Szakkör | Page 841 | Látszótér

Elfelejtve

Azt hiszem, hogy nem árulunk el titkot, hogy ennél a képnél egyfajta archaizáló fényelést látunk, mintha egy régi filmnek, Herkulesfürdői emlék, Egy erkölcsös éjszaka, egy kockáját látnánk. Van ezen egyfajta lazúr, egy kékes hangulat pluszban. És annak ellenére, hogy ez erőteljesen rajta fekszik a képen ez a kékes hangulat és ez is fogja össze, hiszen a lazúrt nem csak azért használták régebben a festészetben, mert Leonardo szerint ezt a levegő eget hozták létre, hanem időnként összefoglalásként is, csak itt az a problémánk, hogy a háttérben lévő acél karosszék vagy íves forma ettől a lazúrtól eltűnik a háttérből. Én egy pirinyót világosítanék a fátylon, hogy a háttérben azok az ívek láthatóak legyenek. (szőke)
értékelés:

A Rendetlen
Jó diák módjára hajnali öt körül, a szobám csillárára akasztott (folyamatosan mozgó) fényképezőgéppel készítettem el a harmadik leckém.

Szeretem ezt a képet, de attól, mert egy képnek a címe üzen egy állapotot, nem biztos, hogy a kép megfogalmazásában, szerkesztésében is követni kell a címben lévő üzenetet. Azért, mert ez egy következmény lesz, az alkotásból fog következni majd az üzenet, ami a címben van. Miért próbálom ezt összekapcsolni és ilyen furcsán nekikezdeni, hogy mi a problémám a képpel? Az, hogy a Tamás feje el van vágva. Az, hogy a rendetlen szó nyilván nem a füllhallgatóra, a szőnyegre vagy zoknira vonatkozik, hanem arra az emberre, aki ott ül ebben a birodalomban, az ő kis kuckójában, az ő kis várában, barlangjában, életterében és látjuk az egész alakot, aki egy szürke zajban, zsizsiben ül, de ehhez a várban élő várkapitányhoz hozzá tartozik a feje is, neki ebben a fészekben benne kell, hogy legyen. Egy picit kellett volna csak igazítani és akkor a modell teljes értékű résztvevője a képnek. Ha megismétled a képet, akkor lehet ebből több disznó is, de ez így most egy. (szőke)
értékelés:

Vágy

Látszólag realista borospohár, csésze, gyöngysor, fehérnemű, lábak szerepelnek a képen, mégis az egész összerendezése színpadszerű, színházias, és azt a szót kell használnunk, hogy valóság feletti, szürreális. Zsolt közben itt csöndben mutatja, hogy a kép jobb oldalán lévő mezőből a női lábnál lenyesne, és talán a kombiné vagy melltartó oldalán meghosszabbítanánk a kompozíciót és talán akkor lenne hely, hogy szebben, anyagszerűen eshessen a fehérnemű textilje is. Én azonban nem erről akarok beszélni, bár ez is fontos, hanem hogy ami ebben a képben nagyon fura, hogy valódiaknak tűnnek a tárgyak, és ebben az élő helyzetben a két láb valami függöny mögé becsúszik és csonkolódik. Ez nem hibája a képnek, a csábítást, az érzékiséget erősítik és attól, hogy piedesztálra kerül a két attribútum, amihez a nő nem tartozik hozzá, ettől lesz abszurd és személyes is persze, így teljesíti a vágy kategóriáját is. Zsolt amit mond, jogos szakmai szempontból, ahogy az is hogy a bal oldali láb lábfej hiánya kizökkent abból a ritmusból, helyzetből, ami felépül a fotóban, mégis azt kell mondjam, hogy jól érezhető, hogy az alkotó az üzenet megformálásával sokat dolgozott és küzdött, hogy ezt a történetet elküldje nekünk. (szőke)
értékelés:

Egérfogó

Lucifer macska fejét lesunyva figyel, vadászik, és úgy komponáltad a képet a szűk vágással, hogy én is húzom be a nyakam, hogy egy szintre kerülhessek vele. Ez nem feltétlen válik előnyére a komponálásnak, egy ilyen szép teknőc-színű macsek így fényelve és vágva inkább tűnik kövérnek, mivel nem láthatjuk a testformáit. A színekkel bajom van, nem érzem indokoltnak a szépiás beütést. (hegyi)
értékelés:

Afrikai nő
Egy fél éves, félénk póni számomra érdekes hókával.

Szép lenne ez a kép, ha egyrészt nagyobb levegőt hagynál a lónak, hogy ha már ilyen sejtelmesen bukkan elő a sötétből, akkor anak a sötétnek legyen tere, egy ekkora állatnak legyen honnan kilépni. Másrészt, fontos lenne, hogy a monitorod és az eszközeid jobban legyenek beállítva, ha ilyen szélső határokon mozgó képeket készítesz, mert kellenek a különbségek az árnyékokban is. Így most tökig tekert fényerőnél is elveszik a ló füle például. (hegyi)
értékelés:

Barátság
Barátaim, akik barátok.

Nem gyakorlat összehasonlítgatni egymással az alkotókat, a képeket önállóan próbáljuk értékelni. Tükröződésekkel dolgozó álló képet látunk és a kép szürrealizmusát a kép legaláján látható reális ellépő két alaknak a lába jelenti, mert így most, ahogyan csak a lábfejeket látjuk, olyan, mint hogyha ők kizuhannának a képből. Szükségszerű, hogy ezek a abszurd motívumok ott legyenek a kép alján, mert láthatjuk, hogy ennek az árnyéka, amely elsősorban a kép fontos üzenete, ettől tud, mint egy normál szellemi alak, menni a vízfelületen. A kép felső részén Zsolt abból a levegőből elvenne picit, bár így, hogy ezek a formák ilyen légiesek, talán mégis kellene maradnia annak a helynek, ezen érdemes elgondolkodni. Jó, hogy többen visszatérnek egy-egy feladathoz és azt más-más módon oldják meg, és így a habitusuk, személyiségük nagyon jól érzékelhető. (szőke)
értékelés:

A háziasszony - portré
...tükröm, tükröm, mondd meg nékem, kell-e vasalnom a héten?

Ritka alkalom az ilyen, hogy a pedellus is meg a másik is egyetért a kép kapcsán. Hegyi is meg a Szőke is szereti ezt a képet, talán annyi megjegyzésünk lenne, hogy a háttérben lévő virágszirom olyan jó lett volna, ha meg tud maradni egészben és azt is láthatjuk. (szőke)
értékelés:

Önarcképem
Ez itt én vagyok. Kedd délután van, családi háttér, állványos fotózás után végül mégis kézből.

Attól függetlenül, hogy a beállítás egy önportré, nyilván igényelt valami előkészületet. Jó, hogy a kamera felülnézetből néz le a modellre, jó érzés látni ezt a tekintetet, nagyon személyes a megfogalmazás. Zsolt mutatja nekem, hogy jobb oldalon szűkítene és a gallérnál jobb oldalon vágna, én meg a homloknál adnék hozzá ahhoz a szép rajzolathoz, amit a fejforma mutat, a fotós akkor se lehet hiú, ha kopaszodik esetleg. Aztán itt vitatkoztunk ezen a kopaszodás, hiúság kérdésen, Zsolt szerint én is kopaszodom, tehát jó, ha ez a helyzet oka, amiért vágtad a fejtetőt, oké, elfogadom... (szőke)
értékelés:

A titkok terme
Ezt a képet április utolsó napján fényképeztem, de nem igazán találtam meg a végső formáját, ma vettem elő újra, és szinte azonnal láttam a kész képet. Lehet, hogy hatással volt rám néhány vélemény? :)

A csoportkép duplázódása tükröződés által keletkezett, mégis az a bizonyos többször említett festői vonulatkoz kapcsolódik a kép és nagyon örülök, hogy Feri festői utat keres, persze mivel ez az út még előtte is ismeretlen, ezért van néha billegés és bizonytalanság, de ez nem baj. Jót tesz a türkiszes árnyalat a bordósbarna mellett, így a kép nem a mai kort idézi, de ez nem baj. Az, hogy nem szimmetrikus a kompozíció, kifejezetten jó ötlet, esetleg annyit sűrítenék a drámaiságán a képnek, hogy picit levennék a fölső részből - ezzel a Zsolt nem ért egyet - az irány jó. (szőke)
értékelés:

Pampalini

Televízió képernyőt látunk, annak örülök, hogy legalább nem flikkeres a kép. Ez a humor és önreflexió kategóriájában díjazható az úgynevezett svekji vonulatban és nem mint fotográfiai alkotás. (szőke)
értékelés:

Hátsó kertem 1.
Kovács Tamás trükkjével készült, ezzel: objektív maszkolás.

Hátsó kertem 2.
Mint az egyes, csak itt a maszkot távolabb tartottam a lencsétől.

Kedves Márti, nagyon köszönjük a képeket, és ha lehet, szeretnék itt utalni a 60-as 70-es évekbeli szentendrei festői vonulatra, vagy Korniss Dezső munkásságára, ezek a formák hasonló üzenetet hordoznak. Mind a két képen motívumokkal történő játékot látunk. A fölső képen ilyen kis gyertyák, sírkő formák, mint egy temetőben, vagy emberkék, kulcslyukak láthatóak, az alsó képen körök, félkörök - nyilván ez az optikai játékból adódik, és ennek a színvilágnak a játékából adódik a kép. De a kérdés megint az, miért van a két kép összecsomagolva? Lehetne vitatkozni, hogy melyik a jobb, ezek nonfiguratív foltok. A festészet és a fotó határmezsgyéjén vannak ezek a képek, és én azt mondom, hogy ha már festészettel is foglalkozunk a fotóapparáttal, érdemes mélyebbre menni. Ha már meghozom azt a bátor döntést, hogy nem figurális képet mutatok, akkor ezt lehet még bátrabban is tenni. Az mindegy, hogy ezt mivel érem el, csokipapírral, vagy üveggömbbel, amiben hull a hó, csak az a lényeg, mi a végeredmény. Megállna mind a két anyag önállóan. (szőke)
értékelés:

Obs-tura
A kép egy lyukkamerával készült sorozat része.

A szójáték is utal a lyukkamerára, készült ilyen már itt, az biztos, hogy erre, hogy ezt a csodálatos, archaikus régi technikát alkalmazod, jár egy disznó. Témaválasztásában és hangulatában is szimpatikus ez a szociografikus világ, erre is adok egy disznót. Talán ennek az elhagyott épületnek, vagy állomásnak a falán lévő feliratok zavaróak, ami nem jelenti, hogy teljesen el kellene tűnniük, de így most a koszok és a lényegi üzenetek egy hangnemben szólnak. Ettől még úgy érzem, hogy megvan a harmadik disznó is, és szeretnénk, ha folytatnád ezt az utat, kísérlezetést. (szőke)
értékelés:

Talán Van Gogh, talán én

Kedves Márti, lehet, hogy ezt fogjuk csinálni, hogy én nem értem a te üzeneteidet, te meg az enyémet, de ezen lépjünk túl, mert ettől még figyelünk egymásra. Szóval: nagyon szép az alsó kép. Nagyon tetszik. Nagyon jó a felső kép. Nagyon tetszik. De fölvetődik az a kérdés, hogy miért kettő? Ha már kettő, miért nem három, mint egy triptichon? Azt nem értem, hogy a két kép azon kívül, hogy a technikája hasonló, hogyan szervül egymáshoz. Nyugodj meg, hogy ezek a képek önállóan is megállnak. És nagyon különböző üzenetük van. A fölső képen egy büszke, játékos nő üzen ide a figyelő fiúknak, akik hozzászólásokat írnak. Az alsó egy merengőbb, eltűnődőbb, még azt is mondhatnám, hogy Andrzej Wajda: Nyírfaliget című filmjének hangulatát is idézi, más tehát az üzenet. De mivel együtt jöttek, gondolkodom a történetiségen, hogy a büszkéből az elmélázóba változik a történet? Nem tudom. Általában egy hármas egység erőteljesebben közvetít egy sorozatot, mint a két kép. A másik, hogy én azt mondanám, hogy így most ezek ki is oltják egymást, mert nem egymásra épülnek, hanem két jó és fontos érzelmi állapotot tükröző kép harcol egymással. Mindkét helyzet fontos. Két kép, két disznó. (szőke)
értékelés:

Őszi nézgelődés

Üdv Tibor az Estiskolán. A lecke szempontjából szimpatikus ez a láb üzenet, de én mégis kapaszkodnék a kép szövegi üzenetéhez és azt hiszem itt van valahol válasz arra, miért azt látunk, amit látunk. Tiborról is van üzenet, látjuk a tornacipőjét, de nem véletlenül keringek a nézgelődés szó körül, mert azt érzem hiánynak, hogy mintha a kamera az alkotó kezében, miközben ő hátradől, hirtelen magától megnyomódott volna. Ez így egy spontán képnek tűnik, ahogy például korábban a polaroid géppel készített fotók voltak, aminél az ember örült annak, hogy a gép azonnal előhívja a képet, így sok meggondolatlan exponálás is történt, ami aztán később megmaradt, mint dokumentum szelet, de erőteljes kompozíciós rendet nem hordozott. Itt talán a betonlapokon a falomboknál lehet az élesség, látok egy öntött kandellábert, ami benn is van és ki is maradt, ezt érzem a fán is, aminek a lombjai a földön hevernek, és azt érzem, hogy nincs eldöntve, hogy azon kívül, hogy egy perspektivikus önképet látunk, mit mutasson a fotó, mi történik a kép többi részén. Így a kép megmarad egy spontán dokumentum szintjén. Annyi tanács, hogy fontos eldönteni az expozíció előtt, hogy az ember mit akar fényképezni. (szőke)
értékelés:

Csendélet Márknak

Egyrészt szeretném megköszönni, hogy az oldalon dolgozók küldenek egymásnak anyagokat, üzeneteket, válaszmunkákat, ez nagyon örvendetes. Másrészről viszont, azon kívül, hogy ez egy üzenet Márknak, azon kívül, hogy a címében benne van, hogy csendélet, érdemes megemlíteni egy-két dolgot. Ez egy naplementés, demerungos felvétel, és pont emiatt egy vakus kép. De olyan szinten telelőve a vakuval, hogy ez a szerencsétlen olcsó vaku amit csak tud, rálő erre a paradicsomra és földecskére. Erre mondatnánk még, hogy érdekes az, ha a sötét házfal, ajtó, kovácsoltvas melletti rész formái, vagyis a háttér egységes lenne. De most a paradicsom elszáradt levelei és a többi tárgy, amit látunk, sokkolóan esetlen, és ennek az oka mindennek ellenére nem elsősorban a technikában keresendő, hogy csak egy vakuval dolgozik az alkotó, hanem hogy nincs eldöntve az üzenet, az ok, amiért a kép készült. Egyik bizonyíték például maga a műanyag cserép, aminek a szélén megcsillan a vaku, de az ívbe csonkol a fényképész, így a kürtkagyló is lecsípődik. Így nem marad más, mint az elszáradt levelek ritmusa, de az így nem elég erős, nincs letisztázva, zavarosak az ornamentikális jelzések. Volna összefüggés a háttér kovácsoltvas formáival, de így, félig kidolgozottan, egyrehányódva olyan, mintha egy bevásárlószatyor tartalmát kiöntenénk az asztalra. Ha a megrendezett csendéletekkel szembe akarunk menni, az nem fog sikerülni, ha a véletlent nem rendezzük meg, mert a véletlen csak ritkán jelenik meg esztétikájában, komponáltságában olyan formában, ami üzenetként működhet egy fotográfiánál, vagy egy filmnél. Ahhoz is tervezés szükséges, hogy a néző véletlent lásson. A szándék ettől még nem rossz, amivel a kép készült, de arra kérünk, pontosíts a fogalmazásnál. Erre most nem tudunk disznót adni. (szőke)