Nos, ez még jobban tetszik, mint az előző képed, persze nyilván az is benne van ebben, hogy izgalmasabb a látvány, a formák, szóval minden szuper, ahogy a másik képnél, persze itt se értem a szorgalmi besorolást. Annyi bajom, mint a másiknál, itt is van a színekkel és tónusokkal. Olyan, mintha valami mobiltelefonnal lenne ez fotózva és valami effekt került volna rá. (hegyi)

Az a baj, Gábor, hogy tisztában vagyok vele, hogy te az utómunkát feleslegesnek tartod, mert azt hiszed, valamilyen fals gondolat alapján, hogy a kép már akkor kész van, amikor exponáltál. Senki fotós ezt neked nem támasztja alá, aki ilyet mondott, annak nyugodtan mondd azt, hogy én üzenem, hogy marhaságot beszél. Valamiért nem lehet téged az utómunkára rávenni. Ennek a képnek ott van az egyik problémája, hogy a mély tónusok, az árnyékos részek annyira sötétben vannak most, hogy nem lehet jól kivenni az egészet, és így inkább grafikai formává válik, mintsem felismerhető növényekké, nagyon kopogós. Lehet, hogy lenne olyan időpont, amikor másik irányból jön már a fény, és akkor lehet, hogy egy jobban megcsinálható kép lenne. Ha már így történt, akkor utómunkában ezen valamennyi finomítható. A másik, ami ennél is fontosabb probléma az a kompozíció. Túl sokat akarsz egy képen megmutatni. Meg akarod mutatni a majdnem kiszáradt magas fákat is, meg a kis tujákat is, meg a kis pompom virágokat is, amik a kép aljához szorultak, de így most az egésznek a közepe pont egy érdektelen rész lesz, maga a pázsit, ahogy megyünk bele a bokros részbe, minden szétesett. Gondolom én, a saját kertemből levonva a következtetést, hogy a kép egyébként értelmes növényekkel folytatódhatott még jobb oldalon, az lenne az izgalmas. Ennek a képnek a fele használhatatlan, méghozzá a bal oldali fele, nem érdekes. Azok a fák így, ebben a formában nem izgalmasak. Az lenne izgalmas, ami a kis növénykékkel létrejön, ez a tipikus angol kert. Akkor tessék ezt megmutatni. Ha eldöntöd fejben, hogy mire megy ki a fuvar, akkor azt kell exponálni, ez így, ebben a formában túl sok képi elemet tartalmaz, és így egyikre se jut kellő figyelem. Mivel ennyire el voltam késve az elemzéssel, azt mondom, hogy ha jövőre ugyanitt jársz, próbáld meg nekem szépen megcsinálni, megérné. (hegyi)

Gábor, amit megláttál, jó dolog, egyesével talán még oké is mind, de összességében nem működik, mert ha egy koncepciót kitalál az ember, mint ezek a tornyok, az ritkán engedi meg, hogy az álló és fekvő váltakozzon azért, mert találtál egyet, ami a több elem miatt állót kívánhat. Erre a megoldás lehet a négyzetes, az ezt a problémát kiküszöböli. Na, legyen mondjuk kettő csillag, ja és várom ám a képeid, nagyon lazában nyomod, pedig a hely, ahol élsz, adná, hogy dolgozz. Képekkel. Is. (hegyi)
értékelés:

Szép ez a pillanat, nagyon örülök a madárnak. A jobb oldalon kicsit kifut a kompozíció, egy ujjnyit lehetne belőle vágni, hogy a madárka jobb pozícióba kerüljön. (hegyi)
értékelés:

Régen, amikor a Metrónál dolgoztam, Keszeg Sanyi barátomnak volt egy műűűvészi installációja: egy hanglemezre ráragasztott egy csomó csavart és egyetlen egy darab anyát, nem tudom, Gábor, kitalálod-e, mi volt a címe? Segítségképpen elmesélem egy másik művét is, kettéfűrészelt egy vekkert, aminek azt a címet adta: Van még egy fél órám. Ezek jutottak eszembe a képedet látván. (hegyi)

Nagyon kedvelem ezt a munkádat, Gábor. Zseniális, hogy a törött tányért felhasználtad. Annyit változtatnék csak, hogy jobb oldalról a fekete tömegből lehagynék két ujjnyit és megenném a paradicsomot. Az ott már sok formailag. (hegyi)
értékelés:

Én is szeretem a csokit, ezt a lilát különösen. Az a baj ezzel a csendélettel, Gábor, hogy iskolás, legalább az összetört csokidarabjaid bontanák meg a rendet. Minden szépen ki van dekázva, minden hozzáér mindenhez, de csak úgy diszkréten... Én azt várnám egy csokiszerető embertől, hogy azt az élményt adja át, ahogy és amilyen módon vágyni bír a csokira - mert ez így egy vágytalan kép - kérlek, fotózz nekem egy ilyen képet! (hegyi)