Érdekes a kérdésed, miközben magad tetted a kép közepére. Itt te vagy a középpontban, ott is érzed magad. De megint az ember van vágva, ez mindig kettősségre utal, hisz ez nem csak a forma, hanem a személyiség kettévágása is. A kompozíciós elemek hegyére állított háromszöget formáznak, tehát a helyzet instabil. Nem vidám kép, valami benned vágódik ketté. Ráadásul második eset, hogy magad idegen tárgyak között mutatod be. Milyen lenne az a Kata, aki magát mutatja, egységként? (Szőke)
értékelés:

Örömmel látjuk, hogy Kata dolgozik azon, amit mondtunk neki az előző leckéjére - itt már egy teljes történetet láthatunk a képen. Függetlenül attól, hogy itt voltak és elmentek cipő nélkül. Az is észrevehető, hogy saját lábán kívül két pár cipő szerepel a képen, az egyik valószínű férfi cipő, a másik női. A cipő az utazás szimbolikája - de a kép készítője papucsban van. Az is látszik, hogy Kata mást akar megmutatni, nem önmagát, hisz a képen ő csak a kép tartó bázisa, de a fő motívum a cipőké. Elgondolkodtató, ezért jó kép. Technikailag itt is fel kell hívjuk a figyelmet a gondosabb világításra. valamint arra, hogy a konyhakő fényképezésénél szerencsérebb lett volna, ha nem akarnak a vonalak párhuzamosak lenni a kép oldalaival, hanem azal szöget zárnak be. Ezzel a technikával elmismásolható a kamera optikájának hibája, torzítása is. Kata ezen a képen picit távolságtartóbb, mint a kézírásnál. Jöjjön közelebb. (szőke)
értékelés:

Ez volnék én, miközben ti a fazék.

A kép csak a hozzáfűzött szöveggel együtt értelmezhető jól, amit a kézmozdulat, ami pantomimes módszerrel hengerformát jelez is erősít. Ezt tehát szubjektív szemszögnek kell tekintenünk ezáltal. Többen megnéztük a képet és mások felhívták a figyelmemet rá, hogy ez egy hűtő belseje lehet. Tehát valószínű, hogy az elsődleges fényforrás a hűtő belső világítása. Ha ezt egy önálló alkotásként tekintjük, akkor vonatkoznak rá képzőművészeti szabályok is, elsődelegesen az, hogy ez egy beállított, csak hatásaiban dokumentarista kép. Máshogy kell értékelni egy pillanatképet, mint egy beállított kompozíciót, mert míg egyiknél a képalkotási hibák nem fontosak, komponált képnél előrevetítjük a kép készítőjének tudatosságát a kompozíciót alkotó elemekkel kapcsolatban is. Mivel a kezek a legfőbb szereplői a képnek, nem indokolja semmi, hogy az ujjakat amputáljuk. A másik, hogy ha tudjuk azt, hogy a belső fényt fogjuk használni, és a két tenyér belseje fontos középpont, akkor igyekezni kell úgy manipulálni a fényeket, hogy a tenyér bőrfelület rajzolatai részlet és tónusgazdagok maradjanak. Fontos kérdés egy képnél az élesség, hogy mit emelünk ki általa - itt utalnék a Felsősöknél látható nyugágyas képre - jelen esetben semmi sem indokolja, hogy ne a kézen legyen az élesség. A jelentet le kell előre próbálni.
   Márti nagyon tiszta gesztusokat, üzeneteket közöl, ezzel sokat segít szerintünk a többieknek is, nyitott tenyérrel nyúl értünk, ami oldaltartása miatt hordoz némi távolságtartást is. Az ötlet tehát két kisdisznó. A kivitelezést viszont nem értékeljük, volna még mit dolgozni vele.
   A képnek azért is örülök, mert nemcsak egy jó gondolatot mutat, hanem mert segít minket abban, hogy érezzük azokat a különbségeket, ami az analóg és digitális között van felfogásban. A régi "kézműves" analóg technika kényszerített az átgondolásban, nehezebb volt ismételni. A digitális gyosabb, nem kerül semmibe újat kattintani, ezért jobban kell figyelni, tudatosan ügyelni arra, hogy ez a lehetőség ne forduljon ellenünk. (-szőke-)
értékelés:

Kedves Vera, ötös lesz ez, de még azért nem adjuk meg, mert ez egy képsorozat, és a sorozat többi képét is szeretnénk látni. Ezen a képen egyébként 3 bemutatkozást látunk, jó lenne, ha a képen szereplő társaid is beiratkoznának és küldenének anyagot. Ezen kívül egy pici szöveg mesének azért nem árt a képekhez. Szeretettel: a Szőke.