Kiváló megfigyelés, nem könnyű modellel, hisz akinek van macskája, tudja, hogy a macska milyen borzalmasan gyorsan tud helyzetet változtatni, ha vadászásról van szó, főképp a kismacska, és nekik minden ilyen játék, mint például a cipőfűző, gyakorlás az életre. Ezt megfogni nem egyszerű úgy, hogy közben a környezet kellően visszafogott maradjon, mégse legyen steril műteremfotó. Egy gondolat kompozícióban: a cipő nyelvénél vágnék, hogy a világosabb belső része már ne legyen a képen, mert az osztja a figyelmet és ettől csökken a hangsúly a főszereplőn. Attól, hogy csak a fűző és a cipő orra jelzi a tárgyat, még azonosítható marad, sőt, jót is tesz a képnek, ha a kép határára fut ki a fűző nagyjából. Könnyen orvosolható ez a vágás, úgyhogy megvan a lecke is. (hegyi)
értékelés:    

Balázs, ez vicces, mint egy lakótelepi kifakult poszter, olyan a sziklafal, és valóban, van az egésznek egy játékossága azáltal, hogy a tónusjátékkal megbolondítottad a teret. A Truman show jut eszembe, ha jól emlékszem, ott van az, hogy a főszereplő egy valóságshow része, de ő erről nem tud, és néhol lebukik a díszlet hatása, na, ez is ilyesmi. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Budapest, 2012.07.19.

Budapest, 2012.07.19.

Tulajdonképpen ez egy szociofotó, függetlenül attól, hogy Sándort a nyúlánk árnyékok csigázták fel, de azért ebben erősen benne van a teljes hetvenes évek, a panel, a kőkosár, a kisbolt helyi festése, és ami a legfontosabb, benne van Sándor tesztelőszéke is. Amint látom, a teszt sikerült, a hölgy nézni sem mer, a fiatalember viszont félve látomást lát, hogy akkor most hogy is van ez, ki kivel, és miért, és akkor most végül merre - csoda, ha nem esik majd el a kővirágkosárban. Ilyen az életünk, másodvirágzásukon is túl vannak a lakótelepek és bevallom, a mostani csendeskés beletörődős hangulatuk a hozzám legközelebb álló, mert most lehet a legtöbb finom történetre rátalálni. Ez is ilyen, ez a kép. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

István, jó az irány, hogy tükörrel dolgozol, azt kell megtalálnod, miért fontos neked ez a barika, és ha ez megvan, akkor az is meglesz, hogy ezt hogyan mutasd meg a nézőknek hogy nekik is fontos lehessen. Tehát én lehet, hogy különválasztanám a tükrös trükköt, ami sok minden más esetben jó lehet, barikát meg kivinném a mezőre, keresve az érzelmeket, hogy történetbe helyeződjön és ne magányoskodjon itt szegény. Ismétlés. (hegyi)

Az előző faágacska rügyes képhez képest ez sokkal közelebb áll hozzám, mert benne van a szükséges elvonatkoztatás ahhoz, hogy ne egy tavasznyi erő maradjon a képben. Lehet, hogy fura lesz, amit mondok, de olyan ez, mint egy tüdőröntgen. Lehet, hogy érdemes lenne ezzel a technikával még foglalkozni ahhoz, hogy megtaláld azt az utat, ami ebben téged érdekel, ez így most egy skicc, egy témafelvetés, amivel egyetértek, és szeretném felhívni a figyelmet a jobb oldali ágacska körül létrejövő formajátékokra. Egy gondolat még: a háttér lehetne kiegyensúlyozottabb, nyugalmasabb ahhoz, hogy a fő motívum vigye el a pálmát, azaz érdemes kísérletezni azzal, hogy mit hoz ez az egész ha feljebb emelem, lejjebb viszem, ha világos, vagy ha teljesen sötét a háttér. (hegyi)
értékelés: