A házi feladatot nagyon fontosnak tartom, amit az Ágnes küldött. Az is fontos, hogy megpróbálkozik evvel a magas sorszámú játékkal, és nyilván ez nem egy egyszerű lépcső. Nem olyan könnyű körbejárni a magunk számára, ebből eredményeket, öntükröztetést megvalósítani. Én bátor vállalkozásnak tartom, hogy egy szembesítő erejű képet készít és ez értendő átvitt értelemben, értendő pedig a szó szoros értelmében is, mert a kamera egy lambériázott felület előtt, mint egy rendőrségi fotó, mint egy olyan kép, amely valamilyen tetten ért pillanat után készül rögzítésre egy dokumentum albumba, arról, akit eddig köröztek. És egy akár megvilágításában, beállításában és a haj állapotában mindenben egy olyan önfeltáró jelzést látunk, amelyben nagyon halványan talán öniróniát észre lehet venni, de alapvetően inkább a szembesítés, amely egy erős eszköze ennek a képnek. Ezért nem színvilágában, stílusában szeretném elemezni, hanem teljes üzenetében tartom fontosnak, hogy az Ágnes elindult egy olyan úton, ami nyilván, még egyszer mondom, hogy nagyon nehéz, de megtette az első lépéseket és ezek a lépések véleményem szerint nagyon jók. Én ezt a képet háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés:

Ezeket a kis virágokat nagyon szeretem. Taliándörögd, amely a Bakonyban található kis település, itt is a környékünkön vannak hasonló kis virágocskák, nem biztos, hogy pont ilyen színűek, a nevét nem fogom tudni megmondani, de akár Fábián Gyulával vagy Kelemen Imrével, vagy Rádli Robival, amikor jártuk az erdőket akkor én láttam ilyen virágokat. Nagyon örülök, hogy a természet ilyen formán rögzítve van. És egy klasszikus – bocsánat a kifejezésért –képeslap formátumban tulajdonképpen bárhol árusítható képeslapot látunk egy tájról. És ez azt is jelenti, hogy az Ágnes elérkezett arra a pontra, hogy ő mint falusi vagy városi fotográfus tulajdonképpen dolgozhatna ilyen helyeken, és akkor ezekből egész jól meg lehetne élni, hogy ilyen képeket elkészítsünk. Jó fotós és szépen, korrekt módon el tud készíteni házi feladatokat. Mivel azonban látható az ágnesi világban folyamatosan az ő sajátos és megismételhetetlen íze, nagyon sokszor öniróniája, iróniája, meglepő megfigyelései, ez az, amit egy picit ennél a képnél hiányolok, hogy úgy csuklóból elkészült. És támadhatatlan az itt látható alkotás, csak nincs benne a bartosos hangulat. Technikailag talán a kép felső részéből le lehetne vágni annyit, hogy ne legyen a fény ennyire centrális. Ennyi csak, amiért azt mondanám, hogy a 19-es lecke ősz házi feladat számomra is nagyon szép, csak emiatt két disznó. (szőke)
értékelés:

A sült hal, ami itt az előtérben látható a kerámiatányérral, a citromszeletekkel egy nagyon sokkoló és nagyon, hát hogy mondjam, sikeres lehetőségnek a kezdete. Nagyon jó és látványos képeket lehet ilyenfajta beállításokkal létrehozni. Pontosan azért, mert ez a fajta egészen közelre helyezett szerephelyzet mindig hozza magával az előtér után a középteret és a hátteret. Ezek foszlányaiban érzékelhetőek itt is, hiszen az asztal maga egy tengerparti környezetben, egy óriási nagy horizonttal, kéklő tengerrel, akvarellszerűen fátyolszintű emberi alakokkal, napozóernyőkkel láthatóak. Én mégis azt mondom, hogy maga a középtér, talán sótartók, olajos tégelyek, egy lila színű fogpiszkálótartó, ezek mind jó szereplői lehetnének ennek a középtérnek, de most tulajdonképpen én úgy érzem, hogy spontán módon és esetlegesen helyezkednek ők el a kép baloldalán, miközben egy pici igazítással, egy pici kompozíciós mozgatással ezek a tárgyak egészen pikáns, vagy egészen abszurd képet adhatnának nekünk, beleértve a mögötte sejlő hátteret. Ebből ez a hármas tagozódás nagyon jól tudná működtetni azt a szarkazmust, amely a címhez kapcsolódik és a 25-ös lecke gyanánt lett elkészítve. Tehát én megint azt mondom, hogy az Ágnesnek nagyon jó az ötlete, nagyon jó a megfigyelése, csak a kivitelezésre kellene odafigyelni, mert a kivitelezés esetlegessége miatt csúszik el mindig mostanában egy jó befejezés. Ezért én ezt egy egydisznós képnek értékelem. (szőke)
értékelés:

Amikor először láttam ezt a képet, akkor kezdtem megijedni, hogy ez valami videó trükk és gyorsan körbenéztem, hogy ugye a Jóisten segít, és nem azt fogom látni az összes ilyen csuhé napernyő alatt, hogy A-ból B-be, B-ből C-be, C-ből D-be, E-be és F-be tekintve mindenütt majd valamilyen szeretkező párt fogok látni, mintegy ilyen Bosch képen különböző pozíciókba, és ugye ez nem egy videó trükk. Tehát azt tudom mondani erre a képre, hogy természetesen itt is valamilyen úti élmény van rögzítve, és ennél az úti élménynél megint csak egy jó megfigyelés, az Ágnes kritikai szeme, amely a világból kiválasztja az extrémet és a furát. Ugyanakkor pedig megint azt mondom, hogy, de a kép teljes kivitelezése, kompozíció, kompozíció megválasztások, az megint egy picit esetleges. Lehet, hogy amit a virágos képnél, ahol a mezőn vagyunk és hegyet látunk mögötte, talán itt is érdemes lett volna lebújni oda ugyanarra a szintre, ahol ezek az ölelkező párok láthatóak, és talán akkor egy picit nem ilyen távolságtartó ez az üzenet. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy ezek a csimbókos nádsapkák ez se elvetendő, de mindenesetre most a képet látva két út között mozog az alkotás és nincs eldöntve régi kifejezésemmel, hogy mire megy ki a fuvar? Azt én látom, hogy ott a homokban valamire kimegy, de nekünk a képet kell elemezni, úgyhogy ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Áginak egy nagyon jó megfigyelési rendszerét látjuk itt a gólyafészkekkel, de megmondom őszintén, amikor én ezt a képet megláttam, és megláttam a léckerítéses kis megfestett filagória kertet a kis cserepekkel, amik belógnak, meg itt ez a láncos petúnia, számomra először nem is vettem észre, hogy a gólyafészkek a póznák tetején, az jelenti a Gólya Land-et, hanem valami Disneyland-szerű virágrengeteg és ezek a szinte ilyen olajfestményszerű, vurstlikban kapható színvilág, ez az, amit én gondoltam a cím kapcsolódásához. Ebből az is következik, hogy azt kell, hogy mondjam, hogy a két gólyafészek, ami nagyon izgalmas lenne egy belső település rendszerében, az valójában ebben szinte csak másodlagos, vagy harmadlagos. Nem kapja meg azt a fontos szerepet, vagy azt a fontosságot, amit megérdemelne. És ezt én egy képként, egy olajfestményképként mint megfigyelést el tudom fogadni nyár kategóriájában is, de azért reménykedem, hogy a cím azért került ide, azért választotta az alkotó, mert az a két párhuzam, a két gólyafészek az egy érdekes motívuma volt ennek a látványnak. Viszont ez a kép ilyen értelemben nem tudja ezt teljesíteni, úgyhogy én erre egy disznót adnék. (szőke)
értékelés:

Az a nagyon fontos Ágnes mostani képeiben, hogy folyamatosan keresi a nézőpontokat. Keresi az anyaggal, a felületekkel, a helyzetekkel, az emberi szituációkkal kapcsolatban a nézőpontokat. Ennek a képnek is az az erénye, hogy – ha jól látom gyermekláncfű, meg talán hereföld, vagy valamilyen ilyen növény rengeteg – lebújik a kamerájával, a kamera szinte beleszimatol itt a növényekbe és ebből az egész földközeli alsó gépállásból fényképez. Ettől őserdőnek tűnik az előtérben lévő növényrengeteg és ha egy picit mozdítva van még a kamera talán jobbra, akkor a háttérben lévő erdei felület, hegy is még kompozícióban is a helyére ugrik. De. Talán ez egy kirándulás elkapott képe, pillanata, amelyben nem biztos, hogy 100 százalékosan megfelelőek az előtérre vonatkozó fényviszonyok. Ugyanis ebben az erős napsütésben fölülről megvilágítva ezek a kis növénykék nem válnak el egymástól, hanem egy ilyen maszattá állnak össze, egy zöld festékfelületté, pedig ha az ember folyamatosan sandít, akkor látja, hogy mennyiféle különböző izgalmas levélforma, lándzsás útifű és sok minden más kandikál itt ki. Ha mindez egy surlófényben, hajnal vagy este, vagy délután és az este közötti időpontban lenne fényképezve – az esti időszakot demerungnak hívjuk, amikor naplemente van – ezek olyan megvilágítást kapnak, ezek a kis növények, amitől a háttér és a közvetlen közelünkben lévő előtér még jobban térbe kerül. És talán akkor egy pontos élesség beállítással valamelyik virágszirmon, levélkén pedig létrejöhet mindaz, ami most ennél a képnél első ránézésre hiányzik, hogy valami katicabogár, vagy Sokol rádió vagy én nem tudom én mi, valami itt a mostani képen nincs jelen. Lehet ez egy bekandikáló láb, vagy bármi, de nincs jelen ezen a képen. Abban reménykedem, hogyha egy másik időszakban, másik fényviszonyban fényképeznéd mindezt, akkor a tárgyakon megjelenő fényfoltok, csíkok, azok megoldhatják azt a hiányt ami ezen a képen nincs jelen. Szeretem ezt a képet, de a fölsoroltak miatt csak egy disznót tudok rá adni. (szőke)
értékelés: