Ebéd ketten, külön

Ebéd ketten, külön

Gondolom ti is láttatok már párt étteremben, vagy máshol, akiken látszott, hogy bár együtt vannak, nincs igazából mondanivalójuk egymásnak. Ha nem jön a pincér, kénytelenek a tegnapi tévéműsorról beszélni. Vagy az időjárásról.

A kép hangulata nagyon megfogott. Nyilván tartozik hozzá egy személyes jelenlét és az abból adódó valós történeti szál is, de azt kell mondjam, hogy amit látunk, mint közlés így is elindítja az ember fantáziáját. Két apró kritikám van. Az egyik a tónusok kérdése. Finomak a rétegek és a tükröződés is, de ez nekem egy picit ellene dolgozik a fő mondanivalónak. A tükröződés csak fűszer, mindamellett, hogy kényszerűségből is adódik, ennek arányán némi kontrasztjavítással lehetne korrigálni. A másik a horizont. A kép java balra forog, a tömegek is ezt erősítik, ezt érdemes lett volna tehát néhány foknyi elforgatással visszahozni. De a zsáner jó. (hegyi)
értékelés:

Nagybácsik

Nagybácsik

Bergamo fölött az ég...

Nekem ez a kép abszolút hozza a gyerekkor érzését, nagy emberek között az elveszett kicsit, ahogy szó szerint fölénk képes tornyosulni egy nagynéni vagy nagybácsi, és akár a levegőt is elfogni. Ha ez volt a cél, nekem ez bejött, de az aljánál azokat a házakat, amik távolabb bekapcsolódnak, én már lehagytam volna, a három nagy tökéletesen megoldja ezt, míg a kicsik elbizonytalanítanak, hogy most akkor lehet, hogy mégis ez csak egy fura városfotó? (hegyi)
értékelés:

Glasgow reggel

Glasgow reggel

West George Lane

Gábor, nehezen kritizálja az ember más vasárnap reggelét, de mintha itt valami félreértés lenne a lecke körül, amit ha van, szeretnék tisztázni. Ez a három napszakhoz között lecke elsősorban nem arról szól, hogy épp ma mondjuk vasárnap van, és reggel mit csináltam, mentem-e pékhez reggeli kifliért, hanem egy általános érzetről, amit a vasárnap hajnalok, reggelek jelentenek. Amikor tovább lehet aludni, vagy nem, amikor hasunkra süt a nap, vagy épp melankóliába zuhanva ülünk a Balcsi partján, amikor fáj a fejünk az előző napi bulitól, vagy frissen kirándulásra pakolunk épp - nem sorolom, de valami olyat keresünk, ami megérint, ami megfogható, ami hangulat. És hát bocsánat, de én most itt ezt nem érzem. Egy utca, ami akárhol lehetne, jellegtelen kis sikátorszerű valami, ember nincs, de hajnal sincs, nem jövünk sehonnan és nem megyünk semerre. A jellegtelensége az, ami miatt nem tudok érzelmileg mit kezdeni ezzel, már azzal se, hogy miért lett ez lefényképezve? Lehet, hogy valami nagyon személyes, de ezt most nem kapjuk meg. (hegyi)

Olasz csendélet

Olasz csendélet

Sokat tipródtam, hogy csendélet, vagy enteriőr. De aztán, mivel kíntről fotóztam és a háttér megint külső, inkább exterőr lenne, bár a téma bent volt. Úgyhogy inkább csendéletnek csináltam meg.

Lehetne ez Gábor csendélet, ha a tipródásod eredményeképpen annak fotózod. Így most inkább enteriőrbe hajlik, annak viszont túl elrajzolt. Ezt nem a környezet, nem a szitu, és nem is a gép fogja eldönteni, meg nem is a nézőnek kell, hanem neked. Te vagy a főnök. Ha enteriőr, akkor több konkrétum kell. Ha csendélet, akkor viszont például a jobb oldali belógó fél leveleket nem komponáljuk bele, hanem valami belső kohézió által érzelmi hangulatba szervezzük a tárgyakat. Ez szinte meg is volna, ha a képkivágást konkretizáltad volna a keresődben. A hangulat jó, szóval érdemes lenne azt hiszem a csendélettel még molyolnod, ráadásul ez az a terület, amihez nem kell nagy apparátus, megoldható bármikor amikor ihletet kapsz. Jó lenne folytatni. (hegyi)
értékelés:

Bergamo reggel

Bergamo reggel

Valószínű hogy arról lehet szó, hogy hatással volt rád a hely és ezért valahogy ezt szeretted volna átadni, de lehet, hogy nem volt annyi idő, vagy annyi szabadság, hogy csak a várossal és magaddal törődve fotózz, hanem mondjuk menni kellett a pékhez, vagy a buszállomásra, fene tudja, de összességében azt kell mondjam, hogy az élmény erről a képről nem jön át. Jellegtelen utca és sztori se nagyon van, a fények se szépek, se nem különlegesek, vagyis hogy ez hol van és miért épp ezt fotóztad le, nekem nem derül ki. Ha egy blogot írnál és volna sztori, lehetne ez illusztrációja, de így képként nekem nem áll meg. (hegyi)

Bandi

Bandi

Nem a mi Bandink. Egy másik Bandi.

Gábor, ha jól érzem, ez kb. egy normál objektívnek megfelelő optika lehet, esetleg picit nagylátószögbe hajlik, de javarészt tekinthető klasszikusnak is, amire javarészt igaz az, amit a nagy öregek mondanak, köztük Robert Capa: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Itt is ez a helyzet. Ha telét használsz, lehetsz távolságtartó a fizikai megjelenésedben, de a normál objektív szociálisan is más helyzetet hoz, vagyis közöd kell legyen a modellhez. Itt most olyan távol állsz, hogy benne van a gumicsizma, a ló pata, a fák, az út és minden - a kérdés az, hogy miért? Bandit akarod bemutatni, de az arca, ahol az érzelmek megjelennek, jó, ha huszadrészt megjelenik. Közel kell menni. Igen, abban van némi diszkomfort, de a fotográfia lényege, hoyg a varázslat akkor történik meg, ha elég közel vagy a modellhez, és ez nem kevésszer azt jelenti, hogy fizikailag kell közel menned. Itt most a távolságtartó megilletődöttség érződik, hogy ez az ember nyitott és adná magát, ha a vevő oldalon nem állnál ilyen távol. Ha közelebb lépsz, bekerülsz az aurájába, hatással lesztek egymásra, és ez át fog jönni a képeden. Amit látok a portréid esetében, hogy valamiért mindig távolabb állsz, mint az kéne, és ettől nincs impulzus, nincs kisülés. A ló csak illusztráció, bocsánat, de nem érdekes a patája, ahogy a bácsi csizmája sem, mert szociografikusan ez a helyzet érdektelen, közhelyes. A varázslat az arcban van. Ott születik, és ezt kell leképezni. (hegyi)

Anna néni

Anna néni

Gábor, ez egy szinte tökéletes kép, egyetlen megjegyzés, hogy a plafon már nem kell. Az ellentétesen futó vonalak mint a tűzhely, a tejhordók vissza fogják húzni azt, ami a perspektívával elfordult, a néni is picit áttette a súlypontját egyik lábára, szóval ez működne plafon nélkül, bár inkább zsáner, mint portré, mert a személyiségről a környezet többet mesél mint az arc, már csak a méretek okán is. Szépek a fények, azt a műanyag kűblit a kutyakajával én eltettem volna a tűzhelyről, mert az ott elviszi a figyelmet, de két csillag megvan. Benne van a harmadik is, de ahhoz pontosabbnak kell lenned. (hegyi)
értékelés:

Salamonpecsét

Salamonpecsét

Gábor, a vörös és zöld kiváló párosítás, kb egymás komplementerei, és így a dinamikájuk is maximális, viszont mindazt a finomságot, ami a környezetben formákkal megjelenik, magyarán a kompozíciót nem gondoltad eléggé végig. Most széleken elkezdődnek, de nem kerülnek helyükre formák, és ami a legfontosabb, hogy a 3 piros pontnak kell megtalálni a helyét és azt, hogy ők egymáshoz hogy tudnak viszonyulni, minden más ehhez képest fontos csak. Ha ez helyre kerül, akkor a többi is megy vele, és lenyugszik a kép. (hegyi)
értékelés:

Lagzi - javítás, , , , , , , ,

Az előző verzió javított kiadása a PS táborban tanultak alapján.

Örülök neki, hogy Gáboron fogott a Photoshop tábor, és annak is, hogy ennek van egy kézzelfogható eredménye. Össze lehet hasonlítani a két sorozatot, és jót tett az utómunka ennek a képsornak. Az, hogy az utómunkával foglalkozott Gábor nekem mindenképpen egy csillagot pluszban megér, amellett, hogy mit fog a képsor jelenteni. Ami a képsort illeti, 9 képet kapunk, nekem ez egy kicsit billeg azért, mert vannak benne olyan képek, amik fontosak a történet szempontjából, vannak olyanok, amik nem, viszont a történetet nem érzem befejezettnek. Az első kép egy jó megfigyelés, olyan, mintha egy filmforgatáson lennénk, tehát nem is a szocreál itt az erős, hanem filmforgatásokon van az, hogy lényegesen kevesebb statisztával olcsóbban megoldják azt, hogy tömegnek nézzen ki a dolog, tehát a hátsó sorok üresek, és néha a kamera mozgása közben ez le tud bukni. Ezek a magyar szórakoztató játékfilmeknek szoktak a rendszeres hibái lenni, ez itt most nagyon erősen megvan az üres székekkel, de ez egy jó indítás, a helyszínt és a helyzetet is jól elmeséli. A következő kép a beszélgetéssel az asztalnál egy kötelező gyakorlat, nem nagyon egyedi, inkább töltelék, de elmegy. Majd itt van egy idős néni, aki figyeli a fiatal táncosokat, és azon kívül, hogy egy kicsit szűknek érzem a teret a hölgy mögött ez egy jó kép. A következő kép nagyon erős, a fogvájós figurával, ez az egyik legerősebb képe a sorozatnak. Utána kicsit visszaesünk, mert a kép, ahol ez a férfi mutat a kamera felé poén, de ezek nem olyan poénok, amikre az ember szívesen emlékszik. Én is voltam vidéki lagzikban, hát a messziről gyüttet, a gyüttment pesti csávót rendesen tudják alázni, és ezek a mosolyok, főleg a hölgynél létrejövő gesztus ezt valahol eszembe juttatja, szóval ezzel nem vagyok annyira kibékülve, de még ez is belefér a sorozatba. Aztán még lazább lesz a dolog, mert megint visszakapjuk a nénit, aki figyeli a táncosokat egy lényegesen kevésbé végiggondolt képnél. Ezt az ismétlést én már kihagynám, aztán jó a megfigyelés az idős bácsival a lambéria előtt, de nem értem, hogy miért dől a horizontunk, utána megint egy tágabb értelmezést kapunk, látjuk, hogy itt nagyjából viszonylag kevés táncos van, és kevés ember az, aki felvállalta ezt a testmozgást. Utána kapunk egy beszélgető párról egy képet a sütikkel, ez véletlenül elsült kép, nem tudom, hogy kik ők, nem értem, hogy miért ők a fontosak, ebben a képkivágásban ez értelmezhetetlen, viszont nincs befejezve a sorozat. Mi volt a vége? Mi történt még itt? Elmentünk az anyakönyvvezetőhöz az ezüstlakodalmunkra, és utána táncoltunk egy kicsit, ettünk is, talán ittunk is, és utána hogy volt? Ez nekem olyan, mintha közben elragadott volna a töltött paprika, és nem akartad volna utána fölvenni a gépet, nehogy összezsírozd a lencsét, van egy ilyen érzetem. A plusz egy csillag megvan, egyébként a sorozat egy csillagos most, tehát kettő csillagot adok. Érdemes lenne elgondolkozni azon, Gábor, hogy attól még, hogy egy ilyen szituációban az ember benne van, mennyire koncentrál a munkára, és mennyire csak arra figyel, és a fejében van-e valami koncepció, hogy mit keresek én itt, mit akarok én itt megmutatni, miért fontos ez számomra. Ezeket viszonylag rövid idő alatt kell eldönteni, de el kell dönteni ott a helyszínen. (hegyi)
értékelés:

Hódítás , Hegyi Zsolt-2012.06.20. 13:39, Hegyi Zsolt-2012.06.20. 13:39

Hódítás
Hódítás
Hódítás

A képhez illusztrációnak ezt a rádióadást választottam.

Gábor, itt most te palira veszed a néződet. El akarod vele hitetni, hogy itt valami több is történt, mint ami a tánc ritmusából, lépéseiből adódik. Én nem tudok táncolni, de láttam már embereket táncolni, van az 50-es éves fílingje, amikor a kiskocsmában táncra perdülünk, nyilván ebben elvileg van egy hódítási helyzet is, minden egyes ilyenben, mert a táncnak ez alapvető értelme, de ez a leltárszerű háttér, amit itt most látunk, mintha a Szomszédokból lenne kimetszve egy kép, ahol a Magdi anyust pörgeti a Béla bácsi, itt nem történik semmi más, mint hogy táncolnak. Igen, a táncban hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymástól a párok, és most sikerült lefényképezned azt, hogy távol van, pörgeti a nőt, magához húzza. De azért nézzük meg, ami ebből árulkodó, hogy nagyon is decens és visszafogott az a mód, ahogy ez a férfi a nőnek a derekát megfogja: egy ernyedt kézzel tartja, tulajdonképpen ez egy nagyon elegáns gesztus imitációja, semmi több. Mint tanulmány oké, de én erre nem nagyon tudok mit mondani, hogy akkor ez így most hogy van. Attól, hogy ennyire szűkre fogod a képet, az egész háttered ugrál. Nem azt mondom, hogy ez csak állványról megvalósítható, de az, hogy bemozogjuk a teret, az most abszolút ki van hagyva. Szűkre vágtad, te mozogsz a kamerával, nem hagyod, hogy a táncolók maguk mozogják be a teredet. Nagyot nyitunk, és hagyjuk, hogy a képhatárainkon belül ők ezt átmozogják jobb széltől bal szélig, fentről le, lentről fel. Ha így készítesz egy sorozatot, akkor benne van a tánc dinamikája. Ez most nem történik meg, mindig középpontra vannak véve, iszonyú szűkre vágott térrel. Ez nekem így nem hozza a táncot, bocsánat. (hegyi)

Lagzi, , , , , , , ,

Az ifjú pár összesen kb. 140 éves.

Teke

Teke

Bowling, madzagra kötve? Nonszensz.

Gábor, az a helyzet, hogy nagyon távolságtartó vagy. Értem én, hogy elmentél tekézni valahová, vagy valami buliban voltál, és ott ezt megtaláltad. A problémám csak az, hogy azt nem döntötted el, hogy most téged ebből a szociografikus ábrázolás érdekel, tehát az, hogy fölverte a gaz ezt a pályát, és mennyire esendő ez így a repedező tekebábukkal, vagy maga a tárgy érdekel, az, hogy ezeken milyen szépen fog az idő, milyen szépen roncsolódnak, vagy maga a játék érdekelne. Így a néződ sem tudja eldönteni, a néződ se tud veled haladni. Valahol most megálltunk a kapunál, és nem léptünk be a szobába, ez az élményem van. Jó lenne, ha ezeket tudatosítanád magadban, hogy ebből téged mi érdekel. Bátortalanságot érzek ebben, hogy ezzel biztos nem lesz baj, ha így, viszonylag távolabbról lefényképezem ezeket a bábukat. Gond más nincs, csak az, hogy ez így nem érdekes. Nézd meg a részleteket: ott van hátul egy bábu, ami a golyó mögött meghúzódik, és tényleg benőtte a fű, hogy mennyire szép lehetne az. Vagy akár ezeknek a felülete, vagy ha leguggolsz, és onnan próbálsz ezzel valamit kezdeni. Szóval sok érzelmi út van, ami elvisz ehhez a tárgyhoz, és ami be tudja kapcsolni a nézőt, most ez nem történik meg. Ha vissza tudsz menni, akkor kérlek ismételj. (hegyi)

Eszti

Eszti

Túlélő típus

Neked is mondom, Gábor, amíg a Portré lecke és az első kb. 20 lecke nincs meg, addig ne menjünk az ismétlő leckékre, hagyjuk azokat meg intakt módon, ezt visszatesszük a portréba. Én most kérdéseket fogok föltenni: vajon a hölgynek a hajával van-e valami probléma, amiért lehagytuk ennyire erősen? Esztétikailag neked gondot jelent-e a nyakláncnak a medálja, vagy sem? Mindezzel együtt ő most kivel kommunikál, mert mellénk néz, és ez olyan, mintha beállítottuk volna egy pózba, ő már ezt nem bírta, ezért elmosolyodta magát, de még mindig nem mer ide nézni, mert fél, hogy az unokája megszidja, hogy „de hát nagyi, megkértelek, hogy fél órát egy távolba néző, merengő pózt próbálj csinálni”. Ezek a kérdések vannak, Gábor, ezekre kellene választ adni. Ismétlés. (hegyi)

falun

falun

Úgy láttam, ebben a leckében kevéske az anyag.

Az jó, hogy az a függöny ott elindul, de adjál belőle kicsit többet. Most nagyon vékonyra vágtad azt a szélét, abból még kéne, mert az a ritmus lesz az, ami feloldja ezt az egész mértani rendet, és értelmezi, párhuzamba állítja ezzel a gyönyörű művészi giccsszoborral, ami itt fölkerült erre a polcra. Akkor lenne ennek igazán húzása, ha ez a háromszög létre tudna jönni a szoborral, a képkerettel és a függönnyel. Ez most nem jön meg. Ez egy csillag, Gábor, ha el tudsz ide menni falura, és ezt meg tudod ismételni, az fantasztikus lenne, és akkor már a tónusokat is el tudnád dönteni, hogy ebben mi az érdekes neked, a tényszerűség, vagy a fény- és formajáték. (hegyi)
értékelés: