Elemzés

Nagyon tetszik az, ahogy a figurát elhelyezted, a szövegek, a tér és a formák adnak hozzá olyan körítést, amitől jelentéssel bír a kép. Jó a mozdulat is, hogy van fix pont, nem mozog minden, azaz van viszonyítási alap, ez az esetek nagy többségében fontos, mert a nézőt ez segíti, ezen felül irányt is adsz vele a mozgásnak. A vízszintessel van némi problémám, a figura tartása nem hozza vissza egyenesbe, fél fok lehet, de érdemes lenne visszaforgatni. (hegyi)

Nagyon jó a sztorija a képnek, a randa kutya, a gyorsebédelő fiatal, a mezítláb, a háttérben a turisták, de a legjobban annak örülök, hogy végre valaki le mer guggolni a képért, oda, ahol a sztori megtörténik és ettől lesz igazán bensőséges a hangulat. Köszönöm Barának ezt a munkát, mert sokféle történetet el tud indítani a néző fejében, akár egy utcazenészét, akár egy koldusét vagy egy világcsavargóét. (hegyi)

Önmagában ez vicces utcai művészet, tetszik és fontos, hogy megláttad és dokumentáltad. Akkor lenne igazán jó és egyedi ügy, ha visszamennél és megcsinálnád úgy, hogy van türelmed kivárni, míg egy gyanútlan járókelő arra jár és ott a járdán kábé eljut a sarokig, mert akkor adná ki azt, ahogy ez a szörnymanókirály meg akarja ijeszteni. A sztorihoz ez jó háttér, de a sztorihoz kell szereplő még, hogy a dolog humora és játéka kiteljesedjen. (hegyi)

Az életemben nekem is voltak ilyen drámai pillanatok, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs az a centi, ami elég hosszú lenne, hogy kiszámolja, mennyit kell még kibírni. Vannak persze olyanok is, akik a felújításban, átépítésben, festésben valami örömet találnak, hát, a fee tudja, nekem ez kevéssé sikerül, meg is fogadtam, hogy csak a testemen át jöhet ide szakember. A kép tetszik, bár a felidézett élmény nem pozitív, jó az, ahogy a meló utáni esti pihenést mutatja, gyerek tévézik, kutya élvezi a bujkálást, szóval szinte minden oké, talán csak a tévé és fal közti nejlon nélküli rész az, ami így most elviszi a figyelmem. De frappáns, jó megoldás. (hegyi)

Körülbelül huszonharmadszor nézem a képet és még mindig nem állt össze, nem jött az 'aha' érzés, hogy megvan, mi merről meddig hány méter. Ez nem lenne baj, ha a kompozíció kiadná. De valahogy az se áll össze. Nem tudok mit mondani. (hegyi)

Zoli, ezzel a képpel van sok problémám. Az a dilemmám, hogy akt felől közelítsem, vagy felejtsem el, hogy akt akart lenni... hogy örüljek a bátorságnak, vagy hogy kérjem számon azt, amit az akt jelent... nem tudom, bajban vagyok az elemzéssel. Elvenni nem akarom a kedved, de azt gondolom, hogy korai az aktfotózás, és - bocsánat, de Demetert idézem: ő azt mondta az aktról, hogy ez neki fiatalon nem ment, mert amíg vágyott a modellre, addig nem tudott koncentrálni, aztán hogy megvolt, utána meg már nem érdekelte az akt. Tehát lehet, hogy aktus után kellene próbálkozni, amikor a primer vágy nem befolyásolja az esztétikát.

Az akt elvonatkoztatás. Nem fér bele a bugyi, mert az akt nem szexkép, nem lehet célja a vágykeltés. Ez így primer, nincs benne az az általános érték, vagy gondolat, ami formaiság és esztétika felől közelítene. Aztán a bugyin kívül probléma a durva gesztus is. Igen, szépek a karon a fények, nagyon attraktív ahogy az inak feszülnek, ezzel nincs baj. De a nő seggébe markolás az a dugás asszociációja, hogy ne mondjam, az erőszaké, ahol a nő tárgy, objektum. És azt mondom, ez is megfotózható, számtalan példa van rá, hogy az alávetettség, a kiszolgáltatott helyzet kerül a képre, de az meg szinte dokumentum, nem szépelgés.

Két út van az aktban körülbelül. Az egyik a klasszikus vonal, ami torzókkal, részletekkel operál, ami szépséget keres, formaiságot, a testet mint képes beszéd emelkedett érzelem és gondolat kifejezésére használja modellként. A másik a tárgyiasabb, konkrétabb, ösztöni út. De egyiknél sem szerepel az esetek nagy százalékában ruha, mert a ruha félrevisz, lehúz, tárgy, objektum. Lehet drapéria, függöny, lepedő, de nincs gatya, bugyi, ékszer és semmi csingilingi, mert az a szoftpornó, átbillen. Aztán van a szociografikus megközelítés, ami a nők helyzetével, prostitúcióval, vagy a kapcsolatok valós problémáival foglalkozik, ott viszont van környezet, van terep, ahol a dolgok történnek, viszonyrendszer. Szóval Zoli, beszéljünk erről, én nem mondom, hogy ne csinálj aktot, de a megközelítésen változtatnod kell, elsősorban fejben. (hegyi)