Az előző lakótelepi macskás sorozatod indítása nem volt egy tíz pontos dobás, de ez abszolút rendben van, teljesen olyan, mintha egy angol tájban egyszer csak találnánk egy macskát, és Rosemary macskája köszön itt nekünk. Nagyon izgalmas ez az egész. Egy kicsit a kép bal oldalából lehet, hogy vágnék, hogy feszesebb legyen ez az egész, a sárga háznál valahol. De nagyon jó, a hangulat is fantasztikus, én nagyon kedvelem ezt a képet. Olyan, mintha egy macskás naptárnak ez lenne az Október című lapja. Én ismerem Ágnes viszonyát a macskákhoz, ő nem egy nagy macskabarát, és ez külön jót tesz a képnek, hogy nincs rajta az az érzelmi sokkírozás, hogy engem most meg akarnak arról győzni, hogy macskákat kell szorongatnom, és szeretnem. Mondom ezt én, akinek négy darab macskája van. Nem véletlenül nem fotózok én túlságosan sok macskát, mert nem tudom magam érzelmileg függetleníteni tőle, és ha nem megy a függetlenítés, abból giccses-csöpögős valami lenne. Ebből kifolyólag kedvelem azt, hogy Ágnesnek megvan ez a távolságtartása, és ez a képen is rajta van. (hegyi)
értékelés:

Ez a leckejavítás maximum abban a tekintetben fogadható el, hogy valamennyit vágtál a képből, amit én az elemzésnél elmondtam. De vágással felesleget le tudunk szedni, viszont nincs nálunk olyan technika, amivel hozzá tudnánk ragasztani azt, ami hiányzik róla. Az elemzésben is azt mondtam, hogy ha nincs jobb, akkor ez a vágás ezen a képen valamennyit segíthet, de a javítás, mint feladat azt jelenti, hogy veszem a kis batyumat, kimegyek a határba, és még egyszer megcsinálom a képet. Balla Demeter, aki a mi mesterünk, és akinek a saját fotós munkájában a gondolatait nem árt néha megszívlelni, azt szokta erre mondani, hogy büntetem magam, hogy elcsesztem. Ez tudom, hogy keménynek hangzik, de van benne valami igazság, hogy akkor tudunk bizonyos feladatokat begyakorolni és elmélyíteni magunkban, és készség-szintre hozni, ha ismétlünk. Ezeknek a házi feladatoknak nem is a megoldása az, ami a fő csattanója, hanem az ismétlés. Abban lenne a nektek való segítség, ha azokat a képeket, amikre nem három csillag az értékelés, nem csak azért ismételnétek meg, mert a Hegyi azt mondja, hanem saját magatok kedvéért is próbálnátok addig csiszolgatni, amig nem az, amit szerettetek volna. Ez csak egy része a javításnak, azt a részét, amit meg tudtál csinálni otthon, azt köszönöm, de vissza van adva a lecke ismétlésre és javításra még mindig. (hegyi)

Nagyon jó az alap, ahonnan elindul Ágnes, és én nagyon örülök, hogy végre elkezd fekete-fehérrel foglalkozni. Kicsit szürke, fád ez az egész, de a helyzet is az. Ezt el tudom fogadni. Nagyon jók a macskák, csak tessék már leguggolni ahhoz a macskához, mert innen föntről ez a kompozíció nem jó. Most nem lehet tudni, hogy miről beszélsz, ez olyan véletlenszerű, nincs fókusz. Rajta vannak a macskák is, a kutyák is, a ház is, minden egyformán éles, nem igazán a macskákra fókuszálunk, mert erről elviszi a fejünket fölfelé a beállítás. Nézünk fölfelé, és mindig egy kicsit lefelé pillogunk, hogy ott van-e az a három cica még mindig. Ott vannak ők, csak miközben számodra is ők lennének a lényegesek, mégsem erre fókuszáltunk. Most már ezen a képen másképp nem lehet segíteni, mint úgy, hogy a ház tőlünk távolabb lévő sarkánál hozunk egy vágást, és akkor valamennyit javulna a kompozíció. De az igazi megoldás az lett volna, ha leguggolsz. Az irány miatt, és amiatt, hogy elkezdtél ezzel foglalkozni, bátorításképp a kettő csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, a kép tetejéből itt is vágnék, felesleges ennyi ég. Nem tudom, hogy ezt hogy lehetne elérni Ágnesnél, mert most az elmúlt 3-4 képénél mindnél ez a probléma, hogy fölöslegesen vannak nagy flekkek a kép tetején, ezt hívjuk égnek, de nem annyira jelentős, nincsenek rajta felhők, semmi drámai nincs rajta, le lehet vágni. Viszont jó a meglátás, jó a Dacia, jó a lovacska, én lehet, hogy az utca másik oldaláról exponáltam volna, vagy elévetem magam a Dacianak, talán nem üt el, mert most, mivel a három fő képalkotó elem közül egyiket sem célszerű mozgatni, mert még megvernek, egyedül a Dacia az, ami mozog. Én azért mentem volna az út közepére ki, vagy a másik oldalra, hogy ne legyen ekkora nagy térbeli különbség e között a három motívum között. Még egyszer mondom: a meglátás zseniális, az ötlet is rendben van, minden egyéb mással egyetértek. És ebből a képből sokkal többet nem is kell, de nem is lehet kihozni, csak meg kell találni azt a pontot, ahonnan fényképezel. Egyébként az is egy másik megoldás lehet, hogy hozok egy döntést a három közül, hogy hozzám melyik áll közel, és most nem csak fizikailag veszem ezt a mondatot. Igaz, hogy ez utána a fizikai megvalósulásban kell látszódjon. Ha én a traktoros lány vagyok, akkor úgy kell fotózni, hogy a traktor kapja a nagyobb hangsúlyt. Most valamelyest a ló kapja a nagyobb hangsúlyt, ezek szerint Ágnes szereti a lovakat, és ha így van, én ezt el tudom fogadni, csak utólagos labortechnikával lehet ezt helyrehozni, hogy a fénytani helyzet egy picit javuljon a lovak javára. Az ötlet rendben van, a képszerkesztéssel nem teljesen értek egyet, kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Kicsit szigorú leszek, ezt a leckét visszaadom ismétlésre. Azért is, mert az ötlet maga nem rossz, gondolom ez valami művház, vagy ilyesmi lehet, ami előtt fiatalok szórakoznak, töltik a maguk délutáni idejét, de ezen a képen annyi minden felesleges dolog van, miközben maga a mozgás nem lenne rossz, csak ez így egy kicsit bátortalan. Át lehet menni a tér másik oldalára, hogy minél kevésbé legyünk útban, de a kép szempontjából teljesen felesleges a fölső rész a légkondicionálókkal, maximum a zászlókig, ha már ezt fontosnak tartom, hogy belekomponáljam. Bár túl sok értelmét nem látom, mert ehhez a képi üzenethez nem tesz hozzá ez a három zászló főleg ebben a formában. Ha ott nagyobb szél van, és fújja a szél a zászlókat, akkor még dinamizálhat, de így nincs rá szükség. Amire szükség volna az az, hogy tessék bátran közel menni a témához, és fölvállalni, hogy te egy fotográfus vagy, és éppen fotózod ezt az eseményt, ami történik. Fognak neked beszólni esetleg, vagy direkt azért mert fotós vagy, fognak incselkedni, vagy kunsztokat csinálni, de ez a kapcsolat szép lassan kialakul, főleg akkor, ha kedvesen, vidáman fogsz ehhez a dologhoz hozzá. Szóval ismétlés, tessék ezekkel a fiatalokkal valamilyen kapcsolatba kerülni. Ez így most olyan, mintha Maigret felügyelő segítője készített volna egy dokumentumot arról, hogy lám-lám a fiatalok játszanak, de a kép sarkában az elkövető ott húzogatja épp a nadrágját, és fut lefelé a képből, mert észrevették őt. Ismétlés. (hegyi)

Kedvelem ezt a képet, mind ötlet nem rossz. Itt is arról van szó, hogy a fényképezőgép lehetőségeit nagyjából látjuk a képen, a kerítés ott furcsa ívben hajlik. Most azért leszek Ágnessel szigorú, hogy próbáljam őt noszogatni a saját útján. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha ezekkel a bácsikkal, akik ott állnak az állványzaton, elkezdtél volna erősen kommunikálni. Beveted a magad sármját, kis kezeddel integetsz nekik, és mondod, hogy "hé, maga ott a zöld nadrággal nagyon jó, de a fölötte lévő bácsi, aki csak úgy nézegeti a mobiltelefonját, tegye már meg, hogy elindul jobbra, a másik bácsi meg elindul balra". Tehát egy kicsit megrendezzük ezt az egész helyzetet. Most ezek a bácsik nagyon egy kupacban vannak. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha valamilyen ritmust ki tudna adni, mint a kottán a hangjegyek, vagy kompozíció. Ez a játék kivárható pillanat is lehet, de akkor fél órát ott kell szobroznod állványra tett gépre, mire az fog megvalósulni, amit te látni akarsz, de mi magunk is befolyásolhatjuk. Kell kommunikálni az emberekkel. Az ötlet jó, az kap egy csillagot, kivitelezésben várnám azt, hogy Ágnes elkezdjen komponálni, elkezdje szervezni a környezetét. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon jó meglátás Ágnestől. Jók ezek a deszkák, női formákra rímelnek, ráadásul a kerítésen túl is javarészt női formákat látunk. Ezekre ráerősít, sőt, egészen humoros ahogy ezek a kerítésben lévő ívek próbálják "plasztikázni" a hölgyeket, és formás fenekeket rajzolni nekik. Talán ha körülbelük két centit elmozdulsz, akkor a főszereplő, a menyasszony is jobban érvényesül, de ez mellékes, a kép zseniális. Az is nagyon jó, hogy ez a monokróm, egyszínű kerítés felesel ezekkel az eszméletlen, iszonyatos ciklámen színű kiskabátokkal, blúzokkal, meg a hasonló színű szoknyamintával. Ez a kettősség is jól mutatkozik meg, hogy a hölgyek ilyen rikító ruhákban vannak, a férfiak szürke öltönyben a kép másik csoportjában állnak. Kétharmad-egyharmad arányban a férfiak is külön kis klikkben, a nők is külön kis klikkben szerepelnek. Teljesen rendben van, Ágnes, ez alá ne menj, ezt a szintet kell tartani. (hegyi)
értékelés: