Őszi macska

Az előző lakótelepi macskás sorozatod indítása nem volt egy tíz pontos dobás, de ez abszolút rendben van, teljesen olyan, mintha egy angol tájban egyszer csak találnánk egy macskát, és Rosemary macskája köszön itt nekünk. Nagyon izgalmas ez az egész. Egy kicsit a kép bal oldalából lehet, hogy vágnék, hogy feszesebb legyen ez az egész, a sárga háznál valahol. De nagyon jó, a hangulat is fantasztikus, én nagyon kedvelem ezt a képet. Olyan, mintha egy macskás naptárnak ez lenne az Október című lapja. Én ismerem Ágnes viszonyát a macskákhoz, ő nem egy nagy macskabarát, és ez külön jót tesz a képnek, hogy nincs rajta az az érzelmi sokkírozás, hogy engem most meg akarnak arról győzni, hogy macskákat kell szorongatnom, és szeretnem. Mondom ezt én, akinek négy darab macskája van. Nem véletlenül nem fotózok én túlságosan sok macskát, mert nem tudom magam érzelmileg függetleníteni tőle, és ha nem megy a függetlenítés, abból giccses-csöpögős valami lenne. Ebből kifolyólag kedvelem azt, hogy Ágnesnek megvan ez a távolságtartása, és ez a képen is rajta van. (hegyi)
értékelés:

Valahol Csíkban

Reakció Ruzicska Rozi - Angyalföldi idill c. képére.

Én szeretném, ha ezt áttehetnénk valami másik leckébe, attól függetlenül, hogy értem, hogy miért reagáltatja ezt a képet Ágnes a Rozi leckéjére, de szerintem ennek lehet találni valami házifeladatot, mert ez a láncreakció dolog nem igazán erős. Mint feladatsor, izgalmas lehet, de ez bármelyik leckére igaz lehet, hogy reagálunk egymás munkájára. Ami a képet illeti, nagyon szeretem. Abszolút ütős munka, teljesen rendben van a kompozíciós rendje is, és a mondanivalójával is egyet tudok érteni. Talán annyit csak, hogy lent nem tudom hogy folytatódik ez a kerítés elem, hogy az alján összeér-e vagy sem. Ha összeér, akkor nem ártott volna, ha rajta van, ha nem, akkor ez van, a kukucskálás jelleget jobban adta volna, ha nem nyitott ez a forma alul és fölül egyszerre. (hegyi)
értékelés:

Rend (javítás)

Ez a leckejavítás maximum abban a tekintetben fogadható el, hogy valamennyit vágtál a képből, amit én az elemzésnél elmondtam. De vágással felesleget le tudunk szedni, viszont nincs nálunk olyan technika, amivel hozzá tudnánk ragasztani azt, ami hiányzik róla. Az elemzésben is azt mondtam, hogy ha nincs jobb, akkor ez a vágás ezen a képen valamennyit segíthet, de a javítás, mint feladat azt jelenti, hogy veszem a kis batyumat, kimegyek a határba, és még egyszer megcsinálom a képet. Balla Demeter, aki a mi mesterünk, és akinek a saját fotós munkájában a gondolatait nem árt néha megszívlelni, azt szokta erre mondani, hogy büntetem magam, hogy elcsesztem. Ez tudom, hogy keménynek hangzik, de van benne valami igazság, hogy akkor tudunk bizonyos feladatokat begyakorolni és elmélyíteni magunkban, és készség-szintre hozni, ha ismétlünk. Ezeknek a házi feladatoknak nem is a megoldása az, ami a fő csattanója, hanem az ismétlés. Abban lenne a nektek való segítség, ha azokat a képeket, amikre nem három csillag az értékelés, nem csak azért ismételnétek meg, mert a Hegyi azt mondja, hanem saját magatok kedvéért is próbálnátok addig csiszolgatni, amig nem az, amit szerettetek volna. Ez csak egy része a javításnak, azt a részét, amit meg tudtál csinálni otthon, azt köszönöm, de vissza van adva a lecke ismétlésre és javításra még mindig. (hegyi)

Aranyalma

Ágnes tud meglepetéseket okozni, nagyon örülök, hogy azt bizonyítja folyamatosan, hogy nyitott szemmel jár az utcán, és fontos képi jelzéseket észrevesz, megfigyel: a piros ruhás nő és a piros termés a fán. Ez a kettő, és ennek a kapcsolata, ami ebben izgalmas. Ha ezt így tudom, és ezt ott észreveszem, akkor már tényleg csak egy kevés hiányzik ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy legyenek ők a főszereplők. Egyrészt lehet, hogy egy fél perccel hamarabb kellett volna exponálni, amikor még közelebb volt ez a piros ruhás nő, másrészt egy picit roggyantunk, vagy térdreereszkedünk, azzal, hogy közelebb hozzuk magunkhoz a piros ruhás nőt. Akkor a kettő arányaiban nagyobb dinamikát ad, és jobban is egyensúlyoz. (hegyi)
értékelés:

Utcai kedvenc

Nagyon jó az alap, ahonnan elindul Ágnes, és én nagyon örülök, hogy végre elkezd fekete-fehérrel foglalkozni. Kicsit szürke, fád ez az egész, de a helyzet is az. Ezt el tudom fogadni. Nagyon jók a macskák, csak tessék már leguggolni ahhoz a macskához, mert innen föntről ez a kompozíció nem jó. Most nem lehet tudni, hogy miről beszélsz, ez olyan véletlenszerű, nincs fókusz. Rajta vannak a macskák is, a kutyák is, a ház is, minden egyformán éles, nem igazán a macskákra fókuszálunk, mert erről elviszi a fejünket fölfelé a beállítás. Nézünk fölfelé, és mindig egy kicsit lefelé pillogunk, hogy ott van-e az a három cica még mindig. Ott vannak ők, csak miközben számodra is ők lennének a lényegesek, mégsem erre fókuszáltunk. Most már ezen a képen másképp nem lehet segíteni, mint úgy, hogy a ház tőlünk távolabb lévő sarkánál hozunk egy vágást, és akkor valamennyit javulna a kompozíció. De az igazi megoldás az lett volna, ha leguggolsz. Az irány miatt, és amiatt, hogy elkezdtél ezzel foglalkozni, bátorításképp a kettő csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Búcsú a nyártól

A strandos hátizsákom kiürítése alkalmával szembe találtam magam ezzel az alakkal...

Hát igen, vannak akik a nyarat gyászolják, vannak, akik a telet, kinek mi a kedves. A leiratból látjuk, hogy ezek a tárgyak a nyárról maradtak vissza Ágnes hátitáskájából. A képen minden rajta van, amitől ez az egész vicces és vizuálisan jól működő geg: a szemüveg, ami fejrésznek, szemnek fogható föl, a toll, ami orrnak, és a napolaj, ami a száj vonalát mutatja. Én örülök annak, hogy Ágnes ilyesmiket is meglát és lefotografál. Még a keresztrejtvény is jó ott alatta. Ha már ezt a kiválasztást vesszük, akkor amivel nem teljesen tudok mit kezdeni, az a belépő jegy a szemüveg alatt, és a száz forintos. Ott a pántnál nekem az nem annyira van meg. A két jegy ott van, de minek. A száz forintost rá lehet dobni ide a keresztrejtvényre, mint egy szépség-flastrom, de a két jeggyel nem tudok mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Generációk

Szeretem ezt a képet, a kép tetejéből itt is vágnék, felesleges ennyi ég. Nem tudom, hogy ezt hogy lehetne elérni Ágnesnél, mert most az elmúlt 3-4 képénél mindnél ez a probléma, hogy fölöslegesen vannak nagy flekkek a kép tetején, ezt hívjuk égnek, de nem annyira jelentős, nincsenek rajta felhők, semmi drámai nincs rajta, le lehet vágni. Viszont jó a meglátás, jó a Dacia, jó a lovacska, én lehet, hogy az utca másik oldaláról exponáltam volna, vagy elévetem magam a Dacianak, talán nem üt el, mert most, mivel a három fő képalkotó elem közül egyiket sem célszerű mozgatni, mert még megvernek, egyedül a Dacia az, ami mozog. Én azért mentem volna az út közepére ki, vagy a másik oldalra, hogy ne legyen ekkora nagy térbeli különbség e között a három motívum között. Még egyszer mondom: a meglátás zseniális, az ötlet is rendben van, minden egyéb mással egyetértek. És ebből a képből sokkal többet nem is kell, de nem is lehet kihozni, csak meg kell találni azt a pontot, ahonnan fényképezel. Egyébként az is egy másik megoldás lehet, hogy hozok egy döntést a három közül, hogy hozzám melyik áll közel, és most nem csak fizikailag veszem ezt a mondatot. Igaz, hogy ez utána a fizikai megvalósulásban kell látszódjon. Ha én a traktoros lány vagyok, akkor úgy kell fotózni, hogy a traktor kapja a nagyobb hangsúlyt. Most valamelyest a ló kapja a nagyobb hangsúlyt, ezek szerint Ágnes szereti a lovakat, és ha így van, én ezt el tudom fogadni, csak utólagos labortechnikával lehet ezt helyrehozni, hogy a fénytani helyzet egy picit javuljon a lovak javára. Az ötlet rendben van, a képszerkesztéssel nem teljesen értek egyet, kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Szénacsinálás
Szénacsinálás
Szénacsinálás
Szénacsinálás

Én ugye pesti csávó vagyok, ezzel ugye tisztában vagytok. Tehát magát a feladatsort nem tudom kritizálni, biztos így készül a széna. Nem tudom, hogy ez még visszaadható-e ismétlésre, hogy van-e széna, amit csinálni lehet, ki tudsz-e menni oda ezt még ismételni. Az első képen látnánk magát azt, amiből elindulunk, a szénát, hogy ez hogy néz ki. Csak az a baj, hogy nem szabad lustának lenni, ha itt a széna maga ami a főszereplő, akkor látjuk, hogy ez a földön van, és akkor tessék odamenni kicsit közelebb, mert maga a táj nem egy jellegzetes táj, akárhol lehetne, itt mögöttünk a kiserdőnél is. Ezért érdemes beáldozni a farmerünket, hogy beletérdelünk esetleg a fűbe, és azon ez nyomokat fog hagyni. A második kép egy kedves portré, csak egy picit lehetnél szigorúbb a kompozícióval, ott ahol a gereblye van, onnan hiányzik egy kevés, nagyon be van oda szorítva a sarokba, míg a képnek a jobb oldalán és a tetején fölösleges terek vannak. Utóbbi könnyebben megoldható, mert vágni mindig lehet, hozzáragasztani már nem, hacsak nem már eleve vágott kockát adsz nekünk. De ez egy jó portré, elfogadom. Az első kép az ugye a természetben föllelhető formájában a széna, a második kép gondolom az akar lenni, amikor a bácsi összehúzza ezt a gereblyével, mondjuk ehhez az összehúzáshoz kicsit katonásan áll, de nem baj, a régi korokban is voltak ilyen portrék, hogy mester a szerszámjával. Aztán a harmadik képen látunk egy helyet, ahol ilyen kis földkupacok vagy mik vannak, gondolom, hogy ez lehet az összegyűjtött széna. Csak itt az a baj megint, hogy én értem, hogy szeretted volna bemutatni azt a helyet, ahol ez készült, csak ennek a képnek minimum egyharmada fölösleges információ. A kiégett ég nem tudunk kezdeni semmit. Ha a dombok tetejénél elvágod a képet, akkor máris látod, hogy a fókusz egyből odakerül, ami a cél lett volna. Igenám, de akkor kiderül az is, hogy a képnek az alján is van egy ilyen probléma. Szép ez a nyom, de ebből a szempontból erre sincsen túl sok szükség. Annál a puklinál, ahol elkezd kanyarodni ez az ív, akkor szintén lehetne vágni, és már érzed, hogy nyugszik le a kép, kezdünk tudni fókuszálni arra, amit te mutatni szerettél volna. A vagdosás helyett az egyszerűbb megoldás az, hogy álló formátum helyett egy fekvő formátumot használsz, és egy kicsit közelebb kell menni. Legalább az egyiknél ott kellene állni, hogy abból valamennyi benne van a képnek az egyik sarkában, és még a többit is a képen lássuk. Van egy utolsó befejező képünk, amikor a tehénkével vontatott kocsin ott van az összegyűjtött széna. Nekem ez a kép is tetszik, ezzel a képpel is viszonylag kevés bajom van, a kép fölső részénél ez is vágható. Az ég javarészt felesleges, a háztető felénél bele lehet vágni bal oldalon. És akkor jó feszes képet kapnánk. Visszaadom ismétlésre, tessék egy kicsit jobban koncentrálni a kompozícióra. (hegyi)

Nyüzsgés

Kicsit szigorú leszek, ezt a leckét visszaadom ismétlésre. Azért is, mert az ötlet maga nem rossz, gondolom ez valami művház, vagy ilyesmi lehet, ami előtt fiatalok szórakoznak, töltik a maguk délutáni idejét, de ezen a képen annyi minden felesleges dolog van, miközben maga a mozgás nem lenne rossz, csak ez így egy kicsit bátortalan. Át lehet menni a tér másik oldalára, hogy minél kevésbé legyünk útban, de a kép szempontjából teljesen felesleges a fölső rész a légkondicionálókkal, maximum a zászlókig, ha már ezt fontosnak tartom, hogy belekomponáljam. Bár túl sok értelmét nem látom, mert ehhez a képi üzenethez nem tesz hozzá ez a három zászló főleg ebben a formában. Ha ott nagyobb szél van, és fújja a szél a zászlókat, akkor még dinamizálhat, de így nincs rá szükség. Amire szükség volna az az, hogy tessék bátran közel menni a témához, és fölvállalni, hogy te egy fotográfus vagy, és éppen fotózod ezt az eseményt, ami történik. Fognak neked beszólni esetleg, vagy direkt azért mert fotós vagy, fognak incselkedni, vagy kunsztokat csinálni, de ez a kapcsolat szép lassan kialakul, főleg akkor, ha kedvesen, vidáman fogsz ehhez a dologhoz hozzá. Szóval ismétlés, tessék ezekkel a fiatalokkal valamilyen kapcsolatba kerülni. Ez így most olyan, mintha Maigret felügyelő segítője készített volna egy dokumentumot arról, hogy lám-lám a fiatalok játszanak, de a kép sarkában az elkövető ott húzogatja épp a nadrágját, és fut lefelé a képből, mert észrevették őt. Ismétlés. (hegyi)

Rend

Nagyon kedvelem ezt a fotót. Nagyon jól mutat, nagyon jó az, ahogy ezt a tájat értelmezni és értékelni tudjuk általa. Talán a bal oldalából egy fél centinyit még vágnék, mert ott most szinte bever a nap fénye, és ettől ezek a fénysávok elindulnak, de nincs honnan elindulniuk. Tehát vagy azt választom, hogy ez a fény verjen be teljesen, és akkor kicsit szét fogja kalapálni a képet, vagy pedig még vágjak egy kicsit belőle. Egyébként ha nagyon keveset fordít a kamerán Ágnes (nem tudom a kép jobb oldalán, a kanyarulatnál mi következik), akkor talán ez az út még megérdemelt volna valamennyit. Másrészt a kép fölső részéből a fölső egy-ötöd, a felhők fölött nem sokkal, az a rész már túl sok információt nem hordoz. A térhez, a perspektívához, a térélményhez már nem ad hozzá, mert ha ott is ezek a felhők létrejönnek, ha egy kicsit borúsabb az idő, akkor oké, de most ez nem történik meg. Az is igaz, hogy ha sokkal borultabb az idő, akkor meg nem jönnek létre a szénabáláknál ezek a szép kis árnyékok, mert ugye ők a főszereplők. De a kép fölső része elviszi a fókuszt ezekről, míg a kép alsó részén (bár nem tudom, hogy mi van), akkor lehet, hogy alul folytatódna, és akkor kevésbé lenne szűk az alsó vágás. Egy kicsit a kamerát lejjebb döntöm, és egy kicsit elfordítom jobb irányba. Így még tökéletesebb lenne a kompozíció. De ha ez a kép, és más nincs, akkor elég az, ha levágok a kép fölső részéből egy keveset, és bal oldalából mégkevesebbet, és akkor igaz, hogy egy még nyújtottabb képet kapok, de összerántja a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Iskola

Kedvelem ezt a képet, mind ötlet nem rossz. Itt is arról van szó, hogy a fényképezőgép lehetőségeit nagyjából látjuk a képen, a kerítés ott furcsa ívben hajlik. Most azért leszek Ágnessel szigorú, hogy próbáljam őt noszogatni a saját útján. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha ezekkel a bácsikkal, akik ott állnak az állványzaton, elkezdtél volna erősen kommunikálni. Beveted a magad sármját, kis kezeddel integetsz nekik, és mondod, hogy "hé, maga ott a zöld nadrággal nagyon jó, de a fölötte lévő bácsi, aki csak úgy nézegeti a mobiltelefonját, tegye már meg, hogy elindul jobbra, a másik bácsi meg elindul balra". Tehát egy kicsit megrendezzük ezt az egész helyzetet. Most ezek a bácsik nagyon egy kupacban vannak. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha valamilyen ritmust ki tudna adni, mint a kottán a hangjegyek, vagy kompozíció. Ez a játék kivárható pillanat is lehet, de akkor fél órát ott kell szobroznod állványra tett gépre, mire az fog megvalósulni, amit te látni akarsz, de mi magunk is befolyásolhatjuk. Kell kommunikálni az emberekkel. Az ötlet jó, az kap egy csillagot, kivitelezésben várnám azt, hogy Ágnes elkezdjen komponálni, elkezdje szervezni a környezetét. (hegyi)
értékelés:

Nem Nyújork

Tökéletesen rendben van a kép, nagyon jók ezek a határozott vonalak. Ez egy konstruktivista megoldás, az árnyékkal, a kerítéslécekkel, még a kerékpárnak a gumija is ezt erősíti. Ha már csak ennyi lenne a képen is, elég lenne, sőt, ha csak ennyi lenne a képen, akkor azt mondanám, hogy ez egy három csillagos kép. De a képen ott van egy lovaskocsi. Ez jót tenne a képnek, csak egy kicsit hamar lett az exponálás elkövetve. Még várunk egy fél percet, és akkor ezek közelebb fognak jönni, elkezdenek kifele menni a kép felől, és amikor odaérnek majdnem a képhatárhoz, akkor exponálok. A lovaskocsi is felismerhető lenne, és tömegelhelyezésben nem sűrűsödne minden oda be a középpontba. Mert ezek az ívek, ezek a vonalak, a kerítésoszlop, az árnyék, a bicikikerék nagyjából egy irányba mutatnak. Erre még rásegít a domboldal, az út is. Száz százalékos a cucc. És jót is tenne a képnek, hogy ott, ahol kilágyul ez az egész, ahol jó lenne, ha történne valami, ez a képnek a bal alsó része, az út - tehát ha odáig elengeded a lovaskocsit, akkor ez egy száz pontos kép. Így most kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Kintről

Ez egy nagyon jó meglátás Ágnestől. Jók ezek a deszkák, női formákra rímelnek, ráadásul a kerítésen túl is javarészt női formákat látunk. Ezekre ráerősít, sőt, egészen humoros ahogy ezek a kerítésben lévő ívek próbálják "plasztikázni" a hölgyeket, és formás fenekeket rajzolni nekik. Talán ha körülbelük két centit elmozdulsz, akkor a főszereplő, a menyasszony is jobban érvényesül, de ez mellékes, a kép zseniális. Az is nagyon jó, hogy ez a monokróm, egyszínű kerítés felesel ezekkel az eszméletlen, iszonyatos ciklámen színű kiskabátokkal, blúzokkal, meg a hasonló színű szoknyamintával. Ez a kettősség is jól mutatkozik meg, hogy a hölgyek ilyen rikító ruhákban vannak, a férfiak szürke öltönyben a kép másik csoportjában állnak. Kétharmad-egyharmad arányban a férfiak is külön kis klikkben, a nők is külön kis klikkben szerepelnek. Teljesen rendben van, Ágnes, ez alá ne menj, ezt a szintet kell tartani. (hegyi)
értékelés:

Strand

Izgalmas ez a kép, olyan mintha egy kirakósjáték lenne, hogy na most ide teszem az egyik medencét, oda a másikat, teszek egy apát is, meg teszek egy fűzfát is. Ez nyilván nem Ágnesen múlik, ez a tervezésnek a szépsége, úgymond. Olyan kis célszerűnek tűnik az, hogy hogyan vannak ezek a medencék egymáshoz képest elhelyezve. Kedvelem ezt a képet. Egyetlen egy javaslat: ha picit mocorog Ágnes a fejével föl-le, föl-le irányban, akkor elképzelhető, hogy egy olyan pontot talál ennek a két szögesdrót hálónak, ami hangsúlyosabbá teheti a jelenlétüket. Ha egy kicsit följebb emeli a fejét, akkor ez a szögesdrót ketté fogja vágni a fűzfát, bele fog vágni a vízbe, a jelenléte erősebb lesz: hogy én egy kívülálló vagyok. Most főképp az alsó szögesdrót nagyon el van tűntetve. Nyugodtan bele lehet ezekbe a formákba vágni, mert az is egyfajta érvényes vélemény és voks, hogy én azt mondom, hogy engem innen kizártak, és ezért állok a kerítés mögött. Ahogy most ez a két kerítésdrót átmegy a képen, az fölveti azt a kérdést, hogy ha picit előrébb mozdultál volna, akkor nincsenek benne. Ha határozottan, erőszakosan belekomponálom ezt, hogy vágja csak szét azokat a formákat, akkor nem kétséges, hogy ez miért került oda. Ennyit tudok én hozzátenni meglátásként. Kettő csillag, mert egyébként a kép rendben van, csak most ezzel nehéz mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Új

Új haj.

Az mindig fontos pillanat az ember életében, amikor valami nagy változásra szánja el magát, és a nők ebben általában előbbre járnak mint mi, férfiak, könnyebb abból a szempontból a helyzetük, hogy ezt külsőségeikben tudják megvalósítani: egy új haj, egy új ruha, egy új smink már erős jelzésértékkel bír. Nyilván a férfiak is megoldhatják, hogy levágják a szakállukat, vagy szakállt növesztenek, vagy bajszot, ők is tudnak ilyen eszközökkel élni, de igazán ez a nők privilégiuma. Ebből látunk itt most egy ízelítőt. Ágnes az új hajával. Zárójeles megjegyzés: ezt a hajat itt készítettük neki Tamaguccival (Bagi Tamás) közösen, azt a régi BKV-ellenőr hajat próbáltuk valahogy közelebb hozni Ágneshez, az ő személyiségéhez, és szerintem nem is sikerült rosszul. A következő lépcső most már lehet az új szemüveg, és akkor szépen haladunk sorban, és egy teljesen új Ágnest fogunk végeredményként kapni. Minden nagyon szép, nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve kettő dolog kivételével. Az egyik dolog az, hogy a nyaknál nagyon lecsúszott a vágás, a pólónak a körívét illett volna megtartani, mert így most fuldoklunk. Olyan, mintha Ágnes szép lassan csúszna le a lepedőről, mintha valaki húzná a lábánál fogva, hogy gyere már reggelizni, és ő még az utolsó pillanatban készít nekünk egy dokumentumfotót, arról, hogy így néztem ki, mielőtt megtömtek párizsival. A másik amivel nem teljesen értek egyet, ezek a kis szarvacskák. Ez nagyon szép, nagyon jó, csak kicsit csinált. Ez elviszi a képnek az erejét. Kétségbe vonja azt, hogy történik-e változás. Nem teljesen értem, hogy ez most a játékosságot hivatott mutatni, vagy azért került oda, hogy a haj hosszúságát be tudjuk lőni még jobban, de hát az valamennyire látszik ott kétoldalt, vagy próbált valami spontán helyzet lenni, hogy én most itt annyira extatikus állapotban vagyok, hogy épp ilyen a hajam. Szóval száz százalékig nem tudok egyetérteni ezekkel a kis szarvacskákkal. (hegyi)
értékelés: