Nem a mi Bandink. Egy másik Bandi.

A képhez illusztrációnak ezt a rádióadást választottam.

Gábor, itt most te palira veszed a néződet. El akarod vele hitetni, hogy itt valami több is történt, mint ami a tánc ritmusából, lépéseiből adódik. Én nem tudok táncolni, de láttam már embereket táncolni, van az 50-es éves fílingje, amikor a kiskocsmában táncra perdülünk, nyilván ebben elvileg van egy hódítási helyzet is, minden egyes ilyenben, mert a táncnak ez alapvető értelme, de ez a leltárszerű háttér, amit itt most látunk, mintha a Szomszédokból lenne kimetszve egy kép, ahol a Magdi anyust pörgeti a Béla bácsi, itt nem történik semmi más, mint hogy táncolnak. Igen, a táncban hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymástól a párok, és most sikerült lefényképezned azt, hogy távol van, pörgeti a nőt, magához húzza. De azért nézzük meg, ami ebből árulkodó, hogy nagyon is decens és visszafogott az a mód, ahogy ez a férfi a nőnek a derekát megfogja: egy ernyedt kézzel tartja, tulajdonképpen ez egy nagyon elegáns gesztus imitációja, semmi több. Mint tanulmány oké, de én erre nem nagyon tudok mit mondani, hogy akkor ez így most hogy van. Attól, hogy ennyire szűkre fogod a képet, az egész háttered ugrál. Nem azt mondom, hogy ez csak állványról megvalósítható, de az, hogy bemozogjuk a teret, az most abszolút ki van hagyva. Szűkre vágtad, te mozogsz a kamerával, nem hagyod, hogy a táncolók maguk mozogják be a teredet. Nagyot nyitunk, és hagyjuk, hogy a képhatárainkon belül ők ezt átmozogják jobb széltől bal szélig, fentről le, lentről fel. Ha így készítesz egy sorozatot, akkor benne van a tánc dinamikája. Ez most nem történik meg, mindig középpontra vannak véve, iszonyú szűkre vágott térrel. Ez nekem így nem hozza a táncot, bocsánat. (hegyi)

Bowling, madzagra kötve? Nonszensz.

Gábor, az a helyzet, hogy nagyon távolságtartó vagy. Értem én, hogy elmentél tekézni valahová, vagy valami buliban voltál, és ott ezt megtaláltad. A problémám csak az, hogy azt nem döntötted el, hogy most téged ebből a szociografikus ábrázolás érdekel, tehát az, hogy fölverte a gaz ezt a pályát, és mennyire esendő ez így a repedező tekebábukkal, vagy maga a tárgy érdekel, az, hogy ezeken milyen szépen fog az idő, milyen szépen roncsolódnak, vagy maga a játék érdekelne. Így a néződ sem tudja eldönteni, a néződ se tud veled haladni. Valahol most megálltunk a kapunál, és nem léptünk be a szobába, ez az élményem van. Jó lenne, ha ezeket tudatosítanád magadban, hogy ebből téged mi érdekel. Bátortalanságot érzek ebben, hogy ezzel biztos nem lesz baj, ha így, viszonylag távolabbról lefényképezem ezeket a bábukat. Gond más nincs, csak az, hogy ez így nem érdekes. Nézd meg a részleteket: ott van hátul egy bábu, ami a golyó mögött meghúzódik, és tényleg benőtte a fű, hogy mennyire szép lehetne az. Vagy akár ezeknek a felülete, vagy ha leguggolsz, és onnan próbálsz ezzel valamit kezdeni. Szóval sok érzelmi út van, ami elvisz ehhez a tárgyhoz, és ami be tudja kapcsolni a nézőt, most ez nem történik meg. Ha vissza tudsz menni, akkor kérlek ismételj. (hegyi)

Úgy láttam, ebben a leckében kevéske az anyag.

Az jó, hogy az a függöny ott elindul, de adjál belőle kicsit többet. Most nagyon vékonyra vágtad azt a szélét, abból még kéne, mert az a ritmus lesz az, ami feloldja ezt az egész mértani rendet, és értelmezi, párhuzamba állítja ezzel a gyönyörű művészi giccsszoborral, ami itt fölkerült erre a polcra. Akkor lenne ennek igazán húzása, ha ez a háromszög létre tudna jönni a szoborral, a képkerettel és a függönnyel. Ez most nem jön meg. Ez egy csillag, Gábor, ha el tudsz ide menni falura, és ezt meg tudod ismételni, az fantasztikus lenne, és akkor már a tónusokat is el tudnád dönteni, hogy ebben mi az érdekes neked, a tényszerűség, vagy a fény- és formajáték. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet 2008 nyarán az akkor még létező "nyár" leckére készítettem, nem tudom, miért nem küldtem be. Vagy beküldtem, de most nem látom az oldalon. Ha most készült volna, tán a monokróm szín leckébe menne.

Gábor, ott voltál a Tilos Maratonon, láttad, hogy hogy megy a lecsózás, és hogy milyen alkatrészek valók hozzá. Jó ez a piros kockás, piros, piros, piros, csak a világítást kellett volna megoldani, hogy ne legyenek ennyire kemények az árnyékok, valami derítéssel ha ráfényelsz, és kihozod az árnyékból a kisteknőt, akkor ez egy nagyon jó ritmus is lehetne. Érdemes lenne ezekre egy kicsit jobban odafigyelni, az az egy menti a dolgot, hogy 2008-as a kép, akkor még az ifjú Gerlei más attitűddel állt a fotómasina mögé, úgyhogy remélem, hogy az elmúlt négy év neked is egyértelművé teszi, hogy itt a világítással mit kellene csinálni, most van a lecsószezon, böcsületből kérek egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Cudar nehéz egy lecke ez.

Jó a kép, egy kicsit az utómunkánál lehet, hogy módosítottam volna, mégpedig annyit, hogy valamennyivel többet hagytam volna a kontúrokból. Egy kicsit ott rásegítettem volna, ha már a világításnál nem tettem meg, akkor az utómunkánál picit visszahozom a sötétből, és akkor megvan az, hogy ez egy gyöngyvirág. A másik, hogy ha most jól megfigyeljük, akkor látjuk, hogy a kép bal oldalán ezek össze voltak valahogy kötve, ez nekem olyan, mintha belátnék a kulisszák mögé, nem biztos, hogy ez engem foglalkoztat, vagy muszáj érdekeljen, hogy ez hogyan van összedrótozva. Kicsit profánná teszi, lebuktatja a dolgot. Mindez mellett egy nagyon szép és finom ábrázolást kapunk, a három csillag megvan. Ma már lehet, hogy te is másképp csinálnád a photoshop tábor után. (hegyi)
értékelés: