Szép részlet megfigyelést láthatunk a télhez kapcsolódva itt. A természet folyamatosan elbűvölő és új tud lenni az ember számára. Ági sem tesz egyebet, mint az általa látott szépséget megosztja velünk. Azt javaslom a címben keressük itt a választ: Növekedés! Van még egy kapaszkodó: a Rezonancia. Ez egy magas számú házifeladat, elsősorban azért, mert az előző lépcsők az egyszerűbb, tárgyilagosabb megközelítést hivatottak körüljártatni. A növekedés magában rejti a mozgást és a kölcsönhatást, ahogyan a rezonancia is, ha ez alapján a kép alapján próbálom értelmezni. Lefordítva, vajon a jég csoportos formáinak bemutatásával, az egymásra épüléssel, kompozíciós nyitással kellene ezt megoldani? A jég felületének növekedése lehet a verbális válasz? Sejtésem szerint bármerre indulunk ebben a tekintetben, nem biztos, hogy sikerrel járunk, mert az itt látható alkotás még ezeket gondolatokat nem érlelte meg. Nem bonyolult filozófiát, hanem azt az utat várom itt, amely Ágnesnél jól érthetően jelen volt sokszor, sok képében, azokban a munkákban, ahol magán átszűrve mesélt. Ugyanazt kéne folytatni. Ismétlés. (szőke)

Bellissima

Nagyon jó, hogy a színek nem csábítottak el, gombok fénye, csíkos póló, hajfogó.
A fekete-fehér miatt összefoglaló higgadt a fotográfia, jó a kamerába nézés, szoros az alkotó-modell viszony. Azt kell kimondani, hogy a modell tökéletes "alany" helyzetben van. Amivel problémám van az nem a szándék, nem a kiválasztás (ezek most jók), hanem a kompozíció. Lehetne jobbra buktatni mindent, csak nincs képi indoklása (tárgy az előtérben stb.), mindenféleképpen hagyni kellett volna jobbról levegőt és a képed tökéletes. Házifeladat további gyakorlása! (szőke)
értékelés:

A címből ítélve nyilván a mészkő faragott formák között megtalálható virágszirom a röneszánszból, amelyre az alkotó utal. Ugyanakkor az egész képen, hiszen egy kirándulási munkát látunk, a kovácsoltvas lámpa, a vakolat sérülései, a háttérben az oszlopívek, sok minden megint megjelenik. És miközben van egy nagyon határozott és nagyon jól értelmezhető cím, újra megkockáztatom, hogy ritmikájában, kompozíciójában is túl sok mindent akar elmondani nekünk ez a kép és így a nagyon fontos főszereplőtől, a virágtól messze kerülünk. Ha a kép egészét és motívumrendszerét megnézem, akkor szinte az 1/30-ad része lehet az a virágfilozófia, amire utal a cím, és ezáltal nem tudok eljutni a kép valódi üzenetéhez. Úgyhogy én tudom azt, hogy az Ágnes nagyon jó képeket tud csinálni, visszaadnám a 13-as leckét ismétlésre az Ágnesnek. (szőke)

Nagyon jó, hogy az Ági utazásaiban, túráiban, kirándulásaiban folyamatosan foglalkozik az építészettel, az építészeti formákkal, az építészeti formák természetben megjelenő elhelyezkedésével. Attól függetlenül, hogy ez egy szimbolikus című házi feladatra érkezett ez a munka, itt a kép vizuális adataiból azt lehet érzékelni, hogy a formavilággal, építészeti szerkezetekkel foglalkozik a kép, a barokkhoz kapcsolódóan majdhogynem szimmetrikusan. Ugye egy villanyzsinór valahol a kép fölső szakaszán áthalad ezen a bezárt kapufelületen, ez nem nagyon tesz jót ennek a képnek. Látszanak részletek ezen a mészkő felületen, korrózió, és kitekintve ezen a kapun keresztül egy valószínűsíthetően egy élő várost, egy modern várost látunk egy autóval elhaladó emberrel. Esetleg, ha egy olyan időszakban készült volna ez a dokumentum fotó, hogy a háttérből úgy tűnik, hogy egy szórt fény van jelen, ahol még jobban részletszegényebb lenne ez előtér – ez valamilyen árnyékkal oldható meg – tehát, ha lefordítjuk és nem tekintélyeszközöket használunk, akkor nem lehet tudni, hogy napfelkelte vagy naplemente merre van. Az árnyékokat valamennyire lehet érzékelni, de hat az egész felületösszeg egy sziluettesebb állapotban kerül exponálásra – mondjuk délután, késő délután vagy kora reggel, attól függően, hogy merről mozog a nap, tehát ez az egész felület kevésbé részletgazdag -, akkor valószínűleg a kitekintés élmény sokkal erőteljesebb, és esetlegesen ez a vágásszerű villanydrót is talán kevesebb értéket kap a képen. Én ezt egy disznós képnek értékelem, azért elsősorban, mert az Ági nagyon fontos és nagyon jó dolgokat megfigyelt már. Egy kicsit úgy érzem most, hogy a 22-es lecke, Hétfő délután filozófiája az nem teljesen van itt megkeresve ebben az üzenetben, ugyanakkor a kép önmagában azokat megjegyzéseket tartalmazza, amiket az előbb elmondtam. Úgyhogy az értékelés mellett várok esetleg egy ismétlést is erre a házi feladatra. (szőke)
értékelés:

Ágnesnek volt egy hasonló képe nem sokkal ezelőtt, amin egy hóban eltévedt szúnyogot ábrázolt egy képhármasban, és azért is hozom ide ezt az előzményt, merthogy talán ezáltal érhetővé válik az, hogy ez a kép ahhoz képest – és saját magához mérjük – miért nem képviseli ugyanazt az értéket, mint az a kép, amire képes volt. Annál a képnél egy nagyon egyszerű történetből egy nagyon meghökkentő végeredményre jutottunk. Ez a mutatvány akkor jól sikerült és most is valami egészen furcsa állatkát – biztos vannak köztünk olyan biológiával foglalkozók, akik meg tudják mondani, hogy milyen kis nünüke ez – hát egy ilyen állatkát mutat Ágnes. Viszont olyan szinten redukálta a bogarat, a környezetet – nyilvánvaló azért, hogy meg tudja mutatni ennek a kis rovarnak a szárnyait, meg a kis csápjait, de olyan szinten redukálta magát a környezetet, hogy ez a kiemelés most már nélkülöz mindenféle kötődést, ahhoz a történethez, ami itt a háttérben esetleg megbúvik. A cím arra utal, hogy „ablakom”, tehát ez egy saját szoba lehet, ahonnan mondjuk Ágnes kinéz, ugyanakkor ebből a szobából semmit nem érzékelünk. Valamennyit érzékelünk a háttérben az utcán lévő lakótelepről, a parkoló autókról, a házról és a boltsorról, de ez is tulajdonképpen amiatt, hogy életlenben van tartva, kevésbé érzékelhető. Tehát, ha egy döntést kéne hozni, akkor vagy az a döntés, hogy az ablak a tükröződését használjuk arra, hogy a belső térből valamennyivel többet megmutassunk, vagy pedig a hátteret a mélységélesség megválasztásával élesben tartjuk, és egy olyan háttérhelyzetet választunk, amibe mint történetbe ez a kis rovar beépülhet. Most azáltal, hogy ennyire kicsi a mélységélesség, ezáltal ez a képalkotó elem önmagára utalva megmarad itt a kép közepén nekünk, mint egy lepkegyűjteményben, de ennél nem tud többet most ez a kép, tehát ez a jövőre nézve most egy javaslat, hogy önmagában egy ilyen történet nem biztos, hogy megáll a lábán, valamivel meg kell támogatni. Úgyhogy ezt a 13-as lecke, épített környezetre köszönjük szépen, de nem tudunk rá disznót adni. (szőke)

Amit akarsz!

Ha ezt a nagyon karakteres és meglepő házi feladatot megnézzük, és megnézzük a Márti kezdő filmanyagát, akkor talán lehet érezni és az akkori hozzáküldött hasonló házi feladatokat, mindig volt ezekben valamilyen fricska. És itt most egy kicsit azt érzem, hogy ugyan egy nagyon jó beállítású díszlet, vagy helyszínképet látunk, ahol talán egy középkori vár előtt vannak a turisták, fényképezkednek, mégis egy kicsit a 15-ös lecke Márti leckéjére beküldött feladatként erőltetettnek, erőszakoltnak érzem a kapcsolódást. Nem érzem azt a pluszt, amitől ehhez a speciális házi feladathoz kapcsolódna ez a kép. Mint képre egy disznót nagyon szívesen megadok, de a 15-ös lecke Márti leckéjére nem tudom elfogadni. (szőke)
értékelés: