Az a színvilág, amit megtaláltál a gombával és a csipkebogyóval, ez a lilás szín és a vörös nagyon jó ritmusokat ad, és a formákat is tulajdonképpen jól állítottad össze, bár nem nagyon értem a szerepét annak az egy szerencsétlennek, aki olyan narancssárgásan mutatkozik a gombák között, gondolom, ő a kakukktojás. Ő onnan valahogy kilóg. Ha már így a tömegelhelyezéseket nézzük, én egy-két félbevágott gombát még biztos, hogy elhelyeztem volna. Ami inkább problémás a számomra, az a tál. Mert bár tökéletesen rendben van színben, hiszen harmonizálnak a csíkjai, tehát ez jó megfigyelés, ugyanakkor sajnos a háttérrel van probléma. Most vagy azt csinálom, hogy az asztalból többet adok, és akkor az asztal színritmusai azok, amik a gombával igazán harmóniába fognak kerülni, vagy ennél szűkebbre vágom, hogy az asztalból szinte semmi ne jusson. Nehéz, mert a tányér lekerekítéseinél ugye dilemma, hogy most mit csináljon az ember, de így most nekem – nem tudom máshogy megfogalmazni -, olyan tárgylemezre ült bogár hatását kelti, hogy valami így idekerült az asztalra, inkább szemlélődésként, mint sem képi alkotásként, miközben abszolút minden törekvéseddel egyetértek, és értem is őket. A másik az, hogy a világításnak van egy olyan szabálya, hogy van egy fő fényünk, és aztán ezt valamilyen szinten derítjük ahhoz, hogy a térbeliség plasztikus legyen. Ez itt most nem történik meg. Kap egy surlófényt az egész, ettől megvan a dolognak a ritmusa, ugyanakkor ez nagyon kopogóssá válik. Na, most ennél azért szerethetőbbnek kellene lennie. Ha jól megnézed, akkor a vörösön és ezen a szürkés lilás kívül, majdnem ugyanilyen hatással, vagy majdnem ugyanilyen erősen ott van jelen a fekete, és ez a fekete az, amit el kellene kerülni. A helyzet az, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mert a szellemisége tökéletes a dolognak. A képiségével még egy kicsit féllábú. Most megadom a 3 csillagos leckemegoldást, és kérek egy ismétlést. Mondhatod, hogy Zsolt, de hát nincsen csipkebogyóm, meg gombám, de lehet, hogy ezt mással is meg tudod csinálni. Próbáljunk meg ezzel dolgozni, mint kompozíció, mert ott még nem érzem a biztonságot. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy Gábor humorosan fogta fel ezt az egészet, ugyanakkor egészen jó megoldásokat is adott. Azt nem mondom, hogy minden tökéletesen bele van ide pászítva, de nyilvánvaló, hogy hozott anyagból dolgozik, tehát, adva van ez a szekrény, és akkor ebbe kellett ezeket a tárgyakat valahogy belerakni, de az iránnyal tökéletesen egyetértek. Inkább azt próbálnám megfogni, hogy mi az, amivel nem értek egyet. Ezekkel a terekkel kellene játszani, hasonlóképpen, mint ahogy a szőlőnél megtörténik. A szőlő nagyon zseniális. Nem azt mondom, hogy minddel didaktikusan végig kell ezt csinálni, hogy kilógjon, belógjon, nem tudom, de azért néhol rá kéne erősíteni erre a játékra. Nyilvánvaló, hogy a méret is egy kérdés, tehát, ha minden ilyen nagyon szabályosan befér, akkor a rend, az nekem egy kérdés, hogy a túl nagy rend, az már gyengít. Valahol kell rendetlenkedni, a szőlő erre jó példa. Egyszerűbben fogalmazok, hogy mindenki értse, én azt gondolom, hogy ide befért volna egy ennél nagyobb körte, el kell menni venni egyet, és azt valahogy úgy beszorítani, hogy akarja szétfeszíteni ezt az egész teret. Befért volna akár egy grapefruit, vagy akár egy nagyobb gyümölcs, amit be lehet ide szorítani, tehát nem kötelezően kell meghagyni ennek a terét, mert pontosan ez a lényege a szőlős játéknak. Még egy dolog, hogy amikor ennyire evidens dolgokat hozunk, akkor nem árt, ha felismerhetőek a tárgyak. Az a tök az alján több embernek problémát okozott, és érdemes erre odafigyelni abban a tekintetben, hogy valószínű, hogy nekik van igazuk abban, hogy ha nem tudok vele mit kezdeni, akkor félreugrok onnan, mert nem akarom nézegetni. Lehet, hogy érdemes lenne ezt majd valahogy máshogy is megcsinálni. Annál is inkább, mert ez megint egy olyan ajtó, amit Gábor kinyitott, és én azt gondolom, hogy ebbe a hatosba, ebbe a kaniszterbe bele lehetne tenni még dolgokat. Ez egy óriási játék terep, és ha ezt így meglátta Gábor, és ezzel el tudott kezdeni dolgozni, akkor én azt gondolom, hogy hajrá tovább, gondoljuk még tovább ezt a teret. Miközben ez egy 3 csillagos leckemegoldás, az a javaslatom, hogy tessék ezekkel a kis lakásokkal úgy gondolkozni, hogy ez mind egy-egy sztori, jó? És ott lakik a szőlőné, ott lakik az alma bácsi, tehát, hogy ezek lehetnek mind-mind egy külön kis világ. Gábor, gondold ezt végig, kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. (hegyi)
értékelés:    

Az van, hogy a Gábor beküldte ezt a sajtos képet, és attól én nem tudok szabadulni. Itt most ez egy ilyen úrfelmutatásként a leckefelmondás, tehát a Zsolt elmondta, hogy minek kell lennie a csendéleten, és akkor ezt most összeszedtük. Ez még nekem nem állt képpé össze. Valahol a két kép között van világításban az a dolog, ami szerencsés és megoldás. Valószínű, hogy ez így kint, ebben a fényben nem megoldható. Szépen rajzol a fény, meg nagyon szépek ezek az áttűnések, csak valahogy ellene dolgozik a tárgyaknak. Egy ilyen kis szemű gyümölcsnél, mint a szőlő, az ennyire zaklatott háttér az egészet valahogy szétveri. Ezt tudom mondani, miközben maga az, hogy miket raktál, szedtél itt össze, azokkal nincsen baj, ez rendben lenne a levéllel együtt, meg ez az asztal is marha jó, csak megint a fények, a megvilágítás az, ami nem szerencsés. Mindezzel együtt én 1 csillagot adok arra ösztökélve téged, hogy most az elkövetkező talán egy-két hétben még elég jó idő van ahhoz, hogy ezzel elkezdjünk dolgozni. Szeretnélek arra ösztönözni, hogy próbáljunk meg valamit ezzel kezdeni. Egyébként lehet, hogy elég lenne a szőlő, tehát most már nem kell ennyi mindennek lennie, hogy alma, meg barack, meg nem tudom, próbáld meg szőlővel, meg dióval, vagy csak szőlővel, tányérral, levéllel. Próbálj meg ezzel valahogy játszani, de még egyszer mondom, a megvilágításra tessék odafigyelni. Azért nézd meg a kép jobb felső sarkát, hogy mi történik ott, hogy az a háromszög ott mit csinál? Az olyan, mintha rosszul lenne bekeretezve. Ezekre azért figyeljünk oda! (hegyi)
értékelés:

Mindennel egyetértek, az összes tárggyal, és ezeknek a megfogalmazásával is. Kicsit szűk a dolog, az árnyékokba kár, hogy belevágtunk. Meg fogsz lepődni Gábor, de amivel problémám van, az a lötty, ami benne van a kancsóban. Ez micsoda? Mert, ha megfigyeled, ez az opálos szürke izé sok minden lehet, de nem nagyon gusztusos. Lehet, hogy a valóságban ez az volt, és értelmezhető is, de itt, ahogy áttetszik rajta a fény, ami egyébként jót tenne neki, ha ez nem egy ilyen opálos ügy lenne, hanem egy tiszta folyadék, de hát, itt nem erről van szó. Reményeim szerint ez forralt bor lehet, vagy valamilyen kompót, viszont azt az érzést sugallja, hogy ez nem emberi fogyasztásra szánt dolog, vagy esetleg megromlott, megerjedt, szóval ilyesmik jutnak róla az eszembe, és ez nem annyira pozitív. Mindemellett gyönyörű a fény a kancsó fülén, gyönyörű az az anyagszerűség, és ennek én nagyon örülök. Szépen van az egész megfogva, nem lenne ezzel problémám. Értem a szándékot, és azzal egyetértek, de a kivitelezéssel nem. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag, jelen pillanatban azt mondom, hogy a leckemegoldás is, mert a Gábor és a csendélet párharcában most a Gábor győzött, sőt, azt mondom, hogy nagyon nagy előrelépés van a csendélet iparágában, és szeretném, ha ezt a Gábor tovább űzni, úgyhogy ez egy kicsit, ilyen biztatás féle megadott 3 csillagos leckemegoldás is a részemről. Tessék ezzel még foglalkozni! (hegyi)
értékelés:    

Gábor, az a helyzet, hogy nem nagyon értem, hogy miért készült el ez a kép. Értem a ragaszkodásod az ilyen fajta tradíciókhoz, de akkor ebbe vagy beleállsz rendesen, és megtanulsz fotózni, és akkor megcsinálod ezeket a képeket, vagy amíg ez nem történik meg, addig nem nagyon látom azt, hogy ez mire jó. Egy csomó kihagyott ziccer van, egy csomó kihagyott helyzet van ezen a képen, valamiért jó távol állunk az egésztől, így benne van Tolnától Baranyáig a következő árusnak a közkönyvtártól megszerzett könyvei is, meg a másolt cd–k, vagy nem is tudom, hogy mik azok ott, szóval, van itt minden, miközben engem meg ez nem érdekel. De hát, akkor mi is az, ami ebben fontos? A Zsiguli? A Zsiguli csomagtartója? A Zsigulihoz tett napernyő tartó? A krumpli? A szilva? Az alma? A bácsi? A bácsi fogatlansága? Az, ahogy szorítja a kezét? Ez mind-mind érdekes lehet. Tudod mit? Azt mondom neked, hogy ha kimetszed a súlyokat ezzel a bádog tartóval, meg a mérleggel, meg a karjával, és semmi mást nem ábrázolsz ebből, csak ezt a részt, már az is izgalmas lenne. De így, hogy minden rajta van, hát, ez olyan, mintha úgy próbálnál eljátszani egy komolyzenei darabot, hogy időtakarékosság okán egyszerre lenyomod az összes hangot, aztán a néző majd bogarássza szét, ott van abban minden, ez kilóra megvan, csókolom. Hát, ez így nem működik! De erről már többször beszéltünk, és az az érdekes, hogy vagy halálra szétvágod a képeket, mintha körömollóval körbevágtad volna, vagy hagyod az egészet szanaszét esni. Nem vagyok ettől boldog Gábor, mert régóta dolgozunk együtt, és ez egyébként a lustaságodról szól. Arról, hogy nem fordítasz elég energiát a játékra. Tessék ezt komolyabban venni! Úgy nem lehet fotóról kommunikálni, hogy félévente egyszer bedobunk valamit a vízből, azt is tavaly találtuk meg a fiókban, aztán majd valami legyen vele. (hegyi)

Az a helyzet Gábor, hogy ha ezt a képet megnézem, egyrészt tömegében billen az egész a villamos felé, másrészt – és én tudom, hogy nem fogsz megsértődni ettől, amit most mondani fogok – ez a jó, jó, de minek című kategória. Lefényképeztük, hogy mennyi gaznövény van a villamossínen, szuper. De mi történik? Miért? Ez a kérdés van bennem, mert ez most ebből nem derül ki, ráadásul tömegében az egész házsor, a villamos, a minden a francba húzza el az egészet. Nincs, ami visszabillentse. Ennek nem állóképnek kellene lennie, legalábbis ebből a nézőpontból biztos, hogy nem. Visszaadtam ismétlésre, bocsi! (hegyi)

Gábor, azt kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi idők legerősebb képét küldted be, mindazzal együtt, hogy abszolút értem, hogy ez egy véletlen, meg azt is értem, hogy nem így tervezted, mindent értek. Igen, a kommentároknál erről beszélünk is, hogy ez az a kép, ami nagyon jól példázza azt, hogy mi van akkor, amikor a véletlen a kezünkre dolgozik, és úgymond az 1+1, az nem 2 lesz, hanem 3. Ennél a képnél ez megtörténik. Az egész olyan, mint egy fényrobbanás, olyan hatása van, mintha akár egy égő transzparens lenne, őrületesek a színeid, nagyon szépek az elmozdulások. Nem is kell ezt túlságosan sokat magyarázni, hogy ez mennyire jól szerveződő véletlen. Ezt azért tartom fontosnak, mert ismerem a Gábort annyira, hogy már az is egy nagyon-nagy lépés, hogy ezt nem dobta ki. És én örülök neki. Ez olyan, mint amikor az egyébként öltönyös úriember nyakkendőben legalább az egyik inggombot meglazítja, és kicsit a nyakkendőt is félrecsúsztatja. Mondom ezt mindazzal együtt, hogy nem hiszem, hogy a Gábor öltönyt hordana, de a képi világban ezt a párhuzamot érzem, hogy most Gábor kigombolt egy gombot. Fontos! Az előző kép is egy nagyon fontos lépése ennek, a szabályos verziója is, és ez is. Gábor, hajrá, nyomjuk, menjünk tovább ezen az úton! Megtaláltad a feketét, az elmozdulást, a véletlent, úgyhogy innen most akkora teret nyitottál magadnak, hogy élvezettel várom, hogy hogyan haladunk tovább. (hegyi)
értékelés: