ami nincs a képen: az egyik kezemben egy fekete hal, a lábamnál egy megrágcsált vekni és néhány kavics. ami a kép alatt van: ugyanez csak inverzben.

Egyrészt úgy gondolom, hogy a kép alatti megjegyzések jó, ha segítenek a közösségnek, ezek a képaláírások nagyon fontosak - hát itt nem. Számunkra semmi köze nincs a képi üzenetnek ahhoz, amit itt szövegben találhatunk. Persze Péter összekötő kapocs, de nagyon távoliak és személyesek ezek az asszociációk. Kérdés lehet, hogy mi a cél ezzel a rejtőzködéssel, persze az is előfordulhat, hogy az, hogy felhívja magára a figyelmet, és ez jó. Bár a kép látszólag egy jól követhető figurális üzenetet közvetít, van itt is egy csavarás, hisz igaz, hogy egy emberi alak szemét látjuk, mint egy nindzsa - ahogy 1989-ben a Sárkány utcában is történt, ahol Pálos Gyuritól kaptam egy mosógépet, amiről ő azt mondta, hogy nagyon jó, és én ezt elfogadtam és hazavittem és elindítottam a mosást, és amikor a filmgyárból hazajöttem, akkor az én lakásom tele volt vízzel, mert a mosógép nem volt teljesen tökéletes és két hét után, mindig apródonként kilopkodva a Sárkány utca 12/b-ből kivittem a mosógép darabjait, de a végén megmaradt a mosódom, meg egy nagy darab vas, és ahogy én lopakodtam ki a kapun, ez a nyolcadik kerületnek egy sűrűn lakott része volt, szóval ahogy jöttem ki a kapun, én elém is egy nindzsa elémtoppant ilyen mackónadrágban, és ilyen harisnyabevonattal, irdatlan nagy karddal, és én úgy éreztem, hogy a mosógép maradványával leütöm ezt a nindzsát, és csak később tudtam meg, hogy szomszédban a Katica néninek volt a fia, aki a börtönből akkor szabadult - szóval nekem így egy ilyen sejtésem van, hogy egy nindzsát látunk. De ettől függetlenül mégis ezt egy absztrakt formajátéknak kell felfogni, egy kollázs szerkezetnek, annál is inkább, mert több helyen látszik, hogy mintegy kártyalapon, a figurák egymásba vannak helyezve, a félrevezetés az maga a szem, ami egy térbeli történetre utal, miközben valójában a feketéknek és fehéreknek a ritmikája a meghatározó, és ugyan az a címe, hogy a harmadik fehér, tehát három nagy fehér foltot látunk, ami nagyonis uralja a képet, olyannyira, hogy a középső fehér a sötétekből szinte kivibrál, kivillan, mintha egy japán betű darabja lenne, mégis azt mondjuk, hogy amikor a pedellussal néztük a képet, akkor szerintünk sokkal erőteljesebb lenne a kép, hogyha ezt a szinte jin-jang formát a kép szélein lévő fehérek eltüntetésével próbálnánk meg működtetni. Ha egészen parasztosan akarnék beszélni és a formai játékoktól eltekintek, akkor azt mondom, hogy egyfajta félrebeszélés van, mintha azt kérdeznéd, hogy na, erre mit mondanak? Nyugodtan érezd magad itthon, ne félj tőlünk, hidd el, hogy szeretünk és várjuk a jó, őszinte képeidet. (szőke)
értékelés:

A kép Szegeden készült az öregebbik híd lábánál.

Egy tájképet látunk, ez egy éjszakai felvétel, színes fénykép, amin a lámpák melegebb fényei, tükröződések és töredékek láthatóak. Alapvetően itt van kompozíciós problémám is, mert a fölső csillársor, karácsonyfaégő, hívhatjuk bárminek is, aminek van egy szép íve jobbról balra lefelé haladva és ugyanennek van egy reciproka a tükröződésen keresztül, én ezt szerencsésnek tartottam volna, hogyha ugyanez az ismétlődő lámpasor a kompozícióban benne marad és nem vágódik le a kép alján. Ez az egyik, ami nagyon fontos. A másik pedig a pedellussal való beszélgetésünnél elhangzott egy technikai javaslat, úgymond trükk, hogy az öreg és tapasztalt fotográfusok ezeket az éjszakai felvételeket hogyan készítik el. Itt félmondatban az hangzott el, hogy érdemes úgynevezett naplementében, pontosabban a naplemente utáni pillanatokban demelunban készíteni az éjszakai felvételt, hogy a részletek is megtalálhatóak legyenek a képen, egyszerűen fogalmazva, hogy húsosak legyenek, de egészen egyszerűen tudom mondani, hogy egy felületen csak úgy tudok látványt előállítani, ha az exponálandó anyag, a közte lévő optika és a látvány, amit rögzíteni akarok, a környéken valamilyen módon fényinformáció jelen van. Csak azt tudom leexponálni, ahol van a fény által különböző módon megvilágított forma. Leegyszerűsítve, ha egy éjszakai felvételt szeretnék csinálni, akkor nagyon meg van kötve a kezem, mert annyit tudok lefényképezni, amit ezek a lámpák adnak, tehát nagyon sok a képről elveszik. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen képnél nagyon kell tudni előre, hogy mi az a szűkített üzenet, amit egy éjszakai látványban a lámpasorok adni fognak, de jön ide egy másik fogalom is. Mindezt, amiről mi itt most beszélünk, a filmművészet úgy hívja, hogy amerikai éjszaka, ami nevéből adódóan is az amerikai filmművészetben jelent meg először és elsősorban westernfilmeknél alkalmazták. Akkoriban ahhoz, hogy forgatni tudjanak, mindenképpen nagy mennyiségű fényre volt szükség, ebből következett az is, hogy ahhoz, hogy esti, éjszakai hangulatokat is tudjanak mutatni, utólag, úgynevezett fényelési eljárással különböző tónusokat, színeket tettek rá az amúgy igencsak világos, nappali felvételekre és ettől az olyan lett, mint amikor Gregory Peck a holdfényben félelmetesen lopakodik pisztollyal az oldalán. Ezeken a képsorokon látható felvételeket tehát nappali fényben vették fel, ettől a formák térbelisége megmaradt, és utána mesterségesen sötétítették le azt.
   Visszatérve Norbert szorgalmijához, persze itt is meg lehet próbálni utólag módosítani a felvételt, de ha naplemente utáni szórt fényben készíted el a fényképet, akkor annak eredménye megfelelő lesz, és teljesíti azt, amit egy tájképtől várhatunk.
   Zsolt egy nagyon érdekes dolgot vetett fel, amivel segíthetsz másoknak is, hogy látványosan érzékeljék ezt a folyamatot, mégpedig azzal, ha mondjuk akár ezen a helyen egy állványra tett géppel elkészítesz egy fotósorozatot úgy, hogy délutántól, amikor még van fény és esetleg nap is, fél óránként (vagy ahogy te jónak látod) elkészítesz egy-egy felvételt úgy, hogy az utolsó kép már teljes sötétben készüljön, és ezt a sorozatot akkor be tudjuk tenni a szertárunkba. (Claude Monet festette meg a roueni katedrálist több képen, más és más napszakban, ezzel érzékeltetve a fény változását, játékát.) Ez a kép most egy disznós, de ha beküldöd a sorozatot, arra még jöhetnek plusz malackák. (szőke)
értékelés:

Látod, azért voltak jó napjaid;
amikor hányingerré mulattad az éjszakát,
hogy reggel az Erzsébet-hídon sétálj
a jeges novemberi szélben Buda és Pest között,
hogy ne vigyorgó-részegen menj dolgozni,
amikor örömödben beleájultál az első nő ölébe,
hogy aztán fájjon a vizelés,
és sorban állj a rendelőben ócska kurvák,
és boxeres stricik közt,
amikor egy tiltott helyen leültél pókerezni,
hogy elveszítsd az utolsó garasod is,
aztán gyermeki áhítattal nézd a kiflit a kirakatban,
mert csak vízre, meg villamosjegyre futotta,
amikor bluest üvöltve motoroztál,
hogy utána ijedt szemmel nézd,
amint barátod örökre eltűnik
egy formalinszagú temetésen,
amikor minden szerelmedbe belehaltál,
hogy aztán kíméletlenül feltámasszanak,
és meglepetéstől megalázott lázárként állj,
mások bomló és rohadt érzelmeivel.
Hát látod, azért voltak jó napjaid...

Az ötlet jó, a meglátás jó, ezt le kell szögezni az elején, ez az, ami kap egy disznót. De ahhoz, hogy túl lehessen lépni a puszta látványon, ennél bátrabbnak kell lenni. Egyrészt közelebb kell menni, mert így egyrészt pici kis pontok az emberek, nagy üres terek alakulnak ki, ami nem erősíti a kompozíciót, másrészt a dráma hatása elvész, mert a részletek nem jönnek ki, mert a távolság, ami a tárgyak és a fotóapparát között van, feloldja, kilúgozza azt. Látszik, hogy a kerekesszéktől egy nyom indul el a víz felé a semmibe, ez lenne a fő üzenet és nem a szék, a szék csak mintegy indító momentum fontos. A dráma abban rejlik, hogy adva van egy szék a parton, onnan megy a nyom a vízhez, nem látjuk azt, aki a székből kiszállt, látunk embereket, akik magukkal vannak elfoglalva, elkülönült csoportban, vagyis az ő történetük mellett, mögött történik a dráma. Ez így most a távolságtartás miatt nem érvényesülhet.
   Van egy fontos dolog, ami miatt a nagy mesterek a tanítványaiknak nem is engedtek meg más objektívet használni a tanulóéveik alatt, mint az alap 50-es normál objektívet. Ez pedig az, hogy a kompozíciónak, még ha abból nem is látszik konkrétan, részese a fotográfus. Nem vonhatja ki magát, nem lehet csupán szemlélője, mert a hideg kívülállás, a kényelmes távolságtartás bár segít legyőzni a zavart, a szégyenlősséget, de a sűrítés is elvész ezáltal. (szőke-hegyi)
értékelés:

Don Corleone... Szinte fénysebesség szintjén haladnak a dolgok, különös figyelem övezi azt a bizonyos arany pecsétgyűrűt, amely megjelenik a kép alsó szakaszában, talán még meg lehett volna próbálni, hogy a szalmakalap íve még egy picit jobban haladjon ki a kép széle felé, és egy picit többet metszeni jobb oldalon, és abból az ívelt nyaktájékból többet adni, nem mernék ilyet mondani, hogy toka, de a pedellus kimondatta velem, szeretjük ezt a képet, három disznó, de Laci, most már ne bújkálj! (szőke)
értékelés:

Kedves Nézők! Vannak csodák. Sokszor tök egyértelműek. Nem is kell tenni semmit. Néha. Nézzék csak meg ezt! A Béka régi, a csók örök.

Annyi javaslatom lenne, azon kívül, hogy kaptam egy feladatot, hogy csókoljam meg a képet, hogy ha jól sejtem, békuci csodálkozó szemei, amelyek Balázs szemeit helyettesítik, jó lett volna, ha befelébb fordulnak, hogy egyértelműbb legyen, hogy Balázs a békaszemeken keresztül várja, hogy megcsókoljuk őt. Ez a kép három disznó, ami a főzőversenyes recepttel együtt már négy. (szőke)
értékelés: +

a legújabb barátom...

A Macintosh cég webkamerájával készített egyik reklámját látjuk itt, mivel ez a humoros ötlet érzékelhető, hogy benne van, rengeteg viccet érzek ezen a képen, bár erről az alkotó nem tud, ezért két disznó. (szőke)
értékelés: