Koh-i-Noor Hardtmuth

Koh-i-Noor Hardtmuth

Időnként rám jött és mindent kihegyeztem. Aztán hosszasan soha nem volt egyetlen használható ceruzám se, amíg megint el nem jött a hegyezés ideje.

Hát, igen! Gábor felidéz egy olyan gyerekkori élményt, ami valószínű, sokunknak megvolt. Eleve az, hogy ceruzával írunk, ami nem egy cserélhető betétes ügy, hanem meg kell hegyezni, és voltak ilyen eszközök, mint amit itt a képen is látunk, bár olyan is volt, aki az egyszerűbb verziót vette, fogott egy kést, és azzal próbálta elérni a kívánt hatást. Egyébként fotográfiában ennek nagyon nagy szerepe volt a negatív retusálásnál, ott a ceruza egész extrém módon volt kihegyezve. Egy 8-10 centis grafit hegy volt a végén, nagyon vékonyra, de nagyon hosszan, és nagyon sérülékenyen - nyilvánvaló, hogy ennek az is a szerepe volt, hogy nehezebben kopott el a hegye, pontosabb munkát tett lehetővé. Ezt csak azért tettem ide, mint megjegyzést, hogy volt ennek szerepe a fotográfiában is.
   Amit a képen látunk, a hátterét illetően tökéletesen rendben lévő megoldás, nagyon jó ez a kupac, amit képzett ide Gábor, bár én azt gondolom, hogy a rendjét ennek lehet, hogy egy kicsit megbontottam volna. Én legalábbis nem voltam ennyire rendes gyerek, hogy ennyire összeszedetten faragtam volna. Az jó, hogy többféle színű ceruzának a faragványát is láthatjuk, és jók ezek a régi tárgyak, ceruzák. Sőt, a ceruzának a végére berajzolt név azt hiszem, hogy mindent felülír, és nagyon hangsúlyos dolog, viszont a képen nincsen ennek megfelelően erősen hangsúlyozva. Megint a megközelítést próbálnám számon kérni. Azt, hogy ez az egész milyen távolságból készül el? Van ennek egy technikai elvárása is, hogy a fényképezőgép mit tud, de akkor is azt mondom, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hol van ennek az egésznek a gondolati súlypontja. Mert most nagyon korrekt ebből a távolságból ez az egész - bár a ceruzahegyező miatt billen a tömegelhelyezés a kép jobb oldalára -, de azt gondolom, hogy maga a forgács, az csak a díszlet, a végeredmény, és ez a belekarcolt eszköz, a ceruza az, ami a fő üzenetrész. Márpedig, ha ezt el tudjuk fogadni, akkor talán, ha ők lennének az előtérben, és csak a háttérben lenne ez a faragvány, akkor lehet, hogy dinamikusabb lenne a megoldás. Visszaadom Gábor, mert ez egy megismételhető ügy, gondolom, ezek a tárgyak megvannak, ceruzát lehet találni, de ha kell, adok én kölcsön. Érdemes lenne ezzel még játszani, mert a gondolati része nagyon erős, és próbáld meg ezt az élményt felhozni, hogy érezzem az illatát ennek a faragványnak, hogy halljam, ahogy lefarigcsálódik ez a fa réteg. Azt hiszem, hogy ezekben az élményekben ez is benne volt. Próbáljuk meg ezt valahogy képre fogalmazni. Az biztos, hogy nem ez a távolságtartó megoldás az, ami az érzelmeket fel tudja éleszteni. Bújjunk bele ebbe! (hegyi)

Erősen kezd a tavasz

Erősen kezd a tavasz

Az idén a tavasz egy áprilisi délután fél három és negyed négy között volt megtartva.

Az a helyzet Gábor, hogy ha ezt a képet megnézem, egyrészt tömegében billen az egész a villamos felé, másrészt – és én tudom, hogy nem fogsz megsértődni ettől, amit most mondani fogok – ez a jó, jó, de minek című kategória. Lefényképeztük, hogy mennyi gaznövény van a villamossínen, szuper. De mi történik? Miért? Ez a kérdés van bennem, mert ez most ebből nem derül ki, ráadásul tömegében az egész házsor, a villamos, a minden a francba húzza el az egészet. Nincs, ami visszabillentse. Ennek nem állóképnek kellene lennie, legalábbis ebből a nézőpontból biztos, hogy nem. Visszaadtam ismétlésre, bocsi! (hegyi)

Boglárkák, nárciszok

Boglárkák, nárciszok

Azok Gábor, boglárkák, nárciszok. Az a bajom, hogy most valahol két világ határán vagyunk. Az egyik az, hogy a zöld és a sárga üdesége, ereje és tombolása legyen a képen, és ez nagyjából megvalósul a kép középterében, de hátul ezek a kékek, vörösek, meg ez az egész hátsó rendezetlenség kivisz ebből. Ha meg azt mondom, hogy oké, vigyen ki, mert ez a nagyanyám kertje, akkor meg többet kellene belőle mutatni. Vagyis vagy olyan nézőpontot találok, ahonnan nem kell a háttérrel vacakolnom, lényegesen több előtérrel, mert most az előteret levágtad, vagy elemelem ezt az egészet a lírába, és akkor onnantól kezdve csak a felütés, az idézet az, ami a boglárkákkal, meg a nárciszokkal történik, mert a háttérrel kezdek el dolgozni. Most valahol a kettő között megálltunk. Kinéztem a kertbe, van még ilyen virág, megismételhető, úgyhogy, ha van kedved, akkor gyorsan, most van az idő, hogy ezzel még dolgozzunk. (hegyi)

Elhibázott ünnep

Elhibázott ünnep

Olyan álláson maradt a gép, hogy a normál expozíció után csináljon kisebb és nagyobb idővel is. Ez lett a nagyobb időből, miközben én már néztem, hogy mi történik itt. Utómunka: csatornánkénti fényerő beállítás.

Gábor, azt kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi idők legerősebb képét küldted be, mindazzal együtt, hogy abszolút értem, hogy ez egy véletlen, meg azt is értem, hogy nem így tervezted, mindent értek. Igen, a kommentároknál erről beszélünk is, hogy ez az a kép, ami nagyon jól példázza azt, hogy mi van akkor, amikor a véletlen a kezünkre dolgozik, és úgymond az 1+1, az nem 2 lesz, hanem 3. Ennél a képnél ez megtörténik. Az egész olyan, mint egy fényrobbanás, olyan hatása van, mintha akár egy égő transzparens lenne, őrületesek a színeid, nagyon szépek az elmozdulások. Nem is kell ezt túlságosan sokat magyarázni, hogy ez mennyire jól szerveződő véletlen. Ezt azért tartom fontosnak, mert ismerem a Gábort annyira, hogy már az is egy nagyon-nagy lépés, hogy ezt nem dobta ki. És én örülök neki. Ez olyan, mint amikor az egyébként öltönyös úriember nyakkendőben legalább az egyik inggombot meglazítja, és kicsit a nyakkendőt is félrecsúsztatja. Mondom ezt mindazzal együtt, hogy nem hiszem, hogy a Gábor öltönyt hordana, de a képi világban ezt a párhuzamot érzem, hogy most Gábor kigombolt egy gombot. Fontos! Az előző kép is egy nagyon fontos lépése ennek, a szabályos verziója is, és ez is. Gábor, hajrá, nyomjuk, menjünk tovább ezen az úton! Megtaláltad a feketét, az elmozdulást, a véletlent, úgyhogy innen most akkora teret nyitottál magadnak, hogy élvezettel várom, hogy hogyan haladunk tovább. (hegyi)
értékelés:

Tulipán

Tulipán

Ünnepi színekben.

Nagyon örülök, hogy Gábor megtalálta a feketét, mert végre elérkeztünk oda, hogy elengedte a maga dokumentatív közlői feladatkörét és úgy tűnik, hogy ez a kép az, aminél a Gábornál átváltottunk a tárgyias dokumentatív stílusból a lírai, mesélő, érzelmi megközelítésbe. A kép nagyon tetszik, nagyon dinamikus, nagyon sok erő van benne, nagyon szépek az ívek, a vonalak. Azt hozzáteszem Gábornak, miközben majdnem mindennel egyetértek, hogy ennek a hozzánk legközelebb lévő nagyméretű levélnek a fonákján visszaverődő fény nekem egy picit sok a jóból, bár fontos dolog, hogy ott legyen fény. Egyébként tökéletesen rendben van. Talán annyit még hozzátennék, hogy most valahogy nagyon középre került ez az egész és ahhoz, hogy ez még robbanásszerűbb legyen, talán egy félujjnyit fentről és jobb oldalról is ebből a fekete tömegből le lehetne vágni és akkor egy kicsit feljebb és kijjebb csúszik ez az egész, és akkor talán még nagyobb lenne a hatása, de ezt már nagyon félve mondom, mert így is abszolút rendben van. Attól függetlenül, hogy ezt az ünnep leckébe küldted, tökéletes csendéletet készítettél, és ezt azért mondom, mert sokszor kérdés az, hogy hogy lehet egy tárggyal csendéletet csinálni. Nagyjából így, ahogy ezt most a Gábor megmutatta. Nagyon finomak a formák, nagyon szépen megoldottad ezt a problémát. Köszönöm! Három csillag, és legyen a 11. lecke, elfogadom ezt az ünnep témakörben is. (hegyi)
értékelés:    

tulipán

tulipán

Hogy mekkora varázslás a csatorna-mixes szürkeárnyalat-előállítás. Sose gondoltam volna. Eddig mindig megnyomtam a grayscale gombot oszt annyi. Ég és föld.

Az az érdekes, hogy valamit megtalált Gábor, talán egy kapcsolót a számítógépén, vagy nem tudom, hogy hol és mintha ez felszabadítóan hatna rá, mert az előzőekben problémaként felvetett tónus kérdések itt megoldódni látszanak. Ráadásul ezzel a megoldással az is létrejön, hogy a Gábor elkezd izgalmas dolgokat észrevenni. Ez a kép egészen addig kép, ameddig a cserép elindul, az alja nekem nem, a cserép az nem kell. Mi lett volna, ha ebből a cserépből kiveszed ezt az egészet és úgy földestől oda leteszed? Nagy baja nem lesz, hacsak nem pereg le róla a szirom teljesen, mert ugye ezek ilyenkor már nagyon sérülékenyek. De fantasztikus, ahogy kandikálnak jobbra-balra. Amit megláttál az abszolút rendben van és az a része szépen van lefotózva. Ez már nem teljesen igaz a a növény levelére, mert ott ez kevésbé izgalmas, mint a három fej. 2 csillag Gábor, azért, mert akkor lenne ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ha ez a cserép nem lenne ilyen hangsúlyos. Még azt is el tudom képzelni, hogy ezt utómunkában lesötétíted erről a képről. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó irány. Hajrá! (hegyi)
értékelés:

Csendélet eső nélkül

Csendélet eső nélkül

Két körte, két alma, három dió meg poharak. Túl sok, de hát, ennyi.

Két körte, két alma, három dió meg poharak. Ez a leirat. Az a helyzet, Gábor, hogy tök jó, hogy ezt a leiratot adod hozzá, mert ez jellemző a képre is. Leltár. A csendélet nem leltár. Ezzel tessék elindulni, hogy a batyuban, hogy a csendélet nem leltár. Van ennyi diónk, meg almánk, meg körténk meg poharunk, még jó, hogy nem írtad oda, hogy az egyik Ajka Kristály a másik pedig Vasedény. Mindezzel együtt ennél sokkal fontosabb lenne az, hogy mi az, ami ebben téged érdekel. Nagyon jók a ritmusok, amiket létrehozol, nagyon slendriánul megfogalmazva. Kifut a hátterünk ott oldal olyan kis bénán, az élességgel abszolút határozatlanok vagyunk, hogy hova tettük, nem nagyon értem, hogy ezzel az életlenséggel mit akarunk kezdeni. Ha szelektíven csak a körte és alma viszonyrendszerére akarnánk menni és mindenki más tulajdonképpen csak statiszta, akkor viszont ez a föntről lefelé kommunikálás nem áll meg. Ahhoz, hogy az ő történetük váljon izgalmassá, azt világítással és a nézőpontnak a megválasztásával is erősíteni kell. Innen fentről ez egy leltár, és nem tud több lenni. Szeretném, ha ezzel még dolgoznál. Azt is tessék megnézni, hogy a rohadó körte nem képre való. Ismétlést kérek. (hegyi)

Lemonardo

Lemonardo

Lime. Ha nem vicces, akkor tárgyfotó.

Azt kérdezi Gábor itt a leiratban, hogy ez vicces-e. Hát vicces, a maga módján. Nem azt mondom, hogy ettől a térdemet csapkodom, annyira humoros, de maga a párhuzam az abszolút jól érthető. Leonardonak van egy rajza, ahol egy férfiember áll egy körben és hol szét van terpesztve a lába és fel van emelve a keze és hol össze van csukva és lejjebb van eresztve. Tehát hogy, ha ezt a grafikát nézzük, akkor ehhez ez egy jó párhuzam. A cím is elég jó ebben. A térkialakítás viszont nem. Ha megnézed azt a Leonardo képet, azért ott a körbevágás az fontos, hogy hogyan szerepel. Itt most egy olyan álló formát hoztál, ami ebben a beállításban értelmezhetetlen. Tehát nem nagyon látom át annak az értelmét, miért téglalap formájú a háttér, miért nem lett négyzetes. Főképp mivel tökéletesen feketében van tartva, itt tényleg rád van bízva, hogy hogy vágsz, mint vágsz, mit adsz hozzá, vagy mit veszel el. Én azt gondolom, hogy ez a része az, ami számomra kérdéses. Aztán van egy másik része, hogy ha ez színes, akkor ezeknek a színeknek le kell ugorni erről a vászonról. Arra oda kell figyelni, hogy mennyi időt vacakolunk vele, mert ezek a felületek be tudnak száradni. Magyarán itt öt percünk van, jó esetben maximum tíz, hogy a gyümölcs elmetélése, a rácsodálkozás és a megvalósítás megtörténjen, mert különben bedöglik az egész felület. Ez már eleve meghatározza azt, hogy mivel lehet dolgozni. Én örülnék annak, hogyha ennek erős színvilága lenne, egy erős színbeli jelenléte ennek a képnek. Most egy kicsit ez olyan halovány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutat esetleg fekete-fehérben, mert lehet, hogy ha elvetjük a színt, mert ez csak egy primer csatolódás, hogy a limenak a színét megadjuk. Én azt gondolom, hogy ezt a zöldessárgát akár el is lehet felejteni. Mert ha elhagyjuk a színt, akkor kevésbé érdekes az a problematika, hogy beszáradt a felület és hogy kezd bebarnulni ennek a héja. Még egy irányvonal lehet, hogy hagyod egy kicsit még jobban beszáradni és még jobban bedögleni. Akkor lehet, hogy egy új esztétikai csatolódás történik a pusztulással. Mert, ahogy ezek a felületek beszáradnak, a struktúrájuk egyre határozottabbá válik. Talán ezt is érdemes lenne kipróbálni. Most azt mondom neked, hogy ez így kettő csillag. Értem a humort. Egyébként önmagában ez is lehetne egy csendélet, de tárgyfotó semmi esetre sem. A benned felmerülő gondolatok abszolút helyénvalóak, és mint hogyha a megvalósításnál meg megtorpannál. Jön egy impulzus és ez tiszta és erős és érthető, de aztán amikor megvalósításra kerül, akkor mintha elfáradnál ennek a végigvitelében, vagy mintha meglepődnél, vagy neadjisten meg is ijednél attól, hogy mi lesz akkor, hogy ha ezt én most végigviszem. Pedig a kezedben a döntés. Amikor egy ilyet meglát az ember és beindul az agya arra, hogy Leonardo, akkor ezt ki kell aknázni. Akár azzal, hogy harsány színeket alkalmazol, szaturálod az egészet és túlhúzod, akár azzal, hogy grafikai formára viszed el azzal, hogy fekete-fehérre átfordítod. Most a kettő között vagyunk. A térbeliséget pedig nem értem. (hegyi)
értékelés:

Fűszer

Fűszer

Mozsártörő, ánizs, fahéj, bors, szegfűszeg.

Számomra az elsődleges üzenete az, hogy tíz. Amit biztos vissza lehet kódolni, hogy miért pont tíz, de egyelőre keresem a kapaszkodót. Talán ebből az is kitűnik, hogy a képnyelv más preferenciák alapján dolgozik. Akkor, amikor van egy függőleges formánk és van egy kerek formánk, ráadásul ez a kerek forma duplán meg van ismételve, mert a kép belső részén összegyűjtött fűszerek is ezt erősítik, meg maga a tálnak a kialakítása is, akkor ez lesz az, ami a központi szerepet fogja betölteni. Nem igazán lehet így ebben a formában dekódolni, hogy mi ez a husáng itt. Valószínűleg ezzel lehet összemorzsolni a növényeket, de én azt gondolom, hogy ha geometriai megfejtést keresünk és szigorúan a geometria felől közelítünk, akkor ez lesz utána fő gondolati vonal is. Tehát akkor erre a tízes számra, amit itt most kialakítottunk, erre valamit rá kell fűzni, hogy miért pont tíz, mi ez a tíz. Ha pedig a tárgyakkal akarnánk foglalkozni vagy ezeknek a viszonyrendszerével, akkor ez utóbbit kell kialakítani. Ez a fadarab egy rusztikus eszköz, de viszonylag nehezen megfogalmazható formailag. Ebből, én azt gondolom, hogy egy lényegesen kisebb darab akár a képhatáron túlnyúlva elég lenne, hiszen hát maga ez az eszköz bár hozzájárul ahhoz, hogy itt megtörténjen a csoda, de ilyen mértékben, ekkora tömegben nem vagyok meggyőződve róla, hogy ő az, aki képviseli ezt az egész helyzetet. Hozzá tenném még azt is, hogy itt a tónusokra is oda kell figyelni. Tulajdonképpen két fő irányvonal van. Az egyik a háttér és a tál tónusrendje, a másik pedig maga a mozsártörő és a fűszerek tónusrendje. Hogyha el tudjuk fogadni, hogy ez a két rendszer él, akkor én azt gondolom, hogy itt a tömeg mennyiségekkel kellene dolgozni. Magyarán lehet, hogy egy kicsit több fűszert kellett volna odacsempészni. Jók ezek a formák. Jók ezeknek a rendetlensége, de most megkérdezem a Gábortól, hogy hova megy a fuvar? Mi az, ami ebből nekünk fontos? Hogyha ez így egyben lenne fontos, akkor legalább kétszer ennyi fűszer kellene, ahhoz hogy az ő hatása érvényesülni tudjon. Ráadásul, mivel ezek nagyjából hasonló színvilágban vannak, ezért a fekete-fehér átalakításnál ezek összemosódnak. Abban sem vagyok biztos, hogy jelen állapotban most itt a fekete-fehér az, ami a megoldás, mert ezzel ez a két tónusrend jön létre, semmi más. Azt még hozzátenném, hogy nekem, mint hogy ha ez a tányér félfoknyit fordulhatott volna, legfőképp azért, hogy ne forduljon ki ebből a rendből, ha már ezt a mértani rendet hozom. Viszont nekem valami még hiányzik ebből, ami összerántaná ezt az egészet. Talán itt is igaz: közelebb kell menni. hogy érezzük a fűszerillatot, hogy halljuk, ahogy morzsolódik a tálban a holmi, hogy részesei lehessünk ennek és ne csak leltárszerű megfigyelői. Én most azt mondom, Gábor, hogy ez egy egycsillagos kép, de ettől függetlenül nem szeretném, ha föladnád ezt a feladatot és rágni kéne ezt még. Mert én tudom, hogy egyszer csak eljön az a pillanat, amikor átbillen a verbalitás szintje és eljön a pillanat, amikor képi nyelven tudsz megszólalni. Most én ebben azt érzem, hogy bár létrejött ez a tízes szám vagy létrejött ez a grafikai rend, de talán lehet te magad sem biztos, hogy gondoltad, hogy ez itt miről szól, hogy egy függőleges vonal meg egy kör mit hoz létre. (hegyi)
értékelés:

Zsindelyezés, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:24, Hegyi Zsolt-2013.02.12. 20:25

Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés
Zsindelyezés

A Zsindely készül sorozat folytatása. Ha a zsindelyező az ősszel meg nem halt volna, az ötödik képnél lenne vége a sorozatnak. Illetve folytatódhatna idén nyáron. A zsindelyezés valószínűleg fog is folytatódni, de az már egy másik sorozat lehet csak.

Volt ennek egy előzménye, megismerhettük a sztorit, annál az elemzésnél, ha jól emlékszem, beszéltem arról, hogy sajnálatos, hogy az a képsor nem fejeződhet be és nem készíthető el újra. Most azt gondolom, hogy itt egy teljesen más felfogású munkát kapunk. Talán azért annyit hozzátennék a Gábornál most, hogy ő azért ott volt ezen az utómunka táboron és jó lenne, ha azt, amit ott látott, és amiről ott beszéltünk, azt felidézné magában. Ha végigmegyek a képsoron azért itt jó néhány olyan helyzetet tudok mondani, ahol érdemes lenne az utómunkával finomítani azon, amit látunk. Rögtön itt van az első kép, a bevezetés vagy témafelvetés: a zsindely. Ebben a formában most ezek lehetnének akár lambériák is, meg sok minden más is, majd kiderül. Nagyon szép kontrasztos az egész, ugyanakkor távolságtartónak is érzem a dolgot. Lehet, hogy a kevesebb több lenne, kicsit ráközelítve a témára. Nem biztos, hogy a mennyisége érdekel ennek a felhalmozott anyagnak, hanem az, hogy ez hogy néz ki, hogy anyagszerűbb legyen, hogy érezzem annak a fának az illatát. Ez az egyik. A másik, hogy túl is van világítva nekem, túl sok a fény. Valamennyi részlet van benne, én ezt látom, de azért ezt két-három fényértékkel visszább lehetne venni. Nagyon albínószerű lett ez az egész. 
A következő kép magát a munkafolyamatot kezdi el fölvezetni nekünk. Látunk egy mestert, aki fenn van a tetőn és szögeli ezeket a zsindelyeket. Látjuk utána a másik képen a segédjét, aki adogatja neki ezeket a fákat. Aztán megint a munkához visszakapcsolunk, már látszik az, hogy hogy haladunk ezen a tetőn és egyre több zsindely felkerült. Utána magáról a fölhelyezett zsindelyekről, a helyükre került faelemekről kapunk egy képet. Én azt gondolom, nem túl szerencsés ebben a megvilágításban. Nem biztos, hogy ezt a képet választottam volna, azért mert a kép baloldalának egy átlós, tulajdonképpen majdnem hogy fele az nem nagyon szép tónusban van most. Ha a képet megnézzük, akkor ennek az átlónak a felső régiójában kontrasztos és szép struktúrák jönnek létre, az alsóban meg attól, hogy valami beárnyékolt, unalmassá válik. Én nem gondolom, hogy ez most a legjobban eltalált helyzet. Ez azért egy elég nagy tető, Gábor, lehet, hogy találtál volna olyan helyet, ahol nem jön létre ez a fénytani probléma. Aztán továbbhaladva a képsoron látjuk magát a tetőt és azt, hogy hogyan is történt ez a munkavégzés. Nem nagyon értem, hogy mitől van ez ebben a furcsa perspektívában. Lehet, hogy a tető maga nem teljesen egyenes, én ezt el tudom fogadni, de most ez olyan kicsit talált kép jellegű. A befejező momentum az pedig maga az eszközöknek a bemutatása. Én ezzel nem nagyon értek egyet, hogy ez került a képsorozat végére, én ezt az elejére raktam volna. Ha már didaktikusan megyünk, bemutatom az eszközöket vagy bemutatom a fát. Mindegy, hogy melyikkel kezdek, de utána megyek bele ebbe a történetbe. Jó képsor, de én ezt inkább etűdnek érzem, mint zsánernek, de én a zsánernél nem érzem azt, hogy szükségem volna ilyen bőbeszédű elmesélésére valaminek. A zsáner az nekem javarészt azért egy képbe bele kéne, hogy férjen. A képsorban azért vannak olyan képek, amikből ha van még belőle felvétel, én lecserélném egy másikra. Az egészet kicsit gatyába ráznám tónusban. Tehát valamit válasszunk ki, hogy mi az a tónusvilág, amiben tartjuk ezt az egészet és ahhoz próbáljuk meg hozzáhangolni finoman a többi képet is. Kijelölhetjük azt, ami az utolsó most a baltákkal. Ez egy nagyon szép leíró világ, bár nem teljesen értem az életlenséget, megint azt mondom, hogy készült valami, de nem ellenőrizted, hogy ezzel mi történik. Gábor, ez nekem most kettő csillag. Azért nem vagyok elégedett most, mert ha ez egy olyan helyzet lenne, ahol idegen környezetben kell dolgoznod, akkor azt mondom, hogy értem, hogy miért történt az, ami történt. Mert az ember akkor, amikor egy ilyen werkfotó folyamatot véghezvisz, megesik, hogy láb alatt van vagy jó lenne, ha segítő kezet tudna nyújtani. A mesterek, akik ezt a munkát végzik, azt, hogy te ott fényképezőgéppel rohangálsz, bolondságnak tartják. Ebből adódik az, hogy az ember furcsán érezheti magát. Én azonban hozzáteszem, hogy ki kell tartanunk a magunk igaza mellett, mert te azért vagy ott, hogy fotózz. Addig ameddig ezt a sorozatot megcsinálod, nem lehet mással foglalkozni, akkor ennek kell a központinak lenni, hogy csináld meg a képeket. Utána majd mehetsz te is föl a tetőre, ha rád szükség van ebben a feladatban. (hegyi)
értékelés:

Hangfoglalás 2012

Hangfoglalás 2012

Kétszer már hoztam riportot a hangfoglalásról (itt meg itt). Most (még októberben) megint ott jártaam, de csak egyetlen képet csináltam. Ezt is tologattam, nem tudtam beküldjem-e, de most, hogy ennyi koncertfotó jött be, gondoltam reagálok saját terméssel.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy - tudom, ez furcsa lesz amit mondok - föladtad a riportszerű tematikus közlést és érzelmeket hozol ebbe az egészbe. Kaptunk tőled már két sorozatot is. Mind a kettő a maga korrektségével valamit létre akart hozni, de nem kerültem érzelmileg közel ehhez a sztorihoz. Itt most ez megtörténik a vörösekkel, a lámpákkal és az hagyján, de ez a kék ami ide beszűrődik ez pont jó pillanat, a két szem, minden viszi ezt az egészet a sztoriban. Talán ott a jobb alsó sarokban van valami, ami esetleg kozmetikázható lenne, de az egész tulajdonképpen rendben van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy na ez egy érdekes megközelítése ennek az eseménynek, mert hogy aki volt ilyen expókon, kiállításokon az tudja, hogy mindenki a legtöbbet akarja ebből kihozni, mindenkinek ugyanaz a célja (ismerj meg, hadd adjak el, tőlem vegyél, kiállítás után találkozzunk, gyere a boltba), tehát mindenkinek ugyanarra a srófra jár az agya és ettől, legalábbis számomra, elég kibírhatatlanok ezek a helyzetek - rosszabb mint az Ecseri piac, mert ott legalább jó arcokat és érdekes tárgyakat lehet találni. De neked ebből sikerült megfognod egy olyan pillanatot , ami valóban élményszerű hatást ad. (hegyi)
értékelés:    

Színház

Színház

Shite, Shitetsure és Waki.

Hát örülök neki, hogy a csedéletre kezdtek rákapni, bár nem volt ez egy gyors menet, azért az elmúlt években sokat beszéltünk erről. Ha nem is kaptatok rá hamar erre, azért beérik a munka. Annak is örülök, hogy a Gábor racionális világába is be tud kerülni. Még kicsit szótagolva, kicsit bicegve, de azért itt vagyunk és azt kell, hogy mondjam hogy ez egy nagyon jól végiggondolt ritmus. Amivel nagyon nem tudok mit kezdeni, az a kamera nézőszöge: miért fentről lefelé kommunikálunk? Ez az, ami nekem kérdés. Egyébként ez egy jó ritmusú kép lenne. Kicsit kopogósak a fények - itt az előtérben lévő fényekről beszélek elsősorban, nekem az ott túl sok -, miközben ennek az egyedül álló kis figurának az árnyékban lévő oldala nagyon elveszti a részleteket. Tehát a „tól-ig” határt én módosítanám. De a másik két figura tekintetében ez egy jó gondolat és jó ritmus. Ami ebben filozófiailag érdekes, az pontosan az, ami az egyedül álló figura és a mögötte lévő árnyék tekintetében létrejött (ez egy jó megoldás) – azért én pár centivel lejjebb vittem volna a kamerát. Maradjunk abban, hogy ez kettő csillag, de jó kettő csillag, azért ennek tessék örülni, jó? (hegyi)
értékelés:

Vízen - javítás

Vízen - javítás

Volt még a képkockából, újravágtam. Az eredetiben szinte ugyanannyi ég volt mint víz, de az ég mindenképp sok volt.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy foglalkoztál ezzel a kérdéskörrel és megkerested a kockát, és kiderült, hogy van még belőle. Tehát azt a döntést, amit az előző elemzésnél elmondtam, meg tudtad hozni. Itt most egész kicsi hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes kép legyen, mégpedig az, hogy ami ilyen kevés képelemmel dolgozik, ott figyelni kell arra, hogy mit ad ki ez az egész a vízszinteseket illetően. Azzal, hogy maga a fény balról jön, és ettől az egésznek a fénytömeg mennyisége baloldalon egy kicsit nagyobb, mint jobboldalon, a baloldal egy kicsit közelebb kerül hozzánk, arra nyílik az egész. Tehát, lehet, hogy ha mértanilag pontos meghatározás és ez egy vízszintes, de itt van az a helyzet, amikor a mértani vízszintest az optikai helyzet befolyásolja. Magyarán, ha ezen az óra mutató járásával ellentétesen egy fél fokot fordítasz, akkor a tömegeket húzod helyre. Még egy dolgot mondok, amire még oda kell figyelni, s ezek a horizontnál meghúzódó ködfoltok. Nézd meg, az is ferdén húzódik. A kép bal oldalán lévő részén csak egy vékony vonalként van jelen, a jobb oldalon pedig egy nagyobb tömegként, és elmossa ezt az határvonalat, de ettől ez is ferde vonallá válik. Ezt az egészet kell visszahúzni tömegében. Lehet, hogy ha elővenném a vonalzót, akkor maga a horizontod vízszintes, de a tömegek elforgatják az egészet, és ezt kell visszahúzni egy nagyon picit. Tehát az a fél vagy egyfokos fordítás ráférne erre a képre, és akkor azt mondom, hogy tökéletesek vagyunk, de így is meg van a három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Barátok

Barátok

Talált kép. De ha instruáltam volna is ilyen lenne.

Gábor, az a helyzet, hogy a talált kép jellege érződik a munkán. Jó ez a gesztus, a barátság azon pillanatáról szól, amikor már bejönnek a képbe a csajok, és a barát hoppon marad. Ettől ez még egy fontos gesztusa a barátságnak, tehát beletartozik ebbe a témakörbe, de távolságtartónak érzem magát a megközelítést. Korrekt, nagyon szép vízszinteseink, függőlegeseink vannak, szép íve van a korlátnak, minden nagyon szép, de pont ez ad neki egy olyan sterilitást, hogy nem tudok érzelmileg közel kerülni ehhez a dologhoz. Azt kell mondanom, hogy a fotósnak agresszívnak, pofátlannak kell lennie. Ezért nem jó, amikor a teleobjektívet arra használjátok, hogy nagyobb távolságból tudjatok dolgozni, és ne kelljen részt venni a sztoriban. Pont ettől lesz a dolog billegős, hogy nem veszek részt a sztoriban. Lehet, hogy erős lesz, amit mondom, de a gyáva fotós menedéke a teleobjektív. Igenis tedd fel azt az 50-es objektívet és menj oda közel. Valamilyen reakciót ki fog váltani a jelenléted, oda fog figyelni rád a csávó a telefonnal, de máris lesz közünk nekünk hozzá. Most az egyik smacizik, a másik telefonál, köztük ott van a kapcsolat, és a kabátszín is erősíti ezt, de kívülállóként figyeljük ezt. Mintha elsétáltunk volna előttük a járdán, és odanéztünk volna, de nem túl sokáig, hogy nehogy pofán verjenek. Ennél többet várnék akkor, amikor egy riporthelyzetben vagyok. Igenis vedd a bátorságot arra, hogy mássz bele egy ilyen szituációba. Nem fog másképp működni egyébként a portré sem, és semmi olyan, ami emberi viszonyrendszert akar mutatni, ha annyira távolságtartó vagy, hogy ez a távolság 5-10 méterekben mérhető. Nem indul el az a kohézió, amitől ez az egész üzenet robbanékony és dinamikus lesz. Nagyon fontos, hogy maga a néző is be tudjon ebbe vonódni, mert nyilvánvaló az ottani szituációban élmények, hangok, mozgások vannak. Lehet, hogy te magad sokkal közelibbnek érzed, de a fotó redukál két dimenzióra, kiragad egy pillanatot, nincsen atmoszféra, csak akkor, ha ábrázolod. Magyarán, a fotó eszközeit mindig egy kicsit elnagyoltan, pantomimesen kell használni, nagyobb rajzot kell neki adni, nagyobb súlyokat, és akkor működik. Ha abból indulok ki, hogy megvan a barátság leckének az íze, ez mindenféleképp ad egy csillagot. Tulajdonképpen a pillanatot is jól kaptad el, ez is ad egy csillagot, ez már kettő, tehát kettő csillagot mindenképpen adok rá. De Gábor, kérlek, hogy gondold át. Menj közelebb, menj bele a szituációba! (hegyi)
értékelés:

Kívül-belül

Kívül-belül

Színkorrekció nem történt a képpel, csak perspektíva korrekció meg vágás.

Gábor, ez egy nagyon izgalmas megoldás, egészen őrületes az, amit itt látunk. Tényleg valami fura az egész, hogy van egy külső meg egy belső világ, és nem nagyon értjük, hogy ki kivel van, miközben persze, ha akarom, akkor szét tudom szálazni, hogy most melyik a tükröződés és melyik a szemben lévő ház, de pont attól izgalmas, hogy olyan szépen összemakraméztad itt nekünk. A 700 pixelt érdemes kihasználni, meg a kép fölső részénél mintha a vágásnál lenne némi problematikám, de egyébként a kép tökéletesen rendben van. Köszönöm szépen, ez akár az Épített környezet leckében is megállná a helyét, de itt is jó. És szólok, hogy ez az elemzés még az előtt készült, hogy kiderült volna, hogy végül is ez egy elforgatott kép így, az eredetije álló. De nagyon örülök, hogy a véletlen így hozta, ugyanis ez ad módot, hogy elmondhassam, hogy olykor érdemes felrúgni a szabályokat, érdemes elrugaszkodni a valóságtól, hiszen adja magát, hogy ez egy szürreális játék eleve, ha ezt reálisan mutatod, akkor az, hogy a valósághoz ragasztod, nem hagyja beindulni a szabad mozgásokat, asszociációkat. (hegyi)
értékelés: