Feladatmegoldás

Egy korábbi vázlatomon kezdtem el kísérletezgetni, annak eredményéből pár darab az alábbi sorozat. Rögtönzött naplójegyzet A ferdékhez egy gondolat, ott kifejezetten azt vizsgáltam, hogy a kis mélységélesség ezen a sík felületen hogyan használható. És általában igaz, hogy a tartalmi közlés mellett próbáltam a kompozíciós irányokat keresgetni ezen a bázis, de ebben a témában még komoly hiányosságokat érzek. Velem ilyenkor az történik, hogy lerakom egy időre, majd később felülvizsgálom őket.

Egyáltalán nem csodálom, hogy ez lett a hónap képe, mert egy olyan munkát kapunk tőled, ami ritkaság a Látszótéren. És tudod, mi az érdekes, István? Hogy ezekben a kollázsokban mintha megtaláltad volna a magad - még ha áttételes is - szabadságát is. (hegyi)
értékelés:

Annyira érzem azt, amit mutatsz, a "szabadenekemezt" dilemmáját, a dühöt, a dacot, szembenézés hiábavalóságát, ezzel kínlódom fél éve, azt hittem, jobb lesz, ha átlépem a bűvös ötvenet, de lószart lett jobb. Üdv a klubban és köszönöm az őszinteséged! (hegyi)
értékelés:

Van ez a nyolc vagy tíz éves fotóm, és a háromhatvanötösök heti generációk feladványáról beugrott, úgyhogy előkerestem. Itt nem kellett instruálni senkit semmire :)

Az a bajom, István, hogy ahhoz, hogy ez a kép laza legyen, túl szabályos, túl decens, ahhoz pedig, hogy geometrikus, mértani legyen, túl sok benne a hiba. Tudom, hogy furcsa egy családi képnél ilyenről beszélni, de egy portré is, ha darabjaira bontod, geometria. (hegyi)

Csalogatóak, csábítóak az ilyen makróba hajló megfigyelések, de ez a kép épp úgy egy színpadot mutat, mintha egy város főterét fotóztad volna, és ez a színpad most üres. Az elsődleges jelentéssík a korhadó tárgyakkal megvan. Úgy is mondhatnám, rádiós hasonlattal, hogy megvan az érzelmi vivőhullám, de hiányzik a jel. Az, hogy korhad egy ablak, önmagában még közhely marad, ha nem teszed hozzá üzenetben Frantisek Balgát. (hegyi)

Hangulatos képet küldtél, szerethető ez a magányos bicikli. Valakit hiányolok a kép bal oldaláról, valahol ott az utcasaroknál, aki kiegyensúlyozná a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Feri, bocsánat, de nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel, nem értem a miértjét. (hegyi)

A konyhaszekrény fotózás nem egy izgalmas területe a fotográfiának. Na de ha a mélyére nézünk! Micsoda viszonyok, alá- és felérendeltségek, csillogások és árnyak bújnak meg benne!

Demeter Weöres Sándor könyvszekrényét bemutató képe a leltárszerűsége miatt nagyon izgalmas, itt is valami hasonlót kapunk, bár azzal, hogy vignettálva van a fény, sejtelmesebb az eredmény. Persze kérdés, hogy mi a fontos, a rögzítés, vagy a mese. Lehetne ez akár egy koncept projekt is. (hegyi)
értékelés:

Mind az öt kép tetszik, érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, mert egyre közelebb jutsz az áttöréshez. Szoborszerű, bár inkább büsztöket látunk, főképp az első kettő, ezek állnak hozzám a legközelebb. Talán ha van, ami zavar, az az, hogy ehhez a szoborszerű hatáshoz az álló formátum jobb lenne. Legalább néha. (hegyi)
értékelés:

Kézi panoráma, a képek összefűzésénél hagytam, hogy áttűnjenek az elemek. Ez persze némi mosódást is okoz itt-ott.

Két dolgot szerettél volna - ha jól értem - megmutatni, a teret az épületekkel és a mozgástanulmányt is, és lehet, hogy csak annyi a baj, hogy ezt a fajta torzítást, mint azt már korábban mondtam, nem nagyon kedvelem, de hozzám közelebb állna ez akkor, ha a föld szintjére helyezted volna a kamerát. Szubjektívebb és élményszerűbb lett volna az eredmény. Korrekt, de ami korrekt, az unalmas is jószerivel. (hegyi)
értékelés:

A színeket nem babráltam utólag, az eredeti kép is ilyen, csak kicsit fátyolosabb, és ez sajnos zajos is, meg, szóval nem az igazi alapanyag sem, meghaladta a gépem teljesítőképességét - meg bizonyára az enyémét is... Szóval nem vagyok nagyon elégedett ezzel, de gondoltam megmutatom, mert volt egyszer egy monokróm szín lecke is itt a Téren... És ez annak a megoldása, azt hiszem :)

Az ötlet nagyon jó, de a napernyődből ennél több kellene, legalább háromszor ennyi, mert nem csak jelzésértékkel kell szerepeltetni, hanem a formát is meg kell mutatni. És talán még annyi, hogy ha ennyire sematikus az ég, ennyire részlettelen, miközben a víz meg anyagszerű, akkor lenn újra ezt a minimál tónust meg kéne ismételni, hogy ne csak valami világítási hiányosságnak érződjön. (hegyi)

Mobil. Az ajtókukucskálón másképp még nem tudtam megoldani, mindig van valami. Igaz, ez így technikailag elég megviselt, viszont talán hozzátesz valami valóságközelit. Azt hiszem, ezért megyek vissza sokszor ahhoz a kukucskálóhoz.

Kedvelem ezt az önportrédat, hozza a hangulatot. De amit nem értek, az az, hogy az ajtó belső fele miért ilyen sötétre van exponálva. Mert ha már nincs a kukucskálón az a kis takaró fülecske, hogy még egyértelműbb legyen a helyszín, akkor legalább az ajtónak kéne ajtószerűbbnek maradnia. De mint portré, jó. (hegyi)
értékelés:

Kísérletezés és tanulmányozás volt a legfőbb célja.

Ez egy izgalmas kísérlet, István, tetszik az eredménye, remélem, a későbbiekben fogod tudni használni más munkáidban azt, amit találtál. Bevallom, nekem ebben a méretben nincs ötletem, mire lehet ez jó, de ha egy kádnyi lenne belőle, az már más. No, várom, mit alkotsz. (hegyi)
értékelés:

Ha már meglenne a zártosztály, ott ennél bővebben, és talán keresetlenebbül fejteném ki azt , hogy ezek miért rossz portrék, legyen elég most annyi, hogy nem tetted szerethetővé a modellt. A másik beküldött képedhez is itt írok, ott is van probléma. Mert az el kell döntened, hogy portrézol vagy szociófotót készítesz, mert a kettő nagyon nem ugyanaz. (hegyi)

Nagyon kedvelem ezt a munkádat, Gábor. Zseniális, hogy a törött tányért felhasználtad. Annyit változtatnék csak, hogy jobb oldalról a fekete tömegből lehagynék két ujjnyit és megenném a paradicsomot. Az ott már sok formailag. (hegyi)
értékelés: