Elemzés

A legjobb testvér

A legjobb testvér

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy ez komoly? Mert viccnek durva, szokták mondani. Laci, ez közhely, szótagolva. A legjobb testvér, mellé téve két gyerekről egy talán pénztárcából előhalászott fotót, és egy csillárdíszt, azaz mint a Grätzer-féle SICC könyvben a szóképes fejtörők, a megfejtés: a legjobb testvér olyan érték, mint a gyémánt. Coelho megirigyelné, de tényleg. Ne már... Valódi érzéseket kérnék. (hegyi)

Még tíz másodperc

Még tíz másodperc

Itt körübelül ugyanazt tudom elmondani, mint az előző, Szilveszteri hangulatot imitáló képnél, csak ha lehet, még szájbarágósabban elmagyarázva. Ahhoz hogy ez vicc legyen növelni kell az iróniát, ha viszont komolyan gondolod, akkor én azt kell mondjam, hogy ennek a stílusnak az ideje már lejárt. (hegyi)

Bohém Rapszódia

Bohém Rapszódia

A 70-es években volt divat olyan képeslapokat csinálni, ami abban a szocialista időben az átlag melósnak elérhetetlen úgymond buli hangulatot próbált közvetíteni. Konfetti eső drága pezsgővel, ünnepi malac, nem sorolom. Ezek képi közhelyek voltak, de a képeslap kiadó jól fizetett érte és még működött a posta, még küldtek az emberek egymásnak képeslapot. Ez a stílus ez a szituáció mára okafogyottá vált. De! Ez nem jelenti azt, hogy akár múltidézés, akár a giccs értelmezése kapcsán ne készíthetnénk ilyen felvételeket. A szarkazmus, az irónia, a retro indokolhatja ezeket. Na jó, de akkor tessék a teret berendezni, mert most kicsit olyan érzés ezt a képet nézni, mintha egy orvosi boncasztalon lennénk, ahol a boncmester leltároz. (hegyi)

Kikötve

Kikötve

Ezt a képet sem tartalmilag, sem formailag nem tudom értelmezni. Az első lépcső, hogy felismerhető-e amit látunk. Éjszakai hatást keltő felvételt soha nem éjszaka csinálunk, ugyanis szemünk érzékenysége és az a dinamika tartomány, ami képesek vagyunk értelmezni, sokkal nagyobb, mint azt a digitális technika képes visszaadni, még a dia sem, pedig az jóval többet tud, mint a digit. De ez csak a formai kérdés. Egy szorosan körbevágott csónak a semmiben mit akar közölni? (hegyi)

Csendélet dióhéj

Csendélet dióhéj

Ezzel a képpel kapcsolatban Lacival váltottunk néhány e-mailt a tónusok, színhőmérséklet kérdéskörében. De azt gondolom, hogy túl azon, hogy a sárgás tónus indokolt, vagy nem, az én problémám a képpel annak tárgyi világával kapcsolatban van. Mint azt már elmondtam több csendéletnél, lehet logikai és lehet formai a kapcsolódás. Például a körte és alma formailag érdekes, harmonikus rendszert hozhat létre. De mi köze a diónak a káposztához, nos ezt nem értem. De mondhatjuk azt, hogy a dió formája hordoz hasonlóságot a káposztával. De akkor mit keres ott a búzakalász? És akkor még nem beszéltem a giccsbe hajló vázáról. A csendélet lényege abban rejlik, hogy létrehozunk valami belső kohéziót, rendszert, ami formájában és esztétikájában megáll a lábán. Ez itt most nem történik meg. (hegyi)

nem!

nem!

Mariann, ez egy nagyon erős üzenet, ráadásul formailag is jól van megoldva. Egy dolgot nem értek. Mi szükség van erre a hosszúujjú pólóra? Annyit még hozzátennék, hogy hasonlítsd össze a két könyököt fény szempontjából, mert érdemes lenne a két szélsőértéket kompenzálni. Kérlek kapcsolj rá, várom a munkáidat! (hegyi)

rohanás/rush II.

rohanás/rush II.

Kifejezetten örülök annak, hogy Bara megtalálta magának a mozgást, mint kifejezési formát. Ráadásul nem akármilyen helyszíneket talál ehhez. A következő lépcső az, hogy mindezt formailag is, úgymond folthatásokban rendszerezve mutassa meg. Nem tudom, mennyire szándékos az, hogy ebben a zöldes sárga tónusban tartja a képet, számomra ennek van egyfajta elidegenítő hatása. A helyszín tökéletes, itt most a mese számomra nem indul el. Arra bátorítom Barát, hogy folytassa mozgástanulmányait. (hegyi)

Önkép Adyval

Önkép Adyval

Laci, a helyszín kiváló. De ha magunk között lennénk, azt mondanám, ez igen elnagyolt gesztussal ide lett baszarintva, oszt csók. Miért Ady? De oké, legyen, de te meg miért bújdokolsz a sarokban? És a képkivágás, a horizont, a belógó izék, az miért? Sok a miért. És nem tudom a választ. Kurva jó lenne az az áttűnés az üveges résznél. Szóval vannak részletek, amik szépek. De oda kellene koncentrálni és mindent, ami nem fontos, igyekezni kihagyni. (hegyi)

Piros Ólomkatona

Piros Ólomkatona

Mint egy piros ólomkatona, úgy állt ott,
Előre néz, por sem rezdül, nem mozoghatott.

Igazán nem tudom, mitől működhetne jobban ez a makett jelleg, nekem most túl sok a levágott, csonkolt forma, ez izgágaságot eredményez, ami ellene dolgozik annak, hogy közben egy időtlen nyugalomnak kéne jönnie. Fene tudja, vakarom a fejem, de egyelőre nem tudom. Lehetne szűkebbre vágni, persze az abban az értelemben veszélyes, hogy elveszhet a picisége a katonának. Meg kéne nézni, hátha nyugodtabbá tehető vágással a kompozíció és még nem lesz realitása a figurának. A másik, ami eszembe jut, hogy az egészet egy méret- és térjátékkal lehet megbolondítani, ha pl. egy matchbox autót közel a kamerához tartok, mintha menne az úton, ez adna neki egy erősítést a játékban és akkor már lehet, hogy működne. Nem tudom. (hegyi)

Rajongók

Rajongók

Német rajongók koncertnézés közben a Szigeten.

A két figura közül a félmeztelenben van több gesztus, ugyanakkor az a helyzet, hogy nekem ebből nem jön le, hogy ők rajongók és épp valami előadást néznek. Nyilván, sok az ember, nehéz kimetszeni értelmes képkivágást, két véglet működhet, vagy a totál, ahol a hangulat érződik, vagy a portré szintű bemutatás, szűkre vágva. A kettő között nagyon nehéz megtalálni azt, ami hozza a hangulatot, nem zavar be mindenféle izé, és elég egyedi is. Érdemes ezzel foglalkoznod, mert van hozzá érzéked, de nem könnyű kenyér. (hegyi)

Macskabsztrakt

Macskabsztrakt

Ez nagyon eltalált helyzet, és a tónusai is tökéletesek, rajzos, de épp az a jó benne, hogy ezt a sziluett jelleget igazán a tónus és az ellenfény együtt adja meg. Persze, a tömegelhelyezés is kell ahhoz, hogy a kép meséljen, na, azt nem mondom, hogy elsőre vidám, mert van ebben nem kis ijesztő hatás is. Egy gondolat. Mi van, ha a hálós résznél azt a vízszintes csíkot már levágod fenn? (hegyi)

Ebéd

Ebéd

Kerekesszékes terített asztal a Szigeten.

Ágnes, nekem ez most szűk. Így most csak te tudod, hogy ők kerekesszékesek, segítők, látogatók, vagy csak odakeveredtek, mert ott volt hely elfogyasztani az ebédet. Ha hátrébb lépsz, talán a kérdésre kapunk választ. Mert a forma jó, és tényleg csak egy picit kéne, hogy nyiss, hogy a környezet kapjon szerepet, mert az segíthet az értelmezésben. A pillanat oké, a szereplők kedvesek, amúgy minden jó. (hegyi)

Lidó

Lidó

Éppen csak tavasz van - ez pont elég ahhoz, hogy minden évben (persze nem napra pontosan... de saccperúgy) nekilássunk 3 hónapra szóló élőhelyünk kialakításának. (Lidó, Balatonszemes)

Van hangulata, nem mondom, persze tényleg inkább a kezdés első hulláma, vagyis annak kipihenése látszik, de az a legjobb benne, hogy nem sokat vacakoltál, nincs benne pozőrség. Sőt, olyannyira nincs, hogy én talán azt mondanám, hogy ebben a művészi rendetlenségben azért látszólag mégis van valami rend, és ezt egy leheletnyit lehet, hogy érdemes lett volna hangsúlyozni. Tudom, a géniusz lóci megsértődik, ha nagyon maceráljuk, de egy kis lábemelés, egy kis cipőigazítás még nem a világ. Azért mondom ezt, mert ha már a dokumentálásból lesz szubjektív mese, ami abszolút oké, akkor a rendező nem alhat. Akkor sem, ha fáradt a pakolástól. De azok a lábkörmök mindent visznek! (hegyi)

Kvimper

Kvimper

Mikor Quimperben jártam, úgy éreztem, itt tényleg azok az emberek városiasodtak el, akik a tündék, a manók, trollok, orkok és más mesebeli lények voltak egykoron. A világ egyik "Föld vége"-nek nevezett helye, a kék hortenziák hazája, ólmos nehéz utcák és városrészek birodalma Kemper.

Nagyon erős az, amit formában megláttál és kiváló az, ahogy tónusba helyezted, mert így egy más minőség jött létre, egy új dolog, ami a valóságból nem evidenciaként következtethető le. Nem városfotó, nem emlékkép, nem itt is jártam megörökítés, miközben egészen pontosan dokumentálja az érzelmeidet. Sorsok vannak ezen a képen, és mindez úgy, hogy egy ember sincs rajta, mégis benne van minden, ami már nem is a no future punk üvöltése, nem 1984, ez abszolút mai, a posztmodernen túli világ. Már nem akar állást foglalni, már nem akar lázadni, nem kiabál, csak nyomaszt, van benne egy vállvonás, hogy öreg, érted, ha érted, nem, ha nem, én letettem, ez van. Kösz Vera! (hegyi)

Fekete fény

Fekete fény

Igen, azt hiszem ez a digitális problematikája, hogy a kémia az nem matek, vagyis nehezen modellezhető, mert túl precíz, a szolarizálás lutrija nem jó, ha kiszámítható függvénnyé válik. Ettől még a formaisága izgalmas, meg minden, csak hát igen, aki dolgozott analóggal, érez némi hiányérzetet. De esztétikusan oldottad meg a dolgot, szóval nem utómunka probléma ez, hát, ezek a szoftverek ezt tudják, ebből kell amit lehet, kihozni. (hegyi)