Munkák | Page 39 | Látszótér

Szűrés

Növekedés

Szép részlet megfigyelést láthatunk a télhez kapcsolódva itt. A természet folyamatosan elbűvölő és új tud lenni az ember számára. Ági sem tesz egyebet, mint az általa látott szépséget megosztja velünk. Azt javaslom a címben keressük itt a választ: Növekedés! Van még egy kapaszkodó: a Rezonancia. Ez egy magas számú házifeladat, elsősorban azért, mert az előző lépcsők az egyszerűbb, tárgyilagosabb megközelítést hivatottak körüljártatni. A növekedés magában rejti a mozgást és a kölcsönhatást, ahogyan a rezonancia is, ha ez alapján a kép alapján próbálom értelmezni. Lefordítva, vajon a jég csoportos formáinak bemutatásával, az egymásra épüléssel, kompozíciós nyitással kellene ezt megoldani? A jég felületének növekedése lehet a verbális válasz? Sejtésem szerint bármerre indulunk ebben a tekintetben, nem biztos, hogy sikerrel járunk, mert az itt látható alkotás még ezeket gondolatokat nem érlelte meg. Nem bonyolult filozófiát, hanem azt az utat várom itt, amely Ágnesnél jól érthetően jelen volt sokszor, sok képében, azokban a munkákban, ahol magán átszűrve mesélt. Ugyanazt kéne folytatni. Ismétlés. (szőke)

Szekerező túra

A kép humora okozza, hogy jó publicisztika, sajtóanyag lehetne ez a kép. Klasszikus előtér-háttér párharc látható itt, csak fénytanilag nincs különválasztva kellőképpen.
Jobban kellene, hogy leváljon az előtér (a jelen) és a háttér (az abszurd múlt). Mindez létrehozható pár perc alatt egy másik napszakban. Egy kissé a kompozíción is igazítani kéne, hogy verbális textúra is hordozza pontossabban a látványban rejlő mondandót. ...és kéne még a Bartos Ágnes szokásos kézjegye (gombászás stb.) (szőke)
értékelés:

Bella

Bellissima

Nagyon jó, hogy a színek nem csábítottak el, gombok fénye, csíkos póló, hajfogó.
A fekete-fehér miatt összefoglaló higgadt a fotográfia, jó a kamerába nézés, szoros az alkotó-modell viszony. Azt kell kimondani, hogy a modell tökéletes "alany" helyzetben van. Amivel problémám van az nem a szándék, nem a kiválasztás (ezek most jók), hanem a kompozíció. Lehetne jobbra buktatni mindent, csak nincs képi indoklása (tárgy az előtérben stb.), mindenféleképpen hagyni kellett volna jobbról levegőt és a képed tökéletes. Házifeladat további gyakorlása! (szőke)
értékelés:

Első fagy

Az Áginak most több képét lehetett látni, és azt tudom csak az előző beküldött képekkel kapcsolatban mondani, hogy kérem szépen tökéletesen lehet érzékelni azt, hogy mi az, amikor nagyon tisztázottan és pontos módon kimondódik saját magára, azt ő magában megfogalmazza és a gépét akkor használja, amikor ez az egész összegzés megtörtént. Merthogy a 2. lecke Önportréra ez az alsó gépállásos, beletekintek a kamerába, Bartos Ágnes vagyok, az esőkabát a fejemen, mint egy ilyen Mikulás, akinek a mosógépben kimosták a mikulássapkáját, itt vagyok, mint egy manó, ezt az üzenetet küldöm nektek. Meg van ennek az iróniája, a kedvessége, a csodálkozása, tehát ez egy pontos kép. És bennem csak az vetődik fel, hogy ha valaki képes ilyet elkészíteni, akkor nyilvánvalóan nem a gondolatisággal van, vagy nem az alkotói válsággal van a probléma, hanem mindig ilyen pontosan kellene fogalmazni minden egyes házi feladatnál. Tehát ez a kép három disznós, mert összefoglalt, rendben van, élő és pontos üzeneteket tartalma, de akkor ez miért nem történik meg a többi, hasonló feladatkörnél tessék azokat is ugyanilyen elszántsággal, könnyedséggel és humorral létrehozni. (szőke)
értékelés:

Virág

A címből ítélve nyilván a mészkő faragott formák között megtalálható virágszirom a röneszánszból, amelyre az alkotó utal. Ugyanakkor az egész képen, hiszen egy kirándulási munkát látunk, a kovácsoltvas lámpa, a vakolat sérülései, a háttérben az oszlopívek, sok minden megint megjelenik. És miközben van egy nagyon határozott és nagyon jól értelmezhető cím, újra megkockáztatom, hogy ritmikájában, kompozíciójában is túl sok mindent akar elmondani nekünk ez a kép és így a nagyon fontos főszereplőtől, a virágtól messze kerülünk. Ha a kép egészét és motívumrendszerét megnézem, akkor szinte az 1/30-ad része lehet az a virágfilozófia, amire utal a cím, és ezáltal nem tudok eljutni a kép valódi üzenetéhez. Úgyhogy én tudom azt, hogy az Ágnes nagyon jó képeket tud csinálni, visszaadnám a 13-as leckét ismétlésre az Ágnesnek. (szőke)

Hol?

Hol? Mikor? Merre?

Az Ági féle környezet, város és világ megfigyeléseknek egyik újabb epizódjánál járunk most. Sok minden fölfedezhető itt a képen. Hogy innen, a fényképezés kiválasztott pozíciójából láthatóak – talán a Vörösmarty téren, vagy nem tudom hol – a vásárosok bódéjainak a kis takarásai, hogyha jön az eső, akkor oda még egy-két papundeklit beraktak, ami nyilván lentről a Közterület Felügyelők szempontjából nem látható, lentről szépnek tűnik ez az egész vásár, föntről pedig egy kicsit kaotikus és ilyen szedett-vedett. Látható ez egy iránynak. Láthatóak a vastraverzek ezen a hőszigetelt ablakfelületen és láthatóak a régi klasszicista házak és más elemek, meg még valahogy egy kicsit ilyem becsúszva ott egy feldíszített karácsonyfa és az emberek. Sok minden látható, darabszám szerint sok minden fölsorolható, de így, egészében, együtt, hogy a kép közepén egy ilyen alumínium konzol lefestve szétvágja ezt az egészet, nem áll össze egységes értékké ez a kép. Pedig, ha megnézzük és én úgy sejtem, hogy csak a döntésen múlik, az alkotó döntésén, hogy az ünnep filozófiájára mit keres meg. A kép jobboldali szakaszában a fölső részében, ahol látható ez a klasszicista épületsarok, látható ez a külső rögzítő felület, beszűrve fátyolszerűen, abban egy női alak tükröződése is észrevehető. Ha csak azt az egy részt kiemelnénk ebből a képből, valószínűleg ugyanennyi filozófiát tartalmazna, mint ami itt az ünnep leckére listaszerűen beérkezett. A megfogalmazás lényege az, hogy a kevesebb sokkal több lenne. Most ugyanakkor nem emelődik ki az a Mona Lisa szerű kis sarokmotívum, hanem ez is ugyanúgy ebben a sorlistában helyezkedik el, amit az előbb elmondtam. És nem tudja erősíteni a képet, hanem ebben a káoszban még egy darab a nagy tömegelhelyezésben és nem érkezik át az a fajta szándék, amit sejtésem szerint az alkotó szeretne. Tehát megint azt mondom, hogy jó dolgokhoz nyúl az Ágnes és több elmélyülés kellene. Én ezt a 26-os lecke ünnep házi feladatot visszaadnám ismétlésre. Ott vannak benne a meglátások, a jelzések, csak legföljebb valami miatt, nyilván mert túl sok élmény volt, a figyelmet elkerüli és így az alkotási folyamatból nem sűrűsödés jön létre, hanem egy összekeveredés. (szőke)

Kint

Nagyon jó, hogy az Ági utazásaiban, túráiban, kirándulásaiban folyamatosan foglalkozik az építészettel, az építészeti formákkal, az építészeti formák természetben megjelenő elhelyezkedésével. Attól függetlenül, hogy ez egy szimbolikus című házi feladatra érkezett ez a munka, itt a kép vizuális adataiból azt lehet érzékelni, hogy a formavilággal, építészeti szerkezetekkel foglalkozik a kép, a barokkhoz kapcsolódóan majdhogynem szimmetrikusan. Ugye egy villanyzsinór valahol a kép fölső szakaszán áthalad ezen a bezárt kapufelületen, ez nem nagyon tesz jót ennek a képnek. Látszanak részletek ezen a mészkő felületen, korrózió, és kitekintve ezen a kapun keresztül egy valószínűsíthetően egy élő várost, egy modern várost látunk egy autóval elhaladó emberrel. Esetleg, ha egy olyan időszakban készült volna ez a dokumentum fotó, hogy a háttérből úgy tűnik, hogy egy szórt fény van jelen, ahol még jobban részletszegényebb lenne ez előtér – ez valamilyen árnyékkal oldható meg – tehát, ha lefordítjuk és nem tekintélyeszközöket használunk, akkor nem lehet tudni, hogy napfelkelte vagy naplemente merre van. Az árnyékokat valamennyire lehet érzékelni, de hat az egész felületösszeg egy sziluettesebb állapotban kerül exponálásra – mondjuk délután, késő délután vagy kora reggel, attól függően, hogy merről mozog a nap, tehát ez az egész felület kevésbé részletgazdag -, akkor valószínűleg a kitekintés élmény sokkal erőteljesebb, és esetlegesen ez a vágásszerű villanydrót is talán kevesebb értéket kap a képen. Én ezt egy disznós képnek értékelem, azért elsősorban, mert az Ági nagyon fontos és nagyon jó dolgokat megfigyelt már. Egy kicsit úgy érzem most, hogy a 22-es lecke, Hétfő délután filozófiája az nem teljesen van itt megkeresve ebben az üzenetben, ugyanakkor a kép önmagában azokat megjegyzéseket tartalmazza, amiket az előbb elmondtam. Úgyhogy az értékelés mellett várok esetleg egy ismétlést is erre a házi feladatra. (szőke)
értékelés:

Ablak mögött

avagy Férfiak az ablak mögött
(reakcióként Hegyi Zsolt Nők a pult mögött c. képére)

Hát kérem a péntek délelőtt, az egy ilyen gesztusvilág hangulat, ebbe nagyon nehéz beleszólni, különösen egy Bartos Ágnesnél, aki már szinte egy egész imázst kiépített a sulirádión belül, tehát az ember itt a falusi életében a munkáit is abbahagyja, amikor egyszer-egyszer itt különböző számítógépeken megszólal a Bartos Ágnes-i varázshang doboz, és hát ebbe a mesevilágba tartozik itt félig-meddig ez a kép is bele. Amivel lehetne itt vitatkozni, de hát ugye azt tudjuk, hogy ez egy reflektálás, ami régebben már egy sorozatban működött, és ebben mi vagyunk a hibásak – elsősorban én - hogy a láncreakció még egyelőre nem záródott le. Tujandonképpen itt egy láncreakció kezdődő folyamatait látjuk, hiszen az én sejtésem szerint Ágnes, Zsolt képére reagált és arra egy üzenet ez. És mivel ez egy reakció, ez egy markáns üzenet egy másik Estiskolás munkájára így főt kell hajtani és az kell mondani, hogy Péntek délelőtt 23-as lecke Bartos Ágnes Ablak mögött című képe rendben van, hozza a Krúdy-t, tehát három disznó. (szőke)
értékelés:

Ablakom

Ágnesnek volt egy hasonló képe nem sokkal ezelőtt, amin egy hóban eltévedt szúnyogot ábrázolt egy képhármasban, és azért is hozom ide ezt az előzményt, merthogy talán ezáltal érhetővé válik az, hogy ez a kép ahhoz képest – és saját magához mérjük – miért nem képviseli ugyanazt az értéket, mint az a kép, amire képes volt. Annál a képnél egy nagyon egyszerű történetből egy nagyon meghökkentő végeredményre jutottunk. Ez a mutatvány akkor jól sikerült és most is valami egészen furcsa állatkát – biztos vannak köztünk olyan biológiával foglalkozók, akik meg tudják mondani, hogy milyen kis nünüke ez – hát egy ilyen állatkát mutat Ágnes. Viszont olyan szinten redukálta a bogarat, a környezetet – nyilvánvaló azért, hogy meg tudja mutatni ennek a kis rovarnak a szárnyait, meg a kis csápjait, de olyan szinten redukálta magát a környezetet, hogy ez a kiemelés most már nélkülöz mindenféle kötődést, ahhoz a történethez, ami itt a háttérben esetleg megbúvik. A cím arra utal, hogy „ablakom”, tehát ez egy saját szoba lehet, ahonnan mondjuk Ágnes kinéz, ugyanakkor ebből a szobából semmit nem érzékelünk. Valamennyit érzékelünk a háttérben az utcán lévő lakótelepről, a parkoló autókról, a házról és a boltsorról, de ez is tulajdonképpen amiatt, hogy életlenben van tartva, kevésbé érzékelhető. Tehát, ha egy döntést kéne hozni, akkor vagy az a döntés, hogy az ablak a tükröződését használjuk arra, hogy a belső térből valamennyivel többet megmutassunk, vagy pedig a hátteret a mélységélesség megválasztásával élesben tartjuk, és egy olyan háttérhelyzetet választunk, amibe mint történetbe ez a kis rovar beépülhet. Most azáltal, hogy ennyire kicsi a mélységélesség, ezáltal ez a képalkotó elem önmagára utalva megmarad itt a kép közepén nekünk, mint egy lepkegyűjteményben, de ennél nem tud többet most ez a kép, tehát ez a jövőre nézve most egy javaslat, hogy önmagában egy ilyen történet nem biztos, hogy megáll a lábán, valamivel meg kell támogatni. Úgyhogy ezt a 13-as lecke, épített környezetre köszönjük szépen, de nem tudunk rá disznót adni. (szőke)

Kifelé

A gondolati megközelítés az én meglátásom szerint jó. A halott légy a fugázott padlástéglák mellett és a purhabbal kitöltött műemlékvédelmi ál-régi ólomüvegablak, de igazából olyasmi tűnik itt, minthogyha egy nagy kép, egy nagy kompozícióból egy részletet látnánk csak. Én ezt nem tudom értelmezni ezt a képet. Visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Mindenki

Amit akarsz!

Ha ezt a nagyon karakteres és meglepő házi feladatot megnézzük, és megnézzük a Márti kezdő filmanyagát, akkor talán lehet érezni és az akkori hozzáküldött hasonló házi feladatokat, mindig volt ezekben valamilyen fricska. És itt most egy kicsit azt érzem, hogy ugyan egy nagyon jó beállítású díszlet, vagy helyszínképet látunk, ahol talán egy középkori vár előtt vannak a turisták, fényképezkednek, mégis egy kicsit a 15-ös lecke Márti leckéjére beküldött feladatként erőltetettnek, erőszakoltnak érzem a kapcsolódást. Nem érzem azt a pluszt, amitől ehhez a speciális házi feladathoz kapcsolódna ez a kép. Mint képre egy disznót nagyon szívesen megadok, de a 15-ös lecke Márti leckéjére nem tudom elfogadni. (szőke)
értékelés:

Fokok

Nagyon jó ritmikai képlet a terméskőlépcsőre rávetülő korlátárnyék, a duplázások. Megint azt tudom mondani Áginak, hogy jók a megfigyelései, hogy ezeket észreveszi, ezeket a ritmusokat, ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzem, hogy a 27-es lecke, rezonancia lecke nem véletlenül ilyen magas sorszámú. Talán, és pont az Ági eddigi munkáinál elvárható lenne, hogy az én véleményem szerint ez egy háttér plakátkép, ami elől hiányzik az információ, és hogy az Ági ennél többre képes. Most csuklóból meg van oldva egy történet, hogy a 27-es lecke is meglegyen és nincs benne az a plusz, amitől önálló alkotássá válna ez a kép. Ezt nem tudom elfogadni, kérnék ismétlést. Véleményem szerint ez valaminek egy vázlata, egy háttérfelület, amire aztán elkészülhetne a kép. Most ez a kép nincs megoldva. És ezt pont az Ági miatt mondom, aki tudom, hogy nagyon sok jó történetet letett már ide az asztalra. Ez ismétlés. (szőke)

Ágnes sajtjai

Ablakok

Áginak nagyon jók a megfigyelései, a külvilág feltérképezései. Most is ilyesmi történik. Tehát a Bartos Ágnes-féle szociológus, néprajzos rögzítő, összehasonlító, elemző ember küldi ezt a képet be az épített környezetre. Nagyon jó kapcsolódások láthatóak ilyen értelemben a képen. A fenyőfa és a mögötte látható ablakforma, az üres tetőtéri ablakok a kiégett, lepusztult tetőszerkezet alatt és a lentebb bezárt alsó ablakformák, baloldalon a talán pinceajtó és a beszögelt ablakhelyek. Nagyon jók ezek a kapcsolatok. Ugyanakkor így egészében, itt egy képen látva mindezt egy picit olyan, minthogyha vagy hiányozna még valami erről az alkotásról, akár az előtérből, akár egy szekeres kocsi, vagy bármi fura emberi esemény, vagy pedig fényben lenne érdemes más időszakban fotografálni ezt az épületet. Hiszen az egyik izgalmas játék itt a két fölső üvegablakon, üvegablak helyén átlátható égbolt. A nappali megvilágításban túlságosan naturálisak ezek a falfelületek. Érdemes lenne várni egy másik napszakot, amikor ezek a sérült falfelületek surlófényben még több drámaiságot kapnak. A megfogalmazásaim azok arra próbálnak utalni, hogy miközben jó a helyszín kiválasztás, jó a témakeresés, jó a megfigyelés, nincs véleményem szerint teljesen kiérlelve az időpont, az exponálás időpontja. Ha visszatérhet az ember ide, erre a helyszínre, akkor érdemes lenne még ezt egy picit variálni, megfigyelni a fényviszonyait. Többször szóba került már az Estiskolán a Roueni katedrálisról készült festmény sorozat, amely reggel, délben, este is - az impresszionizmus egyik fontos képéről beszélünk – alkotásként elkészül. És ezek a különböző napszakban megfestett megfigyelések gyökerében más üzeneteket hordoznak. Nem az történik, hogy a festő három napszakban elmegy és ezt az épületet háromszor fénytanilag megfigyeli és megfesti, hanem egészen más érzelmi üzeneteket is küld. Ezért próbálok erről ennyit beszélni. Úgyhogy ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Októberi tél

Most már lassan ki kell mondani, hogy a Bartos Ági egy trükkös nő, mert látszólag egy hármas képsorban, egy triptichonban elindít egy megszokott történetsort, ahol ugye az ősz és a tél találkozását földolgozza az első két képben, és ahogy az ember a gördítő gombocskát a számítógépén mozgatja, még azt sejti, hogy a harmadik kép is ugyanennek egy következő fázisát fogja elmesélni nekünk. És az Ágira jellemző szarkasztikus humorral egyszer csak ott van egy szomorú és rettegő szúnyog, amely a melegből, a forróságból, a nyárból táplálkozott és egyszer csak bátortalanul ott áll egyedül az Antarktiszon és tanácstalan, hogy mi fog vele történni. Ez az érdekes kis szimbolika megint csak azt mondom, hogy a világ nagyon precízen történő megfigyelése eddig az Ágnes erősségei és itt a három képüzenettel egy nagyon jó kis krokit, nagyon jó kis vázlatot, üzenetvázlatot küld. Képriport szempontjából is úgy gondolom, hogy jól áll össze ez a három kép. Én nagyon örülök ennek a képsorozatnak és nagyon sokkoló és nagyon meglepő az utolsó kép és a kép üzenete, amelyet akár még ha a néző kellően, hogy úgy mondjam laza, még magára is érthet. Úgyhogy köszönöm szépen ezt a leckét, ezt az Októberi tél házi feladatot, nagyon szeretem, és nagyon jónak tartom. (szőke)
értékelés: