Tükrözés mentes üveget kellett volna venni

Tükrözés mentes üveget kellett volna venni

Mióta bekereteztettem, azóta bosszant, hogy nem vettem rá tükrözésmentes üveget.

Gábor, ha én egyszerűen szeretnék fogalmazni, és a humoromnál is akarnék maradni, akkor annyi lenne az elemzés, hogy igen. De megpróbáljuk a dolgot komolyabban venni. Látunk itt egy enteriőrt, ami a zongora, és a kotta, és előtte van ez a gyönyörűséges neorealista avantgárd tájkép csoda, szürreális mese-valóság. De valóban van egy furcsa hatása az egésznek ettől, ugyanakkor azt mondom, hogy engem a zongora, és a kotta sem érdekel ebben a formában annyira, de az érdekes lehet, hogy mi történik a tükröződésnél. Lehet, hogy tükröződésmentes üveget kellett volna venned akkor, mert amikor te ott vagy ebben a helységben, és gyakorol a család, akkor zavar téged ez az egész, de ha már ez van, és ez itt történik, önmaga tálcán kínálja neked a lehetőséget, hogy használd azt az egész teret, mint Alice csodavilága, ott nyílik neked egy újabb helyzet. Jelenleg ez a használat nem történik meg, csak a felvázolása valaminek, de ezzel azért még lehetne dolgozni, úgyhogy én ezt most továbbgondolásra adom vissza azzal, hogy egyrészt azért ez nekem enteriőrnek egy kicsit még kevés. Másrészt pedig értem én azt Gábor, hogy te nem szereted bekalibrálni a monitort, meg az sem fontos, hogy a színek a helyükön legyenek, de most valahogy ez az egész ezzel a sárgás, fád tónusrenddel nekem eléggé erőtlen. Gondolkodjunk még ezen a munkán egy kicsit. (hegyi)

Lakat

Az első, ami eszembe jutott, az az, hogy Gábornak én felajánlottam, és most újból felajánlom, hogy szívesen bekalibrálom a monitorát. Megérné! Mert úgy látom, itt a majdnem feketébe bukó sötét, mélyebb tónusoknál van probléma a monitornál valószínű, azért hagyod ennyire, szinte az értékelhetetlenségig sötétben ezt az egészet, mert így elveszti a testét az a vörös. Márpedig az ott nagyon kéne, hogy valamilyen talapzatot kapjon, és ez ott van a képben, csak az utómunkánál, vagy a konverziónál elveszett, és ez annak köszönhető, hogy nincsen jól bekalibrálva a monitor. Technikailag ezt tudom hozzátenni, egyébként a képet abszolút jónak gondolom azzal együtt, hogy talán a jobb oldalból egy nagyon keveset én lehet, hogy vágnék, akkor is meg lenne a ritmusa ennek, és akkor sikerülne középre, de egy kevés vágás lehet, hogy jót tenne, mert ott most elég üres lett az a flekk. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás Gábor, de ahogy a rádióműsoraidnál is hosszú-hosszú időbe telt, amíg meg tudtunk győzni arról, hogy tedd meg azt, hogy a technikára nagyobb figyelmet fordítasz, itt most ugyanezt mondom, hogy tedd meg, hogy a lehetőségeket maximálisan kiaknázod. Mindenben meg lehet keresni azt a pontot, ami még finomítható, de ehhez az kell, hogy ne legyenek olyan gátak, hogy egy rosszul kalibrált monitor átver téged. (hegyi)
értékelés:    

Ablakok

Ablakok

Majd négy éve tologatom ezt a képet. Akkor még a tél leckére készült, de nem küldtem be. Meg ki se töröltem.

Az az érdekes ebben a képben, hogy első nekifutásra úgy tűnt, hogy ez egy magas fáról elkövetett fotó például, amikor a nagy hómezőben ott van két házikó, és már annyira betemette őket a tél, hogy emberi nyomokat sem látunk. Tehát, az első benyomásom, amikor megláttam a képet, ez volt. És aztán érdekes, hogy volt egy váltás a fejemben, amikor beugrott, hogy ezek ablakok lesznek, és nem házak, és a mellettük lévő tanya, vagy pusztaság. Szóval, ez egy érdekes kérdés, hogy mivel érted el, valószínű azzal, hogy jó a megvilágítás, jó a fényviszony, és tulajdonképpen jó az egésznek a ritmusa. Kicsit szűknek érzem, de ez valószínű, hogy azért van, mert pontosan ezt a hatást akartad elérni, hogy a fent és a lent, az oldalt, a magas és az alacsony, tehát azok a dolgok, amikben az ember egyébként meg tud kapaszkodni, azok ezzel a fajta lecsupaszítással, vagy egyszerűsítéssel eltűnjenek. Elvetted ezeket a mankókat, és egy új koordináta rendszer jött létre, és ez egy fontos dolog. Ennek nagyon örülök, mert a maga keresetlen egyszerűségében találtál valami olyat, ami időt álló üzenetté válhatott. Köszönöm! A 3 csillag és a leckemegoldás is megvan. (hegyi)
értékelés:    

Szántás

Szántás

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.
/JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY/

Az van, hogy itt most mindenből kapunk valamennyit, de bizonytalan vagyok abban a tekintetben, hogy mi az, ami fontos. Ami engem igazán érdekelne: azok a légrétegek által létrehozott képrétegek, amik a kép nagyjából középső részén vannak. Biztos, hogy kell valamennyi a mostani középtérből, ezt a sok-sok-sok előteret, ami tulajdonképpen számodra az egésznek a címét is adja, ebből én biztosan vágnék, mert nem igazán izgalmas, ebben a fényben nem azt hozza, amire te gondoltál. Ennek a lírája teljesen másról szól, mint az a göröngy ügy, amit akár a vers is, mint idézet bemutat. Azt sokkal korábban kell lefényképezni, mondhatni majdnem hajnalban, egy sokkal metszőbb, kopogósabb nézőpontból, és akkor az működne. Ebben a fényben, ebben az ügyben most ez számomra mellékszereplő. Az is biztos, hogy a kép tetejéből vágnék annyit, hogy az ég már ne jusson bele. Ugyanis ott túlmentünk valamin, ami már nem annyira izgalmas. Próbáld ki, hogy az aljából két ujjnyit, a tetejéből egy ujjnyit letakarsz, és egyből elindul a mese, és egy van egy nagyon határozott iránya akkor a képnek, ami most nem tud érvényesülni. Egyrészt az előtérben lévő őrületesen nagy homogénnek mondható térrel, ami engem visszahoz a realitásba, másrészt pedig az éggel, ami nekem unalmas. Nagyjából ezt tudom mondani, 2 csillag. Egyébként az a rész, ami tulajdonképpen a fák koronájával, meg a háttérrel létrejön, az fantasztikusan szép. Ott izgalmas a kép, az az értékes része ennek az egésznek. (hegyi)
értékelés:

Gomba és csipkebogyó

Gomba és csipkebogyó

Az ősz kincsei.

Az a színvilág, amit megtaláltál a gombával és a csipkebogyóval, ez a lilás szín és a vörös nagyon jó ritmusokat ad, és a formákat is tulajdonképpen jól állítottad össze, bár nem nagyon értem a szerepét annak az egy szerencsétlennek, aki olyan narancssárgásan mutatkozik a gombák között, gondolom, ő a kakukktojás. Ő onnan valahogy kilóg. Ha már így a tömegelhelyezéseket nézzük, én egy-két félbevágott gombát még biztos, hogy elhelyeztem volna. Ami inkább problémás a számomra, az a tál. Mert bár tökéletesen rendben van színben, hiszen harmonizálnak a csíkjai, tehát ez jó megfigyelés, ugyanakkor sajnos a háttérrel van probléma. Most vagy azt csinálom, hogy az asztalból többet adok, és akkor az asztal színritmusai azok, amik a gombával igazán harmóniába fognak kerülni, vagy ennél szűkebbre vágom, hogy az asztalból szinte semmi ne jusson. Nehéz, mert a tányér lekerekítéseinél ugye dilemma, hogy most mit csináljon az ember, de így most nekem – nem tudom máshogy megfogalmazni -, olyan tárgylemezre ült bogár hatását kelti, hogy valami így idekerült az asztalra, inkább szemlélődésként, mint sem képi alkotásként, miközben abszolút minden törekvéseddel egyetértek, és értem is őket. A másik az, hogy a világításnak van egy olyan szabálya, hogy van egy fő fényünk, és aztán ezt valamilyen szinten derítjük ahhoz, hogy a térbeliség plasztikus legyen. Ez itt most nem történik meg. Kap egy surlófényt az egész, ettől megvan a dolognak a ritmusa, ugyanakkor ez nagyon kopogóssá válik. Na, most ennél azért szerethetőbbnek kellene lennie. Ha jól megnézed, akkor a vörösön és ezen a szürkés lilás kívül, majdnem ugyanilyen hatással, vagy majdnem ugyanilyen erősen ott van jelen a fekete, és ez a fekete az, amit el kellene kerülni. A helyzet az, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mert a szellemisége tökéletes a dolognak. A képiségével még egy kicsit féllábú. Most megadom a 3 csillagos leckemegoldást, és kérek egy ismétlést. Mondhatod, hogy Zsolt, de hát nincsen csipkebogyóm, meg gombám, de lehet, hogy ezt mással is meg tudod csinálni. Próbáljunk meg ezzel dolgozni, mint kompozíció, mert ott még nem érzem a biztonságot. (hegyi)
értékelés:    

Három generáció, egy szoba

Három generáció, egy szoba

meg a konyha.

Amit az ember nem tud megoldani a helyszínen, azt sajnos utómunkában kell. Gábor, voltál utómunka táborban, és azt kell, hogy mondjam neked, hogy az ott tanultakat kellene gyakorolni, és készség szinten behozni a kép finishelésébe. Nézzük meg, itt van három szereplőnk, akik nagyjából hasonló tónusrendben működnek, van megint három, akik egy másik tónusrendben ők valahogy összefonódnak. Arról ugye már beszéltünk, hogy a világosabb részek nagyobb hangsúlyt kapnak, és hozzánk közelebbinek tűnnek, ezért a középen álló figura és a kettővel mellette lévő figura nagyon hangsúlyos, túl hangsúlyos. Azt gondolom, hogy vagy mindenkit az ő szintjükhöz kell közelebb vinni, vagy őket a többiekhez, de itt most túl nagy nekem a törés. Ugyanakkor a helyzet adott valamilyen szituációt, és az, amit a képen megoldottál, az tulajdonképpen rendben van, bár azt tegyük hozzá, hogy ebből, hogy ez egy szoba, nem sok minden jön le. Valószínű, hogy nem is túl nagy szoba, és ilyenkor segítenek a nagy látószögű objektívek, torzítanak ugyan az egészen, de hát, az egész életünk elég torz, így ez is beleférne, ugyanakkor segítene abban, hogy egy kicsit átrendeződhessenek a hangsúlyok, vagyis többet kapjunk abból a miliőből, abból az enteriőrből, amiben ők ezt az életet élik, mert különben nem indokolt a cím. Ha ez nem történik meg, akkor meg azt mondom, hogy ez egy emlékkönyvbe való családi kép, de ennél tovább kellene lépni. Összefoglalva egyrészt a képet tónusban mindenféleképpen rendezni kellene, meghozni azt a döntést, hogy melyik irányba mozdulsz el, másrészt jónak tartom azokat az instrukciókat, amit a modelleknek adhattál, sikerült egy viszonylag jó időpontot találnod a fényképezésre, exponálásra, ugyanakkor valami nekem itt billeg. Hiányolom a környezetet, és slendriánok a tónusok, így 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Rend

Rend

"Ti mind egyéniségek vagytok!"

Az a helyzet, hogy Gábor humorosan fogta fel ezt az egészet, ugyanakkor egészen jó megoldásokat is adott. Azt nem mondom, hogy minden tökéletesen bele van ide pászítva, de nyilvánvaló, hogy hozott anyagból dolgozik, tehát, adva van ez a szekrény, és akkor ebbe kellett ezeket a tárgyakat valahogy belerakni, de az iránnyal tökéletesen egyetértek. Inkább azt próbálnám megfogni, hogy mi az, amivel nem értek egyet. Ezekkel a terekkel kellene játszani, hasonlóképpen, mint ahogy a szőlőnél megtörténik. A szőlő nagyon zseniális. Nem azt mondom, hogy minddel didaktikusan végig kell ezt csinálni, hogy kilógjon, belógjon, nem tudom, de azért néhol rá kéne erősíteni erre a játékra. Nyilvánvaló, hogy a méret is egy kérdés, tehát, ha minden ilyen nagyon szabályosan befér, akkor a rend, az nekem egy kérdés, hogy a túl nagy rend, az már gyengít. Valahol kell rendetlenkedni, a szőlő erre jó példa. Egyszerűbben fogalmazok, hogy mindenki értse, én azt gondolom, hogy ide befért volna egy ennél nagyobb körte, el kell menni venni egyet, és azt valahogy úgy beszorítani, hogy akarja szétfeszíteni ezt az egész teret. Befért volna akár egy grapefruit, vagy akár egy nagyobb gyümölcs, amit be lehet ide szorítani, tehát nem kötelezően kell meghagyni ennek a terét, mert pontosan ez a lényege a szőlős játéknak. Még egy dolog, hogy amikor ennyire evidens dolgokat hozunk, akkor nem árt, ha felismerhetőek a tárgyak. Az a tök az alján több embernek problémát okozott, és érdemes erre odafigyelni abban a tekintetben, hogy valószínű, hogy nekik van igazuk abban, hogy ha nem tudok vele mit kezdeni, akkor félreugrok onnan, mert nem akarom nézegetni. Lehet, hogy érdemes lenne ezt majd valahogy máshogy is megcsinálni. Annál is inkább, mert ez megint egy olyan ajtó, amit Gábor kinyitott, és én azt gondolom, hogy ebbe a hatosba, ebbe a kaniszterbe bele lehetne tenni még dolgokat. Ez egy óriási játék terep, és ha ezt így meglátta Gábor, és ezzel el tudott kezdeni dolgozni, akkor én azt gondolom, hogy hajrá tovább, gondoljuk még tovább ezt a teret. Miközben ez egy 3 csillagos leckemegoldás, az a javaslatom, hogy tessék ezekkel a kis lakásokkal úgy gondolkozni, hogy ez mind egy-egy sztori, jó? És ott lakik a szőlőné, ott lakik az alma bácsi, tehát, hogy ezek lehetnek mind-mind egy külön kis világ. Gábor, gondold ezt végig, kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. (hegyi)
értékelés:    

deltoida

deltoida

Fikusz.

Gábor, azt gondolom, hogy kinyitottál egy ajtót, és én most megpróbálok maximálisan ráfeküdni arra, hogy téged biztassalak abban, hogy ezt folytasd tovább. Keresd ezeket az árnyjátékokat, keresd a valóság lenyomatait, mert van hozzá érzéked. Most az, hogy beleszerettél ebbe a két csillanásba, engem nem tud lekötni, nem nagyon érzem ezeknek az átütő erejét, ugyanakkor az, amit észrevettél, az rendben van. Attól, hogy bele akartad rakni ezeket a csillanásokat, hogy benne akartad tudni a képben, pontatlanná vált a kompozíció. Ugyanis, ha azt mondom neked, hogy mérlegre teszem, hogy mi a fontosabb, akkor itt van három helyzet, maga az alap kompozíció, a jobb és a bal oldali csillanás. A bal oldali csillanásról simán le tudok mondani, ha az kikerül a képből azáltal, hogy mozdítok a kamerán, tehát, ha az már nem valósul meg. Tulajdonképpen ennyi, amit hozzá tudok tenni, mert ha egy kicsit fordítasz ezen az egészen, akkor nem vágsz bele ennyire ebbe a formába, márpedig ez fontos lenne, hogy helyére legyen téve. Azt nem tudom, hogy mi ez a negyed-, vagy félkörív itt a kép alján. Jó az ott, de talán kicsi, lehetne nagyobb. Nem tudom, hogy mi az, de ha el lehet mozdítani, akkor jó lenne. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás egyébként, tehát, ez a bátorítás része, és az elszámolunk egymással pedig arról szól, hogy kérek egy ismétlést. Ne rohanjunk el, ne csak egy jegyzet legyen ez, hanem lássunk ebben egy kicsit többet, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

ősz

ősz

Az van, hogy a Gábor beküldte ezt a sajtos képet, és attól én nem tudok szabadulni. Itt most ez egy ilyen úrfelmutatásként a leckefelmondás, tehát a Zsolt elmondta, hogy minek kell lennie a csendéleten, és akkor ezt most összeszedtük. Ez még nekem nem állt képpé össze. Valahol a két kép között van világításban az a dolog, ami szerencsés és megoldás. Valószínű, hogy ez így kint, ebben a fényben nem megoldható. Szépen rajzol a fény, meg nagyon szépek ezek az áttűnések, csak valahogy ellene dolgozik a tárgyaknak. Egy ilyen kis szemű gyümölcsnél, mint a szőlő, az ennyire zaklatott háttér az egészet valahogy szétveri. Ezt tudom mondani, miközben maga az, hogy miket raktál, szedtél itt össze, azokkal nincsen baj, ez rendben lenne a levéllel együtt, meg ez az asztal is marha jó, csak megint a fények, a megvilágítás az, ami nem szerencsés. Mindezzel együtt én 1 csillagot adok arra ösztökélve téged, hogy most az elkövetkező talán egy-két hétben még elég jó idő van ahhoz, hogy ezzel elkezdjünk dolgozni. Szeretnélek arra ösztönözni, hogy próbáljunk meg valamit ezzel kezdeni. Egyébként lehet, hogy elég lenne a szőlő, tehát most már nem kell ennyi mindennek lennie, hogy alma, meg barack, meg nem tudom, próbáld meg szőlővel, meg dióval, vagy csak szőlővel, tányérral, levéllel. Próbálj meg ezzel valahogy játszani, de még egyszer mondom, a megvilágításra tessék odafigyelni. Azért nézd meg a kép jobb felső sarkát, hogy mi történik ott, hogy az a háromszög ott mit csinál? Az olyan, mintha rosszul lenne bekeretezve. Ezekre azért figyeljünk oda! (hegyi)
értékelés:

Sajt

Sajt

meg paradicsom is.

Erről a képről valamiért németalföldi festők jutnak eszembe, mindazzal együtt, hogy pontatlan a megvilágítás. Most arra tudnék itt utalni Gábor, hogy ha a megfigyelésed ennyire pontos, hogy azt a nagydarab trappistát, vagy edámit nagyon szép surlófényben ábrázolod, és nagyon kívánatos, és gusztusos, akkor tessék megnézni, hogy miért hagyjuk, hogy az árnyékok ennyire szétkaszabolják utána ezeket a camambert, meg kecskesajt darabokat. Ha az egyik dologgal gondosak vagyunk, akkor a többire is pont ugyanennyire kell odafigyelni. Tehát, itt az elrendezésnél van némi problémám, és ez itt tényleg, szinte csak a megvilágításról szól. Gondolom, hogy valami kora délelőtti, vagy késő délutáni fény az, ami téged rabul ejtett, és ez nagyon jó, és nagyon fontos a megfigyelés, de az expozíciót valahova oda kellene állítani, hogy ne legyenek ennyire kiégett részek. És itt most szeretném felhívni a figyelmet a kép bal oldalánál alul helyezkedő sajtfelületekre, ahol már a fehér annyira vakít, hogy ez a sárga sajt is átmegy fehérbe, az ott javításra szorulna, miközben az ellenoldal nincs visszahozva. Derítésnek hívják ezt, hogy az ember valamilyen fényvisszaverő felületről a fő fénynek ellenoldaláról megpróbál visszalőni, és ezzel térbe helyezi ezt az egészet. Ez a térbe helyezés itt most nem történik meg. Mindezzel együtt nagyon jónak tartom ezt a felrajzolást, szóval, én most azt mondom neked Gábor, hogy megelőlegezek neked én itt 3 csillagot, de ne elégedj meg azzal, amit a szemeddel, látsz, mert a kamera másképp lát, mint az emberi szem. Lényegesen szűkebb tónusterjedelemben dolgozik a kamera, ezért tudnak ennyire bebukni ezek a fények, ezért ennyire kopogós az egész az árnyékokkal. Az emberi szem lényegesen több részletet lát meg az árnyékban, mint amit te most ábrázolni tudsz ezzel a fényképezőgéppel, és erre találták ki a derítést, úgyhogy fontos lenne, hogy ezt használd. Nem tudom megmondani, hogy miért, de valamiért úgy érzem, hogy a türelemmel van itt probléma, tehát, hogy hamarabb fejezel be egy fotós munkát, mint ahogy az valóban véget érne. Valameddig eljutsz, ami már egészen tetszetős, és akkor azt mondod, hogy na jó, akkor most exponáljunk. Mivel tudom, hogy egy kutató alkat vagy, ezért arra próbálnálak ösztökélni, hogy nézz utána a németalföldi festőknek, hogy ők hogyan bántak a fénnyel, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. Akár úgy is, hogy az ott lévő dolgokat megpróbálja az ember fotóra vinni, én ezt egy nagyon jó iránynak tartanám. Úgyhogy megvan a 3 csillag, de várnám Gábor a folytatásokat. Rakjál fel valamit az asztalra, és kezdj el vele dolgozni, és utána beszéljünk róla, hogy hogyan tovább. Saját kancsós képed hozom példának a világításra Gábor. (hegyi)
értékelés:

Gyümölcs

Gyümölcs

Javítás tavalyról.

Mindennel egyetértek, az összes tárggyal, és ezeknek a megfogalmazásával is. Kicsit szűk a dolog, az árnyékokba kár, hogy belevágtunk. Meg fogsz lepődni Gábor, de amivel problémám van, az a lötty, ami benne van a kancsóban. Ez micsoda? Mert, ha megfigyeled, ez az opálos szürke izé sok minden lehet, de nem nagyon gusztusos. Lehet, hogy a valóságban ez az volt, és értelmezhető is, de itt, ahogy áttetszik rajta a fény, ami egyébként jót tenne neki, ha ez nem egy ilyen opálos ügy lenne, hanem egy tiszta folyadék, de hát, itt nem erről van szó. Reményeim szerint ez forralt bor lehet, vagy valamilyen kompót, viszont azt az érzést sugallja, hogy ez nem emberi fogyasztásra szánt dolog, vagy esetleg megromlott, megerjedt, szóval ilyesmik jutnak róla az eszembe, és ez nem annyira pozitív. Mindemellett gyönyörű a fény a kancsó fülén, gyönyörű az az anyagszerűség, és ennek én nagyon örülök. Szépen van az egész megfogva, nem lenne ezzel problémám. Értem a szándékot, és azzal egyetértek, de a kivitelezéssel nem. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, jelen pillanatban azt mondom, hogy a leckemegoldás is, mert a Gábor és a csendélet párharcában most a Gábor győzött, sőt, azt mondom, hogy nagyon nagy előrelépés van a csendélet iparágában, és szeretném, ha ezt a Gábor tovább űzni, úgyhogy ez egy kicsit, ilyen biztatás féle megadott 3 csillagos leckemegoldás is a részemről. Tessék ezzel még foglalkozni! (hegyi)
értékelés:    

Fáklyás, Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:35, Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:35, Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:35, Hegyi Zsolt-2013.09.14. 20:36

Fáklyás
Fáklyás
Fáklyás
Fáklyás
Fáklyás

ISO 1600, nyolcas blende, 1-1,6 mp

Egy öt képes sorozatot kapunk, úgy gondolom, hogy ebből három is elég lenne. Vannak benne olyan ismétlések, amiket nem látok érdekesnek. Amik tulajdonképpen izgalmasak, az az első, a második, és az utolsó kép. A harmadik, és a negyedik már öncélú nekem, azért, mert kérdések vannak, és arra válaszok. Mivel képnyelv, olyan ez, mint a nyelvtani elemzés, amikor keressük azt, hogy mi az állítmány, mi az alany, mi a jelző. És mire kérdezünk rá: Mit állítok? Azt állítom, hogy tralala. És ezt el kell tudni mondani. Ez a három kép az, ami kérdést vet fel, és arra választ is ad, a többi mismásolás. De ez a három zseniálisan jól megoldott kép, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó megfigyelés Gábor részéről, az meg, hogy pontatlan a dolog, és lötyög egy kicsit a közepe, az nem baj, mert kihagyni még mindig lehet. Engem mondjuk az nem annyira érdekel, hogy milyen blendével, hogyan készült, az jobban érdekel, hogy Gábornak az érzelmei ebben benne vannak, abszolút jó önarckép. Most nem meghülyültem, Gábor szerintem pontosan érti, hogy miért mondtam ezt. Köszönöm, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Őstermelő

Őstermelő

Ráckevei piacon, szilvaéréskor.

Gábor, az a helyzet, hogy nem nagyon értem, hogy miért készült el ez a kép. Értem a ragaszkodásod az ilyen fajta tradíciókhoz, de akkor ebbe vagy beleállsz rendesen, és megtanulsz fotózni, és akkor megcsinálod ezeket a képeket, vagy amíg ez nem történik meg, addig nem nagyon látom azt, hogy ez mire jó. Egy csomó kihagyott ziccer van, egy csomó kihagyott helyzet van ezen a képen, valamiért jó távol állunk az egésztől, így benne van Tolnától Baranyáig a következő árusnak a közkönyvtártól megszerzett könyvei is, meg a másolt cd–k, vagy nem is tudom, hogy mik azok ott, szóval, van itt minden, miközben engem meg ez nem érdekel. De hát, akkor mi is az, ami ebben fontos? A Zsiguli? A Zsiguli csomagtartója? A Zsigulihoz tett napernyő tartó? A krumpli? A szilva? Az alma? A bácsi? A bácsi fogatlansága? Az, ahogy szorítja a kezét? Ez mind-mind érdekes lehet. Tudod mit? Azt mondom neked, hogy ha kimetszed a súlyokat ezzel a bádog tartóval, meg a mérleggel, meg a karjával, és semmi mást nem ábrázolsz ebből, csak ezt a részt, már az is izgalmas lenne. De így, hogy minden rajta van, hát, ez olyan, mintha úgy próbálnál eljátszani egy komolyzenei darabot, hogy időtakarékosság okán egyszerre lenyomod az összes hangot, aztán a néző majd bogarássza szét, ott van abban minden, ez kilóra megvan, csókolom. Hát, ez így nem működik! De erről már többször beszéltünk, és az az érdekes, hogy vagy halálra szétvágod a képeket, mintha körömollóval körbevágtad volna, vagy hagyod az egészet szanaszét esni. Nem vagyok ettől boldog Gábor, mert régóta dolgozunk együtt, és ez egyébként a lustaságodról szól. Arról, hogy nem fordítasz elég energiát a játékra. Tessék ezt komolyabban venni! Úgy nem lehet fotóról kommunikálni, hogy félévente egyszer bedobunk valamit a vízből, azt is tavaly találtuk meg a fiókban, aztán majd valami legyen vele. (hegyi)