Jó ez az arany és kék ügy, van hangulata. Ha picit valamivel derítenél a mosatlanra is, vagy nem tudom, mi lehet balra, akkor még jobb lenne - ha meg nem akarod, akkor viszont akár négyzetesre vágható is lett volna, mert így most csak kimozgat a középpontból, de nem tud érdemben a jelenethez hozzáadni. (hegyi)
értékelés:

Nekem az ilyen körbekerített panorámaszerű dolgok nem a barátaim, se fekvőben, se állóban, de tudom, hogy másnak izgalmas, szóval elfogadom, hogy van ilyen is, viszont ha már van, akkor azt gondosabb utómunkával kéne megcsinálni, sok most a szürke fátyol ezen. A másik, hogy egy tű elég lenne, a zászló nem kell. Én alul is szigorúbb lennék, a busz aljánál vágnék. Talán ha pár lépést előbbre jössz valahogy, akkor kihagyható lehetne a zászlórúd. A tűtornyon a fény igen szép megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

Nehéz dilemma, hogy amikor benne vagyunk egy szituációban, mint ez, akkor örüljünk a létezésnek és hogy kibírjuk, meg persze a társaság is, minden, vagy fotózzunk is, azaz dokumentáljunk. A kettő között laknak az emlékképek. Ugyanis ez a sztori tök izgalmas lehet, és ebből kapunk is ízelítőt, az első kép nagyon ígéretes, de a történet nincs végigmesélve és nincs dinamizálva. Nincs igazán eleje, mert nem indulunk el valahonnan és nincs vége, nem érkezünk meg sehova, közben nem ismerünk meg arcokat, nincs léptékváltás és így az egész nagyon távol marad, a nézőnek meg az irigység jut, hogy de jó lett volna látni, ott lenni, de igazán ez se tud annyira erős lenni, mert hogy nem tudjuk mit és hol, kikkel és hogyan. Ez melós, én tudom. De ez az etűd lényege. Csak annyiban más a riporthoz képest, hogy líraibb, több elrugaszkodott megoldást enged meg és több asszociációt, kevéssé kell tényszerűnek maradni, de sztori az kell. (hegyi)
értékelés: