Szakkör | Page 86 | Látszótér

Fa vágás volt ősszel és pont a tőkére ugrott a macska a pihenőkor. Olyan szépen ült ott, hogy gondoltam, ez most megérdemel egy képet. Igaz, nem maradt ott sokáig, kb. 5 képet készítettem gyorsan, de ez lett a legjobb szerintem. A kép mobiltelefonnal készült és picit szerkesztve is lett. A háttér egy lomokkal teli szín.

Üdv a téren Erik, elsőként a keretekről néhány szó, ez minden keretezésre igaz, itt írom le csak, a többinél nem ismétlem majd magam. Ne keretezz. Az egy imitáció a digitális képeknél, giccses, valami olyat akar hazudni, mintha ez egy régi analóg kép lenne öregapáink fotóműterméből, ahol szép mívesen paszpartuzták is. Hazugság. Bármi lehet a kép üzenete, ami benn van, nem fogom elhinni. Ennyit a keretekről, remélem kivégeztük őket éppúgy, mint a barnítást és bármi más műanyag esztétikát. Aranyos a cica, jó a tönk is, amin ül. A környezet viszont a papírdoboz miatt nem elég jó. De ez egy dolog, ez fényekkel, utómunkával javítható. Viszont azzal, hogy ennyire kiélesítetted, kifented, mint egy borotvát, azt érted el, hogy nem tudom szeretni a macskádat. Szúr, simogassa a fene, meg fog rázni, mint aki áramütést kapott, meredezik a szőre, és maga a textúra is, ami így létrejön, hideg, kemény, karcos. Ne hajszold ennyire az élességet. Ellenség. Nem így látunk. Minden mozog körülöttünk, mi magunk is, minden valahogy elhelyezkedik a térben, de semmi se ennyire fagyott, ennyire grafikai. A fotó ezt nem szereti, bár tudom, hogy imádják azok, akik odavannak a technikáért, de a fotó túllép ezen, igaz, hogy technikai sport, de ez csak a belépő. Szóval ahhoz, hogy szerethető képed legyen, utómunkában a sharpeninget és némileg ez a clarityre is igaz, felejtsd el mindörökre. Ami amúgy is éles, az elég magában, ami meg nem, azt élesítgethetjük, nem fog használni. Összefoglalva, ez egy jó pillanat, a tönk is jó, a cica is, a többin viszont kell még melózni. Ha van mód, akár más környezetben, kérek a cicáról egy ismétlést. (hegyi)

Hát, ez elment, jól itt hagyott - ez jut elsőre eszembe. Faképnél történő hagyás. Ha a futász szerelme a téma, akkor ne el, hanem felénk fuss. Ha egyfajta thriller, akkor mozgasd be a környezetet, lehet ferde is, lehet a kamerát is körberántani, hogy minden elmozduljon picit, csak a figura legyen stabil, ha meg valami távozós, de személyes ügy, akkor lejjebb kéne a kamerának lennie. Ezt neked kell eldönteni, nem a néződnek. Szóval kérek ismétlést majd, ha lehet és ha lesz még hó. (hegyi)

Egy hosszú expós tanulmány.

Ez jó tanulmány, ismétlést kérek majd, elmondom, miért. Az ilyen világítás nem ad lehetőséget arra, hogy ne legyen minden pontosan kidekázva. Mondok példákat, ami most nincs megoldva. A fül. A vak szemgödör. A nyak elvágása. És az, hogy ha megnézed, mi most a legvilágosabb, azt látod, hogy egyrészt az arc oldala, a pofázmányod, másrészt a bajusz feletti rész. De ez a két legfontosabb célpont is? Nem hinném. Tehát egyrészt az üzenet szempontjából is pontatlan ez, másrészt formailag is bajos, mert ami a legvilágosabb, azt érezzük a legközelebbinek is, de a valóságban nem torzul a fejed, tehát nem itt lennének a fókuszok. (hegyi)

A gondolatot értem, a megoldás elég nyers maradt. Egyrészt ez több képedre is igaz, amit mondok, hogy sötétebbek a tónusai, mint az kényelmes lenne, nagyon kell nézni, hogy kijöjjenek a részletek, főleg a szürke sávban. Másrészt a fény, valami áttetsző textil kéne a lámpa elé, hogy szórtabb legyen a fény, mert akkor az átmenet se lenne ennyire szaggatott. És a nyak. Kéne. Szóval ez a sötétből előbújás, ez jó gondolat, akár fej- vagy mellportréban, akár egész alakosan, csak meg kell oldani a fényeket. Ismétlést kérek. Ja, és nem vagyok a színekről meggyőzve, hogy adnak a képhez. Muszáj? (hegyi)

A háromszög a talpán elvileg nyugalmat árasztana, de itt ellene dolgozik az arckifejezés, a billentett fej, van ebben valami bizalmatlanság. Örülök, hogy újra aktív vagy, azt mondanám, hogy vannak régebben félbehagyott szálaid az önkép melókban, érdemes lenne őket újra végignézni és dolgozni velük. Ez egy beköszönést mutat nekem, várom a folytatást. (hegyi)

Az ablak - függöny projekt harmadik része

Szép szomorú kép ez. Bezártság, reményvesztés, kilátástalan jövő, rácsok, szemben a másik börtön, ablakai mögött a többi rab, nézzük egymást. Mondhatnám, hogy nem tartottad a géped párhuzamosan az ablak síkjára, ettől csálé. De épp emiatt a hangulat miatt a csáléság is belefér, ha tudatos. Ha véletlen, akkor legközelebb javíts rajta. (hegyi)
értékelés:

Most tőled kérek magyarázatot, de ez a többiekre is igaz, akik ezzel az idétlen képformátummal dolgoznak, hogy mi az indoka annak, hogy ennyire szélesvásznúra akarjátok torzítani a képeiteket? Fel nem fogom, ez mire jó. A kép nem lett jobb, mint az előző, sőt. Szűk, értelmetlen, hogy ennyire körbe akarod vágni. Egy képnek az arányait nem véletlenül határozták meg a 2:3, 4:3, 4:5, 5:7, 1:1 arányokkal. Ezek a klasszikus film, illetve papírméretekből alakultak ki. El lehet ettől térni, ha oka van, ha a kompozíció kívánja, de ez a forma, amit újabban hoztok, ez nem szerepel ezen a listán. Mondd, miért használod? (És a többiek is ha olvassák, mondják már el, mert nem értem) (hegyi)

Lillafüredi kalandom során vettem észre ezt az érdekes képződményt. A hóból természet által készült fül megragadott.

Azt előre elmondom, a helyszín és helyzet ismerete nélkül nem tudom megmondani, mi lenne a megoldás, de így ez most olyan, mintha borotvahabot fújt volna valaki a fára. Nem tudom másnak látni. És oldalt az a csík, az sem nagyon guszta. Talán több kéne a környezetből, nem tudom. És amíg a komponálás nem megy stabilan, maradj a 3:2-es képaránynál, ez a nyújtott forma idegen a fotótól. (hegyi)

Telefonnal készült a kép, mert nem volt nálam a gépem sajnos. Fagyott ablak, áttűnő fényekkel.

Ez izgalmas és szép. Fentről vágnék egy ujjnyit, hogy ennyire ne világosodjon ki újra a képmező, és hogy ne legyen ez a fura képformátum. És elforgatnám 90 fokkal. Akkor is van minden, ami most, de kényelmesebb lenne, mint az álló formátum, kevésbé lenne feszültség benne. De nagyon szép meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet kedvelem, mert van története, mert mesél valamit, vicces is, kicsit szokatlan is, és én, aki nem szeretem a telet, mégis bele tudom magam élni az élménybe. Jó, talán kevesebb is elég lenne a jobb oldali dzsindzsából, én talán beljebb álltam volna és még várom pár másodpercet, hogy a kutyus közelebb érjen, de ez nem számottevő dolog. (hegyi)
értékelés:

Tetszenek ezek a pamacsok, mint az afro fonás a fejen, olyan az eredmény, szóval ez jó kiindulás, de még kell vele utómunkázni. Egyrészt valószínű nem álltál párhuzamosan, így torzul a dolog perspektívája, ez a nyugalom ellen dolgozik. Ha a táj ferde, az is korrigálható, nem ördögtől való ez. És a tónusok, ahogy István mondja. Csináltam egy verziót. (hegyi)
értékelés:

Feri, ne vedd szőrözésnek, de így ez még nincs megoldva. Ha van hó és lehet ismételni, jó lenne, mert a hangulat érezhető, érthető, átélhető, de fotót kéne csinálni az emlékképből. Mondom mi van. Egyrészt te vagy a főszereplő. Lejjebb a kamerát, kicsit alulról, hogy ne süllyedj ennyire a tájba. Te vagy a hős, te legyél a fontos. A másik a táj. Most vacillálok, mert oké, melletted van a szántó, biztos fontos, de mögötted vannak a hegyek, az is fontos lehetne, a kettő között vagyunk valahol, egyik se egyértelmű, mire voksoltál, és ez bizonytalanságot szül. És végül a botok. Legyenek úgy, hogy ne vesszenek bele a háttérbe. És úgy általában is, gyere közelebb a kamerához, hogy maga a teaöntés ne legyen ennyire picike. Kérek ismétlést, ha lehet. (hegyi)

Korrekt kábé, de sok a kérdés. A legfontosabb, hogy miért fotóztad ezt le. Erre egyelőre nem találom a választ. Oké, arra jártál, oké, látni a Délit, de egyébként? Azért azt hiszem ez a legfontosabb minden kép esetében, hogy jó, jó, de minek? Ha erre a kép nem ad választ, akkor nem biztos, hogy időtálló a produkció. És ez egy dolog, de tanulmány szinten se értem, hogy mi az, ami ebben megmozgatott. Segíts. (hegyi)

A város ahol élek.

Igazán nem tudom, melyik és milyen Miskolc szíve, így elhiszem neked, hogy ez az. Két dolog van azonban, amire figyelj. Az egyik, hogy a vízszintes legyen vízszintes. A ferdeség nem jó, nem indokolt. A másik, hogy az előtered ennyire ne legyen üres. Ha mindenképp azt szeretnéd, hogy az üresség domináljon, menj ki éjjel háromkor, várd meg, míg senki sincs az utcán, tedd a géped állványra és hosszút exponálva fotózz. De nappal is ha állványon van a gép és semmi se mozgatja be, akkor a kellően hosszú expó okán el fognak egyszer csak tűnni az emberek, ha ügyes vagy. Szóval vagy üresség, vagy komponálj jobban. (hegyi)
értékelés:

A kép egy Nikon D5000+Nikon AF-S 50 mm f/1.8G készült kézből fotózva Poroszlón tesztelés céljából.

Kedves Richárd, üdv a téren. Örülök, hogy itt vagy, picit nehéz helyzetbe hoztál azonban. Nem véletlen, hogy az első lecke önmagunkról szól, bemutatkozás is, meg könnyebben beszélünk magunkról, mint valaki idegenről. A portré a 18-as lecke, odébb van. A képről: jó az alanyod, kedves, van benne titokzatosság, majd lehet vele dolgozni. Ez fontos. De vannak problémák. Egyik a szelektív színezés. Felejtsd el kérlek. Vásári ügy, nem komoly dolog. Vagy színes, vagy FF egy kép. Ez nem reklámfotó, szóval ezek az eszközök nem adnak jó eredményt. Azzal, hogy a fél fejét mutatod, nincs baj, ha van indoka. A csak úgy, az nem elég. Akkor tedd egy ablakba, és a keret vágja, az úgy mutatós és működik. Vagy lessen ki egy függöny mögül, az is jó sztori lehet. De ez nem nagy baj, ez ettől még működhetne. Viszont arra érdemes figyelni, hogy a modell ne biccentse lefelé a fejét, mert olyan rövidülés jön létre, ami anatómiailag arányokat torzít. Sok a homlok, kevés az áll és a száj. A kép fele a haj és a homlok. Ha feljebb emeli az állát, akkor ez az arány helyreáll. Az élességről: amíg fiatal a modelled, nincs baj. De bevallom, engem nem érdekel Tündi bőrének pórusai, nem akarom. Azért nem, mert az egész így technikai üggyé válik, egy objektívtesztté, micsoda rajz, váó, de kurva jó - csak eltávolít a modelltől érzelmileg. Az utómunkáról is pár szó. Most valahol a középszürkékben mozgunk. Ez nem nagyon izgalmas és nem szereti a szem, fáradt hatása van. Próbáld elmozdítani valamerre, vagy a világosabbak, vagy a sötétebbek felé, ez már a te ízlésed kérdése, melyik tetszik. Csináltam belőle egy párost, hogy lásd, mire gondolok ebben az értelemben. A lényeg. A kép jó, nem kezdő szint, látszik, hogy nem az első képed. De ne menj bele olyan utcákba, ami vagy a divat, vagy valami technikai dolog, mert a fotózás technikai sport ugyan, de a végeredmény viszont nem szabad az maradjon. Várom a képeid, főleg az önképed. (hegyi)
értékelés: