Csüccs

Kedves Bogi, nagyon szépen köszönjük a képet, és már kezdtünk aggódni, hogy elfelejtettél minket, hiszen tudod, hogy milyen fontos nekünk mindenki az estiskolában. Ha jól sejtem valahol külföldön lehetsz, talán Franciaországban. Én nagyon szeretném, ha az egészalakos portré leckére küldenél egy olyant, ami az az igazi Bogis kép, és ezt én ebben a formájában a szorgalmik közé tenném, mert nem teljesíti 100 %-osan a lecke kategóriáját. Úgyhogy Bogi továbbra is várom az egészalakos portréra a házi feladatodat. Örülök, hogy küldtél képet nekünk. (szőke)

Bezzeg az én időmben!
Nagymamám mesél.

Én azt gondolom, hogy ehhez a képhez én nem nagyon tudok mit hozzátenni – nagyon szeretem. Érdekes a megválasztása a kamerapozíciónak, ahogyan felnéz a fotós a modellre. És mintegy karmesterre, egy zongoraművészre odafigyel, és pont az, hogy a mögötte lévő falfelületek ezt a szép fehér hajkoronát összemossák, és ettől az egésznek van egy pici, furcsa égi hangulata, amit a kötött, vagy horgolt kardigán stabilizál itt a földön. És szerintem fontos, hogy ez a pohár itt van az előtérben, az húzza helyre a háttérben a sötétben tartott kerti ablakot vagy ajtót. Én ezt a képet nagyon szeretem, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Egy gondolkodó kellékei
Éberség, éleslátás, emlékezet... titok.

Én ezt is szeretem, szorgalmira megvan az egy disznó – érdekes egyébként, és akár a csendélet kategóriájában is tudna működni ez a kép szerintem. Igen, de egy picit bizonytalan az a szalvéta, az nem teljesen van kész. Az alatt van a Béla, nem látod? (szőke-hegyi)
értékelés:

Tánc a szökőkutakkal
Ez a kép a szép környezet által keltett boldogságot sugározza számomra!

Ez is szívem csücske ez a kép, talán Nyugat-Európa lehet, nem tudom. Ha Bogi van a képen, akkor nem tudom, hogy az Ének az esőben c. régi filmre visszaemlékezve, csak egy picit balra lehetett volna ez a fellibbenő női mozdulat – ugye nagyon rímel rá az a barokk szobor ott a vízesés alatt, ugye az is emelgeti a kezét, tehát ha egy kicsit balra elmozdult volna, akkor a feltartott kéz nem akaszkodott volna bele a két esernyős hölgybe, és jobban érzékelhető lett volna a mozgás. Vagy pedig oda kellett volna menni, és elkérni azt az esernyőt és azzal csinálni ezt a mozdulatot. (szőke)
értékelés:

Gyermek-korok
Három arc, egy sors?

A gyerekek és a település nevében is szeretném megköszönni, hogy a dörögdi Vöröskeresztes Átmeneti Otthonban lakó kisgyerekekkel foglalkoztál, hogy modellt ülhettek neked, köszönöm a falu nevében is, hogy ez a kép elkészült; másrészt pedig örülök, hogy ezekkel a gyerekekkel sikerült úgy kommunikálnod, úgy kapcsolatba kerülnöd, hogy a gyerekek is hagyták, hogy a géped az ő kis belső világukkal ott az Ősök Házában együtt játszhattak, és egy nagyon jó képnek tartom ezt, nagyon pontos megfigyelés az, hogy kivártad, hogy az a pici kislány elkezdjen kommunikálni veled. (szőke)
értékelés:

Kis bot

Az István úgy látszik elkezdett foglalkozni ezekkel a faragott figurákkal, és az árnyékokkal, fényekkel, és ez egy nagyon érdekes és személyes világ. Mivel az István döntése szerint ez szorgalmi, amíg nem valamelyik kategóriára próbálja meg beküldeni, addig én ezt tiszteletben tartom. (szőke)

Kalap Simon Katinak

Egy kapcsolódás ez a kép, nagyon szép kis történetek, amikor valaki valaki más házifeladatára mintegy odaköszön, hogy szia, helló, nekem is van ilyen. Én ezt köszönöm a Dénesnek, mert fontosnak tartom, hogy nemcsak szóban, hanem képileg is odaköszönünk egymásnak, úgyhogy az egy disznó erre megvan. (szőke)
értékelés:

Brenda és mi
Brenda és mi
Brenda és mi

Nekem ebből a képsorból a harmadik és a második tetszik, de ami a legerősebb az a harmadik kép. És bár ezen nem látszik a Vera, de mégis látszik a tükröződésen, hogy az a gesztus a Verának szól, a Vera tisztelete, a Vera színháza, és a Vera történése. Mint egy road-movie-ban ez a kép is egy lakókocsiban létezésről szól, és az első képet annyiban értem, hogy az ennek a kisfilmnek a főcíme, Asimov Alapítvány című könyve, értem én, de nekem fotós szempontból a harmadik kép a legerősebb, abban van legjobban benne ebből a mostani állapotból. Remélem a Sanyiék is látják az oldalt, nézik ezeket a történeteket, a Vera képei így nagy mennyiségben nagyon pontosan érzékeltetik ezt az idegen világot, a nekünk idegen világot, ezt a létállapotot, amiben folyton úton kell lenni, tehát nagyon remélem, a Vera képei másokat is elindítanak az önkifejezésben, akik velünk itt vannak, néznek bennünket, és talán ők igazán értik ezt, mint mi, itt a mi kis Pálya utcánkban vagy Kossuth utcánkban. Hogy miért készülnek ezek a 100 %-ban szubjektív, nagyon személyes képek.
Én fontosnak tartom azt, hogy ezek a helyzetjelenségek, ezek egy szubjektív naplót alkotnak, és engem érdekel, hogy miért akkor jön ki belőlünk, hogy naplót vezessünk, amikor elmegyünk és elutazunk – mert ki vagy billenve a saját helyezetedből, a saját ritmusodból. Ez egy kibillent helyzet. A második képnél pl. noha technikai eszközöket is látunk, mégis nagyon jól látszik, hogy a könyv az egy másik világba vezet el - ott van a valaki összegubózva, a gyűrött zoknijában, és a varázslatos könyvben az idegenben még egy másik térbe álmodja át magát. Tehát a naplójelleg nyilván azért erősödik fel, mert a belső biztonságot ez adja. (szőke)
értékelés:

Szomjoltó

Fekete-fehér kép, nagyon szeretem azt, hogy a modell bensőséges helyzetében megintcsak azt mondom, a hatvanas évek gesztusa, a vízzel való játékkal van itt egy kis emlékkép. Azt had ne merjem már mondani, hogy érdekes, hogy Bara ezekkel az obeliszkekkel mennyit foglalkozik, tudom, hogy ez a kép erről a kisemberről szól, de valahogy mindig benne vannak ezek a rudak. (szőke)
értékelés:

Ssss...

Vera útiüzeneteiben a táj, ezek az azúrkékek nagyon szépek ott a vízfelület után... én ezt igazából a szorgalmiba áttenném, és ott az egy disznó megvan. Szeretem ezt a képet, de úgy érzem, hogy ebben a kategóriában, ami az utazás és hazaérkezés – azt érzem, hogy Vera ne bújj el, tudom, hogy vagy, tudom, hogy ott vagy, de ne bujkálj. Szorgalmiban egy disznó. (szőke)
értékelés:

Búcsú

Ez azt hiszem talán a Keleti pályaudvar belseje, és hát a kép címe segít, arra következtethetünk, hogy ez a személy, akit itt látunk elhaladni ezzel a kis kofferral, az már elbúcsúzott a fotóstól és már halad a maga útja felé. Szerintem amennyire az eddigi képeinél azt mondtuk, hogy jól látja meg a ritmusokat, a tömegelhelyezéseket, és a formákat; ennél a képnél nekem több problémám is van. Egyrészt nem látom az okát, hogy miért dől a horizont, engem ez így most zavar, mert várom, hogy billenjen vissza - nincs sem a tömeg, sem a kompozíció miatt indoka; másrészt maga ez a helyzet nem látom, hogy túlmutatna, azon a helyzeten, hogy igen, szokott ez előfordulni, hogy már elindultam és húzom a kis bőröndömet magam után és már azzal foglalkozom, hogy jó helyem legyen a vonaton. Nem látom itt ezt a kapcsolódást, sem a vonattal, sem mással, hogy ez mitől más, mitől személyes a Bara hol van ezen a képen. Azaz én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Megérkeztünk

Ez a kép egy régebbi Vera koncepcióra épül, ugye volt az a másik képe az autóbelsőből, és igazából ezt a két képet talán párban lehetne értelmezni. Nagyon ott van a logikája a képen. Mégis, talán egy kis fény jót tenne ennek a belső történetnek, sejthetően talán a kormányon csillan meg csak egy kevéske, én nem hagytam volna ennyire sziluettesre, és tudom, nagyon nehéz ilyen dokumentumhelyzetekben belenyúlni, de talán a kutyus, ami ott áll, talán még valami történést én megvártam volna, és akkor még izgalmasabb a helyzet. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Idill

Itt egy ízig-vérig Vedres Ági-féle filozófiát látunk, lázadás az EU ellen, a bizonyíték, hogy a lila tehénen kívül létezik a magyar tarka; kérdésként vetődik fel, hogy a család filozófiáján belül átszűrődik-e a szubjektum, az egyén, az alkotó minősége, akkor ebben mi az a helyzet, melyik az a pozíció, amiben Vedres Ági családtagként ebben a családban melyik élőlényt gondolta magára asszociálni. Itt majdnem egy anatómiai tanulmányt vagy iskolai tananyagot látunk az első tehén személyében, oldalnézetben jól látható. Szeretem ezt a képet, a család kategóriájában a kellő fanyar humorral ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Kecses lábak

Én ezt nagyon szeretem, és szorgalmiként nagyon örülök, hogy elküldte nekünk. Nagyon érdekesek rajta a formai meglátások és a fények. Jó a kompozíció is, hisz a test tömege más formában van jelen fenn jobb és lenn bal oldalon, de tömegben a két forma egyensúlyozza egymást. (szőke)
értékelés:

A hosszú

A hosszú

A rövid(ebb)

A rövid(ebb)

A közepes

A közepes

Érdekesek ezek az árnyjátékok, nekem a harmadikról a South Park jut eszembe, meg hogy akár valami animációt vagy árnyjátékot is össze lehetne itt már állítani az estiskolán ezekből az árnyékokból, árnyéktorzulásokból.
   Itt három képet látunk, és megint a kategóriahatárok feszegetését látjuk, mivel itt a lecke célja az önmagunk megmutatása, de persze elfogadjuk ezt, hogy itt az árnyékokkal folyik egyfajta trükk a saját magunk bemutatásának az elkerülésére vagy egyenlőre talonba tételére. Szóval egy triptichont látunk, bár nem igazán az, inkább képsornak nevezném, és ami nekem egy kicsit kérdés, az az, hogy amíg az első kép az egy nagyon erős, jellegzetes behatárolása az iránynak, amerre az alkotó haladni akar, ez egy határozott dolog, a második kép is határozott, de az elsőnek ellentmondóan egy rövidülésben érdekes térjáték ugye a fal és út találkozásánál a törés, addig a harmadik képnél nem érzem azt az ugrást, ami az első-második képnél megvan, és itt nincs meg ez az ugrás. Vagy ha a második és harmadik kép kapcsolódik össze, akkor meg az első a kakukktojás. De valahogy én ebben látok egy problémát. Szeretjük amúgy ezt a képsorozatot, de emiatt két disznó és nagyon várjuk a Katalinnak ha már ezt a védekezést letudta, akkor a képeit. Általában ezeket az árnyékokat a portré arc nélkül leckére szokták beküldeni. (szőke-hegyi)
értékelés: