Azt hiszem, hogy itt az a helyzet, amit a leirat mond a képnél is problematika. A modell lehet, hogy türelmes, amíg te beállítod a gépet, megkeresed a nézőpontot, a fényeket is adjusztálod, ő ezt kivárja, csak a várakozástól az egész meg is fagy. Erre érdemes odafigyelni. Ha nem is mindig csípőből kell lőni egy portrénál, de érdemes valamilyen állványra föltenni a gépet, beszéltetni a modellt, kommunikálni vele, és akkor exponálni, amikor mi már látjuk, hogy a kép összeállt, de ő kellőképpen lazult és elvontuk a figyelmét erről a szituációról, hogy ő fotózva lesz. Egyébként a kép érdekes és az is, hogy ő miért néz a kép fölső sarka felé, ahonnan várunk valamit, hogy történjen, viszont a képkivágás kellően szűk, ez ellentmond annak, amit a tekintettel fölrajzolsz. Egyszerűbben fogalmazva: ha már fölfelé és kifelé néz a modell, akkor valamit oda nem ártana még hagyni, hogy legyen hova nézzen. Technikailag annyit tudnék hozzátenni, hogy a homloknál, a hajnál rendben van a világítás, az orrnál, szájnál, arcnál kicsit sok a fény. Ha elképzeled, hogy egy kicsit visszább veszel a fényen, akár utómunkában is lehetne ezen módosítani, akkor a test anyagszerűsége és az anatómiája jobban meg tud jelenni. Én most ezt egy egy csillagos portrénak gondolom, és mivel tudod azt, hogy a modelled türelmes, ezért érdemes lenne ezzel még foglalkozni. Visszautalnék egy kicsit az előző leckéidre, amit önportrénál elindítottál, jó lenne, ha nem hanyagolnád azt az első három leckét, mert ott elindítottál egy vonalat, aztán mintha megtorpantál volna, tehát érdemes lenne bátrabban nekifogni ennek az első leckesornak, mert amit ott tapasztalsz, majd a portréidnál fogod tudni alkalmazni. Egyébként egy kicsit nagyobb tempóra kellene kapcsolnunk, másrészt, jobb lenne, ha az önportrézásnál az egyszerű megoldások felé elindulva, de küldenél még képeket. Annál is inkább, mert ha majd benne vagyunk az önportrézásban, akkor fogod látni, hogy itt például tökösre kellett volna venni a képet, a gesztust és a fényeket, hangulatában olyan vadra, mint a te fekete portrédnál, hogy ellensúlyozd a befagyottság okán létrejövő lágyságot. (hegyi)
értékelés:

Ami a problémám ezzel a képpel, és ami miatt vissza fogom ezt adni ismétlésre, az az, hogy valami félelmetes módon nincs rendben tónusban a kép. Nem értem ezt a szürkét. Ha ez csak technikai probléma (bár nekem ez gyanús, hogy az eddigi képeidnél ilyet nem vettem észre), akkor ezt valahogy meg kellene oldd, ugyanis ettől nincsen tere. Létre kellene jönnie a különbségnek, a kapucnis pulóver meg az alatta lévő másik pulóver, meg a zsebre dugott kéz, meg a farmer között, ezek mind külön tónusok, ettől lesz majd tere az egésznek, ettől lesz teste a figurának. Most ez nem valósul meg. Értem én a vagányságot is ezzel a szemüveggel, tényleg van ebben valamilyen gengszteres megnyilatkozás, de azért mégis azt mondom, hogy lehet, hogy fontos lenne látnunk a tekintetedet, azzal a szemüveggel valamit kezdhetsz. Így szemüvegben, falhoz állva, zsebre dugott kézzel valamilyen megszemélyesítés, csak nem tudom, hogy ebből mi az, ami rólad szól, és mennyi az, ami a külvilág egyfajta zárása, vagy fityiszmutatás, lázadás. Nincs ezzel semmi baj akkor sem, ha a lázadó énünket akarjuk megmutatni, de technikában akkor is ezt rendezni kellene, mert jóllehet a háttér az, ami ellentmond annak, amit mutatni akartál. Azt kérem tőled, hogy ezt a leckét ismételd meg. Ne ezt a képet próbáld bindzsizni, hanem ismételd meg. (hegyi)

A helyszín szép, az egész egy jó és ízléses kompozíció, csak üres a terep, nem indul el a mese. Esztétikus, kompozícióban is rendben van, de nincs történet. Valaminek történnie kellene itt a köveknél, az előtérben. Valami mese talán itt indulhatna el, és hadd ne én legyek az, aki megmondja, hogy micsoda, mert nem nekem kell ezt megmondani, az lenne a jó, ha ezeket az utakat magatok járnátok be és magatok találnátok meg, de mindenképpen azt mondom, hogy igen, itt van most a következő lépés, megvan a forma, de mit akarok ezzel mesélni. Az kevés, hogy ez szép, mert a szépséghez is kell valami plusz, hogy az a kép a nagy képözönben megmaradjon a nézőben. Azok a képek maradnak meg könnyen, amelyekben valamilyen mese elindul, mert azt a mesét már tudom hova tenni magamban, az a mese már megjegyezhetővé válik. Ez így nem megjegyezhető. Nagyon szép, de ez még csak a színpad, itt még csak felgyúltak a színpadi fények, és várjuk az előadást. Ezt most visszaadom ismétlésre, bízva abban, hogy ezt elrakod magadban, kimész ide és fogsz itt még csinálni képeket, és megcsinálod azt, hogy ebből legyen valamilyen üzenet, mert a helyszín gyönyörű. Ismétlés. (hegyi)

Lehet, hogy csak haverok, nem? Olyan vagánykodós, ahogy ott állnak. Nézi az egyik a másik hátát, most ez így nekem nem szerelem, hanem valami baráti figyelem, de persze nem vagyok madárológus sem, szóval ha burukkolnak, akkor valószínű a szerelem is. Jó ez, de lehetnél bátrabb, hogy fenn fele ennyit hagysz és lentre adod a többet, hogy legyen drámája, vajon felrepülnek még, vagy leugranak a mélybe. Tudom, madarak általában repülnek, de a kép szempontjából a dinamika abban volna, ha lenne lenn még tér. Zárójeles megjegyzés, hogy ne várj rám, küldj képeket! (hegyi)