a horgolt terítővel. Ami nekem ellentmond az egésznek, az a csíkos háttér, az nagyon szétveri a képet. Ha megfigyeljük a macskának a természetes színvilágát és foltjait, amire nagyon jól ritmizál az ellenpontként működő szürkés és kékes színekben megjelenő terítő, meg az is jó, hogy a labdában van némi vörös, és ezek ettől létrehoznak egy zárt rendszert, ebből most a konkrétságával válik ki a háttér. Ha ezt leteríted valamivel, akár egy olyan lepedővel, ami színben passzolhat az egészhez, és megszűnteted ezt a nyugtalanságot, amit ezek a függőlegesek jelentenek, akkor a kép stabillá válik. Most nekem ellentmondás van. Lehetne azt csinálni, hogy ez a csíkos háttér marad, ott van a macska, és valami homogén alapot hozunk neki, akkor kiveszem ezt a horgolt terítőt, mert a csíkos nem is a macskával van ellentmondásban, hanem a horgolt terítővel. Ez most nekem egy csillagot ér, ennél te sokkal pontosabban szoktál fogalmazni, azt szerintem ne add föl. Tudom, a macskák olyanok, akik öntörvényűeknek mondottak, és elég rossz a sajtójuk abban a tekintetben, hogy mennyire fotogének, de azért jó esetben ezek a fotók megvalósíthatóak. Ha van közünk ahhoz a macskához, akkor meg lehet vele azt beszélni, hogy kiveszem alóla a terítőt és odaterítek egy másikat. Egy csillagot adok, de szívem szerint visszaadnám ismétlésre. A világítással spórolj egy kicsit, most nekem sok a fény. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a geg, jó ez a sminkelés is, és az egésznek a szürrealitását az adja, hogy maszkszerű lesz ez az egész attól, hogy maga a ruha, a nyak és a nyaktól lefelé rész érintetlen marad, sőt, a haj is. Nézegetem ezt az egészet, várok egy klasszikus portrét, utána kapok egy ilyen geget. Nem vidám kép, ezt tegyük hozzá, és nem vidám megoldás. Nem csak a szürkéi miatt nem az, tudatosan a maszk is úgy van megfestve, tessék csak figyelni a szájat, a tekintetet, minden arra vezet minket, hogy van ebben egy szomorú bohóc gesztus. Amitől furcsa és különös, az az, hogy meghagytad civilnek a testet, nem egy tipikus bohócruhát látunk, ettől azt az első gesztusfelismerést, amit látunk, hogy ó, hát ez egy bábos, mímes helyzet, felülírja az, hogy akkor ő miért nincs beöltözve, meg a háttér is miért olyan szembesítő? Most akkor mi történt? Lehet, hogy ez nem egy vidám maszk? Lehet, hogy itt nem valami játékról van szó, nem egy gyerekeknek szóló helyzetről? Lehet, hogy ez egy korhatáros kép? Sok gondolat fölmerül. Az egyetlen dolog, ami engem technikájában zavar, az, hogy ez nekem lehetne kicsit nagyvonalúbb, több teret hagytam volna, legfőképp a jobb oldalon. Nyilván, ha ott meghagyom a vállat, akkor bal oldalon és fölül is igényel valamennyi teret. De így is egy nagyon erős portrét kaptunk. A miértre még nem kaptam választ, és erre nem ad választ a portré, elindít egy gondolatot, és azt mi kell befejezzük, ez nem baj, nem kötelező végig fogni a nézőnek a kezét, az idő majd igazolja, hogy ez mennyire volt érvényes kép. Ezeknél nincs más megfejtés, mint az, hogy kiállja-e az idő próbáját, de nagyon izgalmas. A három csillag megvan, leckemegoldásnak a technika miatt egy kicsit én még ezt visszafognám, de várom erre a leckére a többi képedet is, mert úgy látom, ez a feladatsor téged izgat. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, a helyszín is elfogadható. A világítós táborban Gábor ott volt, bár nem most volt ez a tábor, de érdemes végignézni a képeit, visszaemlékezni arra, hogy ott mit tanultunk: főfény, ellenfény, derítés, élfények, milyen világítási metódusok vannak. Gyönyörűek a főfények ezen az egész hóbelevancon, csak a derítés nem nagyon erős, ettől valahogy olyan féloldalasra sikeredett az egész, olyan, mintha amíg elkezdenénk beállítani ezt a csendéletet, még nem kapcsoljuk be a lámpákat. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, Gábor, hogy nem minden úgy jó, ahogy találjuk. Nyilvánvaló, hogy ezzel valamit molyoltál, mert ezt a három diót csak odatette valaki, az jó ötlet, hogy odakerültek, a többi tárgy elhelyezésével is viszonylag egyetértek, bár nekem az alma bal szélen nagyon kiszorult. Lehet, hogy oda inkább egy körtét tettem volna, mert a két körte egymás mellett kevésbé jó. Azt is tanultuk már, hogy mindig a világosabb foltok azok, amik közelebb vannak az emberhez, itt most az alma a legszélén nagyon kiabál, és magára húzza a szememet. Ha azt letakarod, akkor egy sokkal nyugalmasabb képet kapsz, nem biztos, hogy kell az az alma, lehet, hogy a szőlőt hagytam volna elfolyni még jobban. Néha a kevesebb több. Ha az őszt akarod idehozni, akkor azzal még el lehetett volna játszani, hogy az asztalt elkezded levéllel takarni, akkor kevésbé határozott az az árnyék, amit ez a tál idevetít nekünk, akkor lehet, hogy ez egy jobb helyzetet teremt, mert kevésbé lesz a konstrukció a fő irány a talapzat résznél. A háttérrel viszonylag egyetértek, bár ott is talán kicsit sok a fény. Nem tudom, hogy ott milyen ágak vagy növények vannak, talán érdemes lett volna a fény útjába még betenni valamilyen ágakat, és azzal azt a fényjátékot tovább játszani, ami a kép fölső részénél létrejön. A bal oldal a kritikusabb, ott nagyon kilyukad az egész, mert ott túl világos. Ha azt az egész bal oldalt, ha a kezeddel elkezded letakarni, sokkal jobban élni kezd az egész: az almák is és a háttér is. Az irány jó, megadom rá a három csillagot azzal, hogy tessék ezt ismételni, ne akarjuk mindig azzal megúszni, hogy földobtunk ide valamit, és utána megyünk tovább. (hegyi)
értékelés:

Kaptunk egy leiratot, ami arról szól, hogy ez a béka 20 percig is a modelled volt, ha ilyen sokáig tűrte ezt az egészet, hogy rendezgethetted a terepet is körülötte, és még ez se zavarta, akkor érdemes lett volna ezt a nagy ágat kivenni. Egyébként nekem ez a képhármas egy kép lenne, ha eldöntöttük volna, hogy mit akarunk ábrázolni, és akkor azzal az egy képpel kellett volna dolgoznunk. A felső gépállást kevésbé tartom szerencsésnek, sokkal személyesebb a második és a harmadik kép. Nekem a középső kép izgalmasabb, ezeket a fűszálakat, koszokat kivettem volna, nem nagyon látom értelmét, hogy milyen célból vannak jelen. Persze, ezt ott mérlegelni kell, hogy elveszítjük-e a modellt azzal, hogy elugrál, de ha megvan az a kapcsolat, hogy ő bízik bennünk, és kevésbé ingereljük, akkor ő ebben partner lesz. Én most erre adok egy csillagot, mert az irány jó, az, hogy ilyenekkel foglalkozol, és ilyeneket meglátsz, de ezt még kompozícióban rendbe kéne tenni. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó megfigyelés, attól függetlenül, hogy a függőleges nem ártana, ha az maradna, de maga az az egyszerűség, amivel ez létrejön, jót tesz ennek a képnek. Viszonylag jól komponált a dolog, bár, ha már ilyen kevés a képelem, akkor érdemes lenne megkeresni az aranymetszés pontot, és valahogy úgy komponálni. Tömegelhelyezésben is jót tett volna, ha ez a lapátnyél úgy kerül a képre, hogy annak a végpontja az aranymetszéspontban van, akár a felsőben, mert akkor a bal oldali háromszög kisebb lenne, és a jobb oldali hosszabb árnyék kapná meg a nagyobbik teret, ettől a tömeg kiegyensúlyozottabb lenne. Ha most megnézzük, ezt a tömegelhelyezést billenti a bal oldali háromszög mennyisége. Azt nem mondom, hogy ezt ismételd meg, mert nyilvánvaló, hogy ez adott helyzetben volt izgalmas, aztán fene tudja, hogy ez melyik kisháznál volt, és ott létre lehet-e hozni újból ezt az állapotot, de amennyiben igen, örömmel veszem az ismétlést. Egyébként érdemes ezzel ott a helyszínen is, már a helyzetnek megfelelően foglalkozni, hogy keressük azokat a képszerkesztési pontokat, amiben ez jól tud működni, mert most nem biztos, hogy ez jól értelmezhető, hogy miért oda került, ahová. (hegyi)
értékelés:

Ritkán küldtök erre a leckére megoldást, miközben amikor ezt a leckét kitaláltuk, azt gondoltuk, hogy ez olyan kézenfekvő. Ez a kép ebben a leckemegoldásban jó. Ritmusában nem vagyok meggyőzve, hogy szintén jó, mert valahogy itt most a kép bal felső része nekem kiszalad. Vagy árnyékkal, fénnyel, vagy valamilyen más növénnyel, vagy más helyzettel ezt lehet, hogy érdemes lett volna lezárni. De a meglátás az tökéletes és hát azt kell, hogy mondjam, hogy mindig a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldások azok, amik a megvalósítás során a legnehezebbnek tudnak bizonyulni. Ez igaz a zöldre is. Tehát itt van nálunk a kert, millióféle zölddel és még nem tudtam olyan kompozícióvá formálni, amivel meg lennék elégedve. Pedig hát olyan egyszerűnek tűnik, ugye. Itt is az a helyzet, hogy olyan egyszerű ez az anyagszerű domboldal és nagyon furcsa ez az egész, miközben tudjuk, hogy ez a valóság, mégis van benne valami makettszerű. És ez a makettszerűsége, ami ezt az egészet izgalmassá teszi nekem. Azt mondom Gábor, hogy én erre most megadom a 3 csillagot, mert ez egy jó leckemegoldás. Azért nem mondom, hogy megvan a leckemegoldás is, mert nem vagyok meggyőződve száz százalékosan ennek a kompozíciónak az erejéről. (hegyi)
értékelés: