Feladatmegoldás

Én nagyon kedvelem ezt a képet, mert szeretem a humorodat, viszont ott fent simán két-három ujjnyit vágnék, annak most nekem nincs szerepe. Ha ott történne valami, ha lenne a falon egy vicces kép vagy akár egy 'Jézus a hegyen nézi a hívőket', akármi, ami ellenpontja ennek, szóval ha valami ott történne, akkor érteném, de így most arra túl sok szükség nincs, egyébként maga a kép tetszik, még akkor is, hogyha levágtad a sapkádnak az egyik részét. (hegyi)

Nagyon kedves kép, nagyon szeretem azt a finomságot, ahogy ezt ábrázolod. Én a mélységélességet nem vettem volna ennyire szűkre, ugyanis szerintem, ha egy picit többet engedsz ebből, akkor nem fordul elő az, hogy rögtön itt az elejénél ez a három kis fejecske, amik hozzánk legközelebb vannak és amiből az egyik jól ki is magasodik a többi közül, az életlen legyen. Tudom, hogy hívogató és nagyon csábító az, hogy ezzel a kis mélységélességgel dolgozzunk, mert egészen szürreális eredményeket hozhat, de azt is el kell mellé mondani, hogy ez már az a szint, ami nem az emberi látásnak a valósága. Eleve ugye nem életlenül látunk akkor, amikor távolra vagy közelre nézünk, legalábbis nem ennyire, hanem megkettőződik a látás vagyis megkettőződnek a tárgyak ott, ahová nem fókuszálunk. Nehézség ezt ábrázolni, de azért ennél lényegesen nagyobb teret tudunk belátni. Nagyjából azt mondhatom, hogy kétszerezni lehetne nyugodtan ezt a mélységélességet ahhoz, hogy megtartsa ezt a finomságot, de nagyobb csoport legyen éles és ettől kevésbé lenne zavaró az, ami most ide az elejére amolyan folthatásként bekerült. (hegyi)

Érdekes ez a tónusvilág, amit hozol, mert megint a '60-'70-es éveket juttatja eszembe, és hogyha a gyerekeket figyelem, főképp a középső szereplőnél, ez nagyon jól működik is, ő abszolút főszereplővé válik, a póz, amiben van, a haja körüli fény, a mezítlábassága mind ezt a hangulatot erősíti. Ha megtetted volna, hogy te magad is leülsz oda a gyerekek közé, és onnan fényképezel, akkor nem lenne ekkora különbség a színpad és közöttük, és akkor nem lenne az a sáv ott a hangfalakkal és magával a színpad alatti résszel, ami most az egészet kiüresíti. Érdemes ezt ilyenkor megnézni, hogy mi van, ha ezt a két síkot összehozom egymásba és mi van, ha ez a két sík találkozik egymással, hogy ezáltal alakuljon ki egy előtér-háttér játék, a kisgyerek és a szereplők közötti viszonyrendszer. A másik kérdés az, hogy ez a kép nem sokkal az énekes feje fölött véget ér. A tetőből sokat hozol, a gyerekekbe pedig belevágsz, szóval mindenféleképpen érdemes ezen elgondolkodni, hogy honnan fényképezel. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az alap, a pillanat megtalálása megvan, és ez a legfontosabb, a többi begyakorolható, de ha nincs momentum, nincs egyedi pillanat, akkor megette a fene az egészet, hiába a rutinos képszerkesztés. Szóval hajrá! (hegyi)

Ez most egy nem jó pillanata a kutyának, amit lefotóztál. Itt ő, ahogy írod, ingerelve van valami kajával, ezért nyalja a szája szélét és ettől úgy néz ki, mintha ellopott volna egy darab szalonnát és az lenne a szájában. Ezt egy kutyásnak lehet, hogy nehéz elmagyarázni, hogy van, ami gusztustalan, akkor is, ha neked ez egy természetes dolog, mert te tudod, hogy mi történt, de rögzítettél egy pillanatot, nem gusztusos pillanatát rögzítetted ennek az eseménynek. Még jó, hogy nem csorog a nyál a szájából, érted. Vegyük emberszámba ezeket a jószágokat. Ha saját magadról készülne egy ilyen kép, hogy éppen nyalod a szádat, például én csinálok rólad a mekiben egy fotót, ahol épp fél kifli lóg ki a szádból, ezt gondold végig és utána már egyértelmű lesz a válasz, hogy aha, akkor ezt a kutyával sem csinálom meg. Mellesleg ugyanez a helyzet akkor is, amikor a szülő készít saját gyerekéről valami evős képet, ahol a gyerek elég megalázó módon szutykos. Ilyenkor a felnőtt nem vele, hanem rajta nevet, még akkor is, ha ezt nem vallja be. (hegyi)