Ez az első leckém. Több változatot készítettem de nekem ez tetszett a legjobban.

Egy nagyon jó, és a fotózás megismerésében sokat használt képi elemet látunk, amit úgy tudnék a többiek számára egyszerűbben megfogalmazni, hogy egy ellenfényes - hiszen a nap aranyló fénypászmái átvilágítják a kezet - képet látunk. Amitől nem teljesen sziluettes a látvány, az az, hogy valamilyen képen kívüli, kamera mögötti felület reflexhatást ér el és ezért részleteket is fel tudunk fedezni a kézen. Ami viszont a kompozíció kapcsán egy szubjektív megjegyzés, hogy az nagyon jó, hogy a két ujj között látjuk ezt a házat, mintegy kiszakítva a látványvilágból, én azt mondanám, hogy a két gyűrű, a két ékszer, ahol a nap átragyog, erre a gyűrűre kellett volna az élességet állítani és valami trükkel, kis tükörrel vagy más lkis eszközzel megcsillantatni a két gyűrűt. Mert most a kép középpontja a gyűrűk az ujjakon, erre mutat a nap is, mert ott tud átbújni picit. Alapvetően tehát jónak tartjuk a munkát, de ilyenkor, amikor tudja az ember, hogy mi az a helyzet, amit rögzíteni akar, márpedig itt a fotózás előtt tudhatta az alkotó, hogy ezt a kezet fogja fényképezni, ráadásul erre utal a kép címe is, akkor itt most a gyűrűknek is erősebb szerepet kellene adni. Mert ettől a gyűrűktől sajátságos és személyes a kép. (szőke)
értékelés:

Hát, Mártival el vagyok keseredve, egyre jobban, mert ez nem állapot, hogy a Márti beküldi a képeket és azt kell mondani a Márti dolgaira, hogy a Márti képe jó. Mivel itt ül mellettem a Zsolt, hogy kezdjen el vitatkozni velem - Nem tudok, sajnos, mondja Zsolt - mert alapvetően én ezt - Nem tudok, nem tudok, mondja Zsolt - én ezt a képet, szóval ebből elegem van. Szóval hogy Márti beküld egy képet és nem lehet... nem lehet normálisan, egy... egy... egy... szóval hogy nem lehet kritizálni, ezt kikérem magamnak, tehát kérem a Zsoltot, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyrészt azt feltételezem, hogy a Zsolt súg a Mártinak, vagy én nem tudom, hogy itt mi van, nem erről volt szó, hogy minden képe jó, tehát három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Az előző visszapillantós képet próbáltam másképpen megközelíteni, a tanácsokat szem előtt tartva.

Nyilván nehéz nagy sebességnél jól komponálni, könnyen dumálok itt egy álló kocsiban ülve (forgatási szünetben néztük a képeket a laptopon - ped.), de a tükör gumivédő részével bajaim vannak. Ez egy. Kettő, hogy ha alapvetően elfelejtem, hogy ez mondjuk egy Barkas tükre, és engem nem érdekelne, hogy kiderüljön a turpisság, hogy ez egy autótükör, akkor ez a kép két dologról szól, és ebbe az autó jelenléte belepiszkít. A rohanó táj és a perspektivikusan behúzódó táj azonossága és ellentéte a kép valódi üzenete. A tükör egy varázstükör, ami egy másik világba vezet el. Ez nagyon jó. És egy ötlet, de nem kell elfogadni, hogy ha már ezzel az izgalmas játékkal foglalkozol, akkor valahol talán a tükröződésben megjelenhetne egy stoppoló, vagy egy hölgy, akiket sokat szoktunk látni a Dél-Alföldön, nagy utakon, ahol fáradt kamionosokkal kedvesen beszélgetnek és megnyugtatják őket, tehát valami eseménynek kellene történni, hogy a valóság és a tükör kettős játéka kifejeződjön. Az autó jelenléte ezt most gyöngíti. Próbálkozz egy vágással és esetleg több képet készítve azzal, hogy hátha el tudsz kapni egy ilyen hölgyet is akár a képeden. (szőke)
értékelés:

Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés:

Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés:

Első fejezet: Hétköznapi furcsaságok

Átlagos, hétköznapi dolgok sokaságával kellett bajlódnom még ott voltam. Itt van pl a mosás. "Nincs mosógépem drága!" hangzott a kedves szájából. Hát akkor nincs mese, irány a Central park, felveszem az összes szennyest magamra és úszom egyet az egyik tóban... Hosszas győzködés után beláttam, hogy a szomszéd házban lévő mosoda sokkal közelebb van és egy kosárba is levihetem a ruháimat. Háromféle nagyságú gép van. A kicsikben többnyire fehérneműt mosnak, de a legnagyobba szerintem egy komplett franciaágy is beférne. Az amerikaiak mindent kiszámolnak és arra a következtetésre jutottak, hogy egy háromfős családnak nem éri meg a mosógép, de egy négyfősnek már bűn lenne mosodába járni. Mindenesetre furcsa érzés volt mindenki előtt kipakolni a szennyesem, bár látszólag rajtam kívül ez senkit nem érdekelt.
   Másik furcsa dolog az ablak. Filmekből már ismerős lehet. Nem nyílnak, hanem le, föl tudod tologatni őket. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is jó ez. Hát azért mert nyugodtan telepakolhatod virágokkal az ablakpárkányt, s nem kell lepakolni őket, ha ablakot szeretnél nyitni, de az igazi okot a légkondiban látom. Természetesen minden ház minden szobájában van légkondi, de nem csak a házak, hanem az üzletek, metrókocsik, buszok, mindegyikében. És természetesen nem csak dísznek vannak ott hanem működtetik is őket. Na az ablakhoz visszakanyarodva, vásárolsz egy légkondit, feltolod az ablakot, leteszed a párkányra, visszaereszted rá az ablakot, beteszed a két oldala mellé a hozzá kapott harmonikaszerű műanyag betéteket, hogy lezárd a lyukakat s mihelyt bedugtad a 110 voltba máris indulhat a hűvös fuvallat.
   A lakásba belépve rögtön a villanykapcsoló kutatására indult a kezem. Nem találtam. A plafonra szerelt lámpából lógott egy darab zsinór és azt kellett meghúzni. Eme tapasztalattal léptem be a következő szobába ahol rögtön a lámpa alá osontam, de a plafonon nem volt lámpa. Pfff. A szoba sarkaiban voltak apró irányítható fényű lámpák melyek többnyire a plafont világították, s az onnan visszavert fény egész kellemes hangulatot adott a helynek. A lámpák mindegyikének külön kapcsolója volt a hátán. Nagy izgalommal léptem be a hálószobába. Körbenéztem. Csak a plafonon volt lámpa de nem lógott ki belőle semmi. Hmmm na most mi van. Ilyenkor az ember hajlamos túlkomplikálni a gondolkodását és nem veszi észre az ajtó melletti tök hagyományos villanykapcsolót. Ezek után már nem érhet több meglepetés e téren, gondoltam mindaddig míg a kedvesem megkért rá, hogy kapcsoljam már fel az éjjeliszekrényen lévő kis éjjelilámpákat. Nagyon szép kis darab volt, fém talp, helyes kis ernyővel, ám kapcsolónak nyomát se látni. Ilyenkor egy férfiember is elgondolkodik rajta, hogy elkezdjen-e sírni, főleg, ha elektronikai műszerész a szakmája. Inkább a bamba nézést választottam, s kedvesem útmutatását. Csak érj hozzá a fémtalphoz, és most még egyszer. Látod, egyre erősebben világít. Negyedszeri hozzáérésre kapcsol ki. Elalvás előtt még azon gondolkodtam, hogy másnap első dolgom lesz egy zseblámpa beszerzése...
   A WC pedig a szívbajt hozta rám. Ha megnyomod a mögötte lévő csőre szerelt kis szelepszerűséget, akkora vákuummal húzza le a cuccost a mélybe, hogy igen csak erősen kell küzdened, hogy ki ne szedje a WC kefét a kezedből, s csak aztán jön az öblítés. Hozzáteszem mindezt olyan hanghatások kíséretében, hogy kedved támad visszaülni kicsit a kagylóra, ha másért nem is, csak hogy kipihend az izgalmakat.
   Nagyon tetszett, hogy az összes TV adást feliratozzák. Pont azt olvasod a képernyőn amit a hangszórón hallasz. Sőt! Néhány gyöngyszem: A főszereplő kimegy a képből és hallod, hogy becsukódik mögötte az ajtó. S már is jön a felirat: "door knock", vagy épp nem történik semmi, de a zenéből ítélve sejted, hogy mi következhet, s ismét egy felirattal lepnek meg: "dramatic music". Egyébként remekül segíti az angol kiejtés tanulását.
   Egyik reggel csőtörés volt az utcasarkon. Elég nagy forgalmú út. Jöttek a munkások, kiásták a csövet, a földet teherautóra rakták és elszállították. Mire kicserélték a csövet besötétedett. Hoztak egy hatalmas vaslemezt és a gödör fölé rögzítették. Simán át tudtak rajta menni az autók. Másnap visszajöttek, vaslemezt elvitték, földet visszahozták betemették a gödröt, leaszfaltozták, majd kijavították a gyalogátkelő és a kanyarodó sáv felfestését eme területen. De ezt is csak a magyar ember furcsállja.