Bergamo reggel

Bergamo reggel

Valószínű hogy arról lehet szó, hogy hatással volt rád a hely és ezért valahogy ezt szeretted volna átadni, de lehet, hogy nem volt annyi idő, vagy annyi szabadság, hogy csak a várossal és magaddal törődve fotózz, hanem mondjuk menni kellett a pékhez, vagy a buszállomásra, fene tudja, de összességében azt kell mondjam, hogy az élmény erről a képről nem jön át. Jellegtelen utca és sztori se nagyon van, a fények se szépek, se nem különlegesek, vagyis hogy ez hol van és miért épp ezt fotóztad le, nekem nem derül ki. Ha egy blogot írnál és volna sztori, lehetne ez illusztrációja, de így képként nekem nem áll meg. (hegyi)

Bandi

Bandi

Nem a mi Bandink. Egy másik Bandi.

Gábor, ha jól érzem, ez kb. egy normál objektívnek megfelelő optika lehet, esetleg picit nagylátószögbe hajlik, de javarészt tekinthető klasszikusnak is, amire javarészt igaz az, amit a nagy öregek mondanak, köztük Robert Capa: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Itt is ez a helyzet. Ha telét használsz, lehetsz távolságtartó a fizikai megjelenésedben, de a normál objektív szociálisan is más helyzetet hoz, vagyis közöd kell legyen a modellhez. Itt most olyan távol állsz, hogy benne van a gumicsizma, a ló pata, a fák, az út és minden - a kérdés az, hogy miért? Bandit akarod bemutatni, de az arca, ahol az érzelmek megjelennek, jó, ha huszadrészt megjelenik. Közel kell menni. Igen, abban van némi diszkomfort, de a fotográfia lényege, hoyg a varázslat akkor történik meg, ha elég közel vagy a modellhez, és ez nem kevésszer azt jelenti, hogy fizikailag kell közel menned. Itt most a távolságtartó megilletődöttség érződik, hogy ez az ember nyitott és adná magát, ha a vevő oldalon nem állnál ilyen távol. Ha közelebb lépsz, bekerülsz az aurájába, hatással lesztek egymásra, és ez át fog jönni a képeden. Amit látok a portréid esetében, hogy valamiért mindig távolabb állsz, mint az kéne, és ettől nincs impulzus, nincs kisülés. A ló csak illusztráció, bocsánat, de nem érdekes a patája, ahogy a bácsi csizmája sem, mert szociografikusan ez a helyzet érdektelen, közhelyes. A varázslat az arcban van. Ott születik, és ezt kell leképezni. (hegyi)

Anna néni

Anna néni

Gábor, ez egy szinte tökéletes kép, egyetlen megjegyzés, hogy a plafon már nem kell. Az ellentétesen futó vonalak mint a tűzhely, a tejhordók vissza fogják húzni azt, ami a perspektívával elfordult, a néni is picit áttette a súlypontját egyik lábára, szóval ez működne plafon nélkül, bár inkább zsáner, mint portré, mert a személyiségről a környezet többet mesél mint az arc, már csak a méretek okán is. Szépek a fények, azt a műanyag kűblit a kutyakajával én eltettem volna a tűzhelyről, mert az ott elviszi a figyelmet, de két csillag megvan. Benne van a harmadik is, de ahhoz pontosabbnak kell lenned. (hegyi)
értékelés:

Salamonpecsét

Salamonpecsét

Gábor, a vörös és zöld kiváló párosítás, kb egymás komplementerei, és így a dinamikájuk is maximális, viszont mindazt a finomságot, ami a környezetben formákkal megjelenik, magyarán a kompozíciót nem gondoltad eléggé végig. Most széleken elkezdődnek, de nem kerülnek helyükre formák, és ami a legfontosabb, hogy a 3 piros pontnak kell megtalálni a helyét és azt, hogy ők egymáshoz hogy tudnak viszonyulni, minden más ehhez képest fontos csak. Ha ez helyre kerül, akkor a többi is megy vele, és lenyugszik a kép. (hegyi)
értékelés:

Lagzi - javítás, , , , , , , ,

Az előző verzió javított kiadása a PS táborban tanultak alapján.

Örülök neki, hogy Gáboron fogott a Photoshop tábor, és annak is, hogy ennek van egy kézzelfogható eredménye. Össze lehet hasonlítani a két sorozatot, és jót tett az utómunka ennek a képsornak. Az, hogy az utómunkával foglalkozott Gábor nekem mindenképpen egy csillagot pluszban megér, amellett, hogy mit fog a képsor jelenteni. Ami a képsort illeti, 9 képet kapunk, nekem ez egy kicsit billeg azért, mert vannak benne olyan képek, amik fontosak a történet szempontjából, vannak olyanok, amik nem, viszont a történetet nem érzem befejezettnek. Az első kép egy jó megfigyelés, olyan, mintha egy filmforgatáson lennénk, tehát nem is a szocreál itt az erős, hanem filmforgatásokon van az, hogy lényegesen kevesebb statisztával olcsóbban megoldják azt, hogy tömegnek nézzen ki a dolog, tehát a hátsó sorok üresek, és néha a kamera mozgása közben ez le tud bukni. Ezek a magyar szórakoztató játékfilmeknek szoktak a rendszeres hibái lenni, ez itt most nagyon erősen megvan az üres székekkel, de ez egy jó indítás, a helyszínt és a helyzetet is jól elmeséli. A következő kép a beszélgetéssel az asztalnál egy kötelező gyakorlat, nem nagyon egyedi, inkább töltelék, de elmegy. Majd itt van egy idős néni, aki figyeli a fiatal táncosokat, és azon kívül, hogy egy kicsit szűknek érzem a teret a hölgy mögött ez egy jó kép. A következő kép nagyon erős, a fogvájós figurával, ez az egyik legerősebb képe a sorozatnak. Utána kicsit visszaesünk, mert a kép, ahol ez a férfi mutat a kamera felé poén, de ezek nem olyan poénok, amikre az ember szívesen emlékszik. Én is voltam vidéki lagzikban, hát a messziről gyüttet, a gyüttment pesti csávót rendesen tudják alázni, és ezek a mosolyok, főleg a hölgynél létrejövő gesztus ezt valahol eszembe juttatja, szóval ezzel nem vagyok annyira kibékülve, de még ez is belefér a sorozatba. Aztán még lazább lesz a dolog, mert megint visszakapjuk a nénit, aki figyeli a táncosokat egy lényegesen kevésbé végiggondolt képnél. Ezt az ismétlést én már kihagynám, aztán jó a megfigyelés az idős bácsival a lambéria előtt, de nem értem, hogy miért dől a horizontunk, utána megint egy tágabb értelmezést kapunk, látjuk, hogy itt nagyjából viszonylag kevés táncos van, és kevés ember az, aki felvállalta ezt a testmozgást. Utána kapunk egy beszélgető párról egy képet a sütikkel, ez véletlenül elsült kép, nem tudom, hogy kik ők, nem értem, hogy miért ők a fontosak, ebben a képkivágásban ez értelmezhetetlen, viszont nincs befejezve a sorozat. Mi volt a vége? Mi történt még itt? Elmentünk az anyakönyvvezetőhöz az ezüstlakodalmunkra, és utána táncoltunk egy kicsit, ettünk is, talán ittunk is, és utána hogy volt? Ez nekem olyan, mintha közben elragadott volna a töltött paprika, és nem akartad volna utána fölvenni a gépet, nehogy összezsírozd a lencsét, van egy ilyen érzetem. A plusz egy csillag megvan, egyébként a sorozat egy csillagos most, tehát kettő csillagot adok. Érdemes lenne elgondolkozni azon, Gábor, hogy attól még, hogy egy ilyen szituációban az ember benne van, mennyire koncentrál a munkára, és mennyire csak arra figyel, és a fejében van-e valami koncepció, hogy mit keresek én itt, mit akarok én itt megmutatni, miért fontos ez számomra. Ezeket viszonylag rövid idő alatt kell eldönteni, de el kell dönteni ott a helyszínen. (hegyi)
értékelés:

Hódítás , Hegyi Zsolt-2012.06.20. 13:39, Hegyi Zsolt-2012.06.20. 13:39

Hódítás
Hódítás
Hódítás

A képhez illusztrációnak ezt a rádióadást választottam.

Gábor, itt most te palira veszed a néződet. El akarod vele hitetni, hogy itt valami több is történt, mint ami a tánc ritmusából, lépéseiből adódik. Én nem tudok táncolni, de láttam már embereket táncolni, van az 50-es éves fílingje, amikor a kiskocsmában táncra perdülünk, nyilván ebben elvileg van egy hódítási helyzet is, minden egyes ilyenben, mert a táncnak ez alapvető értelme, de ez a leltárszerű háttér, amit itt most látunk, mintha a Szomszédokból lenne kimetszve egy kép, ahol a Magdi anyust pörgeti a Béla bácsi, itt nem történik semmi más, mint hogy táncolnak. Igen, a táncban hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymástól a párok, és most sikerült lefényképezned azt, hogy távol van, pörgeti a nőt, magához húzza. De azért nézzük meg, ami ebből árulkodó, hogy nagyon is decens és visszafogott az a mód, ahogy ez a férfi a nőnek a derekát megfogja: egy ernyedt kézzel tartja, tulajdonképpen ez egy nagyon elegáns gesztus imitációja, semmi több. Mint tanulmány oké, de én erre nem nagyon tudok mit mondani, hogy akkor ez így most hogy van. Attól, hogy ennyire szűkre fogod a képet, az egész háttered ugrál. Nem azt mondom, hogy ez csak állványról megvalósítható, de az, hogy bemozogjuk a teret, az most abszolút ki van hagyva. Szűkre vágtad, te mozogsz a kamerával, nem hagyod, hogy a táncolók maguk mozogják be a teredet. Nagyot nyitunk, és hagyjuk, hogy a képhatárainkon belül ők ezt átmozogják jobb széltől bal szélig, fentről le, lentről fel. Ha így készítesz egy sorozatot, akkor benne van a tánc dinamikája. Ez most nem történik meg, mindig középpontra vannak véve, iszonyú szűkre vágott térrel. Ez nekem így nem hozza a táncot, bocsánat. (hegyi)

Lagzi, , , , , , , ,

Az ifjú pár összesen kb. 140 éves.

Teke

Teke

Bowling, madzagra kötve? Nonszensz.

Gábor, az a helyzet, hogy nagyon távolságtartó vagy. Értem én, hogy elmentél tekézni valahová, vagy valami buliban voltál, és ott ezt megtaláltad. A problémám csak az, hogy azt nem döntötted el, hogy most téged ebből a szociografikus ábrázolás érdekel, tehát az, hogy fölverte a gaz ezt a pályát, és mennyire esendő ez így a repedező tekebábukkal, vagy maga a tárgy érdekel, az, hogy ezeken milyen szépen fog az idő, milyen szépen roncsolódnak, vagy maga a játék érdekelne. Így a néződ sem tudja eldönteni, a néződ se tud veled haladni. Valahol most megálltunk a kapunál, és nem léptünk be a szobába, ez az élményem van. Jó lenne, ha ezeket tudatosítanád magadban, hogy ebből téged mi érdekel. Bátortalanságot érzek ebben, hogy ezzel biztos nem lesz baj, ha így, viszonylag távolabbról lefényképezem ezeket a bábukat. Gond más nincs, csak az, hogy ez így nem érdekes. Nézd meg a részleteket: ott van hátul egy bábu, ami a golyó mögött meghúzódik, és tényleg benőtte a fű, hogy mennyire szép lehetne az. Vagy akár ezeknek a felülete, vagy ha leguggolsz, és onnan próbálsz ezzel valamit kezdeni. Szóval sok érzelmi út van, ami elvisz ehhez a tárgyhoz, és ami be tudja kapcsolni a nézőt, most ez nem történik meg. Ha vissza tudsz menni, akkor kérlek ismételj. (hegyi)

Eszti

Eszti

Túlélő típus

Neked is mondom, Gábor, amíg a Portré lecke és az első kb. 20 lecke nincs meg, addig ne menjünk az ismétlő leckékre, hagyjuk azokat meg intakt módon, ezt visszatesszük a portréba. Én most kérdéseket fogok föltenni: vajon a hölgynek a hajával van-e valami probléma, amiért lehagytuk ennyire erősen? Esztétikailag neked gondot jelent-e a nyakláncnak a medálja, vagy sem? Mindezzel együtt ő most kivel kommunikál, mert mellénk néz, és ez olyan, mintha beállítottuk volna egy pózba, ő már ezt nem bírta, ezért elmosolyodta magát, de még mindig nem mer ide nézni, mert fél, hogy az unokája megszidja, hogy „de hát nagyi, megkértelek, hogy fél órát egy távolba néző, merengő pózt próbálj csinálni”. Ezek a kérdések vannak, Gábor, ezekre kellene választ adni. Ismétlés. (hegyi)

falun

falun

Úgy láttam, ebben a leckében kevéske az anyag.

Az jó, hogy az a függöny ott elindul, de adjál belőle kicsit többet. Most nagyon vékonyra vágtad azt a szélét, abból még kéne, mert az a ritmus lesz az, ami feloldja ezt az egész mértani rendet, és értelmezi, párhuzamba állítja ezzel a gyönyörű művészi giccsszoborral, ami itt fölkerült erre a polcra. Akkor lenne ennek igazán húzása, ha ez a háromszög létre tudna jönni a szoborral, a képkerettel és a függönnyel. Ez most nem jön meg. Ez egy csillag, Gábor, ha el tudsz ide menni falura, és ezt meg tudod ismételni, az fantasztikus lenne, és akkor már a tónusokat is el tudnád dönteni, hogy ebben mi az érdekes neked, a tényszerűség, vagy a fény- és formajáték. (hegyi)
értékelés:

Minden kész, nem sokára indulhatunk

Minden kész, nem sokára indulhatunk

84 év.

Nagyon érdekes ez a megfogalmazás, amit Gábor mutat, mert abszolút ráismerek Gábor dilemmáira, legfőképp arra a belső küzdelemre, amit Gábor lefolytat magában annak érdekében, hogy a saját alkotói eszköztárán nyisson, és megpróbálja azt, hogy milyen az, ha ferde a horizont, mi van akkor, ha dekomponálok, és hogyan tudom ezeket az eszközöket használni. Én örülök annak, hogy ez most létrejött, hogy elindult ez a munka, nagyon szeretném biztatni Gábort, hogy csak így tovább, tessék nyugodtan a saját határainkat feszegetni, mert szerintem az egyik értelme az ilyen fotós beszélgetésnek az lehet, hogy az ember a saját dolgait megmérheti és keresheti azokat a feladatokat és felületeket, amiket még nem próbált ki. Az egy másik kérdés, hogy ellenfényben most ez a figura mennyire tud megélni, jó az a ritmus, ami nekem a tükröződéssel megtörténik, tetszik az, hogy ebbe a szobabelsőbe, bár benézhetnénk és leltározhatnánk, de nem tesszük. Erre az eseményre egy női táska utal, hogy itt nem egy magányos helyzetről van szó, egyébként nagyon visszafogott, nem egy kukkoló helyzet, amit Gábor megtalált. Ezt is külön köszönöm. Az egy másik kérdés, hogy mennyire használta ki Gábor annak a lehetőségét, amit ez a kompozíció adhat, talán még egy kicsit jobban lehetne bújni a szekrény mögé, akkor még inkább feszültséggel teli lehetne a kompozíció. Mi van akkor, ha elkezdem ezt az egészet másképp értelmezni, és akár maga a tükröződés is sok mindent elmondhat a főszereplő nélkül. De hát én azt szeretném, ha ezeket az utakat Gábor saját maga járná be, és ezekre a kérdésekre saját maga keresné a válaszokat. Én örülök ennek a képnek, nekem ez egy három csillagos kép. A leckemegoldáshoz pedig még kérnék Gábortól ötleteket. (hegyi)
értékelés:

Lecsó

Lecsó

Ezt a képet 2008 nyarán az akkor még létező "nyár" leckére készítettem, nem tudom, miért nem küldtem be. Vagy beküldtem, de most nem látom az oldalon. Ha most készült volna, tán a monokróm szín leckébe menne.

Gábor, ott voltál a Tilos Maratonon, láttad, hogy hogy megy a lecsózás, és hogy milyen alkatrészek valók hozzá. Jó ez a piros kockás, piros, piros, piros, csak a világítást kellett volna megoldani, hogy ne legyenek ennyire kemények az árnyékok, valami derítéssel ha ráfényelsz, és kihozod az árnyékból a kisteknőt, akkor ez egy nagyon jó ritmus is lehetne. Érdemes lenne ezekre egy kicsit jobban odafigyelni, az az egy menti a dolgot, hogy 2008-as a kép, akkor még az ifjú Gerlei más attitűddel állt a fotómasina mögé, úgyhogy remélem, hogy az elmúlt négy év neked is egyértelművé teszi, hogy itt a világítással mit kellene csinálni, most van a lecsószezon, böcsületből kérek egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Láncreakció , Hegyi Zsolt-2012.05.16. 20:43, Hegyi Zsolt-2012.05.16. 20:43, Hegyi Zsolt-2012.05.16. 20:43

Láncreakció
Láncreakció
Láncreakció
Láncreakció

Ha menni kell, hát menni kell.

Én ezt a képsort átteszem az Épített környezetbe, hogy beszélhessek róla, és azért is, mert jók a megfigyeléseid. Fontos minden egyes képe ennek a sornak, és az az érdekes, hogy mind felvet egy újabb leckeirányt, egy újabb megközelítést. Olyan, mintha csinálnék egy honlapot ennek a szobornak, és különböző megközelítéseknek ezek lennének a nyitóképei: az absztraktnak, a személyesnek, amikor a tárgyban megjelenik a nézőközönség, az elvont, konstruktivistának, és a tárgyias, szociografikusnak. Mind-mind külön-külön jó. Érdekes így egyben is, érdekes, hogy laza kézmozdulattal fölvázoltad ide nekem ezeket a megoldásokat. Köszönöm, és örülök, hogy ebbe a láncreakcióba te is bekapcsolódtál, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Hazám

Hazám

Cudar nehéz egy lecke ez.

Jó a kép, egy kicsit az utómunkánál lehet, hogy módosítottam volna, mégpedig annyit, hogy valamennyivel többet hagytam volna a kontúrokból. Egy kicsit ott rásegítettem volna, ha már a világításnál nem tettem meg, akkor az utómunkánál picit visszahozom a sötétből, és akkor megvan az, hogy ez egy gyöngyvirág. A másik, hogy ha most jól megfigyeljük, akkor látjuk, hogy a kép bal oldalán ezek össze voltak valahogy kötve, ez nekem olyan, mintha belátnék a kulisszák mögé, nem biztos, hogy ez engem foglalkoztat, vagy muszáj érdekeljen, hogy ez hogyan van összedrótozva. Kicsit profánná teszi, lebuktatja a dolgot. Mindez mellett egy nagyon szép és finom ábrázolást kapunk, a három csillag megvan. Ma már lehet, hogy te is másképp csinálnád a photoshop tábor után. (hegyi)
értékelés:

Anyák napjára

Anyák napjára

Lehetne fény-árnyék, meg csendélet, meg mittudomén, de ünnepre készült.

Azt mondja Gábor, hogy lehetne Fény árnyék, vagy Csendélet lecke is, én nagyon örülök, hogy nem Fény árnyékba küldte, Csendéletbe simán beleférne, de örülök, hogy ez az ünnepnél is megfordul a Gábor fejében. Egyetlen egy kérdésem van, hogy az az üvegpohár miért van ott, azt simán lehet vágni. Ott most elindul egy forma, ami nincsen befejezve, ha váza, akkor ábrázoljuk a vázát, de akkor nem lehet fekvő, vagyis lehet, de akkor megint át kell gondolni, hogy milyen kompozíciót csinálunk. Így most ezt az ujjnyit levágnám, és akkor ez egy tökéletesen rendben lévő kép, ráadásul nagyon szép allegorikus megoldás az, hogy ez a két levél, mint egy angyalszárny van jelen ebben a kompozícióban, úgyhogy ezzel is minden rendben. Talán annyit lehetett volna még rajta segíteni, hogy ami a vetett árnyék erre a levélre, ott a bal oldali levélből a másik levél által vetett árnyékot valahogy kimozdítani, hogy tényleg csak a gyöngyvirágnak a kis fejecskéi szerepeljenek, és akkor ez egy nagyon erős kép lenne. Így is tetszik nekem, megadom rá a három csillagot azzal, hogy azért ki már, mint az Ollókezű Edvárd vágja le a felesleges vázát. (hegyi)
értékelés: