Ez a kép jó, a cím nem, de ettől még három disznós. Nem tudunk mit hozzátenni. Jó lett.
értékelés: (szőke-hegyi)

(Dénes utólagos engedelmével, mivel viszonylag jól illusztrálható a dekomponálás, így az eredeti, kis méretben bemutatott képét én megvágtam. Ez tehát legfőképp a példa bemutatása miatt történt, nem akarnék ílymódon beavatkozni a képkészítésbe, főleg nem a kép publikálása előtt, de itt ezt indokoltnak tartom. Ha az eredetiből lenne még a kockán, akkor még jobban megdönthetnénk és a futó mögött még több teret hagyhatnánk. Hegyi.)

Megintcsak azt mondom, hogy nagyon jók a Dénes megfigyelései, ugyanis rájött, hogy a kislány rózsaszín ruhácskája és karjai, ahogy egyik irányból a kutya, másik irányból az anyukája húzza a kezét, a többi ember kifeszített pórázai mind-mind egyfelé mutatnak és hogy ez egy jó ritmus játék, és hogy ezt észrevette Dénes, az nagyon jó. Ugyanakkor pontosan azért, mert négy tengelypont is valahová mutat, olyannyira, hogy a fotós az emberi testeket, karokat határozottan el is vágja, felmerül a kérdés, hogy ez a négy vonal hova mutat? Mire? Arra a kis pincsire, aminek a fülét is levágta a fotós? Ha ez mozgókép lenne, akár még az is kiderülhetne, hogy ez egy tökéletes megfigyelés, de most azt mondom, hogy állóképet látunk és nemcsak hogy nem indokolt a kivágás, de emiatt a "film" eleje és vége vágódik le, vagyis a történet. (szőke)
értékelés:

Az első feladat portré arc nélkül? Akkor már inkább legyen egy elsőre talán felismerhetetlen testrész.

Annak ellenére, hogy nehezen megfejthető, hogy ez egy tenyér vagy milyen testrész, ezt egy makrofelvételnek tekintjük, és a kép önmagában is megáll akkor is, ha nem első leckének tekintjük, tehát függetlenül is működik a házi feladattól. Szupernaturalista és egészen jól érzékelhető a bőrfelület, és miközben nagyon konkrét dolgokat látunk a képen, mégis a közeli világ, a makrovilág, az absztakt is nagyon erősen jelen van a képen és így egyszerre mutat egy ritmikai világot és konkrétumot is, szeretjük ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Sirályok kontra albatroszok, mindössze egy morzsányi kenyérért vívott harcban. Ha nem vigyázott az ember, könnyed mozdulattal kivették a kezéből is, amint a szájához emelte azt.

Gyakorlatilag egy teljes irodalmi anyagot olvashatunk hozzáfűzésként a képhez, és itt az albatroszokon és sirályokon kívül még egy virtuális állat is szerepel a képen, ez pedig a hal. Onnan tudom bizonyítottan, márpedig egy mágikus halnak kell lennie, hogy az albatroszok ezt a halat nem akarják elkapni, mert a halnak a szemével látjuk ezt a képet, halszem optikával. Ha csak a mozgást keressük a képen, akkor az jól érzékelhető. Nekem ez három disznós kép, de a Hegyi itt mutogat, hogy ő egy disznót visszatartana, mégpedig azért, mert Tamás hajlamos túlsimogatni a fotóit a számítógépen, itt az élesség lett túlhegyezve, és ez a fajta ég kék már nem mutat természetesnek, tehát színben is valami túlzás érzékelhető. Most akkor mi legyen? Tamás, elfogadod? (szőke)
értékelés:

Kedves Erika, és többiek, akik gyereket, kutyát, családot fényképeztek, szeretném felhívni a figyelmeteket két igen fontos dologra, ami ezeken a fotós területeken sokszor okoz félreértést vagy gondot. Az egyik, hogy a gazda szeme, a szülő szeme másképp, kevésbé kritikusan szemléli a portré alanyát, mint egy kívülállóé. Tehát könnyen kerül ki kevésbé szerencsés beállítású, az alanyra nézvést nem előnyös kép is a szerető fotós keze közül. A másik, hogy a szeretet, rajongás túlédesíti a fényképet, mint egy cukormáz, fogyaszthatatlanná téve azt. Családi fotóalbumokba így kerül be a félig lemaradt, vizes kutya, vagy az üvöltő, spenóttól csuszpájzos gyerek éppúgy, mint a régi korok beállított, nagy masnis, grübedlis, kisvonattal a hóna alatt álló kislány, vagy a gombolyag mellett édesen alvó kiscica. Egyik se jó irány, és nehéz helyzetbe hozza azt, aki kívülállóként kénytelen a képet nézni, arról nem beszélve, ha véleményt is kell róla mondania. Márpedig abban maradtunk veletek, hogy az Estiskolán akkor tanulunk egymástól a legtöbbet, ha kertelés nélkül elmondhatjuk a véleményünket. Természetes, hogy senkit nem áll szándékunkban megbántani.
   Ennél a képnél több tipikus hiba is van. Az egyik, hogy lemaradtak alkatrészek a kutyáról, a lába, a szőrvégek, emellett nem lett a fényképezésre felkészítve az állat. Gondolom rohangált a kertben, aztán a nagy melegből befutott a konyhába, ahol platty, elfeküdt, és most piheg szegény. Ráadásul a szeme is be van gyulladva. Na de akkor miért fotóztad le? Úgy tűnik, itt is vakut használtál, pedig nem egyszer elmondtam, hogy nem szabad vakuzni az állatot. Ha nem vaku, akkor valami erős műfény lehet, ezt te tudod. A póz, amiben fekszik, nem mutatja meg a testi adottságait, a lábait, a formáját, nem előnyös. Ha együtt vagyunk egy állattal, ismerjük, tudjuk, mikor van jó formában, mikor alkalmas arra, hogy megörökítsük. Ilyen képet a családi albumba se csináljunk, mert ez egy rossz pillanat. Biztos van olyan helyzet, amikor a kutya élénkebb, ki lehet vinni a fényre, ha van kert, vagy egy parkba, ahol természetes fényben és környezetben szebben mutat. Ha pedig egy állat már nagyon öreg, beteg, akkor ne fényképezzük, vagy nagyon figyeljünk arra, hogy a képen, amit készítünk, ne legyen szánalmas, vagy visszataszító. A fénykép megörökít egy pillanatot, ez nagyon kifejező szó. Az a pillanat örökké tart (vagy amíg a fénykép). Nem lehet tudni, hogy mi volt előtte és mi lesz utána, hogy baleset érte a kutyát, és felkelt-e valaha is arról a konyhakőről. Én most erre nem adok disznót. (hegyi)