Itt egy szokásos bemozdult képet látunk, és ha a kezünkkel letakarjuk a kiégett felső részt, egyből élni kezdenek a szemek, az emberek. Ez egy egyszerű technika akkor, ha valamivel kétségeink vannak, hogy működik-e a kompozícióban. Az a baj ezekkel az elkapott, esetleges képkészítésekkel, hogy ha a végcélt vesszük figyelembe, ami kompozícióban és mondanivalóban telitalálat, akkor igen kicsi az esélye, hogy a véletlen mindenben a kezünkre játszik majd. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy előre készítünk próbákat, hogy a nagyobb problémákat még az élesben ellőtt kép előtt lássuk. Szóba kerülhet ezzel szemben a spontaneitás, a fotósok szeretik, ha a kép spontán módon hathat, spontán pillanatnak tűnhet. De mi, akik képeket készítünk, tisztába kell legyünk azzal, hogy a végeredmény a fontos és nem az az út, ahogy oda eljutunk, mert a néző a végeredményt fogja látni, annak kell rá hatni. Tehát ennek érdekében, még ha ellentmondásnak is tűnik, úgy kell komponálnunk, beállítani a felvételt, hogy spontánnak hasson, de ezt igencsak tudatos munka kell, hogy megelőzze - vagy nagyon sok képet lövünk, valamelyik csak sikerül, de akkor meg a tudatosság válik kérdésessé, hogy a gép készíti a képet, vagy a fotográfus? Szőke még azt is mondta, hogy divat a bemozdulás, amúgy aranyosak a csajok, de a kamerát ő is tudja rángatni, és akkor mi van? :) (hegyi-szőke)
értékelés:

Az alvó cica álmában nem nagyon mozog, ezt a kijelentést azért tesszük, mert a fotósnak lényegében könnyebb dolga van egy alvó modellel, mint egy ébren lévővel, különösen, ha állatról van szó. Itt a fotós álló formát választott és ezzel a választással nem értünk egyet, mivel a test metszése miatt olyan, mintha ez a macska szép lassan lecsúszna a lécről, ahol pihen, holott valószínű ez a valóságban nem történt meg, miközben a test alatti és fölötti résznél pedig bőven hagy a fotós teret, tehát saját magát buktatja le, hogy nem ment közel a modellhez, csak szűkre vágta a képet. Ami a fényt illeti, természetes közegben az nem lenne baj, hogy a fülön ilyen erős fény van ha derítéssel a macskára ebből a fényből vissza lenne valamennyi juttatva. (hegyi)
értékelés:

Képszerkesztési bajunk van ezzel a képpel, mégpedig az, hogy alul többet kellene hagyni, hogy a történethez legyen úgymond idő odajutni, eljutni, hogy térbe helyeződjön a baráti közösség, mivelhogy ez a megfigyelői pont, ahonnan a néző szemléli az eseményt, igényelné a távolság valós jelenlétét. A fölső horizontnál pedig kinyílik a kép, ami elvonja a nézőt attól, hogy a beszélgető csoportra figyeljen, nem fogja meg, nem segít a fókuszban maradni. Kicsit zavaró a jobb oldali kiégett rész, de ezt helyretehetné a perspektíva. (szőke)
értékelés:

Nem tudom milyen az irodalmi forgatókönyv, én ilyesmit képzeltem el: Diavetítés effekttel és hanghatással váltanák egymást a képek. Mindegyik képhez tartozna egy hang: az óráshoz ketyegés, a koldushoz szívdobogás, a karácsonyfáshoz csengettyű hang, a sétányoshoz ropogó léptek zaja. (Egy-egy kép többször is következhetne egymás után.)

A film ilyesmi volna:

ketyegés

ketyegés

ketyegés

ropogás

ketyegés

dobogás

ketyegés

dobogás

csengettyű

ropogás

dobogás

ropogás

ropogás

dobogás

fény

fény

fény

(A fény az olyan volna, mint mikor kifogy a képkocka a diavetítőből.)

(Kovács Dénes: Barátom: Andrássy út leckéjéhez)

Mi van akkor, ha a táncparketten nem szól a zene? A fülek várakoznak, az agy sem érzékel, a ritmus csak fejben van meg. Ez a pillanat érdekelt. Ekkor kattintottam. Súly a táncparketten. A táncolók súlya. Csöndben.

Ez egy érdekes ritmikai játék lenne, de a parkett szegély elvágja a ritmust. Alul jóval többet mutathatnál a tükröződésből, és felül csak jelzés értékkel a valóságból, vagy pedig olyan beállítást keresni, ahol a parkett háttere magad meg és nem szerepel a szegély. (szőke)
értékelés:

A camdeni piac ahol olcsón ettem forró kínait. Közben meg szólt valami reggae.

Camden csatorna

Kedves Tibor, szorgalmira egy disznó jár, a képekről mint válogatás az esetlegesség jut eszünkbe, hogy épp ezt a kettőt mutattad, aminek semmi köze egymáshoz. Az első kép akkor lenne izgalmas, ha szűkre vetted volna, vagyis ha a kis lacikonyha hangulata, atmoszférája átérezhető lenne. Így most nem az. A második kép akárhol lehetne a világban, semmi jellegzetes nincs benne, ami utalna arra, hogy hol - hol is? - készült a kép. (szőke)
értékelés:

Egy több expozíciós páros portrét látunk, nagyon érdekes kísérlet ez, rögtön az elején hozzáteszem, hogy én szeretem, de ketten ülünk a monitor előtt és sajnos el kell fogadnom Hegyi érvelését, hogy a kép jobb szélén, a női portré mellett a felület, a tapéta, ahonnan a fény jön, valahogy ez a rész túlságosan sok, ha a kép szűkítettebb lenne, akkor a két figura kapcsolatához, érzelmeihez, történetéhez sűrítettebben járulna hozzá a kép. Tehát ha a jobb oldali szakaszból majdhogynem a fül, haj környékén az az üres felület vágódna, sűrűbb lenne a kép, ahogy a bal oldalon jól is működik, ahol a férfi ki akar hajolni, ott feszíti is a képet. (szőke)
értékelés: