Szakkör | Page 137 | Látszótér

Az a helyzet, Mariann, hogy vagy lejjebb mentem volna a kamerával, vagy feljebb, de az biztos, hogy ahonnan most nézzük ezt az egészet, az nem igazán jól működik. Annak örülök, hogy van az a busz a háttérben, ami jön azon az úton, kicsit még vártam volna, hogy még jobban jöjjön. Ha már ott a szereplőm, akkor lehet, hogy őt mozdítom valamerre még egy kicsit, hogy a ruhából, amit látok rajta, abból többet lássak, esetleg fel is állítom. Ha lejjebbről fotózod, akkor nagyobb és érzelmesebb hangsúlyt kapnak azok a szép mezei virágok ott körülötte, akkor nem érdekel busz és a kép többi része, menjünk közel és emeljük őt bele ebbe a világba, mert ez önmagában zseniális lehetne. Vagy menjünk feljebb és az egészet szemléljük tárgyilagosabban, most a kettő között vagyunk valahol. Van hangulata, de képileg nem érzem megoldottnak. (hegyi)

Megérkeztek az új cicák, Oszi már le is stoppolta magának Demetert.

Kis Tilos Maratoni Anzix.

Szintén egy pályázatos képem. Itt is dominál az egyszerűség, mert ugye a kevesebb, több!

Kíváncsi volnék arra a pályázatra, ahová ez a kép bekerül, nem nagyon értem, és ezt most ennél a képednél mondom el, az összes többi gyufás képedre is ez fog vonatkozni. Nekem önmagában az, hogy keresztbe teszünk gyufákat még akkor is, ha a középső gyufának nincsen feje, valahogyan még kevés, tehát ez nekem nem adja ki, hogy mit is akarsz mondani, azon kívül, hogy ez egy A betű. Valaminek kell még történnie, fröccsen rá egy kis festék vagy tinta, valami történjen ezzel a háttérrel, amiben ez benne van, megint azt mondom, hogy helyzetbe kell tudni hozni. Ez így önmagában nekem nem fotográfia. Miért lett lefényképezve ez a három fadarab, mit akarok ezzel mondani, mi az üzenet, mit akarsz közölni a nézővel, miért nézzem ezt én? Ezek fontos kérdések, hogy gondold bele magad a néző helyébe, hogy mit nézzen rajta és miért nézze ezt a képet. A kísérleti fotográfia terepe szép és gazdag terep, de előbb ahogy azt korábban írtam, tisztába kell jöjjél magaddal, anélkül nem fog menni. Máshogy mondva, vaktölténnyel lövöldözöl egy westernfilmben. (hegyi)

Szintén régebbi képeim egyike. Az egyik kedves barátommal épp romos, elhagyatott helyeket kerestünk, és az egyik ilyenben bukkantam rá a babafejre. El is időztünk mellette, kifejező a tekintete.

Találtál valamit a természetben, de nem nyúltál hozzá, nem igazítottad helyre, nem csináltál benne kompozíciót, lefényképezted, ahogy van, ez nem jó. Van az az íves ág ott a nyakánál az nagyon zavaró, egy másik ág keresztben ott a szájánál szintén zavaró, ezeket ki kell venni, van egy fehér ág, ezek úgy kell összerendezni, hogy ne zavarjon bele az egészbe, hogy elkezdjen működni ez a babafej. Az, hogy te ezt így találtad ott, az engem se nem vigasztal, se nem érdekel. Elvitt az a primer ösztönélmény, hogy találtam egy babafejet a sárban, ebből majd milyen jó kép lesz. Ennél tovább kell majd egy lépéssel menned. Mondok valamit így ennyi kép leelemzése után: a saját érzelmeiddel kéne tisztába jönnöd, mert most a megélt érzelmeid helyett rendre mintha valami szótárból válogatnál, mintha valami mások által elvárt dolgot teljesítenél meggyőződés nélkül. Keresd magad, és azt fotózd bele a képekbe. (hegyi)

A pécsi vasútállomáson elkapott pillanat. A kép magáért beszél.

Az elkapott pillanat az látszik, a különbséget is érzékelem, de ez most egy lesifotó és az ritkán jó. Nagyon óvatosan van megfotózva, ettől elmegy az ereje az egésznek, szembe kell velük állni, szóval ez másképpen nem megy, esetleg még beültetsz közéjük egy nőt, vajon kit választ, szóval érted, valamilyen történetet elkezdesz vele játszani és utána megcsinálod, megkéred őket, valahogyan legyél benne, mert most innen oldalról ez így nem működik. (hegyi)

Pályázatra készített kép, egyik kedvencem. Kint is van a falon. Vigyázat, a nyálelválasztást megindítja!

Ezt a színpadi látványba küldted, de hogy miért, azt nem nagyon értem. Ez egy dolog, de a másik, hogy arra kell odafigyelni, hogy a két tárgy nehezen ad ki csendéletet, mert az mindig csak önmagával viszonyul és nem ritmizál, oda-vissza járok a tej és a kakaós csiga között, tej - kakaós csiga, tej - kakaós csiga, de ki győz? Ez egy fontos kérdés. Ha már használsz egy vágódeszkát, akkor meg kell nézni, hogy annak hol vannak a szép formái, hogy az is szerepelhessen, ez a vízszintes sáv nagyon határozott, de akkor miért nem a közepén megy át a kakaós csigának? Lehet, hogy nincs akkora ez a deszka, hogy ezt megoldd, de akkor legalább a tejes pohárnak a közepén menjen át. De valami még hiányzik róla, szórd le porcukorral az egészet és rakd odébb utána a poharat, hogy maradjon ott egy üres kör, szóval hogy valami történjen, valamivel mozgasd be. (hegyi)

Egy paprika a konyhapulton, vízpermet, tükörkép. Más nem is kellett. Aztán ment a lecsóba.

Roland, az a helyzet, hogy neked most valamit a fényképezés előtt el kell döntened. Vagy egy túlvilágított glamouros világot hozol, de akkor annak a paprikának szabályosnak kell lennie és az működhet, ha már összevizezted, akkor annak is határozottnak kell lennie. Vagy keresel egy groteszk formát, egy emberi testre hasonlító formát, mint egy akt, egy torzó és azt fotózod meg, de akkor az nem színes és nincs így túlvilágítva. Most a kettő között vagyunk, kaptunk egy absztrakt formát glamour módon fotózva. Ez így nem működik, ráadásul a paprikának ritkán szép a csumája, erre is oda kell figyelni, hogy azt hogyan tudod úgy takarni, hogyan tudod megoldani, úgy forgatni. (hegyi)

Geometria. Minimalizmus. Szimmetria. Szeretem

Annak örülök, hogy a vízszintesek vízszintesek, a függőlegesek függőlegesek, ez jó, a megfigyelés is jó, a tónusok is rendben vannak, de ez így egy színpad szereplők nélkül. Ahhoz nem érdekes annyira, hogy önmagában megálljon, mint absztrakt kép, hogyha egy szereplő ott megy le vagy föl vagy egy labda vagy egy valami, akkor ez működik, de így önmagában ez nekem kevés. (hegyi)

Késő őszi, de még szerencsére tiszta, napos időben készült kép, ahol a meztelen, fehér falon lévő árnyékot nem lehetett nem lefotózni. Erőteljes volt. A logóért előre is elnézést kérek, valamiért anno a fejembe vettem hogy jó, azóta nem használom. Kiszedni most nem tudtam.

Az, amit a házon észrevettél, az abszolút rendben van, viszont abban nem vagyok biztos, hogy ezt innen kell megfotózni, ugyanis valami fontos dolgot teljesen elvesztettünk most, mégpedig azt, ami a kép bal oldalán történik. Az árnyékokat, amik ott gyönyörűen elfolynak és viszonylag keveset kapunk belőlük, engem viszont az izgatna, hogy ott mi történik, tehát kvázi ez az egész sokkal érdekesebb lenne, ha máshonnan úgy fotóznád, hogy az is rajta legyen vagy legalábbis ennél több. (hegyi)

Egyik barátom portrézása közben figyeltem fel az épp induló vonaton megcsillanó délutáni napfényre. Megigéző volt a kék kocsikon a tükröződések játéka. Valamint fecske. Ott, akkor nyarat csinált.

Azt akarom megkérdezni, hogy ebben hol van a mozgás? Szép a napfény, amit észrevettél, de ez ennél nem több, ezen nincs mozgás, ez nem ábrázol tulajdonképpen azon kívül, ami a fényjáték, semmit. Ezt a fényjátékot helyzetbe kell hozni, ez egy fekvő kép lenne normális esetben, mert a kép felétől fölfelé értelme már nincs annak, amit látunk és ha fekvő lenne, akkor lehet még az atmoszférából valamit adni, ami ott a környezetben történik és akkor annak lenne értelme, így most nincs. (hegyi)

Tilos maratonos látszóteres szentmihályi lecsófőzés. Köszönet mindenkinek, aki segített és ott volt, Tamának különösen, mint fővezér.

Első felkéréses fotózásom volt, rettenetesen izgultam. Folyamatosan agyaltam a helyszíneken, végül a háztól 10 méterre meg is született az első, és egyben a legjobb kép is, persze látom a hibáit. Tűzkeresztségnek nagyon jó volt, élveztük.

A vörös jó, a haja jó, tulajdonképpen az arca is jó, a miniszoknya is jó, de a lábakra olyan erőt löktél a fényekkel, hogy az visz el mindent, tehát nem a lányt nézem, hanem az X-be rakott lábait és nincsen a térnek sem értelme, nincs értelmezve, hogy miért van most ő ebben a térben. Ha ott lenne egy '60-as évekbeli amerikai autó, akkor már működhetne a dolog, de most nincs ott semmi, de a semmi sincs ábrázolva, mert akkor legyen a semmi is látható, hogy semmi nincs, de most kivágtad őt ebből a képből ide nekünk, a környezetből sokat nem kapunk, ez így nem működik. (hegyi)

Debrecenben kéthetente szokott megrendezésre kerülni egy régiségvásár. Amikor csak tehetem kimegyek fotózni, kitűnő témát szolgáltat érdekes tárgyakról, érdekes emberekről, érdekes sztorikról. Nameg segít leküzdeni a félelmem az idegen emberek fotózásakor. Hunter S. Thompson életérzés!

Azt írod, hogy félsz az idegen emberek fotózásától, ez érdekes kérdés, úgyhogy akkor még a saját magad fotózásával foglalkozzunk első soron, és ha azzal már megvagyunk, vagy eljutottunk egy stabil szintre, hogy a fényeket, a kompozíciót jól csinálod, akkor át lehet térni mások fotózására. Addig azért nem javaslom, mert a talált képek, azok talált képek fognak maradni, a beállított képeknél pedig, ha ugyanazokat a hibákat követed el egy idegennel, mint amiket magaddal elkövetsz, az azért ciki, mert közben megkértél valakit, hogy legyen a te szolgálatodra és elpazarolsz egy lehetőséget és újra megkérni, hogy figyi ezt elcsesztem, vegyük újra, az nem olyan nagyon könnyű. Ennél a képnél az a helyzet, hogy valamiért ragaszkodtál ahhoz, hogy ennyi eget kapjunk, holott az nem nagyon érdekes, engem nem az érdekel, hogy ott mi van az égben, mert nincsen semmi. Telly Savalas megjelent a pécsi vásáron, ő maga érdekes lenne, de lejjebb kell vinni a kamerát. Ha kihajtható hátlapja van a kamerádnak, akkor könnyebben megoldható, hogy a hasad magasságából fotózz, ráadásul kevésbé zavaró, minthogy a fejednél legyen a gép és jobban is tudsz koncentrálni arra, hogy mi történik. Én ezt javaslom, mert ad egy jó nézőpontot, hogy egy kicsit lentebbről fotózunk és belátunk oda a sapka alá. De mondom, most még ne ezzel foglalkozzunk, még maradjunk meg nálad. (hegyi)