Csend

Csend

Ősz, csend, víz.

Ősz, csend, víz. Nem nagyon értelek, hogy ezt most miért az évszakokba kellett berakni, miközben a csend leckében tökéletesen megállta volna a helyét. Az évszakoknál én nem nagyon látom ezt megoldottnak. Mert ez lehet tél is, lehet kora tavasz is, mert ez nagyon sok minden lehet, nem kötelezően csak ősz. Ha a tömegelhelyezést nézem, megint az a kérdés, hogy miért nem tudsz nagyvonalú lenni a tér kezelésével. Nagyvonalú vagy oldalirányban, de fölfelé és lefelé nem. Ez a tömeg, amit ez a móló képvisel, igényelné pontosan azt, hogy körülötte kiússzon a tér. Abban most egy kicsit tanácstalan vagyok, hogy hogyan tudnám számodra egyértelművé tenni azt, hogy mik azok a kompozíciós és tömegelhelyezési szabályok, amik mentén ezeket egyértelműen át tudod érezni. Egyrészt ez a képforma, vagy ez a képarány nekem idegen. Tehát ebből egy másfél-kétujjnyi hiányzik, de egy ujjnyi minimum, alul vagy fölül. Másrészt, ha a képarányt, magát rendbe hoztuk, akkor azt már adni fogja, hogy hol helyezzük el magát ezt a mólót. Nincs ez nagyon rossz helyen, de nem megítélhető a képarány torzulása miatt. Szóval ez most nekem 2 csillag, Gábor. Mindazzal együtt, hogy szívem szerint azt mondanám, hogy ismételd meg. Jó lenne ezeket az ismétléseket megcsinálni, mert én azt hiszem – és ez nem csak rád igaz, Gábor, hanem a többiekre is – hogy a haladásnak néha – nem tudom máshogy mondani – a lustaság a gátja. Az a lustaság, hogy amikor azt mondja a Hegyi, hogy ismétlés, akkor fejben ismétlünk és nem a gyakorlatban. Holott a gyakorlati ismétlés az, ami elmélyíti a tudást. Nem én találtam ezt ki, nem az én okosságom. (hegyi)
értékelés:

Vízen

Vízen

csend, víz, ősz.

Személyes dolgot fogok mondani, ami engem személyesen zavar ezekben a képekben, mégpedig ez a nagyon szélesvásznú megoldás. Tévét se szeretek így nézni, meg filmet se, mert valahogy olyan az egész, hogy attól, hogy oldalirányba ekkora információt kell befognom úgy, hogy közben fönt és lent ezt nem támogatja meg a tér maga, ettől kiszorítottságérzetem lesz a történetből, olyan technikaivá válik, miközben pont annak van itt lírája, amit a fönti és lenti tér ad. Most olyan nekem, mintha ettől a lírától akartál volna szabadulni, holott az egész kép tónusában, színvilágában, fényeiben egy érzelmes megközelítés. Gábor, én nagyon kedvelem az érzelmeidet, pontosan a visszafogottságukkal együtt, pontosan azzal a szemérmességgel, ahogy te ezeket megéled, de akkor ne legyél Ollókezű Edvárd, szóval én itt most nagyon hiányolom a kép befejezését fönt és lent. Ez lenne a döntés, hogy mi az, ami érdekel: a nagy ég, vagy a nagy víz, vagy esetleg mind a kettő? Hova húzod meg a határt? Most ez alól a feladat alól bújtál ki. Ettől még az IKEA-ban hasonlóakat lehet látni, tehát ott is vannak egészen furcsa képkivágások, és biztos van olyan lakberendező, aki örömmel venné ezt a képet, mert bizonyos szituációkat, például egy kanapé fölött, jól meg lehet oldani, de mégis azt mondom, hogy fotótechnikailag nekem ez most agyonvágódott. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert szívem szerint visszaadnám a képet ismétlésre, nyilvánvaló, hogy a szituáció már nem megismételhető. Nem tudom, hogy a képkockából van-e még, ha van, akkor kérlek, küldd be úgy, hogy meghozod azt a döntést, hogy mi az, ami ebben téged izgat. Ha nincs, akkor ez nem nagyon ismételhető most, a későbbiekre ezek érvényesek lehetnek, amiket elmondtam. Tehát, amennyiben ez nem megismételhető, ez egy egy csillagos kép most, miközben nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy három csillagos legyen. (hegyi)
értékelés:

Bőség

Bőség

A legjobb dolog az őszben.

Az ötlet jó, a helyszín is elfogadható. A világítós táborban Gábor ott volt, bár nem most volt ez a tábor, de érdemes végignézni a képeit, visszaemlékezni arra, hogy ott mit tanultunk: főfény, ellenfény, derítés, élfények, milyen világítási metódusok vannak. Gyönyörűek a főfények ezen az egész hóbelevancon, csak a derítés nem nagyon erős, ettől valahogy olyan féloldalasra sikeredett az egész, olyan, mintha amíg elkezdenénk beállítani ezt a csendéletet, még nem kapcsoljuk be a lámpákat. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, Gábor, hogy nem minden úgy jó, ahogy találjuk. Nyilvánvaló, hogy ezzel valamit molyoltál, mert ezt a három diót csak odatette valaki, az jó ötlet, hogy odakerültek, a többi tárgy elhelyezésével is viszonylag egyetértek, bár nekem az alma bal szélen nagyon kiszorult. Lehet, hogy oda inkább egy körtét tettem volna, mert a két körte egymás mellett kevésbé jó. Azt is tanultuk már, hogy mindig a világosabb foltok azok, amik közelebb vannak az emberhez, itt most az alma a legszélén nagyon kiabál, és magára húzza a szememet. Ha azt letakarod, akkor egy sokkal nyugalmasabb képet kapsz, nem biztos, hogy kell az az alma, lehet, hogy a szőlőt hagytam volna elfolyni még jobban. Néha a kevesebb több. Ha az őszt akarod idehozni, akkor azzal még el lehetett volna játszani, hogy az asztalt elkezded levéllel takarni, akkor kevésbé határozott az az árnyék, amit ez a tál idevetít nekünk, akkor lehet, hogy ez egy jobb helyzetet teremt, mert kevésbé lesz a konstrukció a fő irány a talapzat résznél. A háttérrel viszonylag egyetértek, bár ott is talán kicsit sok a fény. Nem tudom, hogy ott milyen ágak vagy növények vannak, talán érdemes lett volna a fény útjába még betenni valamilyen ágakat, és azzal azt a fényjátékot tovább játszani, ami a kép fölső részénél létrejön. A bal oldal a kritikusabb, ott nagyon kilyukad az egész, mert ott túl világos. Ha azt az egész bal oldalt, ha a kezeddel elkezded letakarni, sokkal jobban élni kezd az egész: az almák is és a háttér is. Az irány jó, megadom rá a három csillagot azzal, hogy tessék ezt ismételni, ne akarjuk mindig azzal megúszni, hogy földobtunk ide valamit, és utána megyünk tovább. (hegyi)
értékelés:

Kompozíció

Kompozíció

Lapát az ablakpárkánynál.

Ez egy jó megfigyelés, attól függetlenül, hogy a függőleges nem ártana, ha az maradna, de maga az az egyszerűség, amivel ez létrejön, jót tesz ennek a képnek. Viszonylag jól komponált a dolog, bár, ha már ilyen kevés a képelem, akkor érdemes lenne megkeresni az aranymetszés pontot, és valahogy úgy komponálni. Tömegelhelyezésben is jót tett volna, ha ez a lapátnyél úgy kerül a képre, hogy annak a végpontja az aranymetszéspontban van, akár a felsőben, mert akkor a bal oldali háromszög kisebb lenne, és a jobb oldali hosszabb árnyék kapná meg a nagyobbik teret, ettől a tömeg kiegyensúlyozottabb lenne. Ha most megnézzük, ezt a tömegelhelyezést billenti a bal oldali háromszög mennyisége. Azt nem mondom, hogy ezt ismételd meg, mert nyilvánvaló, hogy ez adott helyzetben volt izgalmas, aztán fene tudja, hogy ez melyik kisháznál volt, és ott létre lehet-e hozni újból ezt az állapotot, de amennyiben igen, örömmel veszem az ismétlést. Egyébként érdemes ezzel ott a helyszínen is, már a helyzetnek megfelelően foglalkozni, hogy keressük azokat a képszerkesztési pontokat, amiben ez jól tud működni, mert most nem biztos, hogy ez jól értelmezhető, hogy miért oda került, ahová. (hegyi)
értékelés:

Szuperzöld

Szuperzöld

Hegyoldal zöldben.

Ritkán küldtök erre a leckére megoldást, miközben amikor ezt a leckét kitaláltuk, azt gondoltuk, hogy ez olyan kézenfekvő. Ez a kép ebben a leckemegoldásban jó. Ritmusában nem vagyok meggyőzve, hogy szintén jó, mert valahogy itt most a kép bal felső része nekem kiszalad. Vagy árnyékkal, fénnyel, vagy valamilyen más növénnyel, vagy más helyzettel ezt lehet, hogy érdemes lett volna lezárni. De a meglátás az tökéletes és hát azt kell, hogy mondjam, hogy mindig a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldások azok, amik a megvalósítás során a legnehezebbnek tudnak bizonyulni. Ez igaz a zöldre is. Tehát itt van nálunk a kert, millióféle zölddel és még nem tudtam olyan kompozícióvá formálni, amivel meg lennék elégedve. Pedig hát olyan egyszerűnek tűnik, ugye. Itt is az a helyzet, hogy olyan egyszerű ez az anyagszerű domboldal és nagyon furcsa ez az egész, miközben tudjuk, hogy ez a valóság, mégis van benne valami makettszerű. És ez a makettszerűsége, ami ezt az egészet izgalmassá teszi nekem. Azt mondom Gábor, hogy én erre most megadom a 3 csillagot, mert ez egy jó leckemegoldás. Azért nem mondom, hogy megvan a leckemegoldás is, mert nem vagyok meggyőződve száz százalékosan ennek a kompozíciónak az erejéről. (hegyi)
értékelés:

Glasgow-i kémények

Glasgow-i kémények

Tudod mi a vicces Európában? Az apró különbségek...

Ez inkább valami ritmusjáték, mintsem az épített környezet. Persze, nyilvánvaló, ember építette, be lehet küldeni, de azért Gábor, itt másról mesélsz. Szépek a kémények, de ez inkább egy ritmus, egy fény-árnyék ritmus, egy formai játék. Ha ez egy Glasgow-i útikönyv részlete, akkor ott elfér, itt most ennél a megoldásnál nekem ez mint kép majdnem tökéletes, azt mondjuk nem teljesen értem, ha fönt ennyire lazák vagyunk, és ekkora teret hagyunk, akkor lent miért voltunk ennyire szigorúak, vagy ha a lenti kompozíciót és ritmust fogadom el, akkor fönt ez nagyon lazás, de a leckebesorolás nekem megúszósnak tűnik. Persze, el tudom fogadni ennél a leckénél is, de nem biztos, hogy egyetértek vele. Ami a képet illeti, én amellett szavazok, hogy a kép aljából hiányzik. Valami tömegen van ez rajta, ezt kellene érzékeltetni, mert most ez így olyan, mintha lehetne akár egy makett is, vagy krematórium, vagy bármi. Éppen ez az, hogy nem tudom, hogy mihez mérjem, a koordinátarendszert vágtad most le a kép aljánál. Azt mondod, hogy: „Tudod mi a vicces Európában? Az apró különbségek”. Oké, de akkor most mihez mérem az apró különbségeket? Magyarországon, Budapesten is lehet gyönyörű dolgokat felfedezni, ha az ember fölemeli a fejét, és nem a cipőorrát nézi, ha az utcán sétál. Javaslom mindenkinek, hogy ezt tegye meg, fényképezni nem biztos, hogy le fogja tudni, de nézze meg, hogy miket láthat odafönt, meg különben sem árt néha fölemelni a fejünket, mert nagyon morcosak vagyunk. Itt most elvesztettem a mértéket, hogy mihez képest van ez itt fölépítve. Kettő csillagot adok, mert a fények gyönyörűek, és a formákat is nagyon jól megfigyelted. (hegyi)
értékelés:

Bergamo San Vigilio felől

Bergamo San Vigilio felől

Középen a felső város, háttérben az alsó várossal.

Amikor a Gellért-hegyen sétáltam, akkor voltak hasonló élményeim, főként vagy a korai tavaszi időben, vagy a tél kezdeténél, amikor egyszer-egyszer napsütéses időre ébred az ember, akkor voltak ott ilyesmi fények és ilyen pára, akkor lehetett leginkább megfigyelni azt, hogy a teret miképpen osztják ezek a levegőrétegek - Szőke mondaná is: Trattato della pittura - hogyan alakul ki tőlünk tökéletesen függetlenül egy előtér, egy középtér és egy háttér. Itt is nagyjából ezt lehet észlelni: van egy hátterünk, ami egészen elmosódik, aztán van egy középterünk a háztetőkkel, templomtoronnyal, nagyon szépek, és van egy előterünk. Most itt az a bajom, és ezzel a helyszínen lehetne mit kezdeni, ha egyáltalán lehetne, hogy mi is az, ami itt az előteret képzi. Nekem most ez a háztető túl sok. Ha azt mondom, hogy a fákat el tudom fogadni, mert részben keretezik is a képet, részben organikus formák, de ez a háztető itt annyira nem stimmel. Ha már itt van, akkor próbáljuk meg úgy belőni ezt a képet, hogy ez viszonylag a kép alsó részét foglalja el, de akkor legyen éles, használjuk ki a maximális mélységélességet, és ténylegesen a levegőrétegek legyenek azok, amik osztják ezt a képet, és ne mélységélesség. Ha ezzel is játszunk, akkor az embernek az jön bele élményként, hogy itt valami világítási probléma van, akkor nem ez az érdekes megfigyelés jön elő, hanem az, hogy egy rosszul exponált képet kapunk. Az a problémám, hogy egyébként egy nagyon jó illusztrációja ennek az egész levegőréteges térérzet megfigyelésnek, de hát a kivitelezésben hiba csúszott. Nem kötelezően kell elfogadni, hogy ez így is van, de valahogy ez a tető nekem folyamatosan kiviszi a szememet a képből. Ha letakarom ezt a tetőt, akkor egy nagyon szép és nagyon jó ritmusú képet kapok. (hegyi)
értékelés:

Glasgow University

Glasgow University

Előtérben a bowls pálya, balra hátra a Kelvingrove múzeum, jobbról az egyetem főépülete.

Ebéd ketten, külön

Ebéd ketten, külön

Gondolom ti is láttatok már párt étteremben, vagy máshol, akiken látszott, hogy bár együtt vannak, nincs igazából mondanivalójuk egymásnak. Ha nem jön a pincér, kénytelenek a tegnapi tévéműsorról beszélni. Vagy az időjárásról.

A kép hangulata nagyon megfogott. Nyilván tartozik hozzá egy személyes jelenlét és az abból adódó valós történeti szál is, de azt kell mondjam, hogy amit látunk, mint közlés így is elindítja az ember fantáziáját. Két apró kritikám van. Az egyik a tónusok kérdése. Finomak a rétegek és a tükröződés is, de ez nekem egy picit ellene dolgozik a fő mondanivalónak. A tükröződés csak fűszer, mindamellett, hogy kényszerűségből is adódik, ennek arányán némi kontrasztjavítással lehetne korrigálni. A másik a horizont. A kép java balra forog, a tömegek is ezt erősítik, ezt érdemes lett volna tehát néhány foknyi elforgatással visszahozni. De a zsáner jó. (hegyi)
értékelés:

Nagybácsik

Nagybácsik

Bergamo fölött az ég...

Nekem ez a kép abszolút hozza a gyerekkor érzését, nagy emberek között az elveszett kicsit, ahogy szó szerint fölénk képes tornyosulni egy nagynéni vagy nagybácsi, és akár a levegőt is elfogni. Ha ez volt a cél, nekem ez bejött, de az aljánál azokat a házakat, amik távolabb bekapcsolódnak, én már lehagytam volna, a három nagy tökéletesen megoldja ezt, míg a kicsik elbizonytalanítanak, hogy most akkor lehet, hogy mégis ez csak egy fura városfotó? (hegyi)
értékelés:

Glasgow reggel

Glasgow reggel

West George Lane

Gábor, nehezen kritizálja az ember más vasárnap reggelét, de mintha itt valami félreértés lenne a lecke körül, amit ha van, szeretnék tisztázni. Ez a három napszakhoz között lecke elsősorban nem arról szól, hogy épp ma mondjuk vasárnap van, és reggel mit csináltam, mentem-e pékhez reggeli kifliért, hanem egy általános érzetről, amit a vasárnap hajnalok, reggelek jelentenek. Amikor tovább lehet aludni, vagy nem, amikor hasunkra süt a nap, vagy épp melankóliába zuhanva ülünk a Balcsi partján, amikor fáj a fejünk az előző napi bulitól, vagy frissen kirándulásra pakolunk épp - nem sorolom, de valami olyat keresünk, ami megérint, ami megfogható, ami hangulat. És hát bocsánat, de én most itt ezt nem érzem. Egy utca, ami akárhol lehetne, jellegtelen kis sikátorszerű valami, ember nincs, de hajnal sincs, nem jövünk sehonnan és nem megyünk semerre. A jellegtelensége az, ami miatt nem tudok érzelmileg mit kezdeni ezzel, már azzal se, hogy miért lett ez lefényképezve? Lehet, hogy valami nagyon személyes, de ezt most nem kapjuk meg. (hegyi)

Olasz csendélet

Olasz csendélet

Sokat tipródtam, hogy csendélet, vagy enteriőr. De aztán, mivel kíntről fotóztam és a háttér megint külső, inkább exterőr lenne, bár a téma bent volt. Úgyhogy inkább csendéletnek csináltam meg.

Lehetne ez Gábor csendélet, ha a tipródásod eredményeképpen annak fotózod. Így most inkább enteriőrbe hajlik, annak viszont túl elrajzolt. Ezt nem a környezet, nem a szitu, és nem is a gép fogja eldönteni, meg nem is a nézőnek kell, hanem neked. Te vagy a főnök. Ha enteriőr, akkor több konkrétum kell. Ha csendélet, akkor viszont például a jobb oldali belógó fél leveleket nem komponáljuk bele, hanem valami belső kohézió által érzelmi hangulatba szervezzük a tárgyakat. Ez szinte meg is volna, ha a képkivágást konkretizáltad volna a keresődben. A hangulat jó, szóval érdemes lenne azt hiszem a csendélettel még molyolnod, ráadásul ez az a terület, amihez nem kell nagy apparátus, megoldható bármikor amikor ihletet kapsz. Jó lenne folytatni. (hegyi)
értékelés: